ES Bringa - Az első Merckx Tour-győzelem kis híján az utolsó is maradt
Az első Merckx Tour-győzelem kis híján az utolsó is maradt
Fotó: Europress/AFP

Az első Merckx Tour-győzelem kis híján az utolsó is maradt

HosszabbitásHosszabbitás
2019/07/05 15:12
Minden idők egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb kerékpárosa, Eddy Merckx 50 évvel ezelőtt nyerte meg először a Tourt. Viszont azt sokan nem tudják, hogy a győzelme után nem sokon múlt, hogy soha többet ne üljön kerékpárra. 

Az idei Tour de France Brüsszelből indul, ami a Kannibál,
Eddy Merckx szülővárosa. Nem véletlen, hogy pont idén lesz ott a Grand Départ, hiszen a belga nemzeti hős pontosan 50 évvel ezelőtt nyerte első Tourját. Valamint ez a századik éve a sárga trikónak és természetesen nem máson, mint Merckx-en volt legtöbbet a maillot jaune, egészen pontosan 111 alkalommal (bár ezzel kapcsolatban eltérő számokkal találkozhatunk).

Merckx az 1969-es Tourt egy kisebb kényszerpihenő után várta, a Girós doppingvétsége miatt, ami a mai napig egy tisztázatlan ügy, egy valódi szappanopera, csoda, hogy ezt követően indulhatott a francia körön.

A belga versenyző így szinte igazi edzés nélkül érkezett Roubaixba, az időfutamra, de egy fontos dolog elhangzott a rajt előtt, Mauro Vigna sportigazgatótól. A doppinggal kapcsolatos szabályok változtak, akit vétségen értek, 15 perces büntetést kapott.

Éppen ezért a sportigazgató viccesen megjegyezte a versenyzőjének a rajt előtt: 

„Jobb lenne, ha tizenöt perccel nyersz, hátha megint manipulálnak veled, mint a Girón, mondtam neki. Én ezt viccnek szántam, de úgy látszik sok mindent megmagyarázott, hogyan is tekert ezután a Touron.” 

070_2000406_tdf_455.jpg Fotó: Europress/AFP

Merckx nem adott esélyt a többieknek, a végén 17:54-es előnnyel nyert Roger Pingeon előtt, elhozta a hegyi összetettet, a pontversenyt, a kombinatív trikót, a legagresszívebb versenyzőnek járó díjat és a mai szabályok szerint a fehér trikó is az övé lett volna. Barry Hoban azonban könnyen kezelte ezt a helyzetet, hogy a belga könyörtelenül versenyez, sőt még viccelni is tudott vele: 

„Tudtátok, hogy Poulidor és Gimondi 50 frankos büntetést kaptak, mert egy furgon visszapillantójába kapaszkodva másztak fel a Tourmalet-ra, anélkül, hogy tekertek volna! Tényleg, és mit csinált addig Merckx? Őt is megbüntették 50 frankra, mert ő húzta a furgont!"

Merckxet olyan jelzőkkel illették, mint Merckxissimo, de az igazi csoda csak a verseny után következett, mivel a Badouin belga király a győztest és egész csapatát vendégül látta a Királyi Palotában. Belgiumnak 30 év után volt újra Tour-győztese és annak ellenére, hogy aznap volt a Holdra szállás, az ország Merckx-lázban égett, ő volt a legnagyobb hős.

000_ARP1184483.jpg Fotó: Europress/AFP

Az ötszörös győztes Anquetil azonban felhívta a friss győztes figyelmét arra, hogy figyeljen oda a győzelme után. A belga kritériumversenyeket teljesített, vagy éppenséggel velodromokban versenyzett. Viszont ezek a küzdelmek véresen komolyak voltak, sok kisebb profinak ez volt az egyetlen igazi pénzbevétele. Hihetetlen, de Merckx július 20-a és szeptember 9-e között 36 (!) kritériumversenyen vett részt. 

Szeptember nyolcadikán egy Bretagne-i kritérium után Jacques Anquetil úgy gondolta, hogy ha már versenykörülmények között nem tudja legyőzni a fiatal titánt, ivásban meg tudja verni. Elvégre Anquetil a karrierjének utolsó heteiben járt, így fogytak is rendesen a whiskeyk, csak közben le is fotózták őket, így egy pár pofon is elcsattant, Merkcx mondhatni technikai KO-val nyert. Biztos, ami biztos ezután bevert egy hagymalevest és egy hatalmas steaket.

Azonban másnap újra kerékpárra kellett pattani: ezúttal egy omnium verseny következett, azon belül is egy keirin, ahol minden egyes versenyzőnek volt egy saját motoros felvezetője (derny). Azonban a Blois-i velodrom nem volt éppen a legszélesebb, jó, ha két kerékpáros elfért egymás mellett. Anquetil is pont ezt jegyezte meg ellenfeleinek a verseny előtt:

„Ne menjetek hárman egymás mellett! Nagyon keskeny a pálya, csupán négy méter széles. Ha nyolcvannal mész, már pedig a derny mögött fogsz annyival menni, nincsen esélyed manővereket csinálni!”

Az első 50 körös etapot Merckx behúzta és már meg is indult a motorosa, az 56 éves, Fernard Wambst mögött a második 'körre'. Az egyik versenyző és dernyje defektet kaptak, a többi páros pedig csak száguldott el mellettük. Ezután ütött be a baj.

Hatalmas koppanás, a cseh versenyző, Jiri Daler dernyje, Marcel Reverdy belement a korlátba. Őket követte Merckx és Wambst, de a belga motorosa nem tudta elkerülni a pálya közepén fekvő motort, Merckx pedig Jiri Dalerbe csapódott bele és hatalmasat buktak.
 

A legenda füléből ömlött a vér, eszméletlenül feküdt a földön, Wambst pedig még rosszabb állapotban volt. Mint utólag kiderült, a bukást az okozta, hogy Reverdy cseremotorral hajtott és az egyik pedált elhagyta menet közben.

000_SAPA990531578090-3.jpg Fotó: Europress/AFP

Merckx egészen a kórházba szállításig nem nyerte vissza az eszméletét, azonban motorosa nem volt ilyen szerencsés: Wambst úton a kórház felé elhunyt. Merckx sokkal rosszabbul is járhatott volna, azonban komoly vágásokkal és agyrázkódással úszta meg az esetet. Amint magához tért a belga, egyből a derny sofőrjéről kérdezett, de nem merték neki elárulni, mi is történt vele pontosan. 

Hamar megérkezett Merckx családja is, a felesége Claudine aggódott a legjobban, hiszen terhes volt az első gyermekükkel. A nemzeti hősért Badouin király gépet küldött Bretagneba, hogy mihamarabb hazajuthasson Brüsszelbe. A legfontosabb kérdés a leszállás után az volt: „Hol van a kerékpárom? Vissza kell hoznunk...”

Ahhoz nem is kell túl sok logika, hogy a Blois-i velodromban többet nem rendeztek versenyt. Az élet azonban nem állt le, Merckx 12 nappal később újra versenyt nyert, egy kritériumot Schaerbeekben, egy nagy cél még állt előtte a szezonban, a Trofeo Baracchi, ami egy 120 kilométeres páros időfutam. Fiatal társ érkezett Merckx mellé, Davide Boifava, aki neoproként szakaszt tudott nyerni a Girón.

A belga 53 km/h-s átlaggal tervezett, a fiatal olasz pedig igencsak megijedt, hogy ezt nem fogja bírni. Azonban, mint kiderült, a Kannibál nem tudta tartani ezt a tempót. Pályarekord részidővel nyitottak, Boifava csak követte a társát, aztán egyszer csak beütött a krach. A neopro állt előre és azt érezte, hogy valaki ütögeti a hátát, a rutinos társa volt az. Merckx arckifejezése azonban mindent elárult, innentől a célig Boifava vezetett, a Tour-győztes teljesen kipukkant, a versenyt pedig nem tudták megnyerni.

070_t71_etape17.jpg Fotó: Europress/AFP

Mindig is nagyon makacs Eddy Merckx, de ez vitte legtöbbször előre a karrierje során. Azonban ebben ez esetben nem hallgatott az orvosaira, nem választotta a pihenést a súlyos bukása után, egyszerűen blokkolt a páros időfutamon. 

Ez minden versenyző legnagyobb rémálma, hogy egy rossz emléket megpróbál kizárni az agyából, de ez nem igazán sikerül. Valami megváltozott a 1969-es szezonban: mentálisan a Giro-kizárás, fizikálisan a blois-i bukás hagyott komoly nyomott Merckxben.

Állítása szerint utoljára az 1970-es Paris-Roubaix-n pörgött a lába úgy, mint az 1969-es szezon előtt. 1970-től egyszerűen nem volt számára akkora öröm a hegyekre felmenni, nem volt már olyan gördülékeny, mint előtte.

A statisztika azonban kissé mást mutat: 1969 után nyert még négy Tour de France-t, négy Giro d’Italia-t, egy Vueltát, négy Milano-San Remót, egy Flandriai kört, két Paris-Roubaix-t, négy Liége-Bastogne-Liége-t, két Lombardiai kört, valamint megdöntötte az egyórás világrekordot.

Ki tudja, hogy a valaha volt legdominánsabb versenyző, a Kannibál, mennyivel többet tudott volna még kihozni magából, ha máshogy alakul az 1969-es szezon és nincsen az a bizonyos blois-i bukás?


Szöveg: Vankó Lázár Bence
Forrás: Daniel Friebe - Merckx

Hozzászólások