ES Bringa - Alejandro Valverde szerint a (kerékpáros) világ
Alejandro Valverde szerint a (kerékpáros) világ
Fotó: Europress/AFP

Alejandro Valverde szerint a (kerékpáros) világ

HosszabbitásHosszabbitás
2019/09/15 13:05
A „puskagolyó” becenévre hallgató spanyol versenyző osztja meg félelmeit és elnyűhetetlensége titkát, beszél barátokról és riválisokról, kerékpáros karrierje kezdetéről, valamint arról a ködös és sötét időszakról, amitől nem tud szabadulni. Interjú az uralkodása végéhez közelítő világbajnokkal, aki korát meghazudtolva mit sem veszített a robbanékonyságából.


Habár a 40. életévét taposó klasszist tavasszal utolérte a szivárványszínű trikó átka, az önmagához képest nehézkes és szerény idénykezdet után Alejandro Valverde visszatalált a siker útjára. Az újabb spanyol bajnoki cím mellett szakaszgyőzelmet ünnepelhetett hazája körversenyén, a Vueltán, és öt év elteltével újra felállhat a madridi dobogóra  ezúttal a második fokára. A „nagypapa” még mindig nem mondta ki az utolsó szót, hisz' 2021 végéig hosszabbított a Movistarral, ahol jövőre a 20. profi szezonját kezdi – ebből tizenötöt (!) a spanyol csapatnál töltött. 

A továbbiakban a Rouleur által készített, sokakat foglalkoztató témaköröket érintő interjú-kivonat fordítását közöljük.


Valverde a pályafutása hajnaláról

„Amíg fiatal vagy, megállíthatatlannak érzed magad. Kölyökként váltam bajnokká, rengeteget nyertem, de ebben a korban még csak hobbiként tekintesz a kerékpározásra, nem munkaként. Amikor profivá szegődsz és olyan szörnyetegekkel találod szembe magadat, mint Bettini vagy Armstrong, akik bármit képesek megnyerni, alárendelt szerepbe kerülsz. Egyszer sikerült őket legyőznöm, de korántsem volt könnyű, és továbbra is ott motoszkált a fejemben ez az alsóbbrendűségi érzés. Már akkor letettem a névjegyemet, de hozzájuk hasonló kaliberű versenyző szerettem volna lenni.”

Valverde a Contadorral való rivalizálásáról

„Ami Alberto Contadort illeti, némileg a megszállottja lettem. Rengeteg riválisa volt a profi mezőnyben, mivel mindig, mindenhol versenyképes tudott lenni. Igaz, hogy sportolókként régóta rivalizáltunk egymással, magánemberekként viszont nincs és sosem volt semmiféle ellentét közöttünk.

A legyőzése azt jelentette számomra… Nézd, az országúton le tudtam őt győzni, de máshol nem. Mostmár talán elárulhatom, hogy Alberto 2005 körül az én csapatomhoz, a Caisse d’Epargne-hoz [a Movistar elődje – a szerk.] szeretett volna igazolni, ám végül nemet mondott, mert tudta, hogy amíg én is ott tekerek, nem lehet ő az egyedüli csapatkapitány.

Ő akkor robbant be, 22 éves lehetett, de én sem voltam sokkal idősebb. Nagyjából egyszerre indult a karrierünk. Az volt a különbség, hogy amit én csak szerettem volna véghez vinni a Tour de France-on, ő véghez is tudta vinni. Sokszor jártam közel a győzelemhez, viszont sosem nyertem meg a Tourt. Mindhárom háromhetesen dobogóra állhattam, de csak a Vueltát tudtam megnyerni. Nem hiszem, hogy valaha is megszerzem a sárga trikót.”

066_DPPI_20318113_063.jpg Valverde és a már visszavonult Contador között nincs feszültség - Fotó: Europress/AFP

Valverde a kerékpársport veszélyeiről és a félelem leküzdéséről

„Minél nagyobb az elvárás velem szemben, annál több a félelmem. Mindig is ezt nyilatkoztam erről. Mostanra már mindent elértem a kerékpársportban és a pályafutásom végéhez közeledem. Emiatt versenyzek vakmerő hozzáállással: már nincs nyomás, nincs kudarctól való félelem, csak élvezem ezt az egészet. Mivel fizikailag most is jól érzem magam és nem félek a kudarctól, rizikós lépéseket teszek, melyeket ezelőtt nem mertem volna meglépni – sokat kockáztatok, de ez nagyrészt kifizetődő.

Valamikor túlagyaltam a dolgokat, úgy voltam vele, hogy ’majd meglátjuk, mi sül ki ebből’, de ezzel csak magamat kínoztam. Tavalyelőtt például egész jól alakultak a dolgaim: győztem Katalóniában, Murciában, Baszkföldön, Andalúziában, megnyertem a Flèche Wallonne-t és a Liège-Bastogne-Liège-t is… mígnem elestem Düsseldorfban.

Amikor a legnagyobb a bukásveszély, például a hegyről lefelé, sosem gondolok semmi rosszra. Ha a körülötted lévő dolgokkal foglalkozol, szétesel. Ezért nem gondolok bele abba, hogy épp 90 km/h-val száguldok egy mindössze két centi széles keréken. Volt idő, amikor néha belegondoltam… 

Ha egy szűk, kanyargós lejtmenetet teljesítesz, ahol a legnagyobb veszély fenyeget, és ezalatt nem agyalsz, baleset nélkül leérsz. Amikor 80-90-nel ráfordulsz egy hosszú egyenesre, és – mivel nincs előtted kanyar – elkezdesz gondolkodni, hogy mennyire gyorsan is mész; ránézel a sebességmérőre és látod, hogy 95-tel száguldasz lefelé, megijedsz és behúzod a féket.

Szóval, behúzod a féket és attól kezdesz el félni, hogy micsoda tömegbukás lehetne abból, ha valaki a földre kerül… És máris arra gondolsz, hogy mi történhet, ahelyett, hogy arra fókuszálnál, amit csinálsz: kanyar, kigyorsítás, jobbra tarts… Ne gondolkodj, képzeld azt, hogy egy gép vagy ilyenkor. Nem aggódhatsz amiatt sem, hogy a barátnőd vagy a feleséged mennyire izgul, ahogy téged néz. Persze, utólag úgyis elmondja majd, hogy mennyire féltett, de ettől el kell vonatkoztatnod, amikor versenyzel. Az én feleségem ma már kevésbe izgul, mint mondjuk évekkel ezelőtt.

066_DPPI_20317151_045.jpg Másodpercekkel a térdkalács-törést okozó düsseldorfi baleset előtt - Fotó: Europress/AFP

Egy kicsit féltem, amikor a düsseldorfi bukást követően visszatértem a versenyzéshez. Különösképp akkor, amikor esett az eső. Ha száraz az út, nincs nagy baj… De ha az eső eláztatja az utat, nem tudod annyira jól kontrollálni a kerékpárodat, és ha valaki a földre kerül előtted, te is elcsúszol, nem lehet kivédeni. Ha a kelleténél erősebben nyúlsz a fékhez, máris elestél. Ez a sport velejáróra.”

Valverde a babonákról

„Nincs semmiféle kabalám vagy szerencsehozó tárgyam. Csak a saját kerékpárommal kapcsolatban vagyok kissé rögeszmés. Mondjuk azt, hogy van néhány rituálém, mint például kinyitni és visszazárni a gyorskioldót a rajt előtt. És mindig előbb veszem fel a bal cipőmet, mint a jobbat. Nincs túl sok babonás szokásom, ehhez a kevéshez viszont tartom magam.”

Valverde az erőnlétéről

„A nyugalmi pulzusom 32-33 dobbanás percenként. Mikor versenyzem, 145-150 körüli az átlagom, a maximum pedig 198-200 között mozog. Fiatalként a 203-at is elértem, de ez a limit. Egy intenzív, nehéz szakasz során három-négy alkalommal is felszökhet idáig, persze csak rövid periódusokra, ugyanakkor volt már néhány olyan emelkedő, ahol közel 25 percig tartottam a 185-190 feletti pulzust.

Az egyéni időfutamok előtt, amikor a startnál állsz, 30-40 dobbanással léped túl a nyugalmi pulzusodat, amit az adrenalin-fröccs és a feszültség okoz. És mi a helyzet a hegyekkel? Nos, felfelé menet végig magas az érték. Ha felérsz, lejjebb megy, majd a következő emelkedő mászásakor visszaszökik az egekbe. Alacsonyabb pulzusszámnál a szervezet jól felszívja a tejsavat. De amint túlléped a küszöböt és felhalmozod a savat, a lábizmaid már nem tudják azt lebontani, hiába bírnád még szusszal.

Hogy ezt elkerüld, ahhoz kemény fizikai edzéseket kell végezni. Az én szervezetem hamar lebontja a tejsavat és máris jöhet a következő erőfeszítés. Erre külön szoktunk edzeni. Elkezdjük, és tizenöt percenként meg kell állni, hogy megmérjék a laktát-szintünket. A fülcimpánkat szúrják meg, majd ellenőrzés céljából vért vesznek. Mikor ugyanazzal a pulzussal és sebességgel mész felfelé, elvileg fokozatosan felhalmozod a savat, de eljön az a pont, amikor lejjebb kell vinned a szintedet. Viszont nálam – lehet, hogy más versenyzőknél méginkább –, azonos sebesség mellett sem teng túl a tejsav, ehelyett megszabadulok tőle. És itt lapul az előnyöm.

000_1JV9LJ.jpg Valverde az ideivel együtt 12. szakaszgyőzelmet jegyez a Vueltáról - Fotó: Europress/AFP

Ettől leszel képes a többszöri, sorozatos támadásra. Rövid idő alatt regenerálódom, elkerülve a savasodást. Más ezt nem tudja megcsinálni. Ez egy veleszületett adottság, de dolgoznod kell rajta, hogy az előnyödre fordíthasd. Valaki akármennyit dolgozhat rajta, ha nincs hozzá adottsága, sosem sem fogja tudni ezt produkálni. Ha viszont van, akkor tudod fejleszteni.”

Valverde a sportág sötét időszakáról

„Nehéz időket éltünk át a dopping miatt, de végül túléltük ezt a vihart. Köztudott, hogy a sportág azóta sokat változott és tisztult. A kerékpározás áldozatokkal jár, de ha szereted… Voltak nehéz időszakaim, de mivel szeretem csinálni, már nem feszengek emiatt. Amikor nem mész ki, nem edzel és a négy fal között ülsz, az a legrosszabb, mert kizökkensz a napi rutinodból. Ha pedig valami vagy valaki kizökkent a ritmusból, akkor nem vagy önmagad.”

Szöveg: Nagy Bettina
via Rouleur


Hozzászólások