ES Bringa - A francia kapcsolat
A francia kapcsolat
Fotó: Europress/AFP

A francia kapcsolat

gyakornokgyakornok
2019/06/22 18:25
Tony Gallopin és Samuel Dumoulin régi jó barátok és az AG2R kiemelt versenyzői. Először a Cofidisben versenyeztek együtt, majd tavaly óta újra egy sorban tekernek. A Procyclingnak meséltek arról, milyen is az élete egy francia versenyzőnek, egy francia csapatban.  


Mit jelent az egy kerékpárosnak, hogy jó volt a tél?

TG: A lényeg hogy egészséges és jó erőben legyél, hogy megfelelően el tudjad kezdeni a téli felkészülést a szezon vége és a pihenőidőszak után. Fontos, hogy belerakjad a megfelelő mennyiségű melót ugyanakkor a családdal is minél időt tudjál eltölteni. A cél, hogy januárban 100%-os állapotba kerüljél.

És Samuel nálad is ez a helyzet?

Samuel Dumoulin: Igen, többé-kevésbé. Bár időnként már nehezemre esik elkezdeni a munkát, de motivált maradtam a télen, hiszen tudom miért csinálom, és ez egyben segít hogy megfelelően ráhangolódjak a versenyekre.

Teljesen felépültél a baleseted óta?  (A 2017-es Tour de l’Ain-en elájult a biciklijén ülve)

SD: Minden rendben, átmentem az összes vizsgálaton, amit ilyenkor szükséges elvégezni, és minden negatív lett, szóval teljesen nyugodt vagyok, ráadásul azóta már lenyomtam egy teljes szezont.       

Máshogy tekintesz a szezon elé, hogy túl vagy már 30-on? 

SD: Az évek alatt a versenyzés és az edzés is változott, néha nehéz motivációt találni, de úgy könnyebb ha tudod miért is csinálod.

Ez a hetedik szezonod a csapatnál és összesen a 11. profi éved. Hogyan változott a csapat és te magad az évek során?

SD: Az ambícióink évről évre magasabbak, a versenyzők is komolyabb szintet képviselnek és jóval több ember segíti a munkánkat a mindennapokban, egyszóval minden szinten. Persze ez nem egyik napról a másikra változott, minden fokozatosan fejlődött, a struktúra, a csapat, én meg csak úgy vagyok.

000_1GW6C0.jpg Fotó: Europress/AFP

Tony, te csak tavaly írtál alá az AG2R-hez, hogy érzed otthonra leltél?

TG: Sokat tanultam amióta itt vagyok, először meg kellett szoknom milyen stílusban versenyezik a csapat, persze én is hoztam magammal kellő tapasztalatot, szóval ez amolyan kölcsönhatás, tanulunk egymástól. Kellemesen érzem itt magam, különben is könnyű velem együtt dolgozni, szóval problémamentes zajlott a beilleszkedés. 

A 2010-11-es szezonban együtt tekertetek a Cofidisben, milyen emléket őrzöl erről az időszakról?

SD: Tonyban már akkor megvolt a tehetség, hogy a legmagasabb szinten tekerjen, ezt bizonyította a 2010-es Vueltan, gyorsan fejődött és mi tudtuk, hogy jó kerekes válhat belőle. A Cofidis 2010-ben egy kis csapat volt, de jó volt a közösség, ugyanakkor ez egy kihívásokkal teli időszak volt, de David Moncoutienek is köszönhetően jó eredményeket értünk el a Spanyol körön.

Tony a te karriered elég változatos, hiszen tekertél a Cofidisben, az Ag2r-ben, a RadioShackben és a Lottóban, miért választottad ezt az utat?

TG: Ez a lehetőség adódott előttem, a nagybácsim dolgozott a RadioShacknél. Egyáltalán nem sajnálom, hogy több külföldi csapatban is tekerhettem, rengeteget tanultam a versenyzésről, a kapitányoktól és különféle kultúrákkal találkozhattam, ez az én választásom volt.

A másik oldalon ott vagy Samuel, te csak francia csapatban tekertél…

SD: Igen, nem nagyon tudom összehasonlítani a dolgokat, mivel valóban én csak francia csapatban versenyeztem. 6 évvel korábban lettem profi, mint Tony és akkoriban az ritkaságnak számított ha egy francia külföldi csapatban tekert. Ahhoz, hogy a bennem rejlő lehetőségeket kihasználjam, úgy éreztem nem kell külföldre igazolnom, megtaláltam a számításaimat és ebben itthon támogattak is, szóval jobb volt egy francia csapatban tekerni, Tony ellentétes utat járt be.

Mi a szereped jelenleg a csapatban? Sprinter? Első számú ember?

SD: Inkább amolyan vezér, még mindig versenyképesnek érzem magam, annak ellenére, hogy kevesebb eredményt érek el, mint korábban. Ugyanakkor másfajta nyomás van rajtam, segíteni a fiatal versenyzőknek, tanácsokat adni illetve jó példát nyújtani.

TG: Hatalmas tapasztalata van és igazi mókamestere a csapatnak. Ha nehézségek adódnak tudja hogyan kell motiválni a többieket vagy egyszerűen segíteni őket a nehéz pillanatokban. Ez nem mindig egyszerű, de a hangulatot feldobja.

000_1GS0RL.jpg Fotó: Europress/AFP

És mi a te szereped Tony? Kapitány vagy?

TG: Két igazi csk van a csapatban, Romain Bardet és Oliver Naesen, ők a legfontosabb embereink, de nekem is megvannak a saját ambícióim. Néha a legfontosabb feladatom segíteni Romaint és Olivert, máskor én vagyok a kapitány. Kedvelem ez a szerepet, ami nem azt jelenti hogy kibújok a felelősség alól, számomra az jelenti a nyomást, hogy minél jobban teljesítsek.    

Kerékpárosként hogyan tudtok fejlődni?

TG: Évről évre alaposan kielemezzük az adatokat az edzőkkel, ebben segít a DSS (Dead Spot Score- erő, ellenállás és a pedálfordulat relációit mutató adat- szerk.), hogy fejlődni tudjunk és magam is azon dolgozok, hogy erősebb legyek. Úgy gondolom a legjobb éveim még előttem vannak és mindig azt remélem, hogy jobb leszek, mint az előző évben.

SD: Ha egy bizonyos kort elérsz, nem azt nézed, hogyan legyél jobb, inkább azt ne legyél rosszabb. Az évek alatt rengeteg energiát fordítottam a versenyzésre és megtanultam, hogyan tartsak egy bizonyos szintet, de nem minden áron. Az Alpokban lakom, ha kint mínuszok vannak, nem izgulok miatta, másfajta kül-és beltéri edzést végzek, nem nyírom ki magamat mentálisan vagy fizikálisan. Ez a 18. profi évem, a mezőny nagyon kiegyenlített, szóval keményen kell dolgoznod a csapattal, hogy a legtöbbet kihozd magadból. A versenyek is egyre keményebbek a taktika kidolgozása is nehezebb, főleg azokon a versenyen ahol erre korlátozott lehetőségeid vannak. Összességében mindig fel kell magadnak rakni a kérdést hogyan tudsz fejlődni és a legjobb döntést meghozni. Ebbe beletartozik a csapat is, hogy a megfelelő embereket és taktikát válassza ki a versenyekre.

Mind a ketten franciák vagytok egy francia csapatban tekertek, a sport viszont egyre nemzetközibbé válik, hogy élitek ezt meg?

TG: Ezt nem mi határozzuk meg! Valóban a sport napjainkban egyre nemzetközibb, ahogy a legmagasabb szinten lévő csapatok is. Nagyok magasak a követelmények ezért különféle nemzetiségű sportolók jönnek össze csapatoknál, az hogy francia vagy, nem is előny nem is hátrány.

SD: Karrierem kezdetén még előny volt, hogy francia vagyok, mivel több volt a francia csapat, akik inkább a hazai versenyzőkben bíztak. Ha hoztad az eredményt akkor könnyebben találtál csapatot, jobb fizetésért, mint egy külföldi. De ez már a múlté. Manapság rengeteg francia versenyző van a külföldi csapatoknál és fordítva, szóval az egész sportág nemzetközivé vált. A dél-amerikai és afrikai versenyzők is utat törtek maguknak az edzésmódszerek is elterjedtek, szóval mindenki magas szinten van. De a francia kerékpársport még mindig erős, nézd csak meg a tavalyi világbajnokságot, szerintem a legerősebb csapat a miénk volt. Van egy nagyon erős, fiatal generációnk, akik folyamatosan jönnek fel.

043_05137199.jpg Fotó: Europress/AFP

A nemzeti öntudat megjelenik a Tour alatt, mégiscsak egy nemzetközi esemény a hazátokban?

TG: Persze ez egy franciának fontos esemény, akárcsak a kerékpárosoknak. Egy szakaszgyőzelem sok örömet okoz, de élvezem a győzelmet máshol is. Tisztába vagy vele, hogy Franciaországban mindenki követi a Tourt, mivel ez a legnagyobb verseny és egy itteni győzelem megváltoztatja az életed sokkal inkább, mintha máshol nyernél.

SD: Egyetértek, de amikor versenyzel a Touron kevésbé foglalkozol azzal mit mondanak az emberek, magára a versenyre koncentrálsz. Természetesen itt hatalmas a tömeg, de ilyenkor egy gépezet része vagy napi rutin szerint csinálsz mindent, és csak akkor veszed észre milyen hatást gyakorolsz az emberekre amikor később mesélnek a versenyről. Persze én tisztában vagyok vele, hogy a Touron menni az egy ritka kiváltság.

Mind a ketten nyertetek Tour szakaszt, ez volt karrieretek csúcspontja?

TG: Több napon keresztül viseltem a sárga trikót, de a szakaszgyőzelem az valami igazán kivételes  számomra, annak ellenére, hogy az emberek igazán a sárga trikósra emlékeznek. Azt mondják: “Áh igen, te vagy, aki viselte a sárga trikót”, nem azt, hogy “nyertél egy szakaszt a Touron”. De személyesen nekem a szakaszgyőzelem az igazán hatalmas dolog.

Samuel, 11 éve nyertél szakaszt a Touron…

SD: Köszi, hogy emlékeztetsz rá! Örök emlék, hatalmas érzés, de a többi sikerem amit  karrierem alatt értem el mind kellemes emlék. Két évvel ezelőtt megnyertem a Francia Kupát harmadik nekifutásra. Ez a verseny nincs annyira reflektorfényben, de a győzelem számomra fontos volt és sokat adott nekem, egész évben jól kellett teljesíteni. A verseny nyitott volt az utolsó sprinting, az egész szezon az utolsó 200 méteren múlott. Érzelemmel teli pillanat volt.

Más győzelem, amire különösen büszke vagy?

TG: A 2013-as Classica San Sebastian, egyáltalán nem vártam, hogy győzni tudok. Ez a verseny is része volt a gyerekkoromnak, ami akkoriban a 10 futamos Világ Kupa részeként szerepelt. Az én szememben ez egy igazi klasszikus, hasonló szintű, mint a Roubaix vagy a Lombardia. Csodálatos érzés volt itt győzni.

Tavaly 11. voltál az összetettben a Vueltán, nyertél már klasszikust és jól mész az egyhetes versenyeken is. Mi fekszik neked igazán?

TG: Mindenhol jó vagyok, de semmiben sem a legjobb. A modern kerékpársportban ez így rendben is van, de több év kellett mire rájöttem, hogy melyik verseny fekszik nekem igazán. Büszke vagyok az eddigi eredményeimre és remélem a jövőben még többet fogok elérni, ha választhatnék egy verseny amit meg szeretnék nyerni a karrierem befejezése előtt, az a Francia Nemzeti bajnokság. Sajnálom, hogy idáig nem nyertem meg, bár nem voltam messze tőle, de az ember nem mindig választhatja meg melyik versenyen nyer.

000_1GF54B.jpg Fotó: Europress/AFP

Mi inspirált benneteket, hogy kerékpárosok legyetek?

TG: Fiatal koromban néztem Samuel Dumoulint (nevet). A viccet félretéve, kerékpáros családból származom, már fiatalon jó voltam és innen jön a szenvedély a kerékpározás iránt. Szeretem a sportot, sokat ki is próbáltam, de egyszerűen ebben voltam jó.

SD: Két oldalról közelíteném ezt meg, szeretem a sebességet érezni és szenvedni illetve szeretem a dolog technikai oldalát. Izgalmasak a stratégiák főleg azokon a versenyeken ahol nem mindig az dönt ki az erősebb. A kerékpározás lehetővé teszi, hogy felfedez különböző tájakat, vidékeket és kultúrákat. Mindezeket mellett van még egy fontos dolog, fiatalon még a mostaninál is kisebb voltam ezért gúnyolódtak rajtam, de amikor elkezdtem hozni az eredményeket a kerékpárban, az emberek felém tanúsított hozzáállása megváltozott. Ez motivált és megerősített, hogy még jobb eredményeket érjek el.

Az AG2R egy nagy múltú csapat, a riválisoknál kisebb költségvetéssel. Mit tesztek azért, hogy versenyképesek legyetek a Deceuninck-kel és SKY/Ineos-szal a klasszikuson és a Grand Tourokon?

SD: Ahhoz nem vagyunk elég erősek, hogy kontroláljuk a versenyeket, de nem mondtuk le a Tour győzelemről és Flandria megnyeréséről, persze úgy ahogy a SKY és Quick Step nem tudjuk ezeket megcsinálni. Vágyunk ezekre a győzelmekre, de azzal kell főzni amink van, megtalálni a lehetőségeket, hogyan tudjuk elérni a céljainkat. A taktikánkat próbáljuk véghez vinni és az ellentámadásokkal, kontrákkal operálni, akárcsak egy futball csapat.

Mi az idei fő célotok?

TG: A Párizs-Nizza és a Giro után a francia bajnokság.

SD: Számomra fontos, hogy a lehető legtöbb örömöt okozzon a versenyzés. Részt veszek a Francia Kupán, ahogy minden évben és megpróbálom Tony hozzásegíteni a nemzeti bajnoki trikohoz.

Samuel, a következő évet is profi bringásként kezded?

SD: A szerződésem az év végéig szól, szóval meglátjuk.

TG: Remélem még 3 évet lehúz, mert vele együtt szeretnék visszavonulni.



Szöveg: Procycling
Fordítás: Takács Tamás

Hozzászólások