ES Bringa - Alaphilippe bajuszt növesztett, de amúgy semmit sem változott az elmúlt tíz évben - I. rész
Alaphilippe bajuszt növesztett, de amúgy semmit sem változott az elmúlt tíz évben - I. rész
Fotó: Europress/AFP

Alaphilippe bajuszt növesztett, de amúgy semmit sem változott az elmúlt tíz évben - I. rész

Kálmán LaciKálmán Laci
2020/06/03 10:56
Julian Alaphilippe az országúti kerékpár egyik legnagyobb sztárja napjainkban. Sokoldalúságához nem akármilyen eredménysor társul, plusz egy olyan fékezhetetlen mentalitás, mellyel sokszor képes fölülírni a sportág alapvető törvényszerűségeit is.
 

Amikor például már azt hittük volna, hogy a kreativitás, az egyéniségek és a variációs lehetőségekkel való játék teljesen eltűnik a Tour de France-ról, akkor jött ő, és újraértelmezte a versenyt. Jellemző, hogy az elmúlt két évben több napot töltött a pöttyös vagy a sárga trikó valamelyikében, mint csapata normál mezében. 

Hihetetlen önbizalmával és agresszív versenyzési stílusával rengeteg rajongót szerzett magának. Ráadásul a médiával szemben is megőrizte a közvetlenségét; nem jellemző rá sem Peter Sagan közönyössége, sem Vincenzo Nibali félénksége.

A tavalyi Touron nyújtott teljesítménye minden várakozást fölülmúlt. Egészen a harmadik hét közepéig viselte a sárga trikót, amivel alaposan felbolygatta a Tour elmúlt években megszokott, jól kiszámított menetét. Sokakban megfogalmazódott a remény, hogy a művész esetleg visszaveheti a Tourt a tudósoktól? Hogy ez a művész esetleg megverheti az Ineos évek óta kifogástalanul működő gépezetét?

A történet lassan épült fel. Önmagában az, hogy fölvette a sárgát, keveseket lepett meg. Az már annál inkább, amikor három nappal később a La Planche des Belles Filles tetejére is az összetett esélyesekkel, többnyire azok előtt ért fel. Két nap múlva szökött Pinot-val Saint-Étienne-be menet és ismét adott a favoritoknak. A Tourmalet-n is megvert Pinot-n kívül mindenkit, sőt, még az első Alpok-béli szakaszt is túlélte. Az, hogy odáig eljut sárgában, a legvadabb elképzeléseket is messze túlszárnyalta.

Az eredményeken túl, vagy inkább azok előtt, a legfontosabb vele kapcsolatban, hogy Alaphilippe minden körülmények között bizonyíthatóan és kétségbevonhatatlanul önmaga. Minden más csak ezután következik.

"Ugyanaz az ember vagyok, aki egy, öt vagy akár tíz évvel ezelőtt. Oké, lett bajuszom, de semmi más nem változott. Ugyanúgy élek, ugyanúgy dolgozom, és ugyanúgy látom az életet. Versenyzőként persze most nehezebb belekerülnöm egy szökésbe, mert bizonyos csapatok eléggé figyelnek rám. De keményen dolgozom, és tudom, mit akarok. Szeretem, amit csinálok, és szeretem, aki vagyok. Mégis miért kéne megváltoznom?"

Ami változott, az az, ahogy mi gondolkodunk róla. A korai éveiben, mielőtt megtanult volna nyerni, kiegyensúlyozott volt ugyan, de a nagy áttörés elmaradt. Akkoriban az eredményei még nem tudtak lépést tartani a benne lévő mérhetetlen ambícióval. Ma pedig már úgy tekintünk rá, hogy az ötből minimum négy monumentum meglehet majd neki, sőt, egy napon talán a Tour is. 

Julian AlaphilippeJulian Alaphilippe Fotó: Europress/AFP

Hogy megtudjuk, milyen versenyző is Alaphilippe, elég csak megnézni a tavalyi Tour harmadik szakaszát, és azt, hogy akkor hogyan támadott. Ekkor a 11. helyen állt összetettben 31 másodpercre Mike Teunissentől, és 21-re Wout Van Aerttól. A szakasz előtt a csapattárs, Bob Jungels azt írta neki "A szakaszt megnyered, de a sárga az necces lesz." Alaphilippe így válaszolt: "Azért megpróbálom, tesó. Tombol bennem a tűz."

Ő maga a 'rage' szót használja itt, de itt nem puszta 'düh' az, amiről szó van. Az ő értelmezésében ez sokkal inkább egyfajta belső szenvedély, egy erő, ami hajtja őt előre.

Visszatérve a szakaszra, Alaphilippe nem várt az utolsó emelkedőig, holott a győzelmet valószínűleg úgy is megszerezte volna. Előbb, már 16 km-re a céltól támadott, kihasználva, hogy jól ismeri a terepet. A bátor húzás bejött, leszakított mindenkit, megnyerte a szakaszt, és megkaparintotta a sárgát is.

"Elképesztő nap volt. Napsütés és egy szakasz, amit nekem rajzoltak. Várhattam volna a sprintig, de jól éreztem magam. Iszonyúan jól mentem, nyomtam, ami a csövön kifér. Rengeteg emlékem van, de mind közül az a legjobb, ahogy megkapom a trikót, azután a kegyetlen menet után."

(folyt. köv.)


Procycling

Hozzászólások