Foci - Van az a pénz, amiért szembeköpi a focidrukkereket az UEFA
Van az a pénz, amiért szembeköpi a focidrukkereket az UEFA
Fotó: Europress/AFP

Van az a pénz, amiért szembeköpi a focidrukkereket az UEFA

Németh DánielNémeth Dániel
2019/05/11 11:03
A bakui Európa-liga-döntőnél keresve sem találnánk jobb példát a labdarúgást irányító legfőbb szövetségek profitorientált működésére. Az legalábbis biztos, hogy sportszakmailag kevés érv szólt a földrajzilag messze elhelyezkedő, kétes nemzetközi megítélésű és nem mellesleg zömmel Ázsiában található Azerbajdzsán mellett. Mindezt ráadásul leginkább a szurkolók szívják meg.

Miután Eden Hazard belőtte a Chelsea továbbjutást érő tizenegyesét, eldőlt, hogy a Bajnokok Ligája mellett az Európa-ligában is angol házidöntőt rendeznek, a másik ágról ugyanis a sorozat jedi-lovagjának számító Unai Emery irányította Arsenal került a fináléba. Egy előnye mindenképp van annak, hogy ugyanaz a város adja a sorozat döntőseit: egyik csapat sem foghatja a vereséget a rengeteg utazásra, ami adott esetben valódi tényező lehetett volna. Szurkolói szemmel viszont így is felér egy rémálommal.

Hogyan jutnak el Londonból Bakuba?

Baku körülbelül 4000 kilométerre fekszik Londontól, ami a játékosok számára egy öt és fél órás utazást jelent majd. Az angol szurkolók már kevésbé szerencsések, ugyanis a két város között az Európa-liga-döntő előtti napokban nincs közvetlen repülőjárat. A legóvatosabb becslések szerint is nagyjából egy nap, mire az Angliából induló szurkolók odaérhetnek a finálé helyszínére, bele kell ugyanis kalkulálni az átszállásokat és a köztes várakozási időt is. És ez csak az érem egyik oldala, mert ott vannak még a költségek is.

043_dpa-pa_190509-99-154745_dpai.jpg Fotó: Europress/AFP

Az angol fourfourtwo.com kiszámolta, hogy a legolcsóbb járat Londonból indul a meccs előtt egy nappal, és tartalmaz egy 20 órás kitérőt Katowice és Kijev városaiban. Visszafelé a legkedvezőbb feltételek mellett a Teheránban, Isztambulban és Genfben is megálló, 22 órás menetidőt biztosító járattal térhetnek haza a legelszántabb Chelsea- és Arsenal-szurkolók, potom 500 fontért (kb. 180 ezer forint). A drágább, viszont cserébe gyorsabb járatokért akár 2000 fontot (kb. 730 ezer forint) is elkérhetnek a légitársaságok.

Egyik sem olcsó vagy épp kellemes megoldás. Mi a helyzet az alternatív utazási lehetőségekkel? Elméletileg szóba jöhetne a vonat, de ez legfeljebb az extrém kalandokat kedvelőknek ajánlott, tekintettel, hogy a BBC számításai szerint négy nap lenne az út London és Baku között, jelentős részben közel sem első osztályú körülmények között, ráadásul 11 (!) átszállással. Nem sokkal kedvezőbb az 59 órás autóút sem, ugyanis a Kelet-Ukrajnában dúló harcok miatt, legalábbis a biztonságot szem előtt tartó sofőrök, kénytelenek kerülőt tenni.

Kimaxolt pofátlanság

Önmagában tehát már a kiutazás is problematikus lehet egy átlagos szurkoló számára, de nem ez az egyetlen jel, ami arra utal, hogy az UEFA döntésénél nem feltétlenül a rajongók érdekei számítottak az elsődleges szempontnak. Az Arsenal és a Chelsea szurkolótábora ugyanis 6-6 ezer jegyet kapott, ami első blikkre sem tűnik soknak, hát még akkor, ha hozzávesszük, hogy a döntőnek otthont adó stadion 68 700 néző befogadására alkalmas. Elképzelhető, hogy a drága út egyébként is megtizedelné a jelentkezőket, de ennél azért többet érdemelne a két döntős.

081_AFPS7226.jpg Fotó: Europress/AFP

Korábban 37 500 jegyet elővételben értékesítettek szerte Európában, a maradék 19 ezer - ami harmadával több mint amit az Arsenal és a Chelsea rendelkezésére biztosítottak - a hivatalos partnerekhez, vendégekhez kerülnek. Vajon miféle hangulat várható egy olyan stadionban, melynek nézői 20%-ban sem kötődnek az aktuálisan pályán lévő két csapathoz? Kinek szól egyáltalán a mérkőzés? Mert ha nem az Arsenalnak és a Chelsea-nek, akkor jogosan merülhet fel az a kérdés; mi értelme van egyáltalán az Európa-ligának?

Érdekesség, hogy a BL-döntőre, melyre a 68 ezres Wanda Metropolitano stadionban kerül majd sor, mindkét finalista 16 613 jegyet kapott. Az Arsenal azt írta közleményében, hogy próbálta jobb belátásra bírni az UEFA-t, de az eredeti leosztás maradt érvényben. Vagyis ennek megint leginkább a szurkolók isszák meg a levét. "45 ezer bérletesünk és 180 ezer hivatalos tagunk van. A 6000 kiosztott jegy miatt elkerülhetetlen, hogy a klubnak évek óta szurkoló és azt az Európa-ligában is buzdító szurkolók ezrei maradjanak le a meccsről" - áll a közleményben.

Megint egy diktatúra

Sokatmondó, hogy a nagy távolság, a költséges kiutazás és a döntősöknek kiutalt, nevetségesen kevés jegy messze nem a legnagyobb probléma Bakuval. Sokkal inkább az, hogy Azerbajdzsán egyike a világ legkevésbé szabad országainak, a World Press Freedom Index 2019-es listáján például a 180 vizsgált ország közül a 166. helyre került. Ilham Aliyev rezsimje módszeresen elnyomja a kormánykritikus hangokat, sok esetben ellenzéki politikusok, újságírók, aktivisták bebörtönzésével. Választások vannak, de a pálya erősen lejt a regnáló elnöknek.

068_AA_28042019_945065.jpg Fotó: Europress/AFP

Azerbajdzsán sokat tett annak érdekében, hogy javuljon az ország hírneve. Ennek a folyamatnak a sport központi részét képezi, Aliyev kormánya milliárdokat költ különböző események megrendezésére. 2015-ben Baku adott otthont az első Európai Játékoknak, a Socar nevű állami olajvállalat az UEFA egyik állandó partnere és 2016-ban az Európa-bajnokság egyik szponzora volt, emellett a 2020-as Európa-bajnokságon is társrendező lesz. 2016 óta Forma-1-es futamot is rendeznek az országban, valamilyen rejtélyes oknál fogva Európai Nagydíj néven.

Ez a sport-washing klasszikus esete, vagyis amikor autoriter rezsimek nemzetközi sporteseményeket használnak az ország hírnevének helyreállítására. Nem csak Azerbajdzsán alkalmazza ezt a stratégiát, de az Olasz Kupa döntőjét és Forma E-futamot rendező Szaúd-Arábia; a 2022-es labdarúgó-világbajnokságot rendező és a Paris Saint-Germaint felfuttató Katar; a téli olimpiát, labdarúgó-világbajnokságot és Forma-1-es futamot lebonyolító Oroszország vagy épp a Manchester Cityt működtető Abu-Dzabi. A sort persze még folytathatnánk.

Az örmény-azeri konfliktus is beleszólhat

Ki gondolta volna, hogy egyszer az Örményország és Azerbajdzsán közötti konfliktus is beszédtéma lesz egy Európa-liga-döntő kapcsán? A két ország 1988 és 1994 között háborúban állt egymással, méghozzá a hegyi-karabahi enklávé birtoklása miatt. Habár 1994-ben fegyverszünetet hirdettek, a két állam nem kötött békét és mind a mai napig nincs diplomáciai kapcsolat közöttük. 2012-ben egyébként Magyarország is belecsöppent a konfliktusba, amikor kiadta Azerbajdzsánnak Ramil Safarovot, aki 2004-ben baltával megölt egy örmény katonát.

075_segoviacarmona-valencia190509_np9aR.jpg Fotó: Europress/AFP

Henrikh Mkhitaryan személyében egy örmény játékos is pályára léphetne a fináléban, csakhogy erősen kérdéses, elutazhat-e a csapatával Bakuba. Eddig kétszer fordult elő pályafutása során, hogy azeri ellenfelekkel került szembe, és mindkét alkalommal kihagyta az idegenbeli összecsapást. Az Arsenal garanciát szeretne az UEFA-tól, hogy a játékos számára biztonságos lenne az utazás, ilyet azonban egyelőre nem kapott. "Természetesen aggódunk, hogy a döntő helyszíne miatt Micki nem léphet pályára a döntőben"írta közleményében a klub.

Biztosan lehetett volna rosszabb helyszínt választani egy európai kupadöntőnek Azerbajdzsánnál, és szemernyi kétségünk sincs, hogy rendezői minőségében átmegy majd a teszten. De - és ez nagyon fontos - egy, a labdarúgás életét meghatározó szövetség ismételten meghozott egy olyan döntést, amit elsősorban a profit motivált, és leginkább azokkal szúrt ki, akik akár szurkolói minőségben, akár játékosként értéket teremtenek a sorozatban. Közben az arcát adja, hogy jobb színben tűnhessen fel a világ egyik legkeményebb diktatúrája. Tényleg megéri?

részben via fourfourtwo

Hozzászólások