Foci - Üzentünk a FIFA-nak, hogy ők is megértsék, Real-játékosnak nincs helye a 2019-es Év csapatában
Üzentünk a FIFA-nak, hogy ők is megértsék, Real-játékosnak nincs helye a 2019-es Év csapatában
Fotó: Europress/AFP

Üzentünk a FIFA-nak, hogy ők is megértsék, Real-játékosnak nincs helye a 2019-es Év csapatában

A "világ legvisszataszítóbb szervezetei listájának élvonalában szereplő FIFA" - ahogy a kiváló újságíró, Pető Péter szokta emlegetni a Nemzetközi Labdarúgó-szövetséget, a héten kihirdette a szerinte legjobb 2019-es tizenegyet. Az összeállítás közröhej tárgyát képezte, mert a pocsék évet záró Real Madridból négyen is bekerültek, pedig maximum egyiküknek lenne helye idei teljesítményük alapján a legkiválóbbak között, és ő is inkább még az előző klubjában nyújtott produkciója miatt. Három, labdarúgással kiemelten foglalkozó szerzőnk ezért közölte az általa legjobbnak vélt Év csapatát. 

"Mint ahogyan a magyar kereskedelmi televíziózásban nincs karácsony Kevin nélkül, ugyanúgy nincs FIFA Év csapata Real Madrid-futballisták nélkül. Akkor sem, ha a Blancók pocsék idényen vannak túl. Három különböző edző, 19 pontos hátrány és harmadik hely a La Ligában, nyolcaddöntős búcsú a Bajnokok Ligájában: ez alapján legfeljebb azt lehetne eldönteni, melyik okozott nagyobb csalódást a Real-szurkolóknak. Vannak itt finomságok, például a védelem jobb oldalát elfoglaló Sergio Ramos , aki utoljára talán 2010-ben szerepelt ezen a poszton, de az aranylabdás idénye után jelentős visszaesést produkáló Luka Modric is érthetetlen választás. Marcelo  jelenléte pedig már tényleg az a szint, amire nincs épeszű magyarázat, hiszen az egyébként zseniális játékos kiszorult a Real Madrid kezdőjéből, ráadásul a hírek szerint jelentős, 11 kilós súlyfelesleget cipelt magával az évben." - írta a FIFA döntéseiről kollégánk, Németh Dániel egy hét eleji cikkében.

Öt ordítóan nagy baromság az idei FIFA-gáláról | Hosszabbítás

Megszokhattuk már, hogy az UEFA- és FIFA-gálákon kihirdetett szavazások végeredményei inkább tükrözik a szimpátiaverseny aktuális állását, mint az előző egy év legkimagaslóbb teljesítményeit. Idén sincs ez másképp, jöjjön hát öt olyan döntés, amit leginkább a szilveszteri kabaréműsorokban tudnánk elképzelni egy szakmai díjátadó helyett.


Következzenek szerzőink csapatai az indoklással együtt!

Mártha Bence

Amellett, hogy bármiféle best of-listát, vagy álomcsapatot összerakni természetéből fakadóan megosztó tevékenység, az sem kérdés, hogy minél több ilyen készül, annál veretesebb marhaságok kerülnek beléjük. És nem is csak Sanyika Delpiero Kovács követ súlyos bűnöket a szomszéddal készített podcastjében, hanem például az is előfordult, hogy az ilyen listák valhallájában, a FIFA főhadiszállásán valaki Marcelót látta a tavalyi szezon legjobb balhátvédjének.

Éleslátó kollégáim már fecnikre szedték a FIFA szezonválogatottját, ám ez csak üres fecsegés, ha nem tudunk mértékadó ellenlistát állítani. Ezúttal nincs nehéz feladatunk, hiszen a csapat bő felénél tudunk jobban mondani a FIFA-nál

Alisson Becker - az ő helye nem kérdéses.

Sergio Ramos jobbhátvédnek jelölésében nehéz eldönteni, hogy a jelölés, vagy a jobbhátvéd a viccesebb. Lehetett volna inkább a Tottenhammel egész évben kiemelkedő Kieran Trippier, vagy még inkább az olasz bajnok, és Nemzetek Ligája-győztes Joao Cancelo.

A két középhátvédet adjuk, Van Dijk valószínűleg a világ legjobb védője, De Ligt pedig úgy nézett ki, az lesz egy pár éven belül (a Juventusban egyelőre a leszálló ágban levő Bánfi Jánost idézi).

Marcelo, a kvázi mindenki által bucira pofozott Real Madrid balhátvéd posztja a FIFA-álomcsapat legnagyobb kérdőjele. Igaz, hogy a brazilok megnyerték saját kontinensük bajnokságát, de Marcelo nem játszott. Játszott viszont Alex Sandro, aki emellett még olasz bajnoki címet is szerzett, vagy az NL-döntőhöz egy óriási BL-menetelést hozzácsapó Daley Blind sem lenne rossz választás.

A középpályások közül Frenkie De Jong helyét megkérdőjelezhetetlennek tartjuk mi is, talán az egész kontinenst elvarázsoló Ajax játékának legfontosabb láncszeme volt a belső középpályás. Hazard-t azonban - bár a támadók közül valóban kiemelkedett, ha eredményekben nem is feltétlenül - semmiképpen nem tennénk a középpályára, Modric jelölése pedig vélhetően az Aranylabdának szólt, mert másnak nem igen szólhatott.

A jelöltjeink a két posztra: Arthur, a Barca és a brazil válogatott Copa América-győztes középpályása, az újkori registák legjobbika, a Juvéval olasz bajnok Miralem Pjanic, Fabinho, a BL-győztes brazil a Pool középpályájáról, de nem lenne túlzás a szintén brazil Allan a Napoliból sem.

A támadók között is csak egy névvel értünk egyet, Cristiano Ronaldo NL-t nyert a portugálokkal, és újabb gólrekordot mondhat a magáénak, nem mellesleg az országváltás sem akadályozta meg a következő bajnoki cím megszerzésében.

Messi minden évben ott lenne, ha a legjobb játékost keresnénk, de itt az elmúlt szezon teljesítményét kell értékelnünk, márpedig a Barca nem villogta halálra magát, az argentin válogatottal pedig a megszokott hangulatban ért véget az aktuális nemzetközi torna. Mbappé hasonló, ha a játéktudást néznénk, ott lenne a helye, de egy francia bajnoki cím elég vékony a csapatba kerüléshez.

Annál is inkább, mert ott van Sadio Mané, aki saját kontinenstornáján a döntőbe jutott Szenegállal, a Bajnokok Ligájában pedig a végső győzelmet szerző Liverpool egyik legjobbja volt. Az ő kihagyásának egyszerűen nincs logikus magyarázata - hacsak az nem, hogy Messinek mindenképpen szerepelnie kell a csapatban.

A másik szélre mondhatnánk a szintén BL-győztes Salah-t is, bár neki az Afrika-kupa nem sikerült olyan jól, mint Manénak, hiszen már a nyolcaddöntőben kiesett Egyiptommal. És nem nyúlnánk mellé a harmadik liverpooli támadóval sem, hiszen Firmino nemcsak a Bajnokok Ligáját nyerte meg, de a Copa América-győztes brazil válogatottban is jól teljesített.

Az én csapatom:

Alisson - Trippier, Van Dijk, De Ligt, Alex Sandro - Pjanic, Fabinho, De Jong - Ronaldo, Firmino, Mané  


Németh Dániel

Abban alighanem egyetérthetünk, hogy nincs olyan Év csapata, ami mindenki számára elfogadható. Valahol épp ebben rejlik a műfaj szépsége, ugyanis, ha az emberben legalább minimális mértékben megvan az objektivitásra való törekvés, képtelenség igazán rossz megoldásra jutni. Azt már korábban leírtuk, mi a bajunk a FIFA álomcsapatával, de ez csak akkor fair, ha mi is megosztjuk, nálunk kik nyújtották a legkimagaslóbb teljesítményt ebben az évben. Spoiler alert: nem a Real Madrid játékosai.

Kapusposzton nem nagyon lehetett kérdés Alisson helye, hiszen a brazil fantasztikus szezonon van túl: ugyan a Premier League-et végül nem nyerte meg a Liverpoollal, a Bajnokok Ligájában és a Copa Américán a győztes csapat tagja volt. Jelen pillanatban talán nincs még egy kapus, aki ilyen szinten meghatározza a csapatai játékát, tőle ugyanis nem csak a bravúrokat lehet elvárni, de lábbal is mezőnyjátékosokat megszégyenítő hatékonysággal dolgozik. A világ legjobb kapusa.

Sergio Ramos és Marcelo zsenialitásához semmi kétség nem férhet, ahogyan ahhoz sem, hogy 2019-ben nem nyújtottak olyan teljesítményt, ami alapján helyük lenne az év csapatában. Helyettük a Liverpool szélső hátvédjeit javasoljuk, Trent Alexander-Arnold és Andy Robertson egyaránt extrát hozott a saját posztján, ezt bizonyítja a Premier League-ben kiosztott 23 gólpasszuk is. Friss BL-győztesként és a 97 pontot szerző Liverpool alapembereként eredményesebb sem nagyon akadt náluk.

Matthijs de Ligt és Virgil van Dijk a holland válogatottban is tesztelt párosát ellenben nem bontanánk meg. De Ligt korát meghazudtoló érettséggel vált az Ajax vezérévé, és az idei BL-menetelés egyik kulcsfigurájává, nem véletlenül fizetett érte a Juventus alsó hangon 75 millió eurót. Van Dijk a remekül sikerült bemutatkozás után az első teljes liverpooli szezonjában még jobban teljesített. Érzésünk szerint nem csak a posztján nyújtotta a legjobb teljesítményt, de úgy általában a futballpályán is. Jó helyen lenne nála az Aranylabda.

Ha már a jó döntéseknél tartunk, Frenkie De Jonggal folytathatjuk a sort, a holland középpályás ugyanis végleg megérkezett az európai elitbe. Így hirtelen kevés játékost tudnánk felsorolni, akinél annyira jó helyen van a labda, mint nála. Bernardo Silva éppenséggel kiváló jelölt lenne ebben a kategóriában, aki olyan szinten pótolta a szinte egész évben sérült Kevin De Bruyne-t, hogy a manchesteriek játéka egy pillanatra sem érezte meg a zseniális irányító hiányát.

Christian Eriksen abból a szempontból kevésbé egyértelmű választás, hogy egyetlen trófeát sem sikerült nyernie a Tottenhammel. Ezzel együtt az angolok kiemelkedően jó szezont zártak, a BL-döntős szereplés óriási bravúr, ráadásul a nyilvánvaló anyagi hátrányuk ellenére szépen tartják magukat a Premier League-ben is. Ez elsősorban a projekt motorjaként funkcionáló Mauricio Pochettino érdeme, de azért neki is szüksége van a pályán lévő zsenikre, így például a konstans klasszis szintet hozó Eriksenre.

Minden álomcsapat legkényesebb pontja a támadósor, hiszen vannak játékosok, akikről borzasztó nehéz lemondani. Idén nálam ilyen a Chelsea-t hátán cipelő Eden Hazard, a világklasszis státusz felé rohamléptekkel haladó Kylian Mbappé vagy épp Mohamed Salah. Ezúttal kimaradt Cristiano Ronaldo is, aki ugyan jól alkalmazkodott az olasz bajnoksághoz, nem volt annyira meghatározó játékos a klubcsapatában, mint a korábbi években. Másképp fogalmazva: ezt a teljesítményt nélküle is hozta volna a Juve.

Ugyanez nem mondható el például Lionel Messi és a Barcelona kapcsolatáról, az argentin gyakorlatilag egyszemélyes támadógépezetként működött, 55 percenként volt egy gólt érő megmozdulása az előző idényben. Nem rajta múlt, hogy idén sem nyert BL-t a Barca. Roberto Firmino elképesztően alulértékelt támadó, holott nélküle egészen másképpen néz ki a Liverpool támadójátéka, sőt még a védekezése is. Sadio Mané ebben a naptári évben szinte megállíthatatlan volt, méltatlanul van még mindig Salah árnyékában. Itt az idő, hogy kitörjön.

Az év csapata: 

Alisson; Alexander-Arnold, De Ligt, Van Dijk, Robertson; De Jong, B. Silva, Eriksen; Messi, Firmino, Mané 

Van_Dijk.jpg Virgil van Dijk - Fotó: Europress/AFP


Takács Márton

E sorok írójánál a Premier League uralja az Év csapatát, választottjaink közül kilencen is az angol topbajnokságban futballoznak. Ráadásul unortodox válogatottunkban sem Cristiano Ronaldo, sem Lionel Messi nem kapott helyet. A világ két legjobb csapata, és a leglátványosabb futballját játszó együttese több mint egy éve a Manchester City és a Liverpool, ezt valamennyire tükrözi válogatásunk. 

A Liverpool világklasszis kapusa, Alisson Becker az angol bajnokságban 38 meccsen 21-szer, a BL-ben 13 találkozón 6-szor nem kapott gólt, a szezonban válogatott és klubszinten összesen 62 mérkőzésen szerepelt, melyeken mindössze 36-szor vették be a kapuját, de ennél is nagyobb szó, hogy 36 összecsapáson őrizte meg hálója érintetlenségét. A nyáron Copa Américát nyerő brazil válogatott első számú kapusa volt a tornán, és a finálénak úgy vágott neki, hogy tétmérkőzésen 846 perce nem kapott gólt. Ő a futballtörténelem első kapusa, aki ugyanabban az idényben három jelentős sorozatban, az angol bajnokságban, a Bajnokok Ligájában és a Copa Américán is Aranykesztyűt nyert.

A Barcelona elleni fantasztikus Bajnokok Ligája-elődöntőn Trent Alexander-Arnold Divock Originek beívelt szöglete volt az angol védő 15. (!) gólpassza az elmúlt szezonban minden sorozatot figyelembe véve, végül 16 assziszttal zárt. A Bajnokok Ligájában több asszisztot jegyzett, több helyzetet alakított ki, több ütközést mutatott be, és több labdaszerzés fűződött a nevéhez, mint bármelyik másik csapattársának. 20 évesen a Pool és az angol válogatott első számú jobbhátvédje, nagyszerűen passzol, gyorsan fut és gondolkodik, kitűnő rúgótechnikával rendelkezik, amelynek legutóbb a Chelsea látta kárát.

Matthijs de Ligt az Ajax elképesztő BL-menetelésének egyik kulcsfigurája volt, 19 évesen már az amszterdamiak csapatkapitányaként lett holland bajnok, kupagyőztes és BL-elődöntős. Olyan képzettségű bekk, aki ilyen fiatalon is felülmúlja több rutinos poszttársát. A Juventusban még küzd a Serie A-s stílus és ritmus felvételével, idővel ott is klasszisteljesítményt fog nyújtani, mert fantasztikus képességei vannak. Jelenlegi csapattársa, Cristiano Ronaldo rá voksolt a FIFA Év játékosa-szavazáson az első helyen. 

A 75 milló fontos Virgil van Dijk stabilizálta a Liverpool védekezését, és alig másfél év alatt a világ egyik legjobb védője lett. Rendkívül megbízhatóan játszik. A Premier League csatárai közül sokan mondják, hogy Van Dijk a legjobb játékos – nem csak védő –, aki ellen valaha is pályára léptek. Ő a levegő ura, szenzációsan olvassa a játékot, labdaszerzésben is pazar, nagyon nehéz kicselezni. Sportszerűségére jó példa, hogy Lionel Messit tette az első helyre a legjobb játékosnak járó díjért folyó FIFA-szavazáson.

Andy Robertson a Duracell-nyuszik legfőbb megtestesítője a labdarúgásban. Életveszélyt jelent támadásban a bal oldalon, ahol inkább szélsőként tűnik fel, 13 gólpasszal zárta ez előző évadot. Alexander-Arnolddal fantasztikus kettőst alkotnak a Liverpool védelmének két szélén, a Barcelonával vívott BL-elődöntőn a Camp Nouban fenonemális védekezéssel mentette meg góltól a csapatát 3-0-s hátrányban, mindent elmond kiemelkedő képességeiről ez a jelenet. A FIFA által választott Marcelo sehol nem volt hozzá képest idén.

A Manchester Cityben egész évben káprázatosan futballozik Bernardo Silva, a City bajnoki címmel, FA-kupa-győzelemmel, Ligakupa-elsőséggel záruló 2018/2019-es évadát 13 góllal és 14 gólpasszal zárta. Legalább annyit fut, mint a '90-es évek Juventusában a tripla tüdejű Angelo Di Livio, a pálya minden szegletében feltűnik, és állandóan rohangálás közben látjuk, de közben irányít, gólokat lő és úgy osztogatja az asszisztokat, mintha nem lenne holnap.

Az Eden Hazard nélküli Chelsea leguniverzálisabb játékosa N'Golo Kanté. Felhúzzák a meccs elején és fut végig. Labdaszerzésben, szerelésben is a világ egyik legjobbja, miközben olyan pazar gólokra is képes, mint amilyennel a Liverpool ellen tartotta meccsben övéit. Magasan kiemelkedik a sokszor csak szenvedő Lampard-csapatból, pedig csak 168 centiméter.

Az Ajax legjobbja Frenkie de Jong volt idén, 21 évesen 30 esztendősök érettségével lett az amszterdami középpálya főnöke. A játék két átmeneti szakaszában (támadásból védekezésbe, ill. védekezésből támadásba átmenés) ő szabta meg az események alakulását, rendkívül kreatívan. A Barcelonában egy szinttel feljebb kell teljesítenie, hogy idővel Sergio Busquets utódja is lehessen, bár akár Xavi új megfelelője is lehetne. Nagyszerűen őrzi a labdát, passzai élményszámba mennek, a modern középpályás prototípusa.

Raheem Sterling elképesztően sokat fejlődött Pep Guardiola irányítása alatt, a 2018/2019-es idényben 25 gólt szerzett és 18 asszisztott jegyzett. Az új szezonban nyolc meccsen eddig hét találatnál és egy gólpassznál jár. Szédületes szélső.

Jürgen Klopp döntése alapján Roberto Firmino lett az első számú középcsatár a Liverpoolban, és az ő mozgására alapul a játékuk. Menedzsere megtalálta a igazi helyét Philippe Coutinho távozása után, és Firmino azóta szárnyal. Tavaly 48 meccsén 16 gólt szerzett és 8 gólpasszt osztott ki. Firmino képes összekötni a különböző csapatrészeket, megrohamozni az ellenfél tizenhatosát és előkészíteni a befejezést is, miközben gólerős is, és újabban sarokkal osztogatja forintos labdákat. A jövő középcsatárának megtestesítője, miközben napjaink egyik legkiválóbb futballistája. 

Firmino csapattársa, Sadio Mané lett az előző idény társgólkirálya a Premier League-ben 22 találattal. Minden testrészével tud gólt szerezni, miközben sok helyzetet elpuskázni is. 57 meccsén 30 gólt lőtt BL-győztes klubjában és az Afrika-kupa-ezüstérmes válogatottban idén.

Az év csapata:

Alisson Becker – Trent Alexander-Arnold, Matthijs de Ligt, Virgil van Dijk, Andy Robertson – Bernardo Silva, N'Golo Kanté, Frenkie de Jong – Raheem Sterling, Roberto Firmino, Sadio Mané

Firmino.jpg Roberto Firmino - Fotó: Europress/AFP



Hozzászólások