ES Bringa - "Az első Roubaix-m pozitívumai? Két nagy korty sör menet közben az egyik nézőtől, ennyi"
"Az első Roubaix-m pozitívumai? Két nagy korty sör menet közben az egyik nézőtől, ennyi"
Fotó: Europress/AFP

"Az első Roubaix-m pozitívumai? Két nagy korty sör menet közben az egyik nézőtől, ennyi"

Kálmán LaciKálmán Laci
2019/04/19 11:28

174-en vágtak neki az idei Paris-Roubaix-nak, akik közül hivatalosan 100-an fejezték be a versenyt. Ez azt jelenti, hogy 74-en, vagy időn túl jutottak el a velodrome-ig, vagy menet közben föl kellett adniuk a küzdelmet. Ebben persze nincs semmi meglepő, a Roubaix ettől is Roubaix.

A verseny utáni időszak általában a győztesekről szól, meg azokról, akik ugyan esélyesek voltak, de valamiért aznap nem mentek jól. És persze azokról, akik látványosat buktak, netán súlyosan megsérültek, esetleg valamilyen vicces sztoriba keveredtek. 

Azokról a kevésbé neves versenyzőkről nemigen hallunk, akik mondjuk utolsóként jöttek meg, vagy épphogy kicsúsztak a limitidőből. Volt akár több defektjük is, leszakadtak a csoportjuktól, vagy egyszerűen csak iszonyatos napjuk volt a mezőnyben.

Ilyen volt Alan Riou is, az Arkéa-Samsic 22 éves francia versenyzője, aki a csapat Twitter-oldalára felkerült felvételen elmeséli, mi történt vele élete első Roubaix-ján. Egyebek mellett azt, hogy oda kellett adnia a kerékpárját kapitányának, André Greipelnek, és, hogy felhajtott némi sört az út mentén álló szurkoló poharából. Na, és azt is is, hogy noha időn kívül jött meg, de végül megjött. És ez a lényeg. 

csapat: Nem láttunk a busznál. Reméljük, pozitív élményekkel távozol a versenyről.
Riou: Ittam két kövér kortyot a 15. szektornál álló egyik egyik néző Duveljéből, aki volt olyan kedves és megkínált. Ennyi a pozitívum. 

csapat: Most nagyot röhögtünk ezen az interjúszobában.
Riou: Eskü, így volt.

csapat: Nem maradt már kulacsod?
Riou: 50 km-rel a vége előtt már semmi. Aztán kaptam egy táskát a DD-től, és később még egy kulacsot szintén tőlük.

csapat: Ezt a zűrzavart basszus... Mikor kaptad vissza a kerékpárod?
Riou: Odaadtam a bringám. Aztán ugye az első autótól nem kaptam segítséget, mert az épp Greipelnek próbált asszisztálni, meg kellett tehát várnom a másodikat. Mentem visszafelé. Pedig ekkor már csak 5 km-rel voltam az Arenberg előtt. Aztán utolért egy nyolcfős csoport, átvergődtük magunkat együtt ezen a híres szektoron, utána azonban ők mind feladták.

csapat: Neeee!
Riou: Egy darabig hezitáltam, hogy mi legyen. Nem akartam megállni, mert amúgy nem éreztem rosszul magam. Végül továbbmentem. Tudni akartam, milyen érzés letekerni ekkora távot ennyi kockakővel. Az mondjuk kár, hogy a verseny háromnegyedében pofaszél volt. 
A lelkierőm egy kicsit akkor kezdett elhagyni, amikor 25 km-rel a vége előtt keresztülmentem egy falun, és egy kivetítőn láttam, hogy az eleje már csak 1.7 km-re van a céltól. De, mivel ekkor már több, mint 200 a lábamban volt, a feladás föl sem merülhetett. 

alan.jpg Fotó: Twitter

csapat: Ez komoly mentális erőre vall.
Riou: Az utolsó 20 km hosszú volt, de legalább viszonylag jó ritmusban tekertem. Megkaptam a harmadik kerékpárom 25-ös gumival, nem 28-assal, de már nem érdekelt. 

csapat: Mindegy, nyugi. Na, és élvezted a velodrome-ot?
Riou: Nem tudom, fogok-e még sok Roubaix-t  menni, de elmondhatom, hogy egyet legalább végignyomtam. És erre örökké emlékezni fogok. Meghaltam a végére, de fasza volt nagyon. Nem mentem át úgy kockaköves részen, hogy ott ne lett volna néző. Mindenki buzdított, hogy igenis menjek végig.

csapat: Nem volt nehéz odaadni Greipelnek a keródat?
Riou: Abban a pillanatban nem. Azt gondoltam, gyorsan kapok majd egy újat, találok egy csoportot magamnak, és beérek velük limitidőn belül. De pokoli volt a tempó... ugyanakkor nem odaadni a kerékpáromat egyértelmű hiba lett volna, hisz mégiscsak André a bajnok és nem én. 

csapat: Egy ilyen nap után te is bajnok vagy, és ezt majd be is fogod bizonyítani. Mik most a terveid?
Riou: Brabanconne, Finistère és Bretagne-i kör. Nincs sok idő pihenni.


(Forrás: cyclingweekly)

Hozzászólások