ES Bringa - Alaphilippe: "A lábak döntenek majd, nem én"
Alaphilippe: "A lábak döntenek majd, nem én"
Fotó: Europress/AFP

Alaphilippe: "A lábak döntenek majd, nem én"

HosszabbitásHosszabbitás
2019/07/04 13:25
Julian Alaphilippe jelenleg a legnépszerűbb francia: akármerre jár, selfie-t készítenek vele, autogramot kérnek, vagy csak megveregetik a vállát. Ő pedig élvezi a figyelmet, interjút is készséggel ad, csak egyet ne kérdezzenek tőle: megnyeri-e a Tour de France-t? 

Akkor csak unottan annyit felel: „előbb hagy nyerjek meg más versenyeket, amelyeket eddig nem.”

Nem terhes számodra ez a mindennapos nyüzsgés?

Nem különösebben, egyszerűen érzem az emberek támogatását. Elég természetes és spontán vagyok. Az első profi éveimhez képest az a nagy különbség, hogy sokat és sokan keresnek. Régebben egy verseny után visszamentem a hotelbe, és minden ment tovább a napi rutin szerint. Egy fotó rendben van, de ha húsz újságíró csak rád vár, azzal meg kell tanulni együtt élni. A sajtótájékoztató a munkám része, de nem a kedvenc időtöltésem.

„Lehet, hogy kicsit extravagáns és őrült vagyok. Szeretek mosolyogni, de elsősorban önmagamat adom, és úgy élem meg ezt a hivatást, ahogy én szeretném. Nem szeretek színészkedni.”

Szintén nem szeretek olyan kérdésekre válaszolni, amelyekre nem akarok, csak azért, hogy mondjak valamit. Ezek a kérdések fárasztanak.

Már nincsenek álmatlan éjszakái

Közeleg a nagy brüsszeli rajt. Gondolsz már arra, hogyan szerezheted meg a sárga trikót?

Egyáltalán nem. Vegyük a tavalyi évet. Az első héten volt két szakasz, amelyet már előre elgondoltam magamban: a Mûr de Bretagne és a Quimper. Ötödik, illetve negyedik lettem… Ott voltam az élbolyban, mégis távol a győzelemtől. Mondhattam volna, hogy „a francba, elszalasztottam a lehetőséget, vége mindennek.” Utána viszont úgy mentem tíz napig, ahogy nem gondoltam volna. Alkalmazkodtam, így minden simán ment és a körülmények is kiválóak voltak.

Befutó a Milan-Sanremon |Befutó a Milan-Sanremon | Fotó: Europress/AFP

Akkor már nem hagyod, hogy emiatt ne tudjál aludni.  

Általában elég jól alszok, nem gondolok a másnap rám váró feladatokra. Áprilisban a Flèche Wallonne előtti éjjelen izgatott voltam, mert korábban már megnyertem azt a versenyt. Pedig a Milan-Sanremo, a „nagy hal” már a tarsolyomban volt, szóval nem volt okom idegességre. Ismét bizonyítani akartam, hogy a Mur de Huy az enyém, tehát saját magamra helyeztem nyomást, de ilyen vagyok. Mindig többet és többet akarok.

Azt állítod tehát: úgy állsz rajthoz, hogy nincs terved a végső győzelemre?

A francia körversenyen mindig a lábak beszélnek. Vannak lehetőségek az elején is, a közepén is, de ki tudja, mit hoz a legvége? Lehet, hogy jól kezdek, lehet, kicsit beragadok az elején, mint tavaly, ami ahhoz segített hozzá, hogy erősebb legyek az utolsó tíz napban. Ez a két opció van csak. Az előszezon után pihentem kicsit, aztán mindent beleadtam, megtettem, amit kellett, beleértve a hegyi edzéseket is. Koen Pelgrimmel dolgoztunk ketten azon, hogy jó legyek az idei Touron.

A sárga trikó más dimenzió

Az idei nemcsak Eddie Merckx első Tour-győzelmének évfordulója, a sárga trikó centenáriumát is ünnepeljük. Tony Gallopin volt az utolsó francia, aki viselhette 2014-ben. Mit jelent neked ez a trikó?

Ha a mezőnnyel haladok, annyit, mint neked:

„Nézd, ott a sárga trikó!”

Különleges, egy másik dimenzió, hiszen minden versenyző meg szeretné szerezni, majd azért harcolni csapatával, hogy megőrizze. Ez a világ legnagyobb körversenye, ha egyszer rajtam lehetne… Egy álmom válna valóra, de a lábaim határozzák ezt meg, nem én.

Hol helyeznéd el a hierarchiában a sárgát a szivárványos és a francia bajnoki trikó mellett?

A szivárványossal tartom egyenrangúnak. Egy évig abban versenyezni elég nehéz.

1.jpg Fotó: Europress/AFP

Virenque nyomdokain

Mi az első emléked a Tourról?

Gyerekként mindig kempingezni jártunk Saint-Amand-Montrond mellé, a Goule-tóhoz. Elmentem biciklizni, aztán mindig hazatekertem időben a befutóra. Később a Tour a városunkban, Montluçonban haladt el majdnem az ablakunk alatt. A szüleim kialakítottak egy placcot, ahol italt árultak, volt zene, minden… Kisváros volt, a Tour pedig nagy ünnepet jelentett mindenkinek.

„Álmodni sem mertem arról, hogy egyszer ennek a mezőnynek lehetek a tagja.”

Volt kedvenc kerékpárosod?

Richard Virenque-ra emlékszem, ahogy tekert. Nagy karriert csinált, de nem lettem rögtön rajongó, még kicsi voltam.

Nem lesz túl nehéz megismételni a 2018-as teljesítményt?

Meglett a sárga trikó Fernando Gaviriával, felejthetetlen pillanataink voltak a csapattal. Tudom, hogy magasra tettem a lécet az előző évben, talán azt gondolják majd az emberek, hogy Alaphilippe egy nulla, mert nem nyert újból két szakaszt és nem vitte haza a pöttyös trikót. Csapatként küzdünk a győzelmekért, és ha elég jó vagyok, egyéni sikerekért is harcba szállok. Ez motivál, a pöttyös vagy a sárga trikó, ezek maguktól jönnek. Ez a végzet. Amikor a lábaid is akarják és a körülmények is kedvezőek számodra. Nincs értelme jóslásokba bocsátkozni, tavaly nem is gondoltam volna, hogy enyém lehet a pöttyös trikó, aztán nagyszerű érzés volt abban gurulni a Champs-Elysées-n.

2.jpg Fotó: Europress/AFP

A Deceuninck-Quick Step család varázsa

Hogyan látod a fejlődésed?

Csak teszem a dolgom, ahogy eddig is, lépésről lépésre, majd kiderül, melyik klasszikuson tudok nyerni. Miért ne indulhatnék például valamelyik tavaszi flamand versenyen? Nem fogok rögtön az összetett állására fókuszálni, ahogy néhány rivális csapat javasolta nekem kedvesen. Nem akarok változtatni a terveimen. Tudom, miben vagyok jó, és miben kell még fejlődnöm. Továbbra is tekerek majd az Ardennekben, elindulnék a Párizs-Roubaix-n és gondolkodom a lombardiai körversenyen is. Sokat kell még bizonyítanom. Épp’ csak most kezdtem el nyerni, nem érhet rögtön véget.

Miért maradtál a Deceuninck-Quick Stepnél, nem engedve több csapat csábításának, amelyek a csillagokat is odaígérték neked?

Minden ajánlatot átgondoltam. Volt, aki más utat szánt volna nekem. Végül könnyű volt a döntés, bár akadt különbség az anyagiakban. Elsősorban sportszakmai szempontok alapján mérlegeltem, de szerepet játszott döntésemben a családias légkör is, mely a Deceuninck-QuickStepnél vesz körül. Mindent egybevetve vált biztossá számomra, hogy nem váltok munkahelyet. Ráadásul itt van Patrick Lefevere, minden munkavállaló inspirálója. Nem száz, hanem háromszáz százalékkal állunk mellette.
Sok más együttes kerékpárosa a megmondója, érezni a csapatot körülvevő légkört a mezőnyben is, ezért szívesen jönnének hozzánk. Patricknak bármit elmondhatsz. Ha kezet fogtok, a szemedbe néz és mond valamit, akkor tudhatod, hogy az úgy is lesz. Én is ilyen ember vagyok, ezért ez nagyon fontos számomra.  Örülök, hogy a Tour előtt biztossá vált a jövőm és, hogy Dries Devenyns velünk marad. Nagyon rendes srác, félénk, kitartó és óvatos. Nem is tudja igazán, mennyire fontos láncszeme a csapatnak. Engem megnyugtat a jelenléte, és úgy érzem, én is jó hatással vagyok rá.


Forrás: nieuwsblad.be
Szöveg: Soós Péter

Hozzászólások