ES Bringa - Caruso, aki idén egy jó barátért dolgozik
Caruso, aki idén egy jó barátért dolgozik
Fotó: Europress/AFP

Caruso, aki idén egy jó barátért dolgozik

Bodnár GergőBodnár Gergő
2019/03/06 09:05

Egy szicíliai kerékpáros, aki Toszkánába költözött azért, hogy profi lehessen, majd a Liquigasnál lett igazán ismert. Nem, ezúttal nem Vincenzo Nibaliról lesz szó. Hanem a BMC-től megszerzett új segítőjéről, Damiano Carusoról.

Sokan elkövetik azt a "hibát", hogy ha Szicília szigetére utaznak, nem látogatják meg Ragusát. A 'Citta dei Pontit', vagyis 'a hidak városát'. Amely nagyjából ötszáz méter magasba épült, gyönyörű, barokk stílusban. Némileg kényszerből, hisz az 1963-as nagy földrengés következtében a történelmi belváros szinte teljesen elpusztult. De pár évtizeddel később a centro gyönyörűen újjáépült. Nem vételtelenül lett Ragusa történelmi belvárosa az UNESCO világörökségének része.

Hát innen - Nibalihoz hasonlóan jó messziről - indult Damiano Caruso.
"Két tesóm van, apu focizott, nálunk a családban soha senkinek nem volt köze a kerékpárhoz. Jó, a tv-ben, mint mindenhol akkoriban ment a Giro, de semmi több."

De akkor mégis, hogy jött képbe az országúti kerékpár?
 
"Tizenöt éves lehettem, és nyáron a hatalmas hőségben lekaptam a pólómat, majd magamra néztem. Volt egy kis hasam, ami nagyon zavart. Az egyik haverom egyből felvetette: menj el tekerni, annál jobb sport nem kell a fogyáshoz."

Caruso elment, és most ott tartunk, hogy a Bahrain-Merida versenyzőjeként a 11. profi szezonjának futott neki.

"Az apukám Salvatore Palermóban volt rendőr. Ez a nyolcvanas évek végén a maffia miatt nem volt egy túl nyugis állás. Ő ráadásul még Falcone (Giovanni Galcone, híres olasz vizsgálóbíró, akit a Cosa Nostra 1992 májusában nemes egyszerűséggel felrobbantott) kíséretében is dolgozott. Amikor megszületettem, áthelyezték Ragusába, így ide költözött a család és itt nőttem fel."

043_05308642.jpg Fotó: Europress/AFP

Vagyis jó délen, pedig kerékpáros szempontból Caruso így sem a legideálisabb helyen született. Toszkánával, vagy a Garda-tó környékével egy fokkal jobban járt volna. Idővel neki sem maradt más lehetősége, mint az északra költözés.

"A haverjaimnak mai napig fogalmuk sincs a kerékpárról. Az egyik srác felhívott az innsbrucki vb alatt, hogy meddig leszek ott. Azt hitte olyan a lebonyolítás, mint a fociban. Vagyis van csoportkör, aztán meg egyenes kieséses szakasz...."

A viszonylag gyorsan elért biztató eredmények után, Caruso hamar elhagyta a szigetet, és előbb Bresciába, majd a Toszkánába költözött. Ő is annál a Mastromarconál nevelkedett, ahol Nibali. U23-as olasz bajnok lett, majd a Di Luca vezette LPR vitte el profinak.

Bár fiatalon kifejezetten meggyőző eredményei voltak, Caruso talán nem futotta be azt a pályafutást, amit jósoltak neki. Bár Girón és Vueltán is volt Top 10-ben, igazán kiemelkedő eredményt még nem tudott elérni.

"Kezdetben zavart, hogy nem kapok akkora figyelmet, mint mások az én korosztályomból, de aztán rájöttem, hogy csak magamért tekerek. A munkámmal foglalkozom, nem hirdetem magam feleslegesen, és bár ott vagyok a közösségi médiában, kétszer is meggondolom, ha kiírok valamit. Azt mondjuk nem tagadom, hogy egy szép győzelem még hiányzik. Mondjuk a Girón. De összetettet már nem fogok nyerni. Nibalinak viszont erre lehet esélye, és mivel jóban vagyunk, engem most ez foglalkoztat a legjobban. Hogy a kapitányom - aki nem mellesleg a jó barátom - nyerjen valami fontosat."

small_131007-180451_to071013spo_2004.jpg Fotó: twitter

Caruso és Nibali 2007 óta ismeri egymást. Tekertek együtt a Liquigasnál, a válogatottban, és most újra együtt mennek a Bahrain-Meridában.

"Ha nem szűnik meg a BMC, valószínűleg esélyünk sem lett volna megszerezni" - mondta Nibali, aki vendégként Caruso esküvőjén is ott volt, és természetesen kifejezetten örült az új segítő érkezésének. 

"Szerencsés vagyok, mert két versenyzőt kedveltem igazán, és mindkettőjükkel volt lehetőségem együtt tekerni. Először ott volt Basso, és most itt van Vincenzo, akivel szobatársak vagyunk. Bár hülyeségnek hangozhat, el sem tudom mondani milyen jó érzés egy hosszú edzésnap végén valakivel leülni, és szicíliai dialektusban beszélgetni. Nem csak a csapattársa vagyok, hanem a szurkolója is. Kifejezetten jó érzés lesz érte tekerni."



(Forrás: Bicisport)



Hozzászólások