ES Bringa - Alaphilippe: Az összes létező nagy versenyt szeretném megnyerni
Alaphilippe: Az összes létező nagy versenyt szeretném megnyerni
Fotó: Europress/AFP

Alaphilippe: Az összes létező nagy versenyt szeretném megnyerni

Bodnár GergőBodnár Gergő
2018/09/27 10:00

"Szeretném az összes létező nagy és rangos versenyt megnyerni. Először az egynaposokat, aztán szívesen rámennék valamelyik háromhetes összetettjére is. Nem tudom hol vannak a határaim, de szeretnék a lehető legmesszebb jutni. Nem segítőnek, sokkal inkább győztes típusnak érzem magam." 

Szokatlan őszinteség, kellő önbizalom, de ha valakinek komoly céljai vannak, nem is gondolkozhat másként.

Természetesen arról a Julian Alaphilippről van szó, aki idén már 13 győzelemnél jár. A tavasz során többek között megtörte Valverde egyeduralmát a Fléche-Wallonne-on, két Tour-szakasz lett az övé, behúzta a San Sebastiant, most pedig sokaknál ő a vasárnapi mezőnyverseny legnagyobb esélyese.

Úgy, hogy Alaphilippe tulajdonképpen még mindig elég fiatal (júniusban múlt huszonhat), ugyanakkor mégis megvan a kellő tapasztalata. 2015-ben robbant be, amikor második lett az FW-n, majd a Liége-n. Aztán jött egy szakaszgyőzelem a Kaliforniai körön.

Tavaly viszonylag keveset láttuk a tavasz során, hisz a Sanremo után szinte kettétörte a szezonját egy csúnya térdsérülés. Ami miatt nem lehetett ott a Tour-on. 

A Vueltán viszont már versenyzett, be is húzott egy igazi egynapos menőknek való hosszú, emelkedőkkel tarkított szakaszt. Tízben volt a bergeni világbajnokságon, majd az évet egy lombardiás második hellyel zárta.

043_03814122.jpg Fotó: Europress/AFP
"Julian egy kicsit olyan, mint Sagan"   - mondta róla még 2015-ben Brian Holm, a sportigazgatója. "Cyclocross-os múltjának köszönhetően ő is ugyanolyan jól kezeli a kerékpárt, és nagyszerű a lejtmenetekben. Sokkal jobb, mint a legtöbb versenyző, akik országúton nőttek fel. Benne van a győzelem akár a Flandrián is..."

Alaphilippe egyébként egy olyan francia családból származik, ahol a kerékpár még véletlenül sem jelentett beszédtémát. A zenével ellentétben. Jacques, az édesapja karmesterként dolgozott, Juliant pedig kicsiként csak a dobolás érdekelte.

"Nagyon rá tudok pörögni a feladatomra, így sokszor jól jön valami, ami teljesen kikapcsol. Kicsiként szolfézsre is jártam, de az nem jött be. Már egészen fiatal korom óta imádok dobolni. Apám profi a zenében, nekem azonban csak hobbi. Viszont ezt is kellően komolyan veszem."

Régebben volt rá példa, hogy rögtönzött koncertet adtak az öccsével, a szintén kerékpáros, Bryannal Montluçon-ban. Összegyűlt a város apraja-nagyja, az emberek megálltak meghallgatni, ahogy dobon és szintetizátoron eltolják a repertoárjukat. 

arton542.jpg Fotó: Europress/AFP

"A zenében és a kerékpárban rengeteg közös van. Az egész a tempóról, a ritmusról szól. Vagy benned van a groove, vagy nincs, ennyi. Ráadásul az életmód is hasonló. A zenészek és a kerékpárosok is állandóan úton vannak, és rengeteg új helyre ellátogatnak. Én imádom ezt."

Julian egyébként 13 éves volt, amikor az apukája - a mindig mozgásban lévő fiát - egy hirtelen ötlettől vezérelve beíratta a montluçoni montis csapatba. A szülőnek nem volt pénze menő és modern kerékpárra, így egy régi, rozsdás, és kifejezetten nehéz darabbal kezdett.

"Emlékszem, apuéknak nem kevés erőfeszítésébe került, hogy vegyenek nekem egy rendes kerékpárt"  - mesélte a kezdetekről Alaphilippe

"Tizenhárom lehettem, amikor megtudtam, hogy beírattak egy helyi csapatba. Addig is tekergettem, de nem túl komolyan, nagyjából semmi közöm nem volt a sportághoz. Francia vagyok, szóval néha néztem a tv-ben a Tourt, de ennyi. Utólag azt mondom, nagyon jó döntés volt a cyclocrosszal kezdeni. Mert tényleg rengeteg dologra megtanított. Ott tudtam meg, milyen az, ha tartósan el kell viselni a fájdalmat. De nagyon sokat hozzátettek ezek az évek a technikai tudásomhoz is. Ebben a szakágban biztosan megtanulod jól kezelni a kerékpárodat. Az évek múlásával nem hittem abban, hogy én valaha váltani fogok. Mert ahogy elkezdtem tekerni, elkezdtem nyerni is. Sokáig nem különösebben vonzott az országút." 

Alaphilippe telente még most is sokat montizik, tv-ben nézi a versenyeket, de egyébként minden idejét az országútnak szenteli. A két tesójához, Bryanhez és Leóhoz hasonlóan. 

043_04107581.jpg Fotó: Europress/AFP

Julian közülük is kiemelkedik az alázatosságával és a céltudatosságával. Ezek a tulajdonságai már 18 éves korában is szépen megmutatkoztak."Mielőtt leigazolt volna az első csapatom, az Armée de Terre, egy helyi kerékpáros boltban dolgoztam szerelőként. Embert kerestek, nekem meg kellett a pénz." 

Hiperaktivitásának köszönhetően a kelleténél korábban otthagyta a sulit, mert nem bírta a kötöttségeket. Helyette egy kerékpárboltban dolgozott, és szerelt reggeltől estig. Ennek később a versenyeken is hasznát vette, volt olyan például, hogy ahelyett, hogy megvárta volna a segítséget, saját maga javította meg a kerékpárját. 

Napi tíz órát dolgozott az üzletben, utána azonban keményen edzett is. Hol az édesapja, hol az unokatesója vezette azt az autót, melynek reflektorai bevilágították az utat a fiatal Julian előtt. 

Az első komoly sikerét nem országúton, hanem cyclo-crossban érte el, a 2010-es junior világbajnokságon. 

Ahhoz azonban, hogy bármelyikben is jó legyél, nem elég tehetségesnek lenned. Kell a fegyelem is, amit Alaphilippe-nek 18 évesen a katonaság adott meg. Ekkor majdnem egy évet ki kellett hagynia egy térdsérülés miatt. Ráadásul az sem volt biztos, folytathatja-e egyáltalán a karrierjét. Csatlakozott egy olyan csapathoz, melyet a francia hadsereg vezetett. 2012-ben, amikor országos cyclo-cross bajnok lett, nem pusztán vigyázzba állt, tisztelgett is.

"Sokat tanultam az alatt a két év alatt. Felnőttem. Ekkor éltem először távol az otthonomtól. Ekkor kezdtem megismerni, mi is az az edzőtábor, a diéta, a regeneráció. Katonai edzéseket csináltunk, és valódi egységként mentünk a versenyekre, nem csak ott találkoztunk, mint a többi amatőr csapat. Megtanultam tisztelni a társaimat, parancsokat teljesíteni. Mindez teljesen új volt nekem akkor. Folyamatosan fejlődni akartam, meg akartam mutatni, mit tudok. Ugyanakkor sokkal nyugodtabb is voltam akkoriban, mert kevesebb volt a nyomás rajtam." 

043_05331370.jpg Fotó: Europress/AFP

"Ezt követte egy év a Quick-Step amatőr csapatában. De a seregben kezdődött minden. Az volt a kulcs mindenhez."

Amit a katonaság nem tudott kinevelni belőle, az az érzelmi intenzitás, amivel él és versenyez. Jól ismert jelenség, amikor csapkodja a kormányt, ha egy verseny nem úgy sikerül, ahogy azt szerette volna. 

"Én nem tudok felvenni semmilyen álarcot, képtelen vagyok rá. Mondjuk nem is akarok. Utálom, ha valaki ezt csinálja. Ha boldog vagyok, vagy olyan emberek társaságában vagyok, akiket kedvelek, azt azonnal észre lehet venni rajtam."

Thibaut Pinot-hoz hasonlóan, nagyon ragaszkodik a szülőföldjéhez. Ahelyett, hogy mondjuk Monacóba költözött volna, továbbra is Désertines-ben él. Ott, ahol felnőtt. Kitart a Quick-Step mellett, hisz Patrick Lefevere volt az, aki megkínálta őt az első szerződéssel, miközben a francia csapatoknak ő valahogy elkerülte a figyelmét. 

"Számomra az a leglényegesebb, hogy tartsam magam azokhoz az értékekhez, melyeket a neveltetésem során megtanultam. Vagyis, hogy tiszteljem a riválisaimat, és kitartsak a csapatom mellett. Ha úgy nősz fel, hogy mindent megosztasz a tesóiddal, és figyelsz arra is, hogy igazságosan mindenkinek ugyanannyi jusson, akkor ezek túl fontos dolgok lesznek ahhoz, hogy egyszerűen csak le tudj róluk mondani."

"Ragaszkodik a gyerekkori barátaihoz, a családjához"  - meséli róla Jean-Luc Gatellier, francia újságíró. "Olyan, mint nemzedékének azon focistái, akik, miután befutottak, akkor sem felejtik el, hogy honnan jöttek, ha éppenséggel a város szegény negyedéből származnak. Julian is pont ilyen. Semmit sem változott." 

000_1805L2.jpg Fotó: Europress/AFP

Michal Kwiatkowski is azt mondja, hogy a versenytársak ugyancsak nagyra tartják őt, elsősorban azért, amiért ennyire képes élvezni azt, amit csinál.

"Soha nem panaszkodik, soha nem húzza fel magát semmin, mindig jó hangulatot hoz a mezőnybe. Kerékpárosként panaszkodhatnál az utak, az időjárás, és még sok minden más miatt, ő azonban nem teszi. Inkább igyekszik annyira élvezni ezt az egészet, amennyire csak lehet. Jó látni, hogy van egy versenyző, aki ilyen hozzáállással versenyeket tud nyerni."

Nem is akármilyeneket.

Idén övé lett a Fléche-Wallonne, két szakaszt nyert a Dauphinén és a Touron (ahol a pöttyös is az övé lett), majd a francia kör után amolyan levezetésként, behúzta a San Sebastiant.

Vasárnap pedig arra készül, hogy a francia válogatott kapitányaként megnyerje a világbajnoki aranyat.

Hozzászólások