ES Bringa - A soha le nem mosott kerékpár, és egy egész napos szökés története
A soha le nem mosott kerékpár, és egy egész napos szökés története
Fotó: twitter

A soha le nem mosott kerékpár, és egy egész napos szökés története

Bodnár GergőBodnár Gergő
2019/04/11 09:16

Vasárnap Paris-Roubaix. Az év egyik legjobban várt klasszikusa. Ennek megfelelően az Eurosport most is egész napos közvetítéssel készül. Majdnem ötvenöt kilométer kockaköveken, várhatóan szép, napos időben. A következő napokban elmerülünk a verseny történetében, írunk a főszereplőkről, és felidézünk néhány érdekes történetet. Ezúttal a Roubaix történetének leghosszabb sikeres szökéséről, és egy soha le nem mosott kerékpárról lesz szó.


1. Demol: "Végig az volt bennem, hogy a Roubaix-n úgyis megfogják a szökést"

Kétszázhuszonkét kilométer nem kifejezetten rövid táv. Főleg ha szökésben teszi meg az ember. Nagyjából a Budapest-Debrecen távolság. Dirk Demol - a Trek egyik sportigazgatója - 1988-ban pontosan egy ilyen hosszú elmenés után tudott Roubaix-t nyerni.

"Az előző héten Eddy Planckaert győzött a Flandrián, így természetesen akkor is ő volt a kapitányunk. Én azon két ember közé tartoztam az ADR csapatban, akiknek a lehető legtovább kellett kitartaniuk mellette. Belekerültem egy jó szökésbe, bő 80 kilométert mentem egy ötös csoporttal az élen. Egész nap jól éreztem magam, de ott volt bennem, hogy a mezőny úgyis megfog minket. A Roubaix-n mindig ez történik. Aztán csak nem akart eltűnni az a 3-4 perces előny. Mellém jött a csapatkocsi, ott ült benne Roger De Vlaeminck. Ő mondta, hogy menjél ahogy csak tudsz, mert nem fognak utolérni."

És Demol ment. Majd azt vette észre, hogy megnyerte a Roubaix-t.

„Huszonkét évesen lettem profi. Akkoriban minden más volt. Kaptunk ruhát, amiben versenyezhettünk, meg egy kerékpárt. Ennyi. Maximum két évre írhattunk alá, szóval rá voltál kényszerítve a folyamatos jó teljesítményre. Én a mai árfolyamra átszámolva 7500 euróért szerződtem. Ez volt az éves keresetem. Nekem a kerékpár jelentette a lehetőséget, hisz 14 évesen még egy szőnyeggyárban dolgoztam. Reggel héttől délután négyig. Csak vasárnaponként tudtam igazán sokat tekerni."

Demol 1982-ben kezdett és 1995-ig tekert profiként. Két Tour de France-on, egy Vueltán, három Flandrián és három Roubaix-n indult.

"Teljesen más korszakban tekertem, mi bőven 120-130 napot versenyeztünk egy idényben. Én nagyjából 14 évig voltam profi, de mikor abbahagytam, nem voltam felkészülve a profizmus utáni életre. Amikor versenyeztem, nem foglalkoztam mással. Ott volt előttem az élet, én pedig még normális iskolai végzettséggel sem rendelkeztem. Mivel szó sem lehetett arról, hogy visszamegyek a gyárba dolgozni, maradt az országúti kerékpár. Ismertem a közeget, így edző lettem. Szerencsére akkoriban elég sok csapat indult. Kortrijkben kezdtem, akkoriban nálunk tekert Tom Boonen, Stijn Devolder és Jurgen van den Broeck is. Aztán 2000-ben Johan Bruynnel mellé kerültem a US Postalhoz. Vele korábban mentem együtt, így jól ismertük egymást. Némi szerencse tehát azért kellett a kezdéshez."


2. Knaven: "Ez a kerékpár a mai napig úgy néz ki, ahogy célba értem vele"

2001 április 15-én szinte egész nap esett. Nem kicsit, nagyon. Önmagában ez még nem lenne túl izgalmas, de épp akkor rendezték a 99. Paris-Roubaix-t. Akadt 248 versenyző, akiknek aznap kockaköves utakon kellett 254 kilométert megtennie. Köztük volt Servais Knaven.

"Életem legemlékezetesebb győzelme. Pontosan emlékszem mindenre. Már a rajt pillanatától kezdve szakadt az eső. A mezőny csak fogyott és fogyott, folyamatosak voltak a bukások. Akkora sárban nem is csoda. Egyre kevesebben lettünk, végül nagyjából harmincan maradhattunk."

Knaven végül harmincnégy másodperc előnnyel nyerte a versenyt. Két csapattársa, a hozzá hasonlóan a Domo–Farm Frites–Latexco-ban tekerő Johan Musseuw és Romāns Vainšteins előtt.

IMG_4315.jpg Fotó: twitter

"Érdekes, de ezzel a kerékpárral csak kétszer mentem. A pályabejáráson, és a Roubaix-n. Arra mondjuk emlékszem, hogy kaptam egy defektet, szóval egy kerékcserén én is túl voltam. De ez a kerékpár a mai napig úgy néz ki, ahogy a célba érkeztem vele. Az egész a szerelőnk ötlete volt. Miután megnyersz egy Roubaxi-t sok mindenre figyelsz, csak erre nem." 

Egész az elmúlt hetekig, amikor Knaven igen mondott egy felkérésre. És a holland versenyző sáros, sokáig a saját pincéjében tartott kerékpárját az amszterdami Rapha Cycle Clubba szállították. Ma már ott lehet megtekinteni.

"Szerették volna kiállítani a boltban, amely kávézóként is üzemel. Én mindössze annyit kértem a tulajdonosoktól, hogy nagyon vigyázzanak rá, és senki ne tudja megérinteni. Kétszer ültem rajta, de a szívemhez nőtt. A látogatók most ott állhatnak egy kerékpár előtt, melyet egy ilyen Roubaix után sem mosott le a szerelőnk."

Hozzászólások