ES Bringa - Az őrültségre készülő Wiggins beszólt a kerékpársport mezőnyének
Az őrültségre készülő Wiggins beszólt a kerékpársport mezőnyének
Fotó: twitter

Az őrültségre készülő Wiggins beszólt a kerékpársport mezőnyének

HosszabbitásHosszabbitás
2019/06/30 12:49
Nagy-Britannia első Tour-győztese 39 évesen sem pihen, újabb és újabb kihívásokat keres magának, most épp két keréken. Ennek ellenére cinikusan nyilatkozik szeretett sportágáról, ráadásul úgy, hogy elmondja, igazából nem is szeretett a Sky-nál versenyezni.


Bradley Wigginst nem kell bemutatni az országúti kerékpársport szerelmeseinek. Az ötszörös olimpiai bajnok, egyszeres világbajnok legenda 2016-os visszavonulása óta rendre feltűnik, kommentátori munkája mellett néha odamondó nyilatkozatokkal, kemény szavakkal illeti azt a közeget, amelyet lényegében saját maga formált nem kis részben olyanná, amilyen. Ezúttal a Cyclist magazinnak nyilatkozott az utóbbi évekről, a jelenlegi véleményéről és a közeljövő egy őrült tervéről.

A Sky dominanciájáról

Húsz-harminc év múlva lesz igazán realizálva a fölény, amikor az emberek visszapillantanak és azt mondják: „Basszus! Micsoda idők voltak!” Bármilyen nagyon sikeres csapatról van is szó, azonnal, akkor és ott biztosan nem ismered el, hogy mennyire jó valójában. Ez kicsit olyan, mint a Manchester Unitednél volt – csak most, hat évvel a Ferguson-éra befejeztével jövünk rá az igazi nagyságukra. A kerékpársportban sem lesz másképp a megítélés, bár talán a legélvezhetetlenebb évek voltak - még az én szempontomból is. Nem hiányzik a Sky, mert csak egyről szólt minden: a győzelmekről. Sosem ünnepeltük meg a sikert, mert egy volt a sok közül és mindig a következőre fókuszáltunk, ami persze sok nyomással is járt egyben.

Talán a dominancia kialakulása nem maga a Sky hibája volt, hisz a vezetőség megpróbálta megváltoztatni az emberek látásmódját a versenyzéssel kapcsolatban, aminek az lett a vége, hogy versenyeket nyertek, nyertünk. Minden a teljesítményről szólt, aminek érdekében kidolgozták a lehető legjobb tervet és amivel igen, valóban fölényben voltunk és igen, valóban a legtöbb pénzből gazdálkodhattunk a legjobb versenyzőkkel. De ezt meg is kellett valósítani, ezt a pénzt tudni kellett jól elkölteni! Függetlenül attól, hogy tönkre lett-e téve a versenyzés… Nézői szempontból lehet, hogy tönkre lett, de egyszerűen nem szórhatod el a pénzt csak azért, mert az nem fair a többi csapatra nézve.

Dhmf6uqWAAI8C1I.jpg

Az aranykorról és a mai versenyzőkről

A kerékpározás aranykorszaka szerintem a ’90-es évek voltak, hisz én akkor nőttem fel és az egész érzést azzal párosítottam, hogy próbálok kitörni onnan, ahonnan származom, ahol éltem. Megnyugtatott és tetszett, hogy nézhetem ezeket a versenyeket, egy olyasfajta egyedi, romantikus látásmódot adott a sportról, ami mindennél többet ért és mindenért kárpótolt.

Talán Johan Museeuw lennék ebből a pár évből, ő volt a kor Peter Saganja. Azt sajnálom, hogy manapság sokan már csak céges állatok és egyszerű számok a mezőnyben, és megvan ugyan a személyiségük, de egyszerűen nem mutathatják meg vagy nem is akarják megmutatni. Ugyanúgy néznek ki, ugyanúgy öltözködnek – mindannyiuknak bajszuk van, mert ez a normális és átlagos. Senki sem tör elő valami újjal, holott a lehetőségek adottak. Nagyon szűk a látókörük. Ez szégyenteljes, és nem tudom, miért van így. Egy évig nem néztem versenyeket a visszavonulásom után, most kommentátorként muszáj, egy más szemszögből értékelve. Ez nekem megfelel, hisz igazságosan tudok megnyilvánulni a különböző esetek láttán.

A kerékpársport szórakoztatási faktoráról

Szórakoztatási szempontból nem hinném, hogy a nézők nyolc órát szeretnek egy helyben, a tévéjük előtt ülni és nézni a versenyt, de ilyen a sportág történelme. Meg kell tartanunk ezt az örökséget, vagy helyt kell adnunk a változásnak? Egyáltalán kellenek ilyen hosszú szakaszok? Nagy kérdés. A tavalyi Tour de France talán legizgalmasabb szakasza az Alpe d’Huez-i volt, ahol végig lehetett izgulni mind a három órát. Lehet vitatkozni arról, hogy minden szakasznak ilyennek kell-e lennie, az eredményekkel együtt.

A sportág vonzza az embereket, akik élvezik nézni azt, de ne felejtsük: maga a Tour nem mint szórakoztatási eszköz, hanem egy újság népszerűsítéséért indult, hasonlóan a Giróhoz. Ha megnézzük, továbbra is a szponzorok reklámozása az egyik cél. A kettő pedig kéz a kézben jár: ha senki nem nézi a sportot, minek hirdetnél, minek jelennél meg? De persze nem szabad olyan őrültségekbe belemenni, hogy például több bukás legyen csak azért, hogy többen nézzék és többen kezdjenek el érdeklődni az országúti kerékpározás iránt.

D2_-dMPX0AE4VG6.jpg

Egy őrült tervről

Az evezéses kaland befejezése után készülök egy különlegességre kísérletre még ebben az évben: átszelem a Csalagutat kerékpárral. Az eddigi csúcstartó 1979-ből tartja a rekordot, két és fél óra alatt járta meg oda-vissza (mintegy 101 kilométerről beszélünk – a szerk.). A lehető legkönnyebbnek kell lennem a cél érdekében, a Southamptoni Egyetem a segítségemre lesz technikailag.

Szerencsére az Egyesült Királyságban manapság népszerűbb a kerékpározás, és bár tehetnék többen, mégis sokan bicikliznek, így az elmúlt 20 év alapján összességében büszkék lehetünk arra, amit elértünk, ahogy inspiráltuk a lakosságot. Ezt leginkább akkor érzékelem, amikor a taxisok azt mondják nekem a forgalmi dugóban: „Ez a te hibád, Brad, ez neked köszönhető!” Én ekkor azt válaszolom: „Ne hibáztassatok! Csak a munkámat végeztem.”



Szerző: Nagy Benjámin
Forrás: Cyclist magazin

Hozzászólások