ES Bringa - Cancellara az élsport utáni életéről: "Elfoglaltabb vagyok, mint valaha"
Cancellara az élsport utáni életéről: "Elfoglaltabb vagyok, mint valaha"
Fotó: Europress/AFP

Cancellara az élsport utáni életéről: "Elfoglaltabb vagyok, mint valaha"

Nagy BettinaNagy Bettina
2019/11/17 08:52
A hétszeres Monumentum-győztes svájci ex-profi a Cyclist riporterének elárulta, miért nem hiányzik neki egyáltalán a versenyzés, kit tartott a legnagyobb ellenfelének, és azt is, hogyan telnek a (dolgos) hétköznapjai, mióta 2016 augusztusában hivatalosan is befejezte a pályafutását. 

Fabian Cancellara három évvel ezelőtt vonult vissza a profi kerékpározástól, a búcsú pedig nem is sikerülhetett volna stílusosabbra: a Spartacus becenevet kiérdemlő klasszis a riói olimpián, az egyéni időfutamban szerzett aranyéremmel a nyakában köszönt el, megkoronázva páratlanul sikeres sportolói pályafutását, ami – egyebek között – magában foglal négy világbajnoki címet, három-három győzelmet a Flandriai körversenyről és a Paris-Roubaix-ról, hét szakaszsikert a Tour de France-ról (és 29 napot sárgában), a Milánó-Sanremo megnyerését, illetve két olimpiai aranyat.

Akár azt is gondolhatnánk, hogy aki sportolóként ilyen veretes eredménysorral büszkélkedhet, aktív pályafutása befejeztével már soha többé nem kell dolgoznia. Azonban a 38 esztendős Cancellara civil karrierje csak most kezd kibontakozni: amikor éppen nem a ‘Chasing Cancellara’ nevezetű versenysorozat szervezésével van elfoglalva, olyan világmárkáknak segít a termékfejlesztésben, mint a Suplest (cipő), a Gore (sportruházat) vagy a BMC.

A Cyclist szakportál munkatársa beszélgetett a svájcival az élsporttól való visszavonulását követő útkeresésről, a versenyképessége elvesztéséről, a feltörekvő fiatalokról, és arról, hogy a tavaszi klasszikus szezonban kialakulhat-e egy újabb legendás, korszakot meghatározó rivalizálás, mint amilyen a Cancellara-Boonen párharc volt.

• • •

Milyen az élet a visszavonulás után?

„Már három év eltelt, mióta befejeztem, és azt kell mondjam, hogy kifejezetten pörgős. Nem volt megállás. Azt viszont nehéz volt eldönteni, hogy a sok lehetőség közül melyiket érdemes megragadni, és hogy pontosan mire fókuszálj.

Ez a helyzet hasonlít ahhoz, amikor kerékpárosként profivá szegődsz, és próbálod megtalálni azt a szakágat, ami a leginkább passzol hozzád, legyen az akár az időfutam, akár a klasszikus versenyzés, akár a sprint.

000_EB891.jpg Fotó: Europress/AFP

Sosem tudtam elképzelni, hogy elszakadok a kerékpársporttól és azon kívül vállalok majd munkát. Nem vagyok és nem is tudnék olyan srác lenni, aki egy bankfiókban, vagy egy ingatlanirodában dolgozik. 

Ehelyett létrehoztam a Chasing Cancellara-versenysorozatot, és olyan partnerekkel dolgozom együtt, mint a Gore vagy a Suplest, és egyelőre minden jól működik.

Emellett pedig épp próbálok hozzászokni ahhoz, hogy valaminek én vagyok a tulajdonosa. Profiként mindig egy csapat része voltam, most pedig van egy saját cégem, amiért én felelek – ez másfajta kihívást jelent. Többé már nem vagyok profi versenyző, akinek évente harmincezer kilométert és 90 versenynapot kell teljesítenie, aki körbeutazza a világot, és akit mindig üldöz eredménykényszer. Ma már merőben más elvárásoknak kell megfelelnem.”

Mindig is úgy tervezted, hogy a kerékpársport közelében maradsz, miután visszavonulsz?

„Én ezt a kétkerekű világnak nevezem. A kerékpársport sokkal szűkebb fogalom, míg a kétkerekű világ felöleli a mezgyártást, a cipőkészítést és a kerékpártúrákat is, de igen, magától értetődő volt számomra, hogy nem fogok eltávolodni ettől a közegtől.

Fabian_Lab-09.jpg Fotó: Gore

Felnézek az olyan emberekre, mint például Simon Gerrans, akik teljesen más kihívásokat keresnek, de ez nem való nekem. Régebben nem gondoltam volna, hogy a kerékpáros világon belül maradok, később mégis ez tűnt a legjobb döntésnek, mert képtelen lennék reggeltől estig egy irodában ülni. Lehet, hogy Simon jól tűri az ilyesmit, én viszont nem.

Megtanultam, hogy ahhoz, amit csinálok, szükség van az irodai munkára is, de emellett szerencsére megvan a szabadságom, hogy kikapcsolódjak és tekerjek, sőt sokszor munka gyanánt kerékpározok.

A beosztásom egyébként elég sűrű. Rádöbbentem arra, hogy most elfoglaltabb vagyok és kevesebb idő jut saját magamra. Gyakorlatilag csak akkor jut idő magamra, miközben tekerek. Kacérkodtam már különböző televíziós felkérésekkel is, azonban a közeljövőben nem tervezek ebbe belevágni. Végül is, nem muszáj dolgoznom, ha nem akarok, de még mindig fiatal vagyok és motivált, hogy új kihívásokat keressek.”

Még most is a kerékpározás szerelmese vagy, és ugyanúgy élvezed a tekerést? 

„Persze, még mindig szenvedéllyel tekerek. Pontosan ezért hoztam létre a Chasing Cancellárát, hiszen így továbbra is hódolhatok a szenvedélyemnek. Ezen felül pedig elkezdtem segíteni és támogatni egy fiatal svájci tehetséget, Marc Hirschit (jelenleg a Sunweb versenyzője), aki nagyjából kétszáz méterre lakik tőlem Bernben.

EC_9mg4XoAArYfC.jpg Fotó: twitter

És most, hogy már nem vagyok profi, élvezhetem a jó időt, és többé nem kényszerülök rá arra, hogy esős, hideg napokon is kimenjek edzeni.”

Hiányzik a versenyzés?

„Egyáltalán nem! A Chasing Cancellara-sorozat keretein belül időnként megtapasztalhatom azt a jóleső mértékű fájdalmat kerékpározás közben, és egyúttal remekül szórakozok. De a versengés része nem hiányzik, már régen elvesztettem a versenyképességemet.”

Szerinted miért nincsenek manapság igazán domináns versenyzők a tavaszi klasszikusokon?

„Amikor tekertem, voltam én Tom Boonen. Mostanság már sokkal több versenyző indul hasonló esélyekkel a győzelemért, kevésbé jellemző a dominancia, és a kerékpárosokból nem túl gyakran farag ikonokat a média, nem emelik őket piedesztálra.

Ettől függetlenül azt kell mondjam, hogy nagyon is lenyűgöz, amit az utóbbi időben a fiatal versenyzők csinálnak, mint például Mathieu van der Poel vagy Egan Bernal. Ez a jelenség is azt bizonyítja, hogy milyen érettek már a kerékpárosok, mire eljutnak a profi mezőnyig és debütálnak World Tour-szinten.

CORVOS_00031171-027.jpg Fotó: CyclingTips/Cor Vos

Persze ez nem jelenti azt, hogy az idősebb versenyzők gyengébbek lennének, egyszerűen csak arról van szó, hogy a fiatalok rögtön az első profi szezonjuktól kezdve készen állnak a győzelemre, és frissebbnek is tűnnek.

Az olyan feltörekvő srácokkal kapcsolatban, mint van der Poel, az lehet a legnagyobb kérdés, hogy képesek-e kezelni a fokozódó nyomást. Manapság a versenyzők már többet keresnek, magasabb elvárásokkal kell szembenézniük, több médiafelkérést és nagyobb reflektorfényt kapnak, szóval meg kell nézni, mindezt hogyan tudják menedzselni. Az a kulcs, hogy a megfelelő emberekkel veszik-e körül magukat, mert ha igen, akkor zavartalanul tudnak tovább fejlődni.”

Mit gondolsz, az időfutam haldokló művészet?

„Nem haldokló művészet, viszont egyértelműen átalakulóban van. Először is, az időfutamok útvonalai egyre több szintkülönbséget tartalmaznak, másodszor pedig egyre ritkább az a versenyzőtípus, aki a prológoktól kezdve a negyven kilométer hosszú, dimbes-dombos időfutamokig bármit képes megnyerni.

Igaz, a háromhetes menők – Tom Dumoulin, Chris Froome és Geraint Thomas – rendre kiválóan teljesítenek az egyéni időfutamokon, sőt még Bernal se megy olyan rosszul az óra ellen.

És még mindig találkozhatunk olyan tisztán időfutam-specialistákkal is, mint mondjuk Victor Campaenearts, de valóban úgy tűnik, hogy egyre kevesebb versenyző fókuszál kizárólag erre a műfajra.”

Láthatunk még valaha olyan rivalizálást a klasszikusokon, mint a tiéd és Boonené?

„Klassz lenne, ha kialakulna egy ehhez hasonló rivalizálás két topversenyző között, de még egyszer szeretném kihangsúlyozni, az is egy kifejezetten pozitív tendencia, hogy rengeteg különböző srácnak lehet esélye nyerni a kockaköveken, mert ettől lesz csak igazán izgalmas a klasszikus szezon.

000_Par1883442.jpg Fotó: Europress/AFP

Nézd meg például a mai focit, kissé már unalmas és kiszámítható, hogy újra és újra Lionel Messit vagy Cristiano Ronaldót szavazzák meg legjobbnak.

Azért lehet több esélye a fiataloknak a tavaszi klasszikusokon, mert most nincs két olyan versenyző, aki annyira kiemelkedne a mezőnyből, mint én vagy Tom, és ez szerintem jót tesz a sportnak, ráadásul a nézők számára is élvezhetőbb így a verseny.

Bár, ha Remco Evenepoel ilyen tempóban fejlődik tovább, hamarosan dominálhatja a Tour de France-t.”

Versenyzőként ki volt a legkeményebb ellenfeled?

„Őszintén szólva, nem tudnék egyet megnevezni, mert ezek a srácok; Tony Martin, Tom Boonen és Bradley Wiggins, mind-mind különböző kihívások elé állítottak engem a pályafutásom során.”


Cyclist

Hozzászólások