ES Bringa - Conor Dunne: A kihűlés szélén azon gondolkodtam, lepisilem magam, hogy felmelegedjek
Conor Dunne: A kihűlés szélén azon gondolkodtam, lepisilem magam, hogy felmelegedjek
Fotó: Europress/AFP

Conor Dunne: A kihűlés szélén azon gondolkodtam, lepisilem magam, hogy felmelegedjek

Szántó PetraSzántó Petra
2019/05/29 11:54
Az élet nem minden nap habostorta, vagy stílusosabban, nem mindig dolce vita. A Giro d'Italia királyszakasza őrületes versenyt hozott, ám az extrém időjárási körülmények a teljes mezőnyt megviselték. 

A 27 éves ír Conor Dunne minden nap blogot ír olasz kalandjairól az Irish Independent News újság számára, így az ő testközelből tapasztalt élményeit olvasva döbbenünk rá igazán, mennyire extrém is lehet egy fagyos hegyi szakasz. 

"Mivel az időjárás-előrejelzés egész napra esőt jósolt, csapattársaimmal jó sok időt töltöttünk el azzal reggel, hogy összepakoljuk az esőcsomgjainkat a csapatbuszon. Esőkabátot, kesztyűt, megannyi cuccot gyömöszöltünk be a csomagokba, amiket a csapatkocsiba tettünk, hogy ha szükség van rájuk, verseny közben megkaphassuk. 
Miután bepakoltam, rohannom kellett a szakasz előtti aláírásra, mert késésben voltam. Teljes menetfelszerelésben, de szandálban értem oda, az egyik szervező pedig leoltott emiatt.  Kötözködött a szandálom láttán, és vissza akart küldeni a csapatbuszba, hogy felvegyem a bringacipőmet, mielőtt aláírom a rajtlistát.
Egy kis vitatkozás után közöltem vele, hogy nem megyek sehova, mert a, már nincs rá időm, b, ha azt gondolja, hogy illetlen dolog szandált viselni az aláíráson, akkor jöjjön inkább a célhoz, és garantálom, hogy sokkal kevésbé fogok prezentálhatóan kinézni, miután hat órát tekertem a hegyekben." 

Dunne tudta, hogy nehéz nap vár rá, annak ellenére, hogy lavinaveszély miatt a szervezők kivették a keddi szakasz útvonalából Gaviát, viszont betettek két másik emelkedőt, hogy így is a Giro legnehezebb szakasza legyen. A pihenőnapot kihasználva frissen kezdte az etapot és relatíve pihenten érkezett a szörnyeteg Mortirolo lábai elé. 

Az Aprica előtt nem sokkal az FDJ csapat egyik versenyzője elárulta Dunne-nak, hogy innentől saját tempóban mennek egészen a célig, annak érdekében, hogy csapatuk első emberét, a pontversenyt vezető Arnaud Demare-t limitidőn belül vigyék a célba. Conor Dunne-nak tetszett ez a terv, és néhány hasonlóan gondolkodó versenyzőtársával együtt csatlakozott az FDJ-különítményhez. Körülbelül nyolcan tekertek ebben a csoportban, felváltva vezetve. 

"A Moritolo talán a legnehezebb hegy, amit valaha meg kellett másznom, talán a spanyolországi l'Anglirunál is nehezebb... Ahogy tekertünk felfelé, egyre hidegebb lett. Félúton már csak 4 fok volt, három kilométerrel a csúcs előtt pedig elővettem azt az esőkabátot, amit még a rajt előtt tömtem bele egy levágott fejű kulacsomba.
Mire felértünk, az eső átváltott havas esőbe, a hőmérséklet pedigkegyetlenül fagyossá vált. Mivel az utat eltorlaszolták a nézők, nem tudtuk magunkhoz hívni a csapatkocsikat. Ezért az egész csoport megállt a csúcson, hogy meleg ruhába öltözhessünk.
Ahogy vettem fel a karmelegítőket, a termodzsekit és a neoprén kesztyűket, nem tudtam mit tenni, csak nevettem az őrült látványon. Sportigazgatók és csapatorvosok próbáltak kapkodva felöltöztetni egy halom átfagyott bringást az út közepén, miközben lelkes, de fékezhetetlen olasz szurkolók vettek bennünket körül, míg akadtak olyan nézők, akik az út mentén épp grilleztek a fagyos esőben. Egészen őrült hangulat volt. Az biztos, hogy ha ajánlanom kell egy helyszínt a teljes Giro-élmény átélésére, akkor a Mortirolo csúcsát mondanám mindenkinek. "

D7QQqGqWsAA1vf0.jpg Fotó: Europress/AFP

A neheze azonban csak ezután következett Dunne-ék számára, hiszen jött a lejtmenet. 

"A lejtmenet első néhány kilométere szintén őrületes volt. Annyira rossz volt az idő, hogy a nézők egy része is átfagyott, és minél hamarabb le akart érni a hegyről. Sokan felültek a kerékpárjukra, és előttünk próbáltak leérni, ami igen veszélyes mutatványnak bizonyult. Hogy elkerüljük a baleseteket, minden kanyar és minden lefelé tekerő nézőcsoport előtt hangosan kiabáltunk, hogy jövünk. Sok szurkoló zárt kapucniban ment lefelé, így semmit nem látott és hallott. "

Conor Dunne-éknak még a csúcson elmondták, hogy 20 perc hátrányuk van az elöl haladók mögött, így nagyjából további 20 percük van arra, hogy célba érjenek. Nem akartak kockázatot vállalni, de a lejtmenet így is életveszélyes volt. 

"Amikor leelőztük a lefelé tekerő nézőket, újabb probléma érkezett: a köd. Annyira vastag volt a ködfelhő, hogy nem volt mit tenni, Demare-t követtem minden kanyarban, de konkrétan semmi mást nem láttam, csak a pontversenyben élen állónak járó ciklámen meze segített a tájékozódásban. Ha Arnaud ott elesett volna, én is rázuhantam volna."

"Hiába volt rajtam több réteg ruha, a lejtmenet szembeszele teljesen átfagyasztott. A lejtő alján az ujjaim már nem mozogtak, alig tudtam fékezni. Annyira remegett a kezem, hogy nehezen tudtam egyenesben tartani a kormányt. Ekkor már csak 14 kilométer volt a célig, de a lejtő után újra tekernünk kellett, ám jéghidegre fagyott lábakkal ez nem könnyű. A kihűlés szélén azon gondolkoztam, lepiselem magam, hátha úgy felmelegszem. De annyira hideg volt, hogy ez sem ment. 
Elkezdtem keményebben tekerni, hogy a lábaim hőmérséklete emelkedjen, az út pedig szerencsére kiszélesedett annyira, hogy mellénk jöhettek a csapatkocsik, és meleg teát kínáltak. Ám ahelyett, hogy megittuk volna a teát, leöntöttük vele a lábainkat, hogy legalább a célig el tudjunk tekerni. 
Ahogy a vége felé közeledtünk, nem is maga a célvonal érdekelt, hanem az, hogy hol van a csapatbusz. Bemondták a fülemre, úgyhogy a céltól egyenesen odatekertem, lekapartam magam a kerékpárról és felmásztam a meleg menedékbe." 

Conor Dunne sok versenyzőtársa élményét mesélte el azzal, amit átélt a királyszakaszon: az országúti kerékpárosok élete tényleg nem csak játék és mese. 

"Öt percen belül levettem a ruháimat, lezuhanyoztam, száraz ruhába öltöztem és hajszárítóval fújtam a meleg levegőt magamra. Hála égnek csak az utolsó hegyen esett az eső. Fogalmam sincs, hányan értek volna haza a mezőnyből, ha korábban kezd el esni. Durva napunk volt, de még nincs vége. Másfél órával a beérkezés után még mindig a csapatbuszon ülünk és próbálunk lejutni a hegyről a dugóban. Aztán még egy óra taxizás a következő hotelig.
Hosszú még az idő a masszázsig és a vacsoráig..."

D7p4dzpWwAAQtrm.jpg Fotó: Europress/AFP


  




Hozzászólások