Foci - Zsenik voltak mégsem kaptak Aranylabdát
Zsenik voltak mégsem kaptak Aranylabdát
Fotó: Europress/Getty

Zsenik voltak mégsem kaptak Aranylabdát

Farkasvölgyi GáborFarkasvölgyi Gábor
2015/01/01 17:45

Január 12-én derül ki, hogy ki lesz a 2014-es esztendő aranylabdása. Sokak szerint a díjat már hónapokkal ezelőtt oda lehetett volna adni Cristiano Ronaldónak, hiszen a portugál klasszis az előző évben fényévekkel jobb volt mindenkinél. Ronaldo amennyiben nyer, immáron háromszoros győztesnek vallhatja magát. Ezen apropóból álljon itt egy szubjektív lista, melyen azokat a legendás futballistákat szedtük össze, akik tudásban megközelítették a jelenkor legnagyobbjait, ugyanakkor mégsem kaptak soha Aranylabdát.

Vádoljanak elfogultsággal, ám a listát mégis csak Puskás Ferenc nevével kell kezdeni. Öcsi bácsi a Honvéd és az Aranycsapat vezéreként, majd később a Real Madrid gólvágójaként örökre beírta magát a labdarúgás történelemkönyvébe, máig emlegetnek vele kapcsolatban legendás teljesítményeket, felejthetetlen mérkőzéseket, mégis az Aranylabda-szavazáson „csak” egy második hely jutott neki 1960-ban. Abban az esztendőben, amikor egymaga verte a Frankfurtot a BEK-döntőben, négy gólt vágva a német együttesnek... Puskást végül a Barcelona zsenije, Luis Suarez előzte meg és hódította el az Aranylabdát a magyar legenda előtt. Puskást a FIFA később beválasztotta a valaha volt 100 legjobb labdarúgó közé, valamint minden évben az idény legszebb gólját szerző játékos a Puskás Ferencről elnevezett díjat veheti át, ám mindez sovány vigasz, hiszen ha valaki, hát ő igazán megérdemelte volna az Aranylabdát, és itt most nem a lokálpatriotizmus beszél belőlünk.

Diego Maradona és Pelé

Bármennyire is úgy tartja a közvélemény, hogy minden idők két legjobb játékosa Pelé és Diego Maradona volt, egyikük sem kapott Aranylabdát. Ennek oka természetesen nem az, hogy az ítészek nem tartották arra érdemesnek a két legendás játékost, az ok prózai: a díj 1956-os létrehozása után sokáig csak az Európában játszó európai játékosok kaphatták meg, és csupán 1995 után terjesztették ki az Európában játszó külföldi játékosokra is (majd később az egész világra). Pelé ugyebár soha sem játszott Európában, Maradona viszont igen, viszont fénykorát a 80-as évek végén, 90-es évek elején élte, utána már a drogok és a botrányok rányomták a bélyegét a teljesítményére. Természetesen ennek ellenére mindkét fenomén megérdemelte volna az Aranylabdát, kis túlzással bármelyik évben amikor éppen játszottak.

Paolo Maldini

Az olasz talán minden idők legjobb védőjeként vonult vissza, nem mellékesen a klubhűség mintaképeként. Paolo Maldini hétszeres olasz bajnok ötször nyert BEK-et és BL-t, világbajnoki ezüstérmes, Európa-bajnoki második, ám az Aranylabdát soha sem vehette át. Legközelebb 1994-ben került hozzá, akkor viszont végül harmadikként zárt honfitársa Roberto Baggio és a győztes Hriszto Sztoicskov mögött. Maldininek nem volt soha sem könnyű dolga, hiszen védőkhöz már azokban az években sem vágtak hozzá Aranylabdát, ami nem is csoda a Sztoicskovok, Bergkampok, Van Bastenek, Papin-ek, Matthäusok, Ronaldók, Zidane-ok korában.

Raúl

Talán az egyik legnagyobb igazságtalanság, hogy a Real Madrid és a spanyol válogatott ikonikus alakja, Raúl soha sem kapott Aranylabdát. A BL-ben egészen az idei szezonig a legeredményesebb góllövőnek számított, a Real Madridot hat bajnoki címhez segítette góljaival, nyert ezen kívül három Bajnokok Ligája serleget ám a legközelebb 2001-ben került az áhított egyéni elismeréshez, végül azonban későbbi csapattársa Michael Owen mögött „csak” másodikként végzett. Azt már egy másik cikk hivatott eldönteni, hogy vajon kettejük közül ki volt a jobb, mindenesetre a sors kegyetlensége, hogy Raúl úgy vonul vissza, hogy soha sem kaphatta meg a labdarúgás legrangosabb egyéni díját.

Thierry Henry

Legszebb éveit az Arsenalnál töltötte, ám a hőn áhított BL-serleget mégis a Barcelona együttesével hódította el a visszavonulását pár hete bejelentő francia klasszis. Henry 2003-ban második, 2006-ban harmadik lett a szavazáson, ő is azon játékosok közé tartozik, aki tudása és klasszisa miatt bármikor elnyerhette volna a díjat, ám nem volt szerencséje hiszen előbb Pavel Nedved később Fabio Cannavaro és Gianluigi Buffon végeztek előtte. Az ő esetében is idézhetjük a fentebb már elhangzott mondatot, nem biztos, hogy a riválisok jobbak voltak nála, ám abban az évben kétség kívül sikeresebb szezont zártak. Csak a rend kedvéért, Henry két bajnoki címet nyert az Arsenal tagjaként, a spanyol bajnokságot szintén kétszer nyerte meg a Barcelona játékosaként, nyert BL-t, vb-t, Eb-t és ő az Ágyúsok valaha volt legeredményesebb gólszerzője.

Xavi

Vele kapcsolatban is kijelenthető, hogy a sors kegyetlensége, hogy Aranylabda nélkül lesz kénytelen visszavonulni, hiszen tudása és játékintelligenciája alapján bármikor megkaphatta volna a díjat. Ám pechére legjobb éveiben mindig volt egy Lionel Messi aki ellopta a show-t nem csak tőle, de mindenki más elől. Xavi sorozatban háromszor zárt harmadikként a szavazáson 2008 és 2010 között és kijelenthető, hogy káprázatos pályafutása úgy fog lezárulni, hogy nem díjazták a labdarúgás legrangosabb egyéni elismerésével. Persze a rengeteg bajnoki cím, a BL-sikerek, a vb és Eb-trófeák azért valamelyest kárpótolják a spanyol klasszist.

Dennis Bergkamp

A holland zseni harmadik volt 1992-ben és második egy évvel később. Előbb Marco van Basten és Hriszto Sztoicskov, később Roberto Baggio előzte meg. 1994-ben amennyiben Hollandia az amerikai vb-n kiverte volna a brazilokat bizonyára Bergkamp nyerte volna az Aranylabdát, már pusztán ezért a gólért megérdemelte volna:

Frank Rijkard

Az ő esetében is elmondható, hogy pechére védő volt - korának egyik legjobbika - és bár nem a „favágók” képzeletbeli csapatát erősítette, olyan klasszisokkal konkurált, akik támadóként elhalványították a kétség kívül csillogó teljesítményét. A későbbi holland szövetségi kapitány, majd Barcelona-sikeredző kétszer, 1988-ban és 1989-ben is harmadik volt, mindkétszer Marco van Basten végzett az élen és a végeredmény jogosságával a zseniális támadó pályafutását és eredményeit ismerve aligha lehet vitatkozni.

Andres Iniesta

Kezet foghat Xavival, hiszen ő is leginkább csapattársának, Lionel Messinek – és C. Ronaldónak - köszönheti, hogy nem kapott soha - és valószínűleg már nem is fog – Aranylabdát. A Barcelona örökmozgó játékmestere valószínűleg nem dől a kardjába, hiszen csapat szinten mindent megnyert amit meg lehet a labdarúgásban, két harmadik helye az Aranylabda-szavazáson csak hab a tortán.

A listán természetesen még számos név elférne, hiszen például olyan zsenik fejezték be pályafutásukat Aranylabda nélkül, mint Eric Cantona, vagy Franco Baresi, de említhetnénk a Liverpool legendáját, Kenny Dalglisht is, vagy a németek legendás csatárát Jürgen Klinsmannt, az angolok világbajnoki hősét, Bobby Moore-t, vagy a két kapus-legendát, Gianluigi Buffont és Oliver Kahnt is. Természetesen kaphatott volna Aranylabdát akár Rai, akár Steven Gerrard, vagy Zlatan Ibrahimovic, de akár Michael Ballack is, de a felsorolást amúgy is napestig folytathatnánk. Ezek a játékosok ugyanis egytől egyig világklasszisok, a futballtörténelem ikonjai, akik bár káprázatos pályafutást tudhatnak maguk mögött, mégsem nyertek Aranylabdát. Hogy volt-e, van-e bármelyikük olyan jó, mint korunk két legnagyobbika, Messi és C. Ronaldo? Nos, azt mindenki döntse el magában, vagy írja meg nekünk kommentben…

Hozzászólások