ES Bringa - Boonen & Cancellara: Két vezéregyéniség, akik pótolhatatlannak tűnő űrt hagytak maguk után
Boonen & Cancellara: Két vezéregyéniség, akik pótolhatatlannak tűnő űrt hagytak maguk után
Fotó: Europress/AFP

Boonen & Cancellara: Két vezéregyéniség, akik pótolhatatlannak tűnő űrt hagytak maguk után

Kálmán LaciKálmán Laci
2020/01/17 16:39
Tom Boonen és Fabian Cancellara volt az elmúlt két évtized két legfélelmetesebb klasszikus-menője. Már a puszta jelenlétükkel is befolyásolni tudták a versenyek végkimenetelét. Az alábbiakban kiderül, miért ők ketten voltak a mezőny utolsó igazi vezéregyéniségei.

Attól a pillanattól kezdve, hogy 2002-ben, élete első Roubaix-ján harmadik lett, egészen a 2017-es visszavonulásáig, Tom Boonen megkerülhetetlen alakja volt az országúti kerékpárnak, azon belül is elsősorban az egynapos versenyeknek. Általában már kora tavasszal föltűnt az Omloopon, és odapörkölt a többieknek a Taaienbergen, akik aztán morfondírozhattak magukban, hogy vajon hogy verik meg ezt a srácot a soron következő hónapokban.

Csupán egy olyan kerékpáros volt rajta kívül, aki pusztán azzal, hogy ott volt, befolyásolni tudta a versenyek dinamikáját. Ő nem volt más, mint Boonen legnagyobb riválisa, Fabian Cancellara. Ha kettejükre gondolunk, akkor elsők között juthat eszünkbe a 2010-es Flandria, melynek végjátékában ők ketten haladtak elöl. 15 km-rel a vége előtt Cancellara betámadta Boonent a Muur teteje felé haladva, aki nem tudott reagálni, és így be kellett érnie a második hellyel.

Boonen nyert sprintszakaszokat háromheteseken, legalábbis karrierje elején, míg Cancellara az időfutamokban ment nagyot, ám ezek többnyire csak bemelegítésnek számítottak az igazi show előtt. Ez pedig nem volt más, mint a két kockaköves klasszikus, a Flandria és Roubaix. A svájci mindkettőből hármat nyert, míg a belga a három Flandria mellé behúzott négy Roubaix-t. 

b.jpg Fotó: Europress/AFP

Ezeken fölül persze nyertek bőséggel Harelbekét és Gent Wevelgemet is, valamint még egy rakat kisebb-nagyobb egynapost. Arról, hogy melyikük volt a nagyobb kerékpáros, napestig el lehetne vitatkozni. Aki Boonent akarja kihozni győztesnek, alighanem a 2012-es szezont hozza föl példának, amikor a belga szinte az összes egynapost megnyerte február és április között. Aki pedig Cancellarát, az nyilván a 2010-es évet emeli ki, amikor a két nagy egymás elleni flandriai küzdelméből a svájci került ki győztesen, aki a szezonját ráadásul még egy világbajnoki címmel is meg tudta spékelni.

Cancellara a Tourral is kifejezetten jó viszonyban volt. Ő az, aki a legtöbb napot töltötte sárga trikóban azok közül, akiknek nem sikerült megnyernie a versenyt. Ezt elsősorban annak a képességének köszönhette, hogy jól ment a prológokon, és meg tudta tartani az összetett vezetést egészen a hegyekig. Olyan tekintélye volt a mezőnyön belül, hogy a 2010-es Touron, amikor a versenyben éppen vezető csapattársa, Frank Schleck 60 társával együtt belekeveredett egy bukásba, élre állt, és jelezte, hogy neutralizálni kell a napot. 

Boonen nyert ugyan hat szakaszt a Touron, és egyszer a zöld trikót is megszerezte, kevésbé volt gyümölcsöző kapcsolatban a versennyel. Csak kétszer jutott el Párizsig, és 2011 után részt sem vett rajta többé. Majdnem teljes pályafutását a Quick-Stepnél töltötte, szinte eggyé vált a csapattal. Ha nem tudott ott lenni egy versenyen, azt az egész csapat megérezte, mondhatni, pótolhatatlan volt. Ha nem ő maga nyert, akkor oroszlánrészt vállalt abban, hogy egy csapattársáé legyen a győzelem. Jusson eszünkbe Stijn Devolder két győzelme a Flandrián 2008-ból és 2009-ből, vagy épp Niki Terpstra sikere a 2014-es Roubaix-ról. 

c.jpg Fotó: Europress/AFP

Bárhogyan is, ha ők ott voltak egy nagy klasszikuson, a jelenlétük már önmagában befolyásoló tényező tudott lenni. Ezt a mostaniak közül talán csak Peter Sagan mondhatja el magáról. Ha valaki egyáltalán. 

Ráadásul nem csupán az eredményeik teszik őket naggyá, hanem a személyiségük, az őket körülvevő aura is. Például Cancellara tökéletességre való törekvése, ami gyakran odáig fajult, hogy azért panaszkodott, mert szerinte nem elég puhák a törölközők a Trek buszában. Imádták őket a mérnökök, mert kivételesen jó elemzéseket adtak az új felszerelésekről. Mivel kellőképpen jóképűek is, még a tévében is jól mutattak, ők voltak a reklámkészítők álma. 

Bármekkora versenyzők is voltak, a csapatjátékból is kivették a részüket. Boonen például akkor, amikor az éppen aktuális QS-sprintert fölvezette, Cancellara pedig akkor, amikor a Schleck-testvéreket vitte minden júliusban keresztbe-kasul Franciaországban. 

Boonen karizmájáról sokat meséltek versenyzők és csapatfőnökök egyaránt. Filippo Pozzato saját bevallása szerint is rengeteget köszönhetett neki a 2006-os Sanremón, igaz, a belga ezt vissza is kapta egy bő hónappal később a Roubaix-n. Boonen egyébként nem csak győzni tudott nagyon, hanem veszíteni is. Emlékezzünk csak arra, ahogy gratulált Mat Haymannek a 2016-os Roubaix-n. Pedig az ausztrál elcsente előle azt a győzelmet, ami a rekordot jelentő ötödik sikere lehetett volna. 

bc2b.jpg Fotó: Europress/AFP

Kétség sem férhet hozzá, mindketten a kerékpározásra születtek. Boonen robbanékonyságával, nyers erejével maga volt a flamand eszmény megtestesítője. Cancellara pedig a szokatlan technikájával, a könnyed lábaival és egy leheletnyi olasz ösztönösséggel csak úgy suhant át a kockakövek fölött. Élményt volt őket nézni.

És, hogy ki veszi át a helyüket? Mondhatnánk Sagant, de ő sokkal inkább magányos farkas, semmint főkolompos. Chris Froome? Neki talán nem elég izgalmas a személyisége, vagy legalábbis nem mutat eleget magából. Bernie Eisel? Őt ugyan sokan tisztelték, de épp most vonult vissza. 

Ki tudja? Talán Wout van Aert vagy Mathieu van der Poel. Bárkik veszik is át a vezető szerepet, hatalmas űrt kell majd betölteniük. 


Procycling

Hozzászólások