ES Bringa - Armstrong: A szöveg az, hogy egy seggfej vagyok
Armstrong: A szöveg az, hogy egy seggfej vagyok
Fotó: Europress/AFP

Armstrong: A szöveg az, hogy egy seggfej vagyok


2014/11/28 15:16

Lance Armstrong még mindig nem versenyezhet az örökös eltiltása miatt. Interjút is ritkán ad, ám amikor megteszi, mindig mond valamit, amivel felhívja magára a figyelmet. Ezúttal a dán Morten Okbo töltött vele három napot Aspenben.

Mint kiderült, annyiban visszatért a kerékpársortba, hogy ő segíti Tejay Van Garderen felkészülését. No nem nagyon, de nemrég ment neki tempót motoron. Mindez a BMC menedzsereként tevékenykedő Jim Ochowitznak köszönhető, akivel a texasi remek barátságot ápol.

A lényeg azonban sokkal inkább a kerékpársportról szóló mondataiban van.

A sportunk jelenleg gyenge – nyilatkozta a valamennyi Tour de France elsőségétől megfosztott amerikai. – Alapjaiban gyenge. Főleg, ami az egységet illeti. A csapatok semmilyen hatalommal nem rendelkeznek. Nincs erejük. Így aztán előfordul, hogy előkerül valami szarság, mint amilyen az enyém is volt, amikor valaki egyszerűen csak belép kívülről, visszamegy 12 évet az időben, és jelentősen kiszúr a sportággal, egy új generációval, amelynek semmi köze ehhez az egészhez. A kerékpársport és a képmutatása már múlté.”

Kulcsmondatok Armstrongtól

Travis Tygart (Amerikai Antidopping Csoport vezetője) egész egyszerűen megalomániás. Pusztán csak híres akart lenni.

Hogy meg voltam-e győződve a sérthetetlenségemről? Igen!

Elképesztően sajnálom minden tagadásomat.

Az ASO-nak (A Tourt és sok más versenyt is szervező cég) le kell mondania bizonyos részesedéseiről.

A szöveg az, hogy egy seggfej vagyok. Ezen nem tudok változtatni.

Armstrong ezúttal is elismerte, hogy túlságosan „agresszív” volt a pályafutása során, és sokáig titkolta el a dolgait, ráadásul az elfedések a versenyek fölé nőttek.

Arra a kérdésre, hogy ha visszamehetne az időben, vajon másként döntene, ezt a választ adta: „Hogy újra doppingolnék-e? Nos, valamennyien meghoztuk ezt a döntést. Mihelyt – amikor átjöttünk Európába, és alaposan elvertek minket – felfogtuk, hogy késsel jöttünk egy fegyverpárbajra, valamennyien a fegyverekre váltottunk. Szóval gyakorlatilag mindenki meghozta ezt a döntést.

Nekem két lehetőségem volt: vagy visszamegyek az Egyesült Államokba, és nyitok egy kerékpáros boltot... Nos, nem ezt választottam. De rohadtul nem fogok ezért állandóan bocsánatot kérni. Most mindenki az „óó, de sajnálom” szöveget nyomja... Én ezzel nem tudok azonosulni.

(Forrás)

Hozzászólások