ES Bringa - Amerikaiak a profi mezőnyben II.: Így neveld az utódodat 
Amerikaiak a profi mezőnyben II.: Így neveld az utódodat 
Fotó: Europress/AFP

Amerikaiak a profi mezőnyben II.: Így neveld az utódodat 

HosszabbitásHosszabbitás
2019/11/29 17:00
A veterán Svein Tuft és a fiatal ígéret Brandon McNulty a profi mezőny nem túl népes észak-amerikai kontingensének tagja. A két bringás idén együtt versenyzett a Rally Cycling színeiben, most pedig egy közös interjúban mesél az Európába kerülés nehézségeiről, a kerékpársport változásairól és az egymástól szerzett tapasztalatokról.
 

Milyen szobatársak vagytok?

Svein Tuft (ST): Hát, be nem áll a szája... Csak viccelek, igazából nem nagyon beszédes, de én sem voltam más az ő korában. Ahogy idősödsz, emberként is fejlődsz. Amúgy jól kijövünk egymással, nagyrészt úgyis a munkára koncentrálunk. 

Brandon McNulty (BM): Azért nagyon jó így, mert tudom, hogy milyen karrier és eredmények állnak mögötte, de közben látom, hogy ő se nagyon más, mint a többiek. Mindig van miről beszélgetni, de egy fárasztó nap végén tényleg nincs sok idő erre. 

Közel álltok egymáshoz? 

ST: Ezt azért így nem állítanám, de a közös versenyek alatt jobban megismertük egymás személyiségét. Az biztos, hogy közelebb kerültünk egymáshoz, és örülnék ha tovább tekerhetnék együtt, de ez egy ilyen sport, minden állandóan változik.

Rally-Svein-mentor.jpgFotó: Twitter

El tudjátok mesélni, hogyan kerültetek Európába?

ST: Gondolom teljesen más módon... engem soha nem érdekelt igazán a kontinensváltás. Sokáig egy amerikai sorban tekertem, majd egy év kihagyás után egy kanadai csapatban. Aztán amikor megszűnt a támogatásunk, én meg a legjobb éveimben voltam, lehetőségem nyílt a Garminhoz szerződni. Én ekkor voltam 31 éves, ő meg Európában versenyez mióta is...?

BM: Tizenöt éves korom óta. Tizenkilenc voltam, amikor pro-konti szinten kezdtem el itt tekerni. 

ST: Elképesztő! Én ebben a korban még elég szabadelvűen éltem. 

Brandon, hogy kerültél át ilyen fiatalon? 

BM: A válogatottnak köszönhetően. 15-16 évesen kezdtünk itt versenyezni, persze pár évig nem igazán komoly szinten. Aztán jött a Nations Cup, ami már egy rangos junior versenysorozat, majd megnyertem a junior Vb időfutamát és leszerződtem a Rallyhoz. 

Kanada és az USA helyzete nyilván más, de mik a közös nehézségek az Európába kerülésben?

ST: Igazából Észak-Amerikában a Rally a kevés csapat egyike, ami lehetőséget ad az európai versenyzésre, messze nincs elég opció. Kanadában korában volt egy jó U23-as program, de az utóbbi időben csökkent a támogatás, és úgy tudom, ez az USA-ban is így volt. 

BM: A junior támogatások mindig rendben voltak, de az U23-as szinten valami elromlott. Persze ott van a Rally, vagy az Axeon, akik tudják biztosítani a fejlődést, de ha juniorként nem tűnsz ki a mezőnyből, akkor nem egyszerű lehetőséghez jutni. 

Ez a legnagyobb gond, a lehetőség hiánya? 

ST: A legnagyobb gond, hogy nálunk teljesen más a versenyzés, mint Európában. A fiatalok erősek, szinte világklasszis szinten, de nyolc sávos autópályákon versenyeznek. Ha kontinenst váltasz, mindent újra kell tanulnod, miközben az egód azt mondja, te vagy a legjobb, hiszen a számaid megvannak. A valóság azonban az, hogy a nulláról kell kezdened, nekem két évembe telt az átállás. 

EEh179TWsAAk4pC.jpgFotó: Twitter

Svein, mi a legfontosabb tanács, amit Brandonnak tudnál adni? 

ST: Az a tapasztalatom, hogy a fiatalok mindent nagyon gyorsan akarnak elérni. Én szerencsés voltam, mert nem voltam megszállott az eredményekkel kapcsolatban. Szóval azt mondanám, hogy tervezz hosszú távra, figyelj a testedre, és próbálj meg egy egészséges mentalitást találni, ahelyett hogy túl hamar sokat akarsz. Rengeteg időd van még, csak hagynod kell a dolgokat megtörténni. Ha erőlteted, könnyen megszívhatod.

BM: Elég hasonló tapasztalataim vannak. Sok amerikai versenyzőt láttam, akik nagyon jó juniorok voltak, de aztán úgy érezték, 19 évesen Európába kell jönniük. Én is megtehettem volna tavaly, de szerettem volna lassabban haladni, ezért maradtam még egy évet. 

ST: Ez a döntés sokat elárul. Sok srác szeretne a lehető leghamarabb a World Tourba szerződni. Az, hogy ő képes volt várni még egy évet, sokat megmutat (az érettségéről). 

Brandon, mi a legfontosabb dolog, amit Sveintől tanultál? 

BM: Talán a mezőnyön belüli helyezkedés. Amikor nélküle versenyzek, mindig sokkal stresszesebb a dolog. Az is tanulságos, hogy milyen jól találja meg az egyensúlyt a bringán kívüli életben. Mindig van ideje saját magára, ami szerintem fontos. 

ST: Nekem ebben a jóga segített, de mindenkinek más működik. Az a fontos, hogy találj valamit, ami segít kikapcsolni, visszatérni a normális életedhez... egyáltalán legyen normális életed, mert sokaknak egyáltalán nincs, annyira megszállottak. Ezt pár hónapig lehet csinálni, de hosszútávon csak akkor jönnek az eredmények, ha megtalálod az egyensúlyt. 

000_1KK9OE.jpgFotó: Europress/AFP

Mennyire nehéz türelmesnek maradni, így, hogy a fiatalok a korosztályodból ennyire jól teljesítenek? 

BM: Mindenkinek a saját fejlődésére kell koncentrálnia. Vannak akiknek adottság, hogy fiatalon ilyen dolgokra képesek, másoknak ez több időbe telik. Tudom, hogy ha a munkámra koncentrálok, és mindent jól csinálok, el fog jönni az én lehetőségem is. 

Korábban azt mondtad, a fiatalok jó teljesítménye szerinted a tisztább sportnak is köszönhető. Tartod ezt az állítást? 

BM: Reménykedem benne, hogy igaz. Nincs tapasztalatom korábbról, de úgy érzem dopping nélkül is van esélyem a legjobbak között, még a nagy versenyeken is... vegyük például a Svájci Kört: nem mentem jól, de az a szint sem tűnt elérhetetlennek 5 éven belül. Úgy érzem, ha megfelelően fejlődöm, lehet esélyem. 

ST: A biológiai útlevélnek köszönhetően sokat javult a helyzet. Persze mindig lesz néhány idióta, de a legtöbben ma már nem dobnak el mindent néhány jó eredményért cserébe.   

Mi a legnagyobb változás a sportban, mióta elkezdted?

ST: Az elhivatottság. Ma mindenki száz százalékon pörög, az edzésekkel, a táplálkozással, mindennel. Amikor én kezdtem, volt egy ritmusa a versenyeknek. A szökés kapott 10 perc előnyt, majd lassan beértük őket. Ma ha 5 bringást elengedünk, 420 wattal végigtekerik a napot, szóval nem adhatunk 5 percnél nagyobb előnyt. Ettől a mezőny néha 50 km/h-val kell hogy menjen egész nap. Lehet a memóriám rossz, de ilyenre nem emlékszem a karrierem elejéről. 

D3eDoU1XsAEYQVF.jpgFotó: Twitter

Mi más változott? 

ST: Eltűnt a mezőnyből a rend és a tisztelet. Persze régen sem volt minden tökéletes, de a hierarchia olyan dolog, ami hiányzik. A fiatalok most úgy érzik, bármit megtehetnek. 

Brandon is ilyen...? 

ST: Nem, ő nem csinál ilyeneket. Néhányan viszont amint kikerülsz a látóterükből, úgy viselkednek mintha nem is léteznél. Persze vannak pillanatok, amikor kockáztatni kell, de azért mind haza szeretnénk jutni a szeretteinkhez. Ez egy nagy változás, hiszen amikor én kezdtem, az utolsó 5 kilométerig rend volt a mezőnyben... most az őrület negyvennel a vége előtt kezdődik. 

Milyen érzés úgy abbahagyni a sportot, hogy látsz egy versenyzőt ilyen potenciállal, mint Brandon? 

ST: Izgalmas látni egy ilyen srácot, aki előtt ekkora lehetőségek vannak. A legfontosabb, hogy az alapján amit láttam tőle, helyén van az esze. Ez egy őrült életforma, de az alapján amilyen döntéseket hozott eddig, úgy gondolom nagy karrier áll előtte.

Szöveg: Szabó Bence

Forrás: Procycling magazin

Hozzászólások