Foci - Nézők nélkül már nem is akkora előny a hazai pálya
Nézők nélkül már nem is akkora előny a hazai pálya
Fotó: Europress/AFP

Nézők nélkül már nem is akkora előny a hazai pálya

Németh DánielNémeth Dániel
2020/06/19 11:08
Németországban hetek óta üres stadionokban futballoznak, ezért ez az időszak arra is alkalmat kínál - még ha a minta így is túl kicsi valós következtetések levonásához -, hogy mélyebb összefüggéseiben vizsgáljuk, mekkora előnyt jelentenek a hazai csapatot buzdító szurkolók. Egy dolog biztosan leszűrhető a Bundesliga végeredményéből: egy jó csapatot üres stadionban sem könnyebb megállítani.

Minden csapatsportban nagy jelentőséget tulajdonítanak a hazai pálya jelentette előnynek, nincs ez másképp a labdarúgásban sem, ahol gyakran a 12. játékosként hivatkoznak a szurkolókra. A legtöbb országban jelenleg, ha rendeznek már mérkőzéseket, csak zárt kapuk mögött futballoznak, és ahol már megjelenhettek a nézők a lelátókon, ott is csak korlátozások mellett, szigorú előírások szerint tehették ezt meg. Valószínű, hogy arra még hónapokat kell várni, hogy újra telt házas rangadókat rendezhessen a topligákban.

A zárt kapus mérkőzések hangulatát a tévék előtt ülve sem lehet összehasonlítani egy 60 ezer néző előtt megrendezett, érzelmektől túlfűtött rangadóval. Az élményen persze sokat javít, hogy bizonyos bajnokságokban a tévés társaságok igyekeznek előre felvett szurkolói hangokkal kitölteni a valóságban legfeljebb néhány bekiabálással megzavart csendet. A mérkőzések során viszont marad a kísérteties hangulat, a játékosok legfeljebb az edzők instrukcióit, vagy épp a csapattársak és stábtagok, tapsviharnak aligha csúfolható elismeréseit hallhatják.

bundesliga-szurkolók-karton-1-min.jpg Fotó: Europress/AFP

Kevesebb gól, rosszabb hazai mérleg

Németországban május közepén kezdték újra a labdarúgást, és ugyan a minta túl kicsi ahhoz, hogy messzemenő következtetéseket vonjunk le belőle, érdekes tendencia kezd kirajzolódni. Az újraindítás óta a hazai csapatok teljesítménye drasztikusan visszaesett, csupán 21,7%-ban nyerték meg a mérkőzéseiket, ami jelentős visszalépés a március előtti 43,3%-hoz képest. Gólokban is sokkal gyengébbek a házigazdák: 1,75-ös átlaguk 1,28-ra zuhant vissza. Közben idegenben javult a csapatok teljesítménye: 34,86%-ról 47,8%-ra emelkedett a győzelmek aránya.

"Nem hinném, hogy ez a véletlen műve lenne" - nyilatkozta a Leverkusen vezetőedzője, Peter Bosz. "Könnyebb az idegenben játszó csapatoknak, ha nincsenek nézők a stadionokban. Nézők nélkül sokkal inkább a játékosok minőségén múlnak az eredmények."

Ahogyan azt Jonathan Wilson, a kiváló szakíró is kiemeli a The Guardianen megjelent cikkében, a zárt kapus formátum nem minden csapatra volt egyforma hatással. Hogy mást ne mondjunk, a kedden a bajnoki címet is bezsebelő Bayern München még mindig győztes csapat, a Dortmund és a Leverkusen még mindig többet ígér, mint amennyit a pályán megmutat a tudásából, a Schalke pedig továbbra is borzalmas. Miközben a nagyobb kép azt mutatja, hogy az átlagos hazai teljesítmény romlott, látványos javulásra is van példa a Bundesligában.

Egy átlagos Hertha-mérkőzésre 49.259 néző látogat ki, ennek ellenére a fővárosi klub az egyik leggyengébben teljesítő csapatnak számít otthon. Az újraindítás óta viszont három hazai mérkőzésből kettőt is megnyertek a berliniek, vagyis 67%-ra növelték hatékonyságukat az üres stadionban. Ezt az eredményt viszont aligha lehet csak a nézők hiányára visszavezetni, a Herthánál ugyanis a szünetet megelőzően volt egy edzőváltás is: Jürgen Klinsmann távozását követően Bruno Labbadia került a kispadra, ami minőségben jelentős előrelépést jelentett.

hertha-min.jpg Fotó: Europress/AFP

Nem is a játékosokra hat elsősorban

Carl Singleton, James Reade és Dominik Schreyer évek óta tanulmányozzák a zárt kapus és a nézők előtt lejátszott mérkőzések közötti különbségeket. "Visszhangok: Mi történik, ha zárt kapuk mögött futballoznak" címen készülő tanulmányukban arra jutottak, hogy a közönség támogatását élvező csapatok 46%-ban megnyerték a meccseiket. Az 1945 óta elemzett 191 zárt kapus mérkőzések során ez az arány 36%-ra esett vissza. Ezeket a három szűrőn keresztül elemezték tovább: a játékosok, az edzők és a játékvezetők viselkedése szerint.

A 2002 óta megvizsgált zárt kapus mérkőzések alapján arra jutottak, hogy az idegenbeli csapatok kevesebb sárgát kaptak, ritkábban hibáztak büntetőket, a hazaiak pedig kevesebb gólt szereztek. A tanulmány szerzői arra a következtetésre jutottak, hogy a zárt kapus meccseken eltűnik a hazai pálya előnye, a szurkolók hiányának pedig a bírói felfogásra van a legnagyobb hatása, a vendégeknek kiosztott sárga lapok tekintetében például 2,28-ról 1,9-re csökkent az átlag. Ez természetesen a csapatok megváltozott játékfelfogását is tükrözheti.

Érdekes módon a Bundesligában a vendégek által begyűjtött sárga lapok számában nem történt érdemi változás az újraindítás óta, azonban a hazai csapatokat gyakrabban büntetik a bírók: a járványt megelőzően átlagban 1,7 lapot kaptak, május óta ez felkúszott 2,2-re. Sokatmondó volt Deniz Aytekin játékvezető nyilatkozata. "Be kell vallanom, hogy az egy héttel ezelőtt lejátszott derbin nagyon alacsony volt volt a pulzusom azokhoz a meccsekhez képest, amiket nézők előtt játszottunk le. Nem voltak érzelmek, ami számunkra is alapvető számunkra, mert ebben élünk."

Deniz-Aytekin-min.jpg Fotó: Europress/AFP

Nem szabad lebecsülni a nézők játékosokra gyakorolt hatását sem, az újraindítás után több játékos elmondta, mennyire más élmény volt pályára lépni. "A pezsgés teljesen eltűnt" - mondta Tyler Adams. "Egyike azon helyzeteknek, amikor mélyre kell ásni, kiszenvedni az eredményeket, mert a nézők nélkül néha nehéz lefutni azt az extra tíz métert. Azokért az emberekért is játszunk, ők adják a motivációt. Olyan, mintha előszezonbeli meccseket játszanánk, csak szurkolók nélkül. Furcsa hangulata van a stadionnak a visszhanggal és a bekiabálásokkal."

Kevin Morre "Minden, amit rosszul gondoltál a futballról" című könyvében megállapította, hogy a hazai pálya jelentette előny egyre jobban csökkent az évek során. Miközben az 1895/96-os szezonban az angol csapatok 64,6%-ban nyerték a hazai meccsüket, a 2015/16-os szezonban a négy osztályt figyelembe véve már csak 41% volt ez a mutató. Ez részben annak köszönhető, hogy a csapatok taktikailag egyre jobban alkalmazkodnak az idegen környezethez, másfelől pedig a közlekedés is sokat javult a 19. század végéhez képest.

Hogyan hathat ez a többi topligára?

Szép lassan minden topligában visszatér az élet - a már korábban elhalasztott francia liga jelenti a kivételt - és a folytatást követően mindenképp érdemes lesz a fentebb felsorolt tendenciák mentén vizsgálni a küzdelmeket. Angliában a Norwich, az Aston Villa és a Tottenham Hotspur támaszkodott legnagyobb mértékben a hazai meccseire, nem véletlen, hogy a két kiesőjelölt is azon csapatok között volt, akik hevesen tiltakoztak a semleges helyszínek gondolata ellen. A bennmaradás vélhetően így is nehezebb feladat lesz.

Így befolyásolhatja az eredményeket, ha semleges helyszínre viszik a mérkőzéseket | Eurosport

Az angol bajnokság újraindításával kapcsolatos tervek között az is felmerült, hogy a hátralévő találkozókat előre kijelölt, semleges helyszíneken bonyolítsák le. Ez a megoldás egészségügyi és biztonsági okokból egyaránt logikus lenne, azonban ellenérdekeltek is vannak, hiszen sok csapatnál meghatározó a hazai pályán nyújtott teljesítmény.

Olaszországban bőséggel akadnak olyan (top)csapatok, amelyek idegenben nyújtottak jobb teljesítményt, például a Milan, az Inter, a Roma és a Fiorentina. Érdemes lesz megfigyelni, hogy az otthon jelentősen alulteljesítő csapatok - ilyen a Milan, amely a hazai meccsek alapján csak a 13. helyen állna a tabellán - felszabadultabban játszanak-e a folytatásban. Hazai eredményességben egyébként a bajnoki címért küzdő Juventus és Lazio áll a legjobban, így a Scudettót az is eldöntheti, ki alkalmazkodik jobban az új helyzethez.

Egészen más szempontból érdekes a Real Madrid és a Levante helyzete a La Ligában: a hátralévő hazai meccseiket mindkét csapat kölcsönstadionban bonyolítja le, mivel a sajátjukat épp átépítik. Ez a fővárosiakat kevésbé érinti majd hátrányosan, hiszen csak az edzőközpontjuknál található Alfredo di Stefano stadionhoz kell kilátogatniuk. Ellenben a Levante a hazai mérkőzéseire kénytelen lesz közel 100 km-t utazni, ami normál esetben is felforgatná a csapat hétköznapjait, hát még a mostani helyzetben.

Az NB I kilóg a sorból

Csak érdekességképp néztük meg, hogy alakultak a hazai mérlegek a magyar bajnokságban, ahol az újraindulást követő első fordulóban tartották zárt kapuk mögött a mérkőzéseket, később viszont megnyitották a kapukat a szurkolók egy része előtt. Talán ennek tudható be, hogy az itteni bajnokságban a koronavírus-járványnak nem volt hatása a csapatok hazai teljesítményére, otthon a meccsek 42%-át nyerték meg a csapatok a szünetet követően. Ez még magasabb is a 40%-os szezonátlaghoz képest, és minimális a lemaradás a korábbi évek teljesítményeihez mérten. Tavaly egyébként kiemelkedően magas, 51%-os győzelmi rátával rendelkeztek a hazai pályán szereplő csapatok, de az kiugrónak számít a korábbi adatokhoz képest. 
Hozzászólások