ES Bringa - Carapaz feladta, Valter érzi magában az erőt a Lengyel körön
Carapaz feladta, Valter érzi magában az erőt a Lengyel körön
Fotó: Twitter/CCC Team

Carapaz feladta, Valter érzi magában az erőt a Lengyel körön

Pintér LászlóPintér László
2020/08/09 14:40
A 2020-as Lengyel kerékpáros körverseny negyedik szakasza minden bizonnyal Remco Evenepoel ötven kilométeres szóló szökésből megszerzett győzelméről lesz emlékezetes. És a befutóról, ahol húszéves létére egy veterán klasszishoz méltó módon adózott az életveszélyes sérülésből lábadozó csapattársának, Fabio Jakobsennek. Valter Attilával értékeltük a tegnapi nap történéseit.

A királyetap

Nehézségéhez méltó versenyt hozott a Lengyel Körverseny negyedik szakasza, amely a már évek óta megszokott Bukowina Tatrzanskai befutóval ért véget. Ismét bebizonyosodott, hogy nem feltétlenül kellenek kétezres hegyek az izgalmas versenyhez és komoly különbségek kialakulásához. Remco Evenepoel pedig húszévesen egy újabb lépést tett a halhatatlanság felé.

"Nehéz volt, nem mondom, de azért nem haltam meg"

Ezt már Valter Attila nyilatkozta ma délelőtti telefonbeszélgetésünk során. Ati a 27. helyen, egy nagyobb csoport élén érkezett meg. Hátránya 8 perc 44 mp volt, amit soknak talált, de a helyezése a mezőny összetételét és az előtte végzők névsorát nézve saját szavaival "nem rossz".

A mezőnyre 152,9 km várt, amelyet egy 50 kilométeres körpályán kellett megtenni. Ez azt jelentette, hogy a befutó előtti két emelkedőt háromszor kellett megmászniuk.

Elég hamar elment a szökés, benne volt Kamil is, a csapattársam. Mentünk egy kört viszonylag lazán, de már akkor is nehéz volt a mezőnyben menni, mert vagy nulla volt a tempó vagy padlógáz. A kanyarok után egyből nagy kigyorsítások. Nem tudsz eléggé elöl helyezkedni, mert aki elöl van, a kanyarokból kijövet megtépi,és ezzel kicsinál mindenkit. Már az első kör, ami csak tempózgatás volt, nem volt nagy átlagunk, az is nagyon elfárasztott. Ezek a nagy sprintek vesznek ki belőled igazán.
A kör végén a két emelkedő szinte egy duplának számított. Az első nagyon meredek volt, brutális, 22-25%. Az első körben majdnem leszálltunk tolni, mert ott nem volt még akkora menés, a mezőny majdnem megállt. Miután felértünk, jött egy rövid lejtmenet és egy jobbkanyar, majd kezdődött a következő. Aki az elsők között ért fel, az rögtön tudott kigyorsítani, aki meg hátrébb volt, annak meg valahogy fel kellett érnie. Ez nagyon durva volt, már az első körben. A sportigazgatónk már ekkor mondta, hogy a második körben itt várható az első támadás.
"Nagyon nagy esés volt, óriásit csattantak, vagy 20-30 ember benne volt"

Hatalmas bukás borzolta a kedélyeket a második körben, amikor a sárga trikós Richard Carapaz is földre került, és csúnyán lehorzsolta magát. Attila így emlékszik vissza:

A második körben aztán a Mitchelton állt előre, [Peák] Barna kezdte a hegyet. Akkor még nem volt olyan nagy menés, mert nem sokkal előtte volt a bukás. Nagy bunyó volt a mezőnyben, ment a helyezkedés a hegy előtt, mert szűk és rossz minőségű volt az út, mindenki elöl akarta kezdeni. Meg is lett az eredménye. Nagyon nagy esés volt, óriásit csattantak, vagy 20-30 ember benne volt. Szerencsére talán mindenki megúszta komolyabb sérülés nélkül, de volt, aki feladta. A hegy felére visszahozták Carapazt, a Mitchelton ezt még megvárta, hagyott neki fél percet szusszanni, aztán már mentek is.

carapaz-crash-tdpFotó: Cyclingnews

Carapaz valóban felzárkózott, és a szakaszt is befejezte, a 16. helyen jött meg, 3'21 hátrányban. Ma délben azonban csapata, az Ineos bejelentette, hogy a Giro d'Italia ecuadori győztese már nem áll rajthoz a Lengyel kör ötödik szakaszán. Horzsolásai mellett a hasa jobb oldalán és a jobb csípőjénél érez izomfájdalmat, zúzódások miatt, talán kormányra esett rá. Mindenesetre megelőző jelleggel kivizsgálják, és igyekeznek minél több időt adni számára a gyógyuláshoz, hiszen "Carchi Mozdonya" idén is a Giróra készül, és már a jövő hétvégi Lombardián is szeretne indulni. A bukásban egyébként megsérült csapattársa, Ian Stannard is, akinek kificamodott a válla, ezért azonnal feladta a versenyt.

A finálé

Amikor a Mitchelton megindult, sikerült egészen elöl maradnom, az erővel nem volt baj - meséli Attila. - Aztán odaértünk  a lejtmenet-jobb kanyar kombóhoz, ahol megszakadt a sor, mint egy szelezésnél. Láttam, hogy 20-25-en gyűlnek elöl. A csapatból én voltam legelöl, leszámítva Kamilt [Malecki], aki ekkor még elöl volt a szökésben. Hátranéztem, ott jöttek a csapattársaim, meg még elég sokan. Úgy voltam vele, hogy többen vagyunk hátul, elöl ráadásul szétterültek, megálltak. Előttem Stuyven, Ben King, gondoltam, egy megindulás és felérünk, és magamat sem akartam fárasztani.  Nem tudtam, mennyit fogok bírni, de az első csoport tempóját bírtam volna. Egy-ketten azért előrecsordogáltak a csoportunkból, majd volt egy tempóváltásuk, és onnan már nem volt esélyünk felérni.
Az utolsó körben nagyon sokat vezettem, kb. a kör felét. Csak egy-két ember volt hajlandó segíteni, az Israelből, meg egy NTT-s srác, Battistella, a tavalyi U23 világbajnok. Nem akartam, hogy nagyon lemaradjunk, de kevés segítséget kaptam, és az életem árán én sem akartam azért menni, hogy a meredeken sétálgatnom kelljen. Így is voltak komoly megrogyások. Nekem maradt még erőm a végére sprintelni, nem tudott már megkerülni senki a sorból, de külön időt nem sikerült kiharcolni.
A helyezés nem olyan rossz egy ilyen World Tour-mezőnyben, de az időkülönbségnek nem örülök, hogy ilyen sokat kaptunk - értékelt Attila. - Ha együtt jöttünk volna az utolsó hegyen az előttem lévőkkel, és ott rogyok meg, azzal nem lennék elégedetlen, de jó erőben voltam, amit az időkülönbség nem tükröz. Nem az erőn múlt. Az utolsó hegyen még 400 watt feletti átlagot hoztam 6-7 percig a meredeken, és utána még sprinteltem. Kicsit élesebbnek és bátrabbnak kellett volna lenni, kockáztatni, amikor megszakadt a sor és akkor biztos meg tudok jönni az első tizenötben. De tudjuk: nincs olyan, hogy mi lett volna, ha. Jól kell tudni megítélni a helyzetet. Amikor egy csomószor felsprintelsz, aztán megállnak elöl, te meg látod, hogy hátul forogva felérnek, úgy vagy vele, hogy egy csomó erőt elpazaroltál feleslegesen. De ha egyszer nem teszed meg, és pont akkor nem jön be ez a forgatókönyv, akkor az a vége, hogy kapsz nyolc percet.

attila-valter-tdp-2020Fotó: Twitter/CCC Team

Érdekességképpen, Jasper Stuyven az 50. helyen jött meg, Attilától 5 percet kapott. Az ilyen helyzetek kulcsa a megfelelő helyzetértékelés.

Sokszor megkaptam, hogy milyen rosszul helyezkedek, de egyre jobban megy, nem okoz már problémát bemenni előre. Geschke és Zakarin hátrébb helyezkedtek, amikor kettészakadt a mezőny. Úgy tűnt, mintha nyélen lennének, és valószínűleg ők is arra számítottak, hogy felérünk a sorral. Amikor kérdezték, hogy ki milyen erőben van, nem akartam kérni, hogy menjenek értem, inkább én mondtam, hogy megyek értük szívesen. Ők is forogtak, amikor muszáj volt, de vállaltam, hogy nekik segítsek. Nem gondoltam, hogy ennyire elhúz az esélyesek csoportja. Ha 2-3 perc körül tudtuk volna tartani a hátrányt, akkor az utolsó hegyen még Geschke vagy Zakarin is tudott volna hozni legalább tíz helyezést, és egy 10-15. helyezés a nap végén azért nem mutat rosszul. Geschkével közel egy erőben lehettünk, Zakarin meg sokat magaslatozott, és ez az első versenye hosszú idő után, még nem érezte annyira, de voltak megmozdulásai, amiből látszott, hogy nagyon erős. Szerintem ő már az a kategória, hogy ezt a versenyt edzésnek használja, bennem meg azért mindig dolgozik, hogy akit csak lehet, megpróbálok kikerülni, megsprintelem a „dögsort” is.

Evenepoel-show

A fiatal belga tehetség ismételten bizonyította, miért tartják az elmúlt évtizedek legnagyobb tehetségének. 51 km-rel a vége előtt egyedül meglószolta a sort, és hiába voltak ott a világ legjobb hegyimenői közül páran - Simon Yates, Esteban Chaves, Jakob Fuglsang, Rafal Majka - egyszerűen nem tudták tartani. Folyamatosan növelte az előnyét, az utolsó hegyet 1:15 fórral kezdte. A célban még arra is bőven volt ereje, hogy súlyosan sérült csapattárásnak, Fabio Jakobsennek üzenjen.

Hogy milyen érzelmi súlya van a Jakobsennel történteknek, arról a befutó utáni képek mindent elmondanak:

Remco Evenepoel a Tour de Pologne 4. szakasza utánRemco Evenepoel a Tour de Pologne 4. szakasza utánFotó: Tour de Pologne

Attila is döbbenten áll Evenepoel fantasztikus teljesítménye előtt:

Evenepoel teljesítményét nem is értem. Nem sokat hallottunk a történésekből, mert a kocsink messze elöl volt Kamillal [Malecki]. Egyszer-kétszer hallottam rádión, hogy szólnak neki, figyeljen, mert Evenepoel jön. Én nem is tudtam először, hogy ki nyert, mert amikor beértem, Yates és Majka sprintjét ismételték, és azt hittem, az az első helyért ment. Gondoltam, „na, hál’ istennek nem Evenepoel nyert.” Aztán amikor láttam Evenepoelt, már sárgában volt, és mondták, hogy ő nyert, majdnem két perccel. Alig akartam elhinni. Elképesztő, brutális. Nem láttam a támadását, így is nagyon későn ért véget a nap, hétkor értünk be, utána zuhany, vacsora, masszázs, de majd visszanézem. Csak egy fotót láttam róla, ahogy lószol. Azért nem kis lósz kellhetett ahhoz, hogy elengedjék ennyien.
"Jobb erőben vagyok, sokkal jobbak a lábaim"

Kértük Attilát, hogy értékelje a harmadik szakaszt is, ahol Carapaz mögött a sprintben a 14. helyen jött meg.

Vegyes érzéseim voltak azon a szakaszon. Jól éreztem magam, nem voltak problémáim, elég könnyedén oda tudtam érni. A tapasztalatlanság volt a baj. Jól, bátran helyezkedtem, nem hagytam, hogy kibokszoljanak, de amikor Carapaz kihúzódott balra, bal oldalra zárt a mezőny és semmi helyem nem maradt. Pedig tartalékoltam az utolsó 300 méterre, még egyszer rá tudtam volna indulni, és akkor megjövök tízben simán.
"Összességében örülök, a múlt héthez képest sokkal jobb erőben vagyok, sokkal jobbak a lábaim. El kell hinni és kockáztatni kell. Nincs abban semmi, ha megpróbálom, és utolérnek, nekem az nem szégyen, ha egy ilyen mezőny utolér. Bátrabbnak kell lenni."

Valter Attila: A kerékpársport nem ér annyit, hogy kómában feküdjünk | Eurosport

Hazai kerékpársport szempontból történelmi pillanat, hogy a tegnap elkezdődött, World Tour besorolású Lengyel Körversenyen egyszerre három magyar versenyző is rajthoz állhatott. Sajnos azonban ennél sokkal szomorúbb események miatt lesz emlékezetes a katowicei első szakasz. A mezőnyhajrában Dylan Groenewegen és Fabio Jakobsen meccselt a szakaszgyőzelemért.

A folytatás: Lengyel kör zárószakasz, utána Piemonte és Lombardia
A mai taktikát még nem tudom. Biztosan meg akarják hozni mezőnyhajrára, úgyhogy Sajnokot segítjük, nagyon jól ment mindkét sprinten. És ott van Kamil [Malecki] az összetett hatodik helyen, ami nagyon komoly eredmény, azt próbáljuk védeni. Lehet, hogy próbálok szökni, majd meglátjuk.
Holnap repülünk Olaszországba a Gran Piemontéra és a Lombardiára. Az erővel nem lesz baj, főleg a Piemontén. Mindkettőt szeretném befejezni, főleg a Lombardiát, mert ott már végigmenni is jó. Zakarin ott háromszor indult és háromszor esett ki, úgyhogy nem lehet egy egyszerű verseny. A cél, hogy minél hasznosabb legyek a csapatnak, és minél előrébb végezzek.
Hozzászólások