ES Bringa - Az út Yorkshire-ba, avagy hogyan lehet felkészülni a világbajnokságra
Az út Yorkshire-ba, avagy hogyan lehet felkészülni a világbajnokságra
Fotó: Europress/AFP

Az út Yorkshire-ba, avagy hogyan lehet felkészülni a világbajnokságra

Párizs-Nizza vagy Tirreno Adriatico? Critérium du Dauphiné vagy a Svájci Kör? Ritkán adódik olyan szituáció, amikor csak egy helyes ösvény vezet a sikeres tavaszi klasszikus hadjárathoz vagy a Tour de France-győzelemhez. A világbajnoksággal is hasonló a helyzet, többféle módon és versenyen lehet felkészülni, hogy valaki a legjobb eséllyel induljon a szivárvány trikóért.

Általában háromféle lehetőség közül választanak a versenyzők: Vuelta, Brit Körverseny és a Kanadai World Tour egynaposok (Quebec, Montreal). Mindegyik útvonalnak megvan az előnye és az elmúlt években mindegyik sikeres felkészülési versenynek bizonyult. Sok függ persze attól is, hogy milyen a világbajnokság szintrajza és hogy milyen típusú versenyzőről beszélünk. Egy hegyimenő, aki egy dombos (hilly) világbajnokságra készül, minden bizonnyal a Vuelta hegyi szakaszaiból tud profitálni. Ha azonban a VB pályája a sprintereknek fekszik, akkor a Brit Körverseny a megfelelő felkészülési helyszín a maga sok lapos szakaszával.

Ebben az évben Yorkshire-ben egy változatos és sokszínű pálya vár a mezőnyre, ahol az időjárás komolyan befolyásolhatja majd a verseny alakulását. Ez még az előző éveknél is nehezebbé teszi, hogy előre megnevezzük a fő esélyeseket. Egy technikás, klasszikus típusú útvonal, rövid emelkedőkkel, amik a robbanékony versenyzőknek kedveznek és kétségtelenül túl nehezek egy tiszta sprinternek.

A világbajnokságon mindig figyelembe kell venni, hogy a szezon nagy részén már túl vannak a kerékpárosok és komoly szerepet játszhat a fáradtság is. Nem lehet tudni, hogy a legpihentebb versenyzők lesznek versenyben, vagy azok, akik a Vuelta kemény útvonalán szerezték meg a kellő mentális és fizikai erőt a győzelemhez.

-------------------

Vuelta, Brit Körverseny vagy Kanadai egynaposok? Pro és kontra…  

Vuelta a Espana:

+ Nagyon nehéz, tele versenyzéssel a három hét alatt

+ A versenyzők fáradtak utána, de általában jó formában vannak és készen állnak egy nehéz egynaposra

+ Minden típusú versenyző megtalálja a neki megfelelő szakaszt, jól fel tud készülni

- Hosszú és kemény verseny, ami meglátszódhat a versenyzők frissességén

- Nagyobb az esély a három hét alatt, hogy valaki összeszed egy sérülést vagy betegséget  

Brit Körverseny:

+ Sok lehetőség a mezőnyhajrára, a legjobb felkészülés egy kevésbé nehéz, sprintereknek kedvező pályára

+ Bőven adódik lehetőség dombos terepen is tekerni

+ Az idei világbajnokság nagyon hasonló útvonallal rendelkezik

- Potenciális rossz és hideg időjárás

- A korábbi években hosszú utazások voltak a szakaszok között

- Nehéz verseny, de hosszúságban és a mezőny minőségében sem kihívója a Spanyol Körversenynek  

Kanadai egynaposok:

+ Nehéz, dombos versenyek sok szintkülönbséggel

+ Két nap versenyzés egy nap pihenővel köztük

+ Általában kielégítő, kellemes időjárás

- Limitált számú versenynap

- Időeltolódás, jetlag, és az utána való átállás közel a VB időpontjához 

-------------------

A világbajnoksághoz vezető „kitaposott” ösvények:

10 évvel ezelőtt, az akkori győztes Cadel Evans a számára már jól bevált Vueltát választotta a Svájcban rendezett világbajnokság előtt. A Vuelta előtt, amin 3. lett összetettben, nem versenyzett egy hónapig a csalódást keltő Tour de France után, ahol csak a 28. helyet szerezte meg. Ez különösen az előző évi verseny után volt meglepő, ahol csak Carlos Sastre tudta megverni a már visszavonult ausztrált.

A 2009-es világbajnokság előtt a Vuelta tűnt a legjobb opciónak. Evans egy ízig-vérig hegyimenő és egyhetes versenyző volt, aki imádta a háromhetes versenyeket. A VB mezőnyversenyén ő támadott és egyedül érkezett a célvonalhoz, mögötte Alexandr Kolobnev és Joaquim Rodriguez jött be a dobogóra, majdnem fél perc hátránnyal. Egy évvel később Ausztráliában rendezték a világbajnokságot, a helyszín Geelong volt, ahol Evans újra ott volt a legjobbak között, ám a végjátékban esélytelen volt a kiscsoportos sprintben. „Csak” a 17. helyen végzett, a végén pedig a norvég Thor Hushovd bizonyult a leggyorsabbnak Matti Breschel és Allan Davis előtt. Hushovd teljesen más beállítottságú versenyzőként szintén a Vueltát választotta a felkészülésre. A nehéz harmadik hét előtt azonban kiszállt a versenyből és megelégedett azzal a munkával és teljesítménnyel, amit elért, és a végén meg is lett a gyümölcse.

Evans.jpg Fotó: Europress/AFP

Cavendish nem megszokott útja a szivárvány trikóig

A 2011-es világbajnokság győztese egy jobban felépített tervvel érkezett a mezőnyversenyre, több mint egy évet készült, amit Rod Ellingworth könyvében (How British cycling reached the top of the world) részletesen dokumentál. Nem csak a brit sprinter verseny és edzésterve volt hibátlanul felépítve, de útvonal is neki kedvezett az emelkedős sprinttel. Emellett a felszerelése is tökéletes volt, beleértve az aero sisakot és a mezt, ami arra volt hivatott, hogy minden egyes wattot képes legyen hasznosítani a befutónál.

Nem minden alakult azonban terv szerint. Cavendish úgy állt rajthoz a Vueltán, hogy az lesz az utolsó versenye a VB előtt, viszont a felkészülését egy Brit körös szakaszgyőzelemmel zárta, ami azért érdekes, mert a két verseny fedi egymást a naptárban. Hogyan történhetett ez? A Spanyol körversenyt betegség miatt kénytelen volt feladni már a 4. szakaszon. Mint később Ellingworth könyvéből kiderül, inkább a csapaton belüli konfliktusok játszottak ebben szerepet, miszerint Cavendish fontolgatta, hogy a HTC csapatból a Sky-ba igazolna.

Ellingworth sikeresen kilobbizott egy indulást Cavendish-nek a Brit körön, ugyanis az UCI szabályai szerint egy versenyző normál esetben nem vehetne részt olyan versenyen, ami egy időben van azzal, amit feladott. A többi már történelem, a Brit körön nyert két sprintbefutót, és így utazott Dániába, ahol begyűjtötte a szivárvány színű trikót.

Cavendish.jpg Fotó: Europress/AFP

-------------------

Gilbert, Costa és Kwiatkowski eltérő felkészülései

2012-ben, az akkor 30 éven Philippe Gilbert egy újabb versenyző, akinek a Vuelta jelentette a fő felkészülési állomást a VB-re, ahol két szakaszgyőzelmet is begyűjtött. A következő évben a portugál Rui Costa az akkoriban még újnak számító (2010-ben rendezték meg először őket) kanadai egynaposokat választotta. A két versenyen 5. és 6. helyeket csípett meg, majd Firenzében a spanyol duót, Alejandro Valverdét és Joaquim Rodriguezt megelőzve, megnyerte a világbajnokságot.

2014-ben Michal Kwiatkowski bizonyította, hogy 3 év alatt a 3. útvonallal is képes lehet valaki megnyerni a szivárvány trikót. A lengyel versenyzőnek ez a szezon volt az áttörés éve, amikor megnyerte a Strade Bianchét, az Algarve-i kör összetettjét, a Romandiai kör prológját és a lengyel időfutambajnokságot. A Brit körön is nyert egy szakaszt, összetettben 2. lett és egyértelmű volt, hogy top formában van. 

Érdekes módon, csakúgy, mint Costa és Gilbert, Kwiatkowski is letekerte a csapatidőfutamot egy héttel a mezőnyverseny előtt. Ezt a csapatidőfutamon idén felváltotta a vegyes összetételű csapatidőfutam (mixed-relay TTT), amiben nem igazán fogunk találni az egyéniben is esélyes versenyzőt.

Kwiatkowski.jpg Fotó: Europress/AFP

A Sagan évek (éra): 2015-2017

Ha csak az eredményeit nézzük, azt hihetnénk, hogy a szlovák versenyző a győzelmei alkalmával ugyanazt az útvonalat járta végig. Ez azonban közel sincs így. Az első évben nem a terv szerint alakult a felkészülés, hiszen a Vueltát egy hét után fel kellett adnia. Cavendish-től eltérően nem indult el másik versenyen, inkább kipihente a sérüléseit. Edzésnek letekerte a csapatidőfutamot, ahol a 27 csapatból az utolsó helyen végeztek, majd a mezőnyversenyben a világ legjobbjai ellen győzedelmeskedett. Mögötte Michael Matthews és Ramunas Navardauskas végzett.

2016-ban a kanadai egynaposokat választotta a világbajnokság előtt, de utána még behúzta az Európa bajnokságot, az Eneco Touron pedig 2 szakaszgyőzelemmel és 3. hellyel összetettben indulhatott Katarba. Ezek után a perzselő hőségben, a mezőnyhajrában ledurrantotta Mark Cavendish-t és a belgák már visszavonult legendáját, Tom Boonent.

2017-ben Sagan visszatért Kanadába, ahol megvédte a címét Quebec-ben, majd 9. helyen végzett Montrealban, ezután pedig Bergenben sorozatban harmadik VB címét is begyűjtötte Alexander Kristoff és Michael Matthews előtt. Ezzel a győzelmével beírta magát a történelemkönyvekbe, hiszen az első versenyző lett, aki 3 szivárvány trikót nyert az egymást követő években.

000_SQ2FN.jpg Fotó: Europress/AFP

Képes lehet Valverde címet védeni?

A spanyolok veteránja egy remek 2. helyet szerzett az idei Vueltán, és a 2018-as világbajnok minden kétséget kizáróan az esélyesek közé tartozik idén is. Ha sikerülne címet védenie, akkor ő lehetne a hetedik a hosszú évek során. Akiknek sikerült a duplázás: Georges Ronsse (1927-1928), Rik Van Steenbergen (1956-1957), Rik Van Looy (1960-1961), Gianni Bugno (1991-1992), Paolo Bettini (2006-2007), Peter Sagan (2015-2016-2017). 

Úgy tűnik, hogy az életkor csak egy szám Valverde számára, és az örök népszerűségét csak tovább növelné egy újabb szivárvány trikó. Már ha egyáltalán lehet még fokozni iránta a rajongást Spanyolországban.

Valverde 1.jpg Fotó: Europress/AFP


Szöveg: Dobos Milán
Hozzászólások