ES Bringa - Fabio Casartelli, és egy örökké felejthetetlen lejtmenet története 
Fabio Casartelli, és egy örökké felejthetetlen lejtmenet története
Fotó: Europress/AFP

Fabio Casartelli, és egy örökké felejthetetlen lejtmenet története 

Bodnár GergőBodnár Gergő
2020/07/18 15:23
Július közepe, szép nyári idő, pont ideális a kerékpározásra. Egy gyors, de mégsem életveszélyes lejtmenet, egy közepesen fárasztó mászás után. Nem, egy ilyen napon egyszerűen nem történhet tragédia. Főleg nem egy ennyire fiatal, 25 éves sráccal.

Ha az 1995-ös Tour de France királyszakasza gond nélkül lemegy, a  Portet-d'Aspet-ra úgy emlékeznénk, mint egy hegyre, amely nem könnyű, de nem is megmászhatatlan, ugyanakkor a verseny történelmének szerves része. Fabio Casartelli halála miatt azonban örökre kitörölhetetlen emlékké vált az emelkedő, pontosabban maga a lejtmenet, majd a Motorola csapat másnapi "megemlékezése".

1995. július 18-a, kezdődik a Tour de France harmadik hete. 

Túl vagyunk a második pihenőnapon, Indurain sárgában, kezd tisztán látszani, hogy rajta kívül keveseknek, maximum Züllének vagy Riisnek lehet esélye az összetettre. Mindössze 35 kilométer óta tartott a 15. szakasz, amikor a Portet-d'Aspet megmászása utáni lejtmenetben, valamivel 12 óra előtt, többen elestek az egyik kanyarban. Perini, Museeuw és Breukink rögtön továbbment, Baldinger egy ideig a földön maradt, Fabio Casartelli viszont mozdulatlanul feküdt az aszfalton.

Rögtön látszott, hogy nagy a baj. Annak ellenére, hogy az egyik fehér útjelző sziklába csúnyán beverte a fejét, még lélegzett és volt szívverése.

1240.jpgFotó: twitter

Tíz percen belül a mentőhelikopterben volt, kétszer is újra kellett éleszteni. A tarbes-i kórházban két órán keresztül küzdöttek az életéért, (!) kilenc liter vért kapott az életmentő műtét során, de az orvosok a fejét ért ütés miatt már nem tudták megmenteni. Fabio Casartelli – 1992 olimpiai bajnoka – 25 évesen, pár órával azután, hogy elkezdte a Portet-d'Aspet lejtmenetét, elhunyt. 

Nem viselt bukót, de ez akkoriban nem is volt kötelező. Csak Andrei Kivilev 2003-as halála után változott a szabály. A mezőnyben rögtön híre ment Casartelli bukásának, de akkor még senki nem tudott annál többet, hogy helikopterrel kórházba szállították. Menni kellett tovább, hisz verseny volt, és jöttek a hegyek. 

Massimo Testa, a Motorola csapat orvosa nem sokkal 14 óra után értesítette telefonon Casartelli feleségét, Annalisát. Ismerték egymást, hisz mindketten Comóban laktak. Fabio és a felesége nem sokkal az esküvőjük után, 1993 nyarán költöztek oda.

"Akkoriban úgy tervezte, hogy pár évig még odateszi magát, keres egy kis pénzt, de 30 éves kora körül visszavonul. A fia születése új motivációt adott neki, de mindig azt mondogatta: nagyon remélem, hogy belőle nem lesz profi versenyző" - mesélte pár éve Annalisa.

A pöttyös trikós Richard Virenque úgy nyerte meg az 1995-ös Tour királyszakaszát, hogy semmit nem tudott az olasz versenyző tragédiájáról.

Marco az édesapja halálakor mindössze két hónapos volt.

Soha életében nem próbálkozott meg a versenysporttal, eszébe sem jutott kerékpárosnak menni. A profi mezőnyhöz mindössze annyi köze volt, hogy pár éve meghívták a Giro imolai befutós szakaszára, ahol Fabio Casartelliről egy kerékpárutat is elneveztek.

d48cb85477efd420660ff16b9d88eff3.jpgFotó: Europress/AFP

"Eljárok futni, néha teniszezem, de ennyi. Csak hobbi szinten sportolgatok, versenyszerűen soha semmit nem csináltam. Hogy mire emlékszem apuból? Nyilván nem sokra, hisz pár hónapos voltam a halálakor. Van egy közös fotónk a nappaliban, amikor újszülöttként tart a kezében. Az a legszebb közös emlékünk...Őszinte leszek, sok videót nem néztem meg a győzelmeiről, inkább a társai visszaemlékezéseiből ismertem meg. Amúgy sokan mondják, hogy hasonlítunk, pont olyan magas vagyok, mint ő.” 

Casartelli halála természetesen sokkolta a mezőnyt. A másnapi szakaszt neutralizálták, a képre, melyen a Motorola csapata együtt gurul be a célba, nyilván sokan emlékeznek. Két nap múlva, Limoges-ban egy bizonyos Lance Armstrong győzött, a célba érkezés pillanatában pedig az ég felé mutatott. Az üzenet egyértelmű volt, ez a győzelem Fabio Casartellié.

"Nagyon sok tárgyi emléket őrzünk róla, de nekem fontosabb az, hogy milyen ember volt, és mit hagyott maga után. Sokáig kapcsolatban voltunk Armstronggal, rengeteget segített, de egy ideje már nem beszéltünk. Jim Ochowicz (akkoriban a Motorola menedzsere volt) viszont soha nem hagyott magunkra minket, vele a mai napig rendszeresen beszélünk.”

000_APP2001072176768.jpgFotó: Europress/AFP

"Szerintem a mezőnyben sokaknak akkor esett le igazán, milyen veszélyes sportot űznek valójában" - mondja Ochowicz. "Egy emlékmű volt a minimum, amit kaphatott a halála után. Fiatal volt, tele tervekkel, olimpiai bajnokként kezdhette meg a profi karrierjét, az volt az első Tour-részvétele....Az évek múlnak, de a mezőny soha nem fogja elfelejteni."

Huszonöt évvel az édesapja halál után Marco Casartelli arra készül, hogy lediplomázzon, és hivatalosan is grafikus legyen. A sportot és a kerékpárt nem követi, sokkal inkább a zene és a dobolás foglalkoztatja. 

"A Tour de France számomra egyenlő a halálával, így nyilván nyaranta nem jó hallani róla, mégis nagyon szép, hogy folyamatosan emlékeznek rá a szervezők" - meséli Casartelli felesége. "Amikor elhangzik Fabio neve, mindenkinek beugrik a Tour, és az ottani bukása. Ha már sport, nekem sokkal inkább a barcelonai olimpia jön elő róla. Csak hát az emberek jobban emlékeznek a rosszra, mint a nagy sikerekre."


Gazzetta, Rouleur

Hozzászólások