ES Bringa - Akiket már nem a magány tett naggyá - minek köszönhető a dán kerékpársport felemelkedése? I. rész
Akiket már nem a magány tett naggyá - minek köszönhető a dán kerékpársport felemelkedése? I. rész
Fotó: Europress/AFP

Akiket már nem a magány tett naggyá - minek köszönhető a dán kerékpársport felemelkedése? I. rész

Szabó BenceSzabó Bence
2021/02/10 12:26
A dán bringások ma meghatározóbb szereplői az elit mezőnynek, mint korábban bármikor. Most kétrészes sorozatban mutatjuk be, hogyan változott a sport az évek során az országban, és hogyan tudott túllépni az új generáció a régi nagyok sikereit hozó életmódon.   

2017 júniusában valami megmozdult a dán kerékpársport világában. Valami, amit nagyon régen, talán utoljára a kilencvenes évek aranykorában tapasztaltak az országban. Valami, ami a Michael Rasmussen botrányával fémjelezte 2000-es évek és a következő évtized szürke első évei után végre a régi nagy sikerek - Bjarne Riis, Jesper Skibby, Rolf Sörensen vagy Brian Holm győzelmeinek - idejére emlékeztethette a szurkolókat. 

2017 június 6-án Jakob Fuglsang szakaszt nyert a Dauphinén, majd alig két nappal később egy utolsó pillanatig izgalmas szakasz végén az összetett győzelmet is bebiztosította. Régen látott siker volt ez a dán bringások részéről, ami sokakat váratlanul ért. A dolog azonban nem előzmények nélkül következett be, így érdemes egy kicsit visszamennünk az időben, hogy megértsük történések okait. 

Az ezt megelőző években a dán kerékpársport két fiatal ígéretében bízott leginkább: Michael Valgrenben és Magnus Cortban. Utóbbi versenyző esetében a szövetségnél valósággal rettegtek, amikor profinak állt. Ennek oka egyszerű volt: a juniorok között Béke Versenyt nyerő Cort akkora tehetség volt, hogy ha ő is besül az elit mezőnyben, akkor a fejeseknek el kellett volna gondolkodnia, hogy valamit alapvetően rosszul csinálnak.

"Ha nem indult volna be, az azt jelentette volna, hogy valamit a szövetségnél és az utánpótlásneveléssel teljesen rosszul csinálunk. Cort győzelmével végre láttuk a kapcsolatot a profi és az u23-as eredmények között. Végre képesek voltunk egy jó fiatalt a legjobbak közé juttatni." - mondja el Anders Lund szövetségi kapitány. 

dan-bringa-cort.jpgCort volt az első úttörő a 2010-es évek közepén -Fotó: Europress/AFP

Cort 2016-ban végre szakaszt nyert a Vueltán, megszerezve első sikerét egy háromhetesen. Mindezt ráadásul az Orica színeiben érte el, vagyis nem Bjarne Riis ekkoriban még létező kvázi-dán World Tour csapatában, a Tinkoff-Saxo csapatában, ahol Valgrenhez hasonlóan a mezőny legtöbb dán versenyzője lehetőséget kapott. Ennek pedig komoly jelentősége volt. 

Hogy miért, azt a korábban szintén a Saxonál versenyző Fuglsang foglalja össze a legjobban: 

"Bjarne csapata jó felszívóerő volt a tehetségeinknek, amikor sok kontinentális sorunk volt. Ugyanakkor a bringások fiatal koruktól nagyon profin éltek, ami nehézzé tette számukra, hogy megtegyék a következő lépést. Azt mondhatnánk, hogy az utánpótlás túl jó volt, túl sokat edzettek, így nehezen tették meg az utolsó lépést a siker irányába a World Tourban."

Lund ebben a kérdésben még tovább megy, szerinte a csapat megszűnése elengedhetetlen volt a dán bringázás újbóli felemelkedéséhez:

"Elengedhetetlen volt az utánpótlásnevelés fejlődésében, hogy befejezzék. Felszívták magukhoz a legnagyobb tehetségeket, ezzel kevésbé vonzóvá téve a többieket. Ez egy ördögi kör volt: mivel a többség nem teljesített a Saxónál, ezért a többiek sem érdekelték a többi csapatot. Ha nincs dán WT csapat, az egy teljesen más állapot. Túl sok dán volt ott csak a nemzetisége miatt, ez ma már nem elég."

dan-bringa-valgren.jpgA Saxo csapata rendre felszívta a legnagyobb dán tehetségeket-Fotó: Europress/AFP

Egy másik jelentős változás, ami az utóbbi években végbement, a versenyzők életstílusában keresendő. Fuglsang szerint ugyanis ma már a fiatal bringásokat sokkal egészségesebb környezet veszi körül, ami például nem kényszeríti őket arra, hogy fiatalon külföldre költözzenek a siker érdekében. Annak idején ezt a lakóhelyváltást ő nagyon megszenvedte:

"Olaszországba költöztem és egyedül laktam egy apartmanban. Egyedül edzeni és intézni mindent nem volt egyszerű."

Fuglsang számára a változást egy másik külföldön élő profi honfitársa hozta meg: 

"A segítséget az jelentette számomra, hogy a Garda-tóhoz költöztem, Rasmussen mellé. Sok mindent el lehet mondani Michaelről, de rengeteget tanított nekem a profi bringások életéről.  Elég megkérdezni a feleségemet, hogy mennyit változtam. Amikor találkoztunk, zárkózott voltam és nem osztottam meg a gondjaimat. Ez a túl sok egyedüllét következménye. A magány felemészt belülről. Egy dolog, hogy szeretek egyedül edzeni, de nem szabad folyton egyedül lennem."

Épp ezért manapság ő is törekszik arra, hogy mentorként és barátként segítse a környékén élő honfitársait:

"Beszéltem Sören Kragh Andersennel, amikor Luxembourgból Monacóba költözött. Fontos, hogy legyen kivel találkoznod néha. Mindig átjöhet hozzánk kajálni vagy versenyt nézni. Az élet a bringán egy dolog, de igazán a körülöttünk lévő dolgok határozzák meg, mennyire vagyunk sikeresek."

dan-bringa-kragh.jpgKragh Andersen sikerei is mutatják, mennyit számítanak a kiegyensúlyozott körülmények -Fotó: Europress/AFP

Lund, aki maga is egykori profi, hangsúlyozza, hogy az ő korosztályától még elvárták a külföldi életet. Ma már szerinte egy dán kerékpáros tökéletesen elboldogulhat anélkül, hogy elköltözne hazájából:

"A Dániában élés előnye, hogy tényleg laksz valahol, bámennyire is hülyén hangzik ez. Ha nem otthon laksz, akkor a 200 nap utazáson és a néhány nap kötelező hazalátogatáson kívül az időd maradékát is külföldön töltöd. Ha otthon maradsz, akkor kiegyensúlyozottabb életed is lehet és talán rájössz, hogy van más programod, mint berúgni a barátaiddal. Amikor én anno hazajártam, nagyjából arról szólt a történet, hogy mennyi sört tudunk meginni."

Ezt a változást tökéletesen mutatja egy ma is otthon élő dán bringás története, aki az elmúlt években segített új szintre emelni a sportágat hazájában. A dán kerékpározás fejlődése ugyanis nem állt meg háromhetes szakaszgyőzelmeknél és nem is korlátozódott Fuglsang sikereire. 2019 szeptemberében egy Töllöse-ből származó és a mai napig a környéken élő srác, Mads Pedersen kifutott a yorkshire-i vb pályájára, hogy megküzdjön nem csak a riválisokkal, de a tomboló esővel is. És ezen a ponton kezdődik történetünk második fele.   


A folytatásban - Mads Pedersen és a legújabb generációt képviselő Mikkel Bjerg felemelkedése!


Procycling Magazin

Hozzászólások