ES Bringa - Meghalt, újjászületett, és azóta mindennél jobban imádja az életet
Meghalt, újjászületett, és azóta mindennél jobban imádja az életet
Fotó: Europress/AFP

Meghalt, újjászületett, és azóta mindennél jobban imádja az életet

Kálmán LaciKálmán Laci
2020/03/22 11:03
Három dolgot feltétlenül megtanulhatunk abból a dokumentumfilmből, amely Stig Broeckx balesetéről, az azt követő kómáról és a felépüléséről szól. Az egyik, hogy Stig egy konok, ugyanakkor végtelenül vicces és szimpatikus srác. A másik, hogy bánjunk óvatosabban azzal az elcsépelt kifejezéssel, hogy "ha elestél, kelj fel és menj tovább". A harmadik pedig, hogy bizony még a legkeményebb legények is összetörnek egy picit, amikor megnézik, Stignek milyen utat kellett bejárnia az elmúlt négy év során.

2016. május 28-án, a Belga kör negyedik szakaszán, a Mont Rigiről lefelé jövet két motoros meg akarta előzni a mezőnyt, ám ehelyett a versenyzők közé hajtott. Tizennyolc kerékpáros volt érintett a balesetben, köztük Broeckx, aki életveszélyes sérüléseket szenvedett. 

A fejét ért ütés volt a legsúlyosabb, melynek következtében az agyában két helyen is vérzés lépett fel. Broeckx kómába esett, melyből csak hat hónappal később ébredt fel, és a rehabilitációja csak ezt követően kezdődhetett el. The Stig címmel nemrégiben dokumentumfilm is készült róla. Életről, halálról, újjászületésről, soha fel nem adásról és nevetésről. A humor ugyanis nélkülözhetetlen szerepet játszik az életében. 

Bár volt idő, amikor még az orvosok sem adtak volna egy fabatkát sem az életéért, négy évvel a történtek után Stig Broeckx otthon van, és önfeledten nevet. Szinte állandóan mosolyog, és sosem panaszkodik. Pedig nem mindig akarta, hogy ez a film elkészüljön. Nem akart médiasztár lenni, nem akarta, hogy túl sok legyen belőle. És legfőképpen nem gondolta magát olyan fontosnak, hogy film készüljön róla.

Végül mégis miért vállaltad?
Broeckx: Eric Goens [a film producere] megzsarolt (nevet). Nem, az az igazság, hogy a rehabilitációm alatt rengeteg biztató üzenetet kaptam az emberektől, ami sok erőt adott nekem. Eric azt mondta, hogy jó példával szolgálhatok az embereknek, segíthetek nekik, reményt adhatok nekik, ha megcsináljuk ezt a filmet. De fontos volt az is, hogy én magam is lássam egyben az egész folyamatot, hogy hogyan is történt minden.

Most már te is láthatod, hogy te magad vagy a bizonyíték arra, hogy vissza lehet jönni ilyen iszonyatosan mélyről is. Például szolgálsz mindenkinek, akinek nehézségei vannak szerte a világon. Egyetértesz ezzel?
Goens: Úgyis nemmel válaszolna, pedig ő igenis egy példakép.
Broeckx: Eric túloz. Jó, lehet, hogy segítek néhány embernek egy baleset után, vagy egy kómát követően, és persze ez is nagy dolog.
Goens: Meg lehet nézni a rehabilitációs központot is. Stig reményt ad az embereknek. 

br.jpgFotó: Europress/AFP

De nem félő-e, hogy sokakban hiú reményt ébreszt az ő története? Nagyon-nagyon ritka, hogy valaki vissza tudjon jönni onnan, ahonnan neki sikerült.
Goens: Stig esete kivételes, ez igaz. Fogalmam sincs, hogy hogy csinálja. A halott agysejtek azok halott agysejtek, nem lesznek újra aktívak. Ő azonban felépült, ami a csodával határos, de csodának mégsem nevezném.
Broeckx: Csalánba nem üt a ménkű. (nevet) Ezt tudom csak mondani. Ennek nincs köze a csodához. Nem is tudom, hogy mondjam. Ez fejben, lélekben dől el. Ha megvan az akarat, meglesz az odáig vezető út is. Persze az is igaz, hogy van olyan, hogy valaki mentálisan erős, de valamiért mégsem sikerül neki.

Érezted valaha is, hogy legszívesebben feladnád? Hogy elfogyott az erőd?
Goens: Ezt a kérdést ezerszer feltettem. De a válasz mindig ugyanaz volt.
Broeckx: Az, hogy nem. (nevet) Oké, néha azért frusztrált voltam. Fogat akartam mosni, és a fogkefe leesett a földre. És én ugye nem tudtam fölvenni. Na, az elég rossz volt. 
Goens: Nos, láthatják, egy fogkefe elejtése volt Mr. Broeckx legnagyobb problémája. Egy olyan helyzetben, ami gyakorlatilag reménytelen volt. Szinte mindenki a kétségbeesésbe süllyedt volna.

Hogy ment a rehabilitáció?
Broeckx: Fájt. De a fájdalom jó. Nem mondom, hogy élveztem, az mazochizmus lenne, de ugyanez volt anno a mezőnyben is. Amikor elöl voltam, és azt éreztem, hogy fáj, tudtam, hogy a többieknek még jobban fáj. Ha az ember látja, érzi az eredményt, akkor megfeledkezik a fájdalomról. Ami nagyon jó érzés. 

Az elmúlt négy évben mindenkit folyamatosan megleptél. Minden célt elértél, minden plafont áttörtél. Még azokat is, amelyekről mindenki azt gondolta, hogy elérhetetlenek. Hogy vagy most a célokkal?
Broeckx: Elégedett vagyok az életemmel, ugyanakkor többre is vágyom. Jobban akarok tudni járni és beszélni. Nem adom fel. Folyamatosan próbálkozom.
Goens: És amikor valami elérhetetlennek tűnik, és a legtöbb ember elkeseredne, hogy soha nem lesz jobb, Stig akkor is azt mondja, "Boldog vagyok, hogy élek". Ez fontosabb, mint bármilyen kitűzött cél. 

br5.jpgFotó: Twitter

Mi most a legnehezebb?
Broeckx: Nem a korlátaim, amik még mindig megvannak. A beszéd, az nehéz. Meg iszonyúan frusztrál, hogy még mindig nem vezethetek. Mindent újra kellett tanulnom, mint egy újszülöttnek. Most már tinédzser vagyok, betöltöttem a tizennyolcat. (nevet) És vajon mi kell egy tizennyolc évesnek? Jogsi. De ahhoz előbb engedély kell a pszichológustól, aki egyelőre nem akarja azt megadni. Ha majd megteszi, utána két évig ő lesz a felelős értem. Vezetni már tudok, de a felelősség engem is riaszt. Van egy traktor, amit szoktam hajtani körbe-körbe. És közben metált hallgatok.

Két évvel ezelőtt részt vettél egy gyalogló versenyen. 4 km-t kellett gyalogolni. Megcsináltad. Úgy, hogy hat lépéssel tudtál megtenni egy métert...
Broeckx: Van egy mottóm: soha ne mondd, hogy soha. Kiskoromban nem tudtam kimondani az 'r' betűt, beszédtanárhoz kellett járnom. Nem sokkal később szépkiejtési versenyt nyertem. Most ugyanez a bajom, nem megy az 'r', úgyhogy megint tanárhoz járok, ugyanahhoz. És megint meg fogom tanulni.

Eric, te tanultál valamit Stigtől?
Goens: A logikus válasz az volna, hogy csodáltam őt az akaratereje miatt. De ez nem jó szó. Ahogy őt figyeltem az elmúlt két évben, láttam, hogy folyamatosan átlépte a fájdalomküszöbét. Hiába fáj valami iszonyatosan, ő nem áll le. Valamilyen földöntúli erő, ami benne van. Ezt az erőt csodálom benne a legjobban.

Szerencséd volt, Stig?
Broeckx: Igen. Meg is halhattam volna. Igazából meghaltam, csak újraélesztettek és ezáltal újjászülettem. Mindent újra kellett tanulnom. Nem volt más választásom. Normál esetben félóránál tovább nem próbálkoznak az újraélesztéssel. Velem másfél óráig küzdöttek. Ez volt a szerencsém. Volt egy orvos, aki csak pumpált és pumpált, ő mentette meg az életem. 

br6.jpgFotó: Europress/AFP

Broeckx: Egyébként egy csomó mindent elfelejtettem. Még a legjobb éveket is, amiket a mezőnyben töltöttem. Hogy milyen volt profi kerékpárosnak lenni. Van néhány emlékem, de nem sok. Az első Flandria például megvan, hogy ott voltam egy korai szökésben, hogy az elsők között értem föl a Koppenbergre. De csak azért emlékszem, mert láttam róla videót. Kár, de ez van, ezzel nem tudok mit csinálni.

Képzeljük el a szitut. Felébredsz a kómából, nem tudsz semmit sem csinálni... A legtöbben képtelenek lettek volna küzdeni.
Broeckx: Egy pillanatra átfutott az agyamon a feladás. De aztán azonnal az életre gondoltam. Arra, hogy milyen szép. Sokkal szebb annál, hogy eldobjuk magunktól. 

Mire vágysz úgy istenigazából?
Broeckx: Élni. Minden lehetséges. Vagy, mondjuk úgy, ami lehetséges, az hadd történjen meg. Újra takarítani akarok, meg főzni. Egy almatortát már sütöttem is. És gondoskodni akarok a családomról. 

A családodról?
Broeckx: Bizony. Tavaly június óta van egy barátnőm, a neve Marlies. Boldog vagyok, élek, gyerekeket akarunk. Az élet szép.


Het Nieuwsblad

Hozzászólások