ES Bringa - Alaphilippe bajuszt növesztett, de amúgy semmit sem változott az elmúlt tíz évben - II. rész
Alaphilippe bajuszt növesztett, de amúgy semmit sem változott az elmúlt tíz évben - II. rész
Fotó: Europress/AFP

Alaphilippe bajuszt növesztett, de amúgy semmit sem változott az elmúlt tíz évben - II. rész

Kálmán LaciKálmán Laci
2020/06/05 10:28
Julian Alaphilippe az országúti kerékpár egyik legnagyobb sztárja napjainkban. Sokoldalúságához nem akármilyen eredménysor társul, plusz egy olyan fékezhetetlen mentalitás, mellyel sokszor képes fölülírni a sportág alapvető törvényszerűségeit is.

Az a tulajdonsága, hogy mélyre ásson magában és elképesztő energiákat mozgósítson, Alaphilippe szerint abból a bizonyos, korábban már emlegetett belső tűzből jön.

"Ezen a szinten mindannyian keményen dolgozunk, mindannyian brutálisan erősek vagyunk. De itt jön be az én versenyzési stílusom, az én mentalitásom. Itt dől el ugyanis, hogy milyen messzire jutok, milyen eredményeim lesznek. Egyáltalán nem én vagyok a legerősebb a mezőnyben, viszont van bennem valami, ami azt akarja, hogy bántsam magam, hogy menjek mélyebbre azért, hogy fölülmúljam saját magam. Azt azonban közben megtanultam, hogy okosabban kell tekernem, hogy a kellő időben mozgósítsam az erőtartalékaimat."

Mindezt alátámasztja az unokatestvére Franck Alaphilippe, aki egyszersmind az edzője is.

"Mindig többet és többet akar elérni. Ez az egyik legmeghatározóbb tulajdonsága. Régen, amikor azt akartam, hogy 100 km-t tekerjen, akkor azt mondtam neki, hogy menjen 80-at. Mert, ha 100-at mondtam volna, ő 120-at tolt volna. Mindig a hozzá hasonlókhoz mérte magát. A különbség ez a bizonyos belső tűz volt, az, hogy képes iszonyú mélyen belemenni a fájdalomba."

Ha megnézzük, hogy nőtt fel és mi érdekelte fiatalon, könnyen párhuzamot vonhatunk a versenyzési stílusával. Elég bohém gyerekkora volt, édesapja egy bandában zenélt. Ezek után nem meglepő, hogy Julian fiatalon a dobolással próbálkozott. Ezzel pedig két dolog feltétlenül együtt jár: a végtelen energia, és a  kifinomult összhang. A zenélés egy meglehetősen kifejező és kreatív műfaj. Alaphilippe pedig egy kreatív kerékpáros, aki szembemegy a hagyományos, szigorúan előre megkoreografált versenyzési módokkal. Persze, aki zenél, az tudja, hogy az előadás szépségét kemény munka, fegyelem és szigor előzi meg. 

"Remélem, az emberek tudják, mennyi munkát teszünk ebbe bele. A kerékpáron, az életben, a zenében. Kemény munka és fegyelem - ezek nélkül nem megy. A zene a szabadságot és az élvezetet jelenti. A kerékpár ugyanígy. De a kerékpárhoz vegyük még hozzá az őrületet is. Persze a munkát semmiképp se felejtsük el."

Julian AlaphilippeJulian Alaphilippe Fotó: Europress/AFP

Alaphilippe annak idején egy kerékpárjavító műhelyben dolgozott, miközben még az egyetemen is tanult. Aztán, amikor mindennel végzett, és már sötét volt és hideg, elment edzeni. Az édesapja ment utána kocsival, hogy bevilágítsa előtte az utat. Julian csak ennyire dolgozott keményen.

Bár tavaly a Touron, amikor a hosszú hegyek jöttek, egyértelműen elfogyott, ő mégsem akarja, hogy pusztán ardenneki specialistaként könyveljék el.

"Annyi versenyt akarok nyerni, amennyit csak lehetséges. Az, hogy megnyertem a Sanremót, egy kivételes pillanat volt a számomra, ami arra ösztönöz, hogy megpróbáljak más monumentumokon is győzni. Jobban vonz, hogy különböző versenyeket húzzak be, mint hogy megnyerjem újra a Sanremót. A Liége és a Lombardia például kifejezetten fekszenek nekem."

"Szerintem a Tour megnyerésére is képes vagyok, csak kell, hogy a vonalvezetés feküdjön nekem. Ha elérem a céljaimat a klasszikusokon, máshogy kell majd készülnöm. Szerintem abszolút lehetséges a dolog, de ez még a jövő, még nem tartok itt."


Procycling

Hozzászólások