ES Bringa - Intenzitás, kiszámíthatatlanság és izgalmak - ilyen volt szerintünk a 2020-as szezon
Intenzitás, kiszámíthatatlanság, izgalmak - ilyen volt szerintünk a 2020-as szezon
Fotó: Europress/AFP

Intenzitás, kiszámíthatatlanság és izgalmak - ilyen volt szerintünk a 2020-as szezon

Bodnár GergőBodnár Gergő
2020/11/25 09:47
Mindhárom nagy kört megrendezték, és az öt nagy egynaposból mindössze a Roubaix maradt el. Ez bizony nem kis eredmény, főleg ha visszagondolunk arra, mennyi esélyünk volt egy "teljes" szezonra például március végén.

De az idényt egészen szépen sikerült megmenteni, és bár furcsa volt októberben Girót, novemberben meg Vueltát nézni, cserébe kaptunk egy nagyon intenzív, kiszámíthatatlan és kifejezetten izgalmas 2020-as szezont. Gondoljunk csak arra, hogy a három GT-n, egy kilométerrel a a sorsdöntő szakasz vége előtt még nem tudtuk, ki lesz az összetett győztes.

Most öt kérdés alapján próbáltuk meg értékelni az évet, holnap pedig jönnek a magyar profik, vagyis Fetter Erik, Dina Marci, Pelikán Jani, Peák Barna, Valter Attila és Gönczy Gergő.  


Az ESB kérdései
1. Véget ez a furcsa 2020-as szezon. Mennyire tetszett a 3 hónapból álló idény? 
2. Számodra mi volt a legemlékezetesebb pillanat vagy verseny? 
3. Mit szóltál a két magyar WT-versenyző teljesítményéhez? Hisz Valter Ati befejezte a Girót, Peák Barna pedig az első magyar résztvevő volt az LBL-en?
4. Van olyan versenyző, akinek kifejezetten örülsz, hogy ennyire jól ment idén? (max 2 név)
5. Nálad ki az év versenyzője és kiben csalódtál a legnagyobbat? (max 2-2 név)
Kálmán Laci (Hosszabbítás)

1. Ahhoz képest, ahogy a tavasszal meg a nyáron kinéztek a dolgok, egész jó szezont sikerült összehozni. Sajnálom persze, hogy rövidebb lett a Vuelta, hogy nem volt Roubaix, hogy néhány helyen farigcsálni kellett a szakaszokból, de leginkább nyilván az elmaradt magyar Giro-rajtot sajnálom. De, ami késik, talán nem múlik.

2. Számomra a legemlékezetesebb pillanat a Tour mindent eldöntő időfutama volt, Pogacar minden elképzelést fölülmúló fordításával. Az, ahogy a szemünk előtt vált valósággá az, amiről talán senki sem hitte, hogy megtörténhet. De nyilván Alaphilippe túl korai örömét a Liége-en is nehezen fogom tudni feledni. Ja, és ide írnám Van Aert és Van der Poel nagy meccsét is a Flandriáról. Sok ilyet fogunk még látni tőlük. Nem beszélve Valter Atiról, akinek az egész szezonja, úgy, ahogy van felejthetetlen. Ha valamit mindenképp ki kellene emelni vele kapcsolatban, akkor az a Giro sestriere-i szakasza lenne. Az az érzés, amit akkor érezhettünk, amikor láthattuk őt a legnagyobb hegyi menőkkel és összetett esélyesekkel együtt megérkezni.

3. Valter Atiról lehetett sejteni, hogy jó lehet a Girón. Azt nem tudtam, hogy ez a sejtés az elfogult optimizmusom csak, vagy lehet belőle realitás. Örülök, hogy az utóbbi jött be, Ati minden várakozást fölülmúlva állt helyt egy iszonyatosan kemény háromhetesen. Barnát is megilleti minden elismerés, már önmagában a Liége-ért is. Azért, hogy célba ért ezen a kőkemény, és az idén még a szokásosnál is őrültebb versenyen. 

4. Guillaume Martin idei eredménysorának és versenyképességének kifejezetten örülök. A Tour-Vuelta dupla top 15-nek, a Dauphiné-dobogónak, és a Vueltán megszerzett hegyi trikójának is. Richie Porte Tour-dobogójának szerintem kb mindenki örül, én is. 

5. Az év legjobbja szerintem nem lehet más, mint Van Aert. A sokuldalúsága lenyűgöző volt, a sprintjei, a tempómenései, az, hogy a hegyekben is milyen motor tudott lenni. Az is extra volt, amilyen szinten fenn tudta tartani a formáját augusztus legelejétől október közepéig. A számos győzelme mellett legalább ilyen fontos volt a segítőként betöltött szerepe, nem elfelejtve persze a nagyon fontos versenyeken elért második helyeit sem, amik megint csak a sokoldalúságát, az elnyűhetetlenségét, a megbízhatóságát mutatják. Olyan nagyon nagy csalódás számomra nem volt. Akik adósak maradtak a jobb eredménnyel úgy, mint Thomas, Bardet vagy Pinot, elsősorban rajtuk kívül álló okok miatt maradtak adósak. Még valakit muszáj megemlítenem, mégpedig Dumoulint. Tőle a szezon előtt ugyan többet vártam, de menet közben rájöttem, hogy az én elvárásaim voltak irreálisak. Aki több, mint egy év után tér vissza, annak a Touron elért összetett hetedik helyét nem kell magyarázni, sőt!

000_8QD8WB.jpgFotó: Europress/AFP

Rév Dani (Eurosport)

1. Szerintem elég nehéz ezt a kérdést objektíven nézni. Kezdjük ott, hogy tök jó, hogy egyáltalán volt szezon. Láttunk csodás versenyeket, nagy formátumú kerékpárosok emelkedtek ki. Ugyanakkor én nagyon szeretem a kerékpársport dinamikáját, ha éves szintet nézünk, tavasszal hétköznapokon egyhetesek, hétvégén egynaposok, aztán jön a Giro, utána kis pihi, Tour, rengeteg kisebb verseny, Vuelta, vb, őszi klasszikusok. Ez nagyon hiányzott, és nagyon jó versenyek maradtak háttérben, mert volt másik. Pl. a BinckBank Tour utolsó szakasza volt az egyik legjobb szakasz szerintem az évben, de mondhatnám azt is, amit Van Der Poel a Tirrenón nyert meg, és ezeket alig látta ember. Szóval nagyon felemás bennem ez az év.

2. Ezt ketté bontanám. Mert egyrészt Valter Ati győzelme a Kékesen, meg az utolsó hegyi szakasza a Girón, ezeket nem hiszem, hogy magyarázni kell. Nemzetközi szinten pedig nagyon nehezen tudnék dönteni, úgyhogy mondok négyet :D Ott volt a Flandria, ahol a három legnagyobb ellépett a többiektől, a világbajnok nekiment egy motorosnak, és a két szupersztár 5 centire végzett egymástól a végén. Aztán a Liege végjátéka, ami a leginkább mémesített pillanata volt az évnek, és mekkora vita lett volna arról, hogy mennyire jogos Alaphilippe hátrasorolása, ha Roglič nem tolja be elé a bringát. És szerintem nehezen feledhető a Tour utolsó előtti szakasza, talán ha az év sportteljesítményét kellene kiválasztani, akkor Tadej Pogačar időfutama lenne nálam a győztes. Negyedikként pedig azt említeném, hogy Giro és a Vuelta utolsó érdemi szakaszain is volt izgalom az utolsó kilométereken, ami azért nem gyakori egy háromhetesen.

3. Nagyon más volt úgy nézni ezeket a versenyeket, hogy figyelni lehetett és kellett a magyar versenyzőket. És ide kell venni Fetter Eriket meg Dina Marcit is, még ha ők ritkábban is tűntek fel. Ati szerintem idén megmutatta azt, hogy benne van a potenciál, hogy tényleg top háromhetes menő legyen belőle, aki GT-ken a legjobb 10-be kerülhet. Barnánál nyilván más a helyzet, de azt azért nem szabad elfelejteni, hogy a profi kerékpársportban nagyon sokféle szerep létezik, és ha Barna 10 évet el tudna tölteni a legmagasabb szinten úgy, hogy "csak" kiegészítő ember, már az is óriási előrelépés lenne ahhoz képest, ahol öt éve tartottunk. Ráadásul szerintem még ő maga sem tudja feltétlenül, hogy képes lenne-e ennél magasabb célokért küzdeni tartósan. Az meg azért felfoghatatlan, hogy volt idén olyan World Tour verseny, ahol három magyar volt a mezőnyben, jövőre pedig tudtommal hat bringásunk lesz profi csapat tagja.

4. Marc Hirschi, tavaly szerettem meg nagyon a BinckBank Touron, idén egyértelműen a Tour de France egyik kellemes színfoltja volt. Meg persze örültem azoknak, akik a fantasy csapatomban tekertek :) Közülük Jai Hindley-t érdemes talán kiemelni, aki a 221. választottja volt a draftunknak, aztán majdnem megnyerte a Girót.

5. Év versenyzői: Primož Roglič és Wout Van Aert. Csalódás: Fabio Aru, de már hányadik évben, a másik nevem pedig lehet, hogy kicsit meglepő, de egy éve a Tour végén arról beszéltünk, hogy most jöhet a Bernal-éra, de nem hogy nem jött, hanem most Bernal elé sorolnék vagy 5-6 embert biztosan, ha a jövő évi Tour esélyeseit kéne felsorolnom, szóval Egan Bernalt mondom második csalódásnak.

Szeghalmi Bálint (a Lampre korábbi versenyzője)

1. A körülményekhez képest elég jó kis szezon lett, persze voltak nagy hiányok, mint pl. Roubaix. Amit megrendeztek az jó volt, voltak izgalmak is persze nagyon sűrű, és furcsa volt. Reméljük a következő hagyományosabb lesz!

2. A Tour de France utolsó időfutama.

3. Valter Ati elképesztő Girót ment, le a kalappal! Remélem h sokat látjuk meg őt hasonló eredmények közben. Peák Barni is ügyes volt, remélem meg tud ragadni a csapatban es tudja hozni az elvártakat. A tehetség adott, ha a szorgalom is társul, bármit elérhet!

4. Tadej Pogacar.

5. Mint jók: Roglic és Alaphilippe, csalódás: Nibali.

000_8TU6AD.jpgFotó: Europress/AFP


Pintér Laci (Eurosport)

1. Ami tetszett, az az intenzitása és kiszámíthatatlansága. Ez alatt a három hónap alatt több izgalmat élhettünk át, mint máskor egy teljes évben. Ami nem tetszett, hogy egy csomó verseny elmaradt, köztük olyan klasszikusok, mint a Roubaix.

2. A Jakobsen-Groenewegen bukás, azt nem felejtem el, amíg élek. Sajnos. Ami különleges, hogy míg a korábbi években egy vagy két igazán emlékezetes pillanat volt, most egy top10-et simán össze lehetne rakni. Valter Ati szereplése a Girón, és ahogy megverte Nibalit Sestriéres-ben. Pogacar fordítása az év szakasza címre bátran pályázhat. A Giro végjátéka. A Vuelta végjátéka. Van der Poel 50 km-es szólója a BinckBank Touron (a BinckBank bekerülhet egy ilyen válogatásba???). Sagan szökése a Girón. Froome és Thomas kihagyása a Tour-keretből, az Ineos feltámadása a Girón Thomas bukása után. Mennyit írhatok? :)

3. Még most sem fogtam fel igazán, mekkora dolog, hogy rendszeres magyar részvétellel közvetíthetjük a versenyeket, és bizony nagyon nem statisztálni vannak ott. Fetter Erik 5. helye a Tour de l'Ain első szakaszán megadta az alaphangot :) Peák Barna LBL indulása számunkra történelmi, Valter Ati meg a kékesi befutóval és a Girón mutatott teljesítményével nemcsak felejthetetlen pillanatokat okozott, de nagyon komoly reményeket ültetett el a szurkolókban a jövőre nézve. Kusztor Peti, Pelikán Jani, Dina Marci - és ez még csak a kezdet! Szándékosan hagytam a végére, bár minden tekintetben vele illett volna kezdeni: Vas Kata Blanka milyet megy már? Abból a lányból még világbajnok lesz.

4. A magyarokat leszámítva Ganna és Almeida.

5. Roglic az év versenyzője, ez nem kérdés, bár AHOGY Pogacar fordított a Touron, és amennyivel kisebb csapattámogatással tette mindezt, nálam nagyon kevéssel marad csak le Roglic mögött. Az év csalódása nehéz kérdés. Viviani egyetlen szakaszt sem nyert, az azért elég kemény. De talán ennél is nagyobb csalódás Tom Dumoulin, mert amíg Vivianinak legalább második helyei voltak, addig Dumoulin pusztán árnyéka volt korábbi önmagának, számára ez a szezon kuka.

Lengyel Tomi (a Tour de Hongrie 2005-ös győztese)

1. Nagyon tetszett, érdekes volt látni melyik csapatnak hogy sikerült az újratervezés, ki hogyan alkalmazkodott a sűrített naptárhoz.

2. Pogacar, Tour utolsó időfutam. Ahogy Dumoulinék álltak és nem értették mi történik.

3. Jól sikerült bemutatkozás volt mindkettőjük részéről, bár Barnának a szezon eleje műtét miatt elúszott, a második felében meg többnyire rabszolgasorsra volt ítélve. 

4. Hirschi, és úgy általában a Sunweb.

5. Év versenyzője Roglic, a legnagyobb blama szerintem Viviani szereplése volt ebben a szezonban, sikerült a Cofidisnek megtalálni Bouhanni méltó utódját.

000_8UU8WT.jpgFotó: Europress/AFP

Lanti (Eurosport)

1. A dolgot kétfelé bontanám. Ha onnan nézem, hogy tavasszal semmilyen kerékpárverseny nem volt, leszámítva a sufniból a neten tekerős bulit, akkor nagyon tetszett, mert volt valami. Viszont én kb. a Giro-Vuelta páros héten eljutottam a kerékpár túladagolásig. Egyszerűen túl sok nagy verseny volt túl rövid idő alatt. A fontos események által keltett élmény egyik alapeleme a várakozás. Hogy készülsz rá, agyalsz rajta, számolod a hátralévő napokat. Idén szerintem kicsit túllőtték az agyunkat ősszel minőségi kerékpárból, és én a végére betompultam. A Vuelta a kedvenc háromhetesem, de a vége fele már elfogyott a figyelmem.

2. Lehet erre bármi mást mondani, mint a Tour utolsó időfutama? Lehet, csak felesleges, még akkor is, ha közhelyes válasz. De ami akkor történt, az kb. olyan szintű döbbenet, mint amikor Le Mans-ban az utolsó körön állt meg a versenyt vezető Toyota, 24 óra után. Lám, még közvetítés sem kell az ivós játékhoz...

3. Szerintem szépen fejlődnek, és ez a legfontosabb. A fejlődés. Amíg azt látjuk, hogy folyamatosan egyre többet tudnak kihozni magukból, addig nincs baj. Amúgy Valter Ati engem meglepett a Girón. Imádom, remélem, nem fog megharagudni, de én előzetesen kevesebbre számítottam tőle. Nem azért, mert ne hinnék a képességeiben, hanem mert pokoli kemény verseny a Giro. Szeretek ilyeneket tévedni.

4. Bevallom őszintén, mielőtt leírtam volna, megnéztem PCS-en, mert még mindig nem tudom megjegyezni a pontos betűsorrendet: Tao Geoghegan Hart. Pedig régóta kedvelem, és amúgy is közel állnak hozzám az angol versenyzők, úgyhogy nagyon szurkoltam neki a Girón. Illetve apróság, de őszintén tudtam örülni Jasper Stuyven győzelmének még az Omloopon.

5. Nálam Roglic. Majdnem összejött neki a dupla, egy ennyire zsúfolt szezonban. A másik név azért Pogi, hogy ne legyen két Jumbós. De amúgy Van Aert is ott lehetne. És a csalódások közé is odafér egy sárgáktól: szegény Tommy Dumoulin. Aztán szerintem Bernal is. Bár nehéz szível írok bárkit, mert általában nagyon keveset tudunk meg arról, valakinek miért volt nehéz szezonja. Biztos nem lustaságból.


Hozzászólások