ES Bringa - Hihetetlen fordítások, óriási esések és korai öröm a célban - A szezon legdrámaibb pillanatai
Hihetetlen fordítások, óriási esések és korai öröm a célban: A szezon legdrámaibb pillanatai
Fotó: Europress/AFP

Hihetetlen fordítások, óriási esések és korai öröm a célban - A szezon legdrámaibb pillanatai

Szabó BenceSzabó Bence
2020/11/17 11:23
Alig három hónap alatt tudta le a szezon érdemi részét a kerékpáros mezőny, a hihetetlenül sűrű események között pedig számos drámai, sokáig emlékezetes pillanat akadt. Az idény végén most összeszedtük, szerintünk melyek voltak a leginkább meghökkentő események.

Jakobsen sérülése a Lengyel körön

Időrendi sorrendben haladunk, így kénytelenek vagyunk a legcsúnyább esettel kezdeni az összeállításunkat. Augusztusban alig öt napja tartott az újraindult szezon, amikor a Lengyel kör nyitószakaszának végén a győzelemért csatázó Groenewegen-Jakobsen kettős az előbbi sprinter csúnya manővere miatt összeakadt, utóbbi pedig nagy tempóval a borzasztóan összerakott kordonfalban kötött ki. 

Az eset több szempontból is drámai. Egyrészt persze Jakobsen balesetét látva a legrosszabbtól is lehetett tartani, és bár azóta tudjuk, hogy a Quick-Step sprintere felépül majd, ki tudja, a hosszú rehabilitációt követően lesz-e még valaha száz százalékos. Másrészről viszont Groenewegent sem szabad elfelejteni, aki egyértelműen hibázott, de az eset az ő szezonjának is véget vetett, utólag 9 hónap eltiltást kapott, és ha vissza is tér, mentálisan rajta is örökre nyomot hagyhat az eset. 

Könnyen lehet tehát, hogy a mezőny két elit sprintert is bukott ezen a szerencsétlen baleseten, az olyan elhúzódó konfliktusokat, mint a szervezők felelősségének kérdése és Lefevere perrel fenyegetése pedig még nem is említettük. Csak remélni tudjuk, hogy végül mindenki tanul az esetből és hosszútávon pozitív változásokat eredményez majd. 

Groenewegen 9 hónapos eltiltást kapott! | Eurosport

Nem maradt következmények nélkül Fabio Jakobsen súlyos augusztusi bukása. Bár az UCI nem reagált gyorsan, de csak eltiltotta Dlyan Groenewegent, aki legkorábban jövő májusban versenyezhet újra. Arra az életveszélyes sprintre mindenki emlékszik, talán kár is felidézni. Fabio Jakobsennek - akárcsak a bukást okozó, és egyébként kulcscsonttörést szenvedő Dlyan Groenewegennek - augusztus 5-én véget ért a szezon.

Evenepoel esése a Lombardián

Nem szeretnénk csak a bukásokra koncentrálni, de a szezon első heteit sajnos komolyan meghatározták nagy sztárok esései. Schachmannt elütötte egy civil autó, Roglic Tourja egy murvás lejtmenet miatt került veszélybe a Dauphinén, a legfájdalmasabb eset azonban még is egy újabb Quick-Step versenyző, Evenepoel nevéhez köthető. 

Sosem tudjuk meg, mi lett volna, ha a szezont szenzációs formában újrakezdő és (!) debütánsként a Lombardiára is toronymagas esélyesként érkező belga végigmegy a versenyen, majd később októberben elindul a Girón. Az biztos, hogy Evenepoel a Sormano lejtmenetében egy hídon átbucskázva egy mély szakadékban kötött ki, és ugyan az ijesztő képek ellenére megúszta "csak" medencetöréssel, a szezonjának ezzel lőttek, a háromhetes indulás pedig még várat magára. Elnézve az idei formáját, reméljük nem sokáig.  

Bernal összeomlása a Touron

Címvédőnek lenni a világ legnagyobb versenyén sohasem egyszerű feladat. Ahogy Egan Bernal példája mutatja, ez még akkor is igaz, ha az elmúlt száz év legfiatalabb győzteseként érkezel a versenyre és az Ineos képében az elmúlt évek domináns sora támogat. Ezen a téren mondjuk nem alakultak zökkenőmentesen a dolgok a brit csapatnál, az eredeti kapitányhármasból végül gyenge forma miatt sem Thomas, sem Froome nem került be a keretbe, így minden nyomás Bernalra helyeződött.  

Ennél is nagyobb probléma volt, hogy a kolumbiai versenyző már a Dauphinét is hátproblémák miatt adta föl, ezeket pedig a Tourra sem tudta kiheverni. Ugyan sokáig így is versenyben volt a legjobbakkal, a második hét végén a Grand Colombier-n látványosan fogyott ki a tank, pár nappal később pedig fel is adta a versenyt. 

Utólag kiderült, hogy a probléma jóval komolyabb a vártnál, Bernal felépülése a következő idénybe is jócskán belenyúlhat. A Jumbo előretörése és a hasonlóan fiatal Pogacar győzelme után a tavaly vizionált évtizedes Bernal-korszak jóval kevésbé tűnik most reálisnak.  

Pogacar fordítása az utolsó időfutamon

Merthogy Bernal gyengélkedése miatt hiába érezhette magát közel három héten át tökéletesen érinthetetlennek a Jumbo és Roglic, végül nem a szlovén versenyző nyerte meg az idei Tourt. Pontosabban nem az a szlovén versenyző, hiszen az utóbbi évek egyik legemlékezetesebb háromhetes hajrája után az élete első Tourján induló Tadej Pogacar személyében mégiscsak a balkáni országból érkezett a győztes. 

Hiszen amikor már senki sem hitte, hogy a verseny szoros lehet (Roglic kb egy perccel vezetett a 19. szakasz után), jött az utolsó időfutam a Planche de Belles Filles-n, a világ pedig alig egy óra alatt óriásit fordult. Pogacar már a síkon szorossá tette a versenyt, az emelkedőn pedig újabb egy percet adott a látványosan szenvedő Roglic-nak, így tulajdonképpen simán nyert. A célban várakozó Dumoulin és Van Aert arca tökéletesen elárulta, mennyire lehetett számítani hasonló befejezésre. 

Alaphilippe korán örül a Liégen 

Alig, hogy kihevertük a Tour izgalmait, Imolában máris új világbajnokot avattunk Julian Alaphilippe személyében, a szezon pedig a vb után is robogott tovább. Jöttek az ardenneki egynaposok (pontosabban csak kettő, az Amstel a járvány egyik komoly áldozata lett ősszel), a L-B-L pedig az utóbbi évek egyik legfurcsább hajráját hozta.

250 kilométer békés tempó és egy robbanékony Alaphilippe támadás után ugyanis öt versenyző érkezett együtt a befutóhoz, ahol a friss világbajnok lett a főszereplő a sprintben. Alaphilippe előbb nyilvánvalóan szabálytalanul kiborítva tette tönkre Hirschi és Pogacar hajráját, majd méterekkel a cél előtt már ünnepelt. Épp csak Roglicra nem figyelt, aki viszont végig nyomta a sprintet és centikkel megelőzte a franciát. 

Ugyan Alaphilippe utólagos hátrasorolása miatt amúgy is övé lett volna a győzelem, Roglic így jóval emlékezetesebbet alkotott, kitartásból pedig jelesre vizsgázott. Ami pedig a Quick-Step versenyzőjét illeti, ekkora versenyen rég láttunk utoljára ilyen látványos hibát. 

A Giro utolsó szakaszai 

Nem lehetett panaszunk idén a háromhetesek befejezésére, a Giró szinte teljes utolsó hete is szenzációsan alakult. A legnagyobb favoritok kiesése és gyengélkedése után már Wilco Kelderman és Joao Almeida is váratlan meglepetésként álltak sokáig az összetett elején, hogy aztán az utolsó szakaszokon elfogyjanak és végül a versenyt segítőként kezdő Jay Hindley-Tao Geoghegan Hart kettős csatázzon a győzelemért. 

Az utolsó hét izgalmaiból mindenki kiválaszthatja a legdrámaibb szakaszt, mi nem tudunk dönteni a rózsaszín trikós megzuhanását hozó őrült stelviós nap és az összetettben (!) döntetlennel véget érő sestrieri hegyi befutó között. Az újabb hihetetlen fordulat ugyan a milánói időfutamon elmaradt, ott már G. Hart papírforma alapján húzta be a versenyt, mégis egy sokáig emlékezetes három hetet hozott össze a Giro sokak által lesajnált mezőnye. 

Harc az utolsó méterekig a Vueltán 

Ez az őrült szezon nem is érhetett volna végett másképp, mint az utolsó hegyi szakasz utolsó méteréig izgalmas Vueltával. Az egyre inkább a tavaszira emlékeztető járványhelyzetben már az is szinte csoda volt, hogy a Spanyol kör nagyobb gond és pozitív eset nélkül végigmehetett, az esélyesek pedig nagy versennyel hálálták meg ezt a lehetőséget. 

Roglic és Carapaz az egész Vuelta alatt fej-fej mellett haladt és cserélgette a piros trikót, végül az utolsó hegyi szakaszra a szlovén érkezett 48 másodperc előnnyel. A Covatilla emelkedőjén Carapaz ugyan lerázta riválisát, de a hátránynak csak a felét tudta ledolgozni, a fáradni látszó Roglic végül nem bukott el még egy GT-t a hajrában. A végén pedig egyből jött a két ellenfél között a pacsi, ez a finálé így az összes ellentmondása ellenére méltó módon zárta le ezt a hihetetlen szezont. 


Ötlet: Cyclingnews

Hozzászólások