ES Bringa - Carapaz már ismeri a határait, ezért most arra készül, hogy túllépjen rajtuk - I. rész
Carapaz már ismeri a határait, ezért most arra készül, hogy túllépjen rajtuk - I. rész
Fotó: Europress/AFP

Carapaz már ismeri a határait, ezért most arra készül, hogy túllépjen rajtuk - I. rész

Kálmán LaciKálmán Laci
2020/05/27 11:16
Erős, mint a szél. Ez a jelentése Richard Carapaz vezetéknevének, aki Tulcán városában született, Ecuador északi részén, Carchi tartományban. A Giro tavalyi győztese komoly utat járt be az elmúlt években, de a határok feszegetése még csak ezután következik.

Első edzője az a barcelonai olimpiát is megjárt Juan Carlos Rosero García volt, aki Richard áttöréséig az ország legsikeresebb kerékpárosának számított. Egyszerre volt barát, testvér és egy második apa Carapaz számára, sajnos azonban idejekorán elhunyt. 

2013. január 23-án, Juan Carlos Rosero, az akkor 19 éves Carapaz és néhány csapattárs elmentek kocogni a környező hegyekbe. 

"Fölfelé mindig leszakadt egy kicsit, de aztán lejtmenetben felért ránk. Aztán kezdte egy kicsit rosszul érezni magát, és úgy döntött, visszafordul. Később hívtam, hogy értünk tud-e majd jönni. Először nemet mondott, de aztán visszahívott, hogy elindult. Haza is vitt minket, majd három órával később csörgött a telefonom. Azt hittem, valami rossz vicc. A sürgősségire siettem, de mire beértem, már csak a gyászoló hozzátartozókat találtam. Ez volt életem első halálélménye."

Carapaz családja négy generáció óta él a tartományban. Évtizedeken át farmerek voltak, míg az édesapja kávészállításba nem fogott. A papa kiváló üzletember is volt, mert az egyszemélyes vállalkozásából csakhamar egy sok alkalmazottat foglalkoztató céget épített. 

Richard Carapaz,Richard Carapaz, Fotó: Europress/AFP

Szülei, Antonio és Anita már tíz éve éltek gyermektelen házasságban, amikor úgy döntöttek, termékenységi tesztek elvégzése végett a fővárosba, Quitóba utaznak. A vizsgálatok árát a következő burgonyatermésből tudták kifizetni. Miközben a termés érésnek indult, a 40 éves Anita teherbe esett. 1992-ben megszületett Marcela, 1993-ban Richard, egy újabb évvel később pedig Cristina.

Richard eleinte busszal járt suliba, majd tizennégy éves korában talált egy bringát édesapja ócskavas szállítmányában és azt kezdte el használni. 

"A régi kis kerékpárom tönkrement, ezért felmásztam szétnézni apu teherautójára, hátha találok ott valamit. Rá is akadtam egy tök jó állapotban lévő keróra. Mondtam neki, hogy ez nekem kell. Elkezdtem használni, és addig nyűttem, míg a gumik teljesen el nem koptak, és már a fém felnin tekertem."

2007-ben fordult komolyabban a kerékpározás felé, bár nem múlott sokon, hogy lecsússzon róla. Amikor Juan Carlos Rosero kapott némi támogatást, hogy alapítson egy csapatot, ellátogatott a környező iskolákba versenyzőpalántákat verbuválni. Richard azonban éppen hiányzott, édesanyjánál ugyanis mellrákot diagnosztizáltak. Az egész család azon dolgozott, hogy a mama megkaphassa a szükséges kezeléseket, ennek részeként Richard reggel tehénfejéssel kezdte a napot. Mivel Rosero látogatása napján nem végzett időben, nem tudott bemenni a suliba. Másnap azért elment az edzőhöz, aki szerencsére úgy döntött, beveszi a csapatba. 

2008 januárjában indultak az edzések, és nagyon sokan már az elején kihullottak. Richard nem volt köztük, olyannyira, hogy hamarosan részt vett az első versenyén. Egy háromnapos, időfutammal és hegyi szakasszal megspékelt versenyre utazott el, melyet meg is nyert, aminek köszönhetően egy trófeával, egy kosárnyi étellel és némi készpénzzel tért haza. Richard a pénznyereményeit elkezdte felszerelésekbe fektetni. 

Richard Carapaz,Richard Carapaz, Fotó: Europress/AFP

Kevesen voltak olyan tehetségesek, mint ő. Közülük a legtöbben ma mint farmerek vagy tanárok dolgoznak. Sokan talán azt gondolnák magukban, hogy kevés dolgot kínál errefelé az élet, Richard azonban ennek hallatán biztos, hogy hevesen tiltakozna. Van itt madárdal, dupla szivárvány, termékeny mező és az emberek közti valódi szolidaritás. Vannak madarak, gyümölcsök, de más növények és állatok is, melyeket csak hírből, vagy még onnan sem ismerünk. 

"Tíz éves koromig nem tudtam, hogy létezik világ ezen kívül is. Amikor anyu azt mondta, menjek, és hallgassam meg, ahogy a madarak énekelnek, én mentem. Amikor arra kért, számoljam meg a pillangókat, én megszámoltam. Úgy érzem, egy másik világból jövök. Vannak dolgok, amiket nem tudok elmagyarázni a csapattársaimnak. Ide kell jönni ahhoz, hogy az ember megértse őket."


Rouleur

Hozzászólások