ES Bringa - Chad Haga: "Szívás, ami történt, de basszus, meg is halhattunk volna"
Chad Haga: "Szívás, ami történt, de basszus, meg is halhattunk volna"
Fotó: Europress/AFP

Chad Haga: "Szívás, ami történt, de basszus, meg is halhattunk volna"

Kálmán LaciKálmán Laci
2019/06/06 17:23
"A jó hír az, hogy a lábaim indulásra készen követelik, hogy gyerünk már, gyerünk már! Én meg mondom, hogy még nem srácok, még várjatok egy kicsit. Még néhány óra, és utána nyomhatjátok."

Ezt mondta Chad Haga alig pár órával a Giro utolsó szakaszának rajtja előtt a csapatbuszban. Alaposan fölkészült a Veronába vezető 17 kilométerből. Bejárta az útvonalat gopróval, a felvételt pedig is vissza is nézte néhányszor, ismert tehát minden kanyart, minden egyes kátyút. 

"Ha nem megyek jól ma, az biztos nem azért lesz, mert nem ismerem elég jól a pályát. Amire föl lehet készülni, arra fölkészültünk" - tette hozzá nevetve.

Nem a semmiből jött tehát ez a győzelem, ami egyébként Haga pályafutásának egyértelműen legnagyobb sikere. A győzelem, melyre minden bizonnyal már réges régen sor került volna, ha 2016. január 23-án nincs az a 73 éves őrült brit nő, aki járművével a nem megfelelő sávban haladva elsodort hat kerékpárost, köztük Hagát. A Giant versenyzői épp a spanyolországi Alicantéban edzettek, készültek a következő szezonra.

Haga sérülései voltak a legsúlyosabbak. A nyakából ömlött a vér, annak következtében, hogy a jármű először az arcát találta el. Eltört a járomcsontja, az arca felszakadt, megsérült az orra, az álla, a torka, a kulcscsontja és a térdei is. A telefonját a balesettől harminc méterre találták meg. Ahelyett, hogy az estét pihenéssel töltötte volna a hotelszobájában, mentőhelikopter szállította a sürgősségire. 

Bár rendkívül komoly sérüléseket szenvedett, még sokkal rosszabbul is járhatott volna. Tíz nappal később már menyasszonyával, Kate Williamsszel pihent gironai otthonában. A varratok egy részét addigra már eltávolították az arcából és a nyakából, összesen egyébként 96 öltést szedtek ki az orvosok szerte a testéből. 

"Nem nagyon emlékszem az egészből semmire. Állítólag folyamatosan beszéltem, de sokkos állapotban voltam, úgyhogy az emlékeim jórészt blokkolva vannak. Kb 30 másodpercre emlékszem az első 24 órából."
haga.jpeg Fotó: cyclingtips

"Hálás voltam, hogy életben maradtam, de közben aggódtam a többiek miatt. Azt sem tudtam, mi van velük, amíg az orvosom el nem mondta. Ez az idő egy örökkévalóságnak tűnt. Minden nagyon zavaros volt ekkor még, az egyik pillanatban még a tudatomnál voltam, a következőben pedig már nem."

Szerencsére a többiek, John Degenkolb, Warren Barguil, Fredrik Ludvigsson, Ramon Sinkeldam és Max Walscheid is megúszták törésekkel és zúzódásokkal. Csodával határos módon egyikük sem bénult le, és egyikük sem szenvedett komolyabb fejsérülést sem. 

"Először azt hittem, a karrieremnek annyi. És nem is akartam többé kerékpárra ülni. Ez szerencsére nem tartott sokáig. Eszembe jutott, milyen jól mentek az edzések, és, hogy mennyi mindent terveztem a szezonra. Úgy éreztem, több van bennem, mint amennyit addig elértem, amit ki is akartam hozni magamból. A csapat mindvégig mellettem állt, és a szurkolóktól is rengeteg támogató üzenetet kaptam."

"Próbáltam magamban mindent a helyére tenni. Igen, ez egy szar helyzet volt, de basszus, meg is halhattunk volna. Úgy voltam vele, hogy tart, ameddig tart, de visszatérek, és megpróbálom a legjobbat kihozni ebből az egészből."

Ha semmi mást nem nyer már a pályafutása során, mint ezt a Giro-szakaszt, akkor is megérte visszatérni. És, hogy mit mondott a győzelme után?

"Az elmúlt két hétben iszonyú lassan kellett mennem. Ma pedig olyan gyorsan, ahogy csak tudok. Bejött."


(részben cyclingtips)

Hozzászólások