Kerékpár - A Lampre megmentője
A Lampre megmentője
Fotó: Europress/Getty

A Lampre megmentője

Bodnár GergőBodnár Gergő
2014/11/16 10:56

Milyen éve volt Rui Costának?

Erre valószínűleg senki nem tudna egyetlen szóval felelni.

A Touron pályafutása során először indult csapatkapitányként, de tüdőgyulladás miatt feladta a versenyt (azért jegyezzük meg, a 15. etap után már majdnem 13 perc volt a hátránya).

Viszont ismét megnyert a svájci kört, és csapata 706 World Tour pontjából, 461-et ő szerzett (illetve 18 alkalommal volt dobogós).

Még a magához egy fokkal gyengébb idényben is a Lampre legjobbja volt. Mi ugrik be elsőre az olasz csapat 2014-es idényéről? A világbajnoki trikó. És ha még egy kicsit gondolkozunk, Niemec és Anacona győzelme. Más, nem igazán.

Júliusban újabb két évvel meghosszabbította a szerződését, így egészen 2016-ig a Lampréban tekerhet.

A holtidény jó lehetőséget biztosít arra, hogy kicsit jobban megismerjük a 2013-as idény világbajnokát, akit a napokban ismét az év sportolójának választottak Portugáliában.

Egy Porto közeli kisvárosban, Póvoa de Varzimban nőtt fel. Elsőként az atlétikával próbálkozott, de egy évvel idősebb testvére Mario (és édesapja) hatására a kerékpárra váltott. Tizenegy évesen kezdett, 5 évvel később már profiként versenyzett. Utánpótlás szinten folyamatosan szállította a győzelmeket, majd 2007-ben a Benficához került. A következő idényben a juniorok között majdnem érmet nyert a varesei vb-n. Ekkor figyelt fel rá egy bizonyos Euzebio Unzué.

Akkor még nem ismertem őt. Annak örültem, hogy két évre a Caisse d’Epargne csapatához kerültem.Valverdével és Rodríguezzel versenyezhettem együtt. Mintha az álmaim váltak volna valóra”.

Első évében rögtön megnyerte a Dunkerque-i négynapost, második lett a portugál bajnokságon, és elindulhatott a Touron. Aztán jött egy talán kevesek számára ismert doppingügy.

2010-ben a nemzeti bajnokság előtt jött a hír. Én és a tesóm is fennakadtunk egy doppingteszten. Valamelyik táplálék kiegészítő tartalmazott egy olyan szert, ami tiltólistán szerepelt. A nevét még most sem tudnám kimondani (a dimetilamilaminról van szó). De alig léptük át a megengedett szintet. A portugál szövetség a lehető legkisebb büntetésben gondolkozott, de az olimpiai bizottság egy éves eltiltást helyezett kilátásba. Aztán a szert levették a listáról, de egyébként is minimális mennyiséget találtak a mintánkban. Szerencsére Unzué kitartott mellettem, annak ellenére, hogy a csapat időközben Movistarrá változott. Nem hitt az újságíróknak, és az utolsó pillanatig képes volt várni rám.”

Ezt követően minden megváltozott. Rui Costa beindult, és sorra szállított a rangos győzelmeket. 2011 nyarán először nyert szakaszt a Touron, egy idénnyel később pedig övé lett az összetett a Svájci körversenyen.

A Tour győzelmem jelentette a fordulópontot. Szökésből nyertem szakaszt olyan nevek előtt, mint Gilbert, Evans vagy Samuel Sánchez. Rájöttem, hogy képes vagyok igazán nagy dolgokra. Az a siker ráadásul Valverde eltiltása miatt nagyon kellett a Movistarnak”.

A 2013 szezonja tökéletesre sikerült. Rui Costa megvédte címét a Svájci körön, két szakaszt nyert a Touron, majd aranyérmet szerzett a firenzei vb-n. Rodríguezt, Valverdét és Nibalit megelőzve. Ekkor már - 1 évre érvényes - aláírt szerződése volt a Lampréhoz. A megállapodást nyáron hosszabbította meg, egészen 2016-ig.

Egyre többen ismerik Portugáliában, azt pedig nem kell magyarázni, ha valaki Cristiano Ronaldot megelőzve lesz az év sportolója. "Nagyon érdekes, hogy ő Funchalban született, én pedig egy ideig jártam a Maritimo Funchal focicsapatának az edzéseire. Pont akkor amikor Cristiano is".

Rui Costa 2014-ben: 71 versenynap, 11.283 km, 3 győzelem, 18 dobogó

Rui Costa egy mezőgazdasággal foglalkozó családból származik. A szülei a mai napig, paradicsomot, krumplit, és babot termesztenek."Mikor valami miatt nem ment a versenyzés és csak szenvedtem, mindig eszembe jutott ők mennyi áldozatot hoztak miattam, hogy megvehessék az első kerékpáromat. Édesapám egyébként ha nem is profi, de elég magas szinten űzte a sportágat. Tőle jött az országúti kerékpár iránti lelkesedésem".

Póvoa de Varzimban, egy 60.000-es tengerparti kisvárosban nőtt fel, így nem meglepő, hogy Rui Costa rajong a halételekért. Nagy kedvence a baccalá (tőkehal), maga is előszeretettel főz. Ilyen szempontból nem járt rosszul egy olasz csapattal. Barátnője Carla, Madeiráról származik, és egy hét évvel ezelőtti marokkói nyaralás során teljesen véletlenül ismerkedtek meg. Akármi történik, egy évben kétszer hazalátogatnak a lány családjához.

Egy biztos, Olaszországot nehéz lesz elfelejtenie. Már csak Firenze miatt is.

„Amikor csak ránézek, a világbajnoki trikóra eszembe jutnak az emlékek. Főleg az utolsó pár száz méter..."

Jövőre visszatér a Lampre-Merida meze, de az elvárások nem csökkennek.

Sőt, elnézve az olasz csapat keretét, jó eséllyel csak Rui Costától várhatunk valami igazán kiemelkedő eredményt.

Hozzászólások