ES Bringa - Az Arenberg
Az Arenberg
Fotó: Europress/AFP

Az Arenberg

Bodnár GergőBodnár Gergő
2019/04/12 15:41

Vasárnap Paris-Roubaix. Az év egyik legjobban várt klasszikusa. Ennek megfelelően az Eurosport most is egész napos közvetítéssel készül. Majdnem ötvenöt kilométer kockaköveken, várhatóan szép, napos időben. A következő napokban elmerülünk a verseny történetében, írunk a főszereplőkről, és felidézünk néhány érdekes történetet. Ezúttal egy legendás helyszínről, az Arenbergről lesz szó.


Bár teljesen sík, nem túl hosszú, mégis kellően félelmetes. Egyesek szerint maga a pokol.

Ha győzni akarsz, az Arenberget egyszerűen túl kell élni. Itt nem nyered meg a versenyt, de ha földre kerülsz, biztosan elveszíted. Ezen a szűk két és fél kilométeren egyszerűen nem lehet hibázni.

De hogy került ez a kockaköves út egyáltalán a Roubaix programjába? Hisz a “felfedezője” Jean Stablinski kezdetben meg sem merte mutatni a szervezőknek. Ugyanis túl kegyetlennek találta.

Pedig ha valaki, ő jól ismerte a környéket. Az édesapja szinte egész élete során, ő maga pedig két évet dolgozott a helyi bányában.

A lengyel származású Stabilinski csak 16 évesen kapta meg a francia állampolgárságot, ekkor kezdhetett el “profiként” tekerni. Az édesapja ezt már nem élhette meg, hisz két évvel korábban elhunyt. Egy üzemi baleset során vesztette életét. Pont az Arenberg alatt.

Stablinski, 1968-ban az Arenbergen.Stablinski, 1968-ban az Arenbergen. Fotó: twitter


Hát igen, a bányák.

Régebben több is volt belőlük, pont a mai útvonal alatt húzódtak. A legenda szerint még volt is egy szűk folyosó amely összekötötte őket.

"Én vagyok az egyetlen, aki versenyzett az Arenbergen, és járt alatta is” – mondta viccesen Stabilinski.

Aki jóban volt azzal az lbert Bouvet-vel, akit 1967-ben azzal bízott meg Jacques Goddet (az akkori versenyigazgató), hogy segítsen egy kicsit feldobni az útvonalat. És keressen új, izgalmasnak tűnő helyszíneket.

Hisz ekkor Franciaország már rég túl volt a nagy háborún, az élet visszatért a mindennapi menetébe, megindult a gazdasági fejlődés, és egyre több utat aszfaltoztak le. A Roubaix meg szépen lassan kezdte elveszíteni az eredeti arculatát. Pedig akkor már a közelben húzódó I. világháborús frontvonalak miatt megkapta az ‘Észak pokla’ becenevet. Hisz a korabeli út elsőre ránézésre pont olyan volt, mint egy klasszikus lövészárok.

A hatvanas évek elején sok polgármester szabályszerűen tiltakozott az ellen, hogy az irányukba menjen a verseny. Ők az új utak és a fejlődés mellett voltak.

Annak ellenére, hogy a mezőny 1968-ban használta először, maga az Arenberg régóta létezett (állítólag már Napóleon seregei is meneteltek ebben az erdőben). 

LZ7A5975_20160407_©www.marshallkappel.com-19172972596MarshallKappel-2.jpg Fotó: Europress/AFP

Az itt húzódó utat a helyiek sokáig Drève des Boules d’Hérin néven ismerték. Hérin volt a település, a szó jelentése pedig valami olyasmi lehetett, hogy: ‘a Hérinbe vezető út’. Eredetileg azért építették, hogy a lovak sáros talajon is el tudják vinni a nehéz rakományaikat a helyi bányákba.

De miért Arenberg?

Hisz a ‘berg’ szó hollandul és németül is hegyet/emelkedőt jelent, miközben ez egy teljesen sík terület. Csak hát ott volt ugye a bánya, és a fölé épült út.

Ennek tulajdonosát (és első igazgatóját) Auguste Louis Albéric d’Arenberg-nek hívták. A helyieknek egyszerűen csak ő volt az 'Arenberg hercege'.

A bányákat 1757-ben alapították, és 1989-ig működtek is. Manapság már valamennyi az UNESCO világörökségének része, a környező falvakat pedig még mindig lakják néhányan. Ezeket a házakat az 1750-es évek végén, eredetileg a bányászok családjainak építették.

Stabilinski és Bouvet először néhány fotós kíséretében járta be az Arenberget. A legenda szerint az elkészült képeket még aznap este megmutatták a versenyigazgatónak, aki csak ennyit mondott: “Kockaköves utakat kértem, nem lövészárkokat egymás után.”

OFS_Wellen_Forest_1968_01.jpg Fotó: twitter

Tizenhárom évvel ezelőtt, 250.000 euróért felújították az Arenberg köveit. De az aszfaltozás szóba sem jöhetett. Egy ilyen legendás úthoz nem szabad hozzányúlni. Úgy szép, ahogy van.

Annak ellenére, hogy az Arenberg manapság már egyet jelent a hatalmas bukásokkal. Ez a 2.5 kilométer minden évben megtalálja a maga áldozatát.

Johan Museeuw az egynaposok egyik királya, 1998-ban itt törte el a térdét. Philiipe Gaomunt 2001-ben súlyos combcsonttörést szenvedett. Három éve, az akkor még oricás Mitch Docker ötvenes tempónál bukott, arccal előre csúszott métereket a kockaköveken, a jobb szemére majdnem elveszítette a látását. Nem volt olyan foga, amely épségben maradt volna… Az, hogy eltört az arccsontja és az orra, kis túlzással mellékes sérülésnek számított.

De ugyanekkor szállt bele hátulról egy kísérőmotoros, a bukás miatt nagyot fékező Vivianiba.

"Elmehetsz megnézni az utat, de edzésen úgysem tudod azt a tempót hozni, mint verseny közben” – mondta Eric Vanderaerden, egy korábbi Roubaix-győztes versenyző.

000_13T5UU.jpg Fotó: Europress/AFP

"Közelítesz az Arenberghez, és a mezőnyön belül kézzel foghatóvá válik a feszültség. Beindul a helyezkedés, minden nagy név előre szeretne jönni, aztán hetvennel berobbanunk…Olyan, mintha fel akarná vezetni a sprintet" – mondta még 2011-ben Wouter Weylandt.

A legendás Arenberg 1968-ban debütált a versenyen. Akkor Eddy Merckx nyert, pályafutása során először.

De a mezőnyben ott volt egy francia versenyző, akinek volt kollégái – a tiszteletük jeléül – bányásznak öltözve szurkoltak az Arenbergen.

“Ez a kockaköves útszakasz olyan, mintha lemennél 500 méterrel a föld alá. Nem tudhatod, hogy mi vár rád valójában. De nem szabad félni, mert akkor biztosan nem éled túl…”



(Jean Stabilinski 2007-ben elhunyt. A verseny szervezői a következő évben 
emléktáblát avattak a tiszteletére. Természetesen az Arenberg közelében).



Hozzászólások