Foci - "Több Valenciát, kevesebb Neymart!" - Marty McFly is megirigyelné ezt a focis időutazást
"Több Valenciát, kevesebb Neymart!" - Marty McFly is megirigyelné ezt a focis időutazást

"Több Valenciát, kevesebb Neymart!" - Marty McFly is megirigyelné ezt a focis időutazást

Takács MártonTakács Márton
2019/12/02 09:31
Egy év elteltével már meg is érkezett a folytatás 2018 egyik legszórakoztatóbb magyar futball témájú könyvéhez Még 50 focisztori címmel. A "Jó estét! Jó szurkolást!" retro fociblog három szerzője, Banai Ádám, Bánkuty Tamás és Suchman Péter ismét remek sztorikat hozott az 1990-es és 2000-es évek magyar és nemzetközi futballjáról. Könyvajánlónk.

"Elképesztő szenvedély, humor és önirónia árad a történetekből. Az 50 focisztori 30-asoknak kitűnő ajándék minden fociszeretőnek. "Megígérte anyu is, hogy megkapod" -  ahogy a Kispál és a Borz énekli a Húsrágó, hídverőben, ha már '90-es évek. "Sokkal jobb hely lenne a világ, ha mindenki a 90-es évek focijával foglalkozna!" -   szól a Jó estét! Jó szurkolást Facebook-oldalának mottója. A három szerző már sokat tett ezért. Várjuk a folytatást!" - írtuk tavaly december elején az első, 50 focisztori 30-asoknak című könyvről szóló cikkünkben. 

Zsenik és hipszterkedvencek cool-listáját találjuk az "50 focisztori 30-asoknak" című könyvben | Hosszabbítás

A "Jó estét! Jó szurkolást!" - retro fociblog az egyik legjobb dolog az interneten magyar nyelven olvasható, labdarúgással foglalkozó oldalak közül. Banai Ádám, Bánkuty Tamás és Suchman Péter sztorijaiból, szerelemprojektjéből ráadásul kötet is lett, az "50 focisztori 30-asoknak" pedig az év egyik legszórakoztatóbb olvasmányának bizonyult. Könyvajánlónk.


12 hónap elteltével megkaptuk és van olyan jó, mint a Vissza a jövőbe után a Vissza jövőbe 2. Itt is gyakorlatilag egy tömbnyi listát kapunk a válogatott B-csapatoktól kezdve a nagy kiscsapatokon (Valencia, Leeds, Deportivo, Arsenal) és egycsapatos legendákon (Francesco Totti) át az olyan fantáziacsapatokig, mint a börtönválogatott és a séróválogatott. Találkozhatunk majdnem legendákkal (Váczi Zoltán, Sebastian Deisler, Freddy Adu), korunk Széchenyijeivel, vagyis azokkal a hídembereknek számító játékosokkal, akik több korszakot is összekötnek, például Paolo Maldini, Gianluigi Buffon, Hernan Crespo, Cristiano Ronaldo vagy Ryan Giggs.

A szerzők kitérnek a számmisztikára is, mert nagyon fontos, milyen mezszámot választ egy focista, "ugyanis máshogy mész az utcán, ha 3-assal játszol, és máshogy, ha 11-essel". Talán ez is szerepet játszhatott a 2010 körüli Milan szerencsétlenkedésében, "nem is véletlen, hogy alig nyertek valamit zsenikből összerakott csapatukkal". Ronaldinho 80-as, David Beckham 32-es, Andriy Shevchenko 76-os, Cassano 99-es mezben játszott, mindent értünk.

Szuper a 2002-es világbajnokságra összerakott alternatív argentin válogatottról szóló rész Esteban Cambiassóval, "én kivittem volna, mert kell haj nélküli középpályás" - olvashatjuk az utalást Daniel Passarella, a korábbi szövetségi kapitányuk elborult elképzeléseire. A már az előző könyvben is méltatott Fernando Redondo itt is nagyon szép szavakat kap - jól megérdemelten, mi is imádtuk -, "az ő sztorija az egyik legerősebb a nem beválogatós kapitány-játékos afférok közül". Az 1998-as vb-re összerakott olasz válogatott névsora is pazar a kihagyott játékosokból, részletes indoklást kapunk a keretbe be nem került focistákról: "az ő kihagyásuk azért jelentett hatalmas problémát, mert a kapitánnyal ellentétben én imádtam őket".

Ismét csodálatosak a könyv grafikái Banai Katalin elképesztő munkájának köszönhetően, ezekből többet is megosztunk az alábbiakban.

A kötet egyik legerősebb fejezete a Nagy kiscsapatok, olyan klubokkal, mint egy generáció kedvence, a Valencia. Hatoldalas, részletes elemezést kapunk arról a szupercsapatról, amelyik 2000-ben és 2001-ben, két egymást követő évben jutott el a Bajnokok Ligája döntőjéig. Tényleg csak Hajdú B. István aranyköpése hiányzik a Valencia-Bayern München BL-fináléról, ahol a sziporkázó kommentátor az alábbi gyöngyszemet küldte fel az éterbe anno: "Itt még Cúper az edző, Ottmar Hitzfeld." Az egész fejezethez méltó mondattal zárul Gaizka Mendietáék emlékének felidézése, amellyel mi is a legteljesebb mértékben egyetértünk: "Több Valenciát, kevesebb Neymart!"

Vagy ott van a 2000-es évek elejéről a pazar Leeds, melyet élvezet volt nézni, olyan szép focit játszottak Harry Kewellék. "A Leeds a mi generációnk kultcsapata is a David O'Leary vezetésével eltöltött szezonok miatt (de azokból legalább két szezonért). A legnagyobb nem nagyként megkapjuk az Arsenalt, a 2000-es évek elejéről, "amikor nagycsapat-üzemmódban játszott, egy igazi gigász minden erényét megcsillogtatva". Itt szerepel a Kaiserslautern, amelyik a Bundesligába való feljutása évében lett bajnok, vagy az a Deportivo, amelyik 2000-ben végzett a La Liga első helyén, és amely Superdepor 4-1-es vereség után 4-0-ra legyőzve ejtette ki 2004-ben azt a félelmetes Milant a BL negyeddöntőjében. 

Végigfutott rajtunk a libabőr a 2001-es olasz bajnok AS Roma felidézésével, amelynek Fabio Capello volt az edzője, a védelem két szélén két világbajnok, Cafú és Vincent Candela szerepelt, közöttük Aldair volt a főnök, előttük Emerson és Tommasi futkározott a középpályán, a támadósorban pedig Totti, Batistuta és Montella termelte a gólokat, és még Delvecchio is rendelkezésre állt. Ahogy azokban az években óriási volt a Lazio is Nestával, Nedveddel, Verónnal, Simeonéval, Stankoviccsal, Vierivel, Salasszal. 

Szórakoztató a Menny és Pokol fejezet, amelyben a magyar fodball meccsei után az edzői nyilatkozatokban mindig van kifogás. A Bëlga Huszonkét férfi c. számának megfelelően a talaj, a hőség, a napszak, a formaidőzítés, a szerda-szombat ritmus, a korai gól, a hosszú utazás is lehet indoka a hazai futball kortüneteinek. A magyar csúcsmeccsek felsorolását is megtaláljuk, a '97-es legendás finn-magyar vb-selejtezővel, a 2000-es magyar-olasz vb-selejtezővel, a 2006-ban egy barátságos mérkőzésen az olaszok ellen aratott győzelemmel. 

A magyar futballisták világfodballban betöltött szerepét is taglalják a szerzők: Lipcsei Péter, Lisztes Krisztián, Dárdai Pál, Gera Zoltán révén, Király Gábor hiányzott a felsorolásból. A magyar gólkirályokról is olvashatunk, tanulságos az ott szerepelt játékosok karrierjére visszagondolni: Illés Béla és a topfoci közelébe kerülés Preisinger, Tiber, Tököli, Kenesei, Tóth Mihály, Rajczi, Bajzát, Waltner pályafutásának szemlézése révén. 

Csillagos ötöst érdemel A gigászok mögött fejezet, ahol a legjobb férfi mellékszereplők között a középpálya motorjai kapnak helyet Tacchinardi, Makélélé, Cambiasso, Parlour, Frings és Jeremies személyében, vagy az olyan elfelejtett gólvágókról szóló rész, ahol Les Ferdinand, Pierre van Hooijdonk és Ulf Kirsten szerepel. Dwight Yorke-ról, Alexander Hlebről, George Weahról, Goran Pandevről olvashatunk a kis országok nagy emberei alfejezetben. 


A három szerző megírta az Alex Del Piero iránti rajongásuk történetét - mindhárman Juventus-drukkerek ugyanis -, amit az első kötetben még nem mertek vállalni. Olyan olasz idegenlégiósok tündöklését élhetjük át újra, mint Zola, Vialli, Di Matteo, Cudicini, Di Canio, Luca Toni, Amadeo Carboni, Christian Panucci. Különös aktualitást ad a Séróválogatott alfejezetnek, hogy az a Freddie Ljungberg a csapatkapitánya, aki a napokban lett az Arsenal ideiglenesen kinevezett vezetőedzője. 

A 10 kedvenc mondatunk a könyvből

(a FIFA ’97-ről) „Egy osztálytársam PC-jén volt telepítve, és a gép magától mondta, hogy ’Szlezák’, amikor a méltán híres újpesti kiválósághoz került a labda.” 

(Ryan Giggsről) „Amikor legutóbb kint voltam Wales ellen, sajnos játékosként nem volt itt, cserébe viszont láthattam Sebők Józsit!”

„Amikor általános iskolában megkaptuk a kártya alapú diákigazolvány-igénylő nyomtatványt, akkor Baggiót utánozva, aki a 10-es mezszámát az aláírásába rejtette, én a nevem után egy 13-ast írtam, aminek az lett a vége, hogy rövid úton az igazgatói irodában találtam magam.” 

„Hübnernek két nagy hibája volt: öreg volt és csúnya, amikor igazán elkezdte termelni a gólokat az első osztályban.” 

(Christian Vieriről) „Majdnem minden nagy olasz derbin szerepelt mindkét csapatban: gyakorlatilag saját maga ősi riválisa volt.” 

"Később a United akarta megszerezni, de jobb nem belegondolni, hogy járt volna az a csatár, akire Keane és Puyol egyszerre csúszik, lép vagy csak néz."

„Sőt, Montella is szerepelt a Fulhamben – erre én nem is emlékeztem, de a többieknek állítólag egy mélyebb tudatrétegébe beépült, ahonnan csak focikvízzel hívható elő meditatív állapotban.” 

„Nagy kedvencünk, a 2000-es Eb egyik sztárja, Fiore annyira jól érezte magát a spanyoloknál, hogy háromszor is kölcsönadták Olaszországba, mire először a Mantova, majd a Cosenza lecsapott rá, hogy nyugodtan le tudjon vezetni.” 

(David Beckhamről) „2003-ban a Real Madridba igazolása nagyobbat szólt, mintha a Kisvárda egyszerre, csomagban vinné el Neymart és Messit.” 

„Egy szezon után Gravesen a Celticbe távozott: mintha egy halat visszaengednének a vízbe – fát vágni.” 

focisztori_könyvek.jpg Fotó: "Jó estét! Jó szurkolást!"/Facebook

Kilenc nagyobb fejezetre van tagolva a kötet, amelyhez mindhárman névvel írtak bevezetőt, az egyes alfejezetek szerzőit pedig a könyv elején megtaláljuk felsorolásszerűen (a tavalyi könyvvel ellentétben). Lektora is lett a műnek, ami láthatóan jót tett neki az első kötet temérdek helyesírási hibáit látva, de például az UEFA-kupát így is sikerült négy oldalon belül kétszer is máshogy, és mindkétszer rosszul leírni. Jó lett volna az alábbi logikai bukfencet is elkerülni, amelynek Cristoph Metzelder, a Dortmund és a Real Madrid egykori német válogatott védője a főszereplője. "Ez idő alatt mindössze 31 meccset játszott, így végül a német válogatottból is kikerült, és nem lett tagja a 2010-es világbajnok csapatnak sem." Nos, csak akkor lehetett volna tagja a 2010-ben vb-aranyérmes csapatnak, ha spanyol, kilenc éve ugyanis Andrés Iniestáék nyerték meg a vébét, a Nationalelf bronzérmes lett, Metzelder nélkül. A németek 2014-ben lettek világbajnokok, csak hogy Metzelder éppen azon a nyáron vonult vissza, pont a vb alatt. 

Összességében viszont olyan időutazásban van részünk, amely a múltba révedő nosztalgiát mellőzve tud rámutatni a mai labdarúgás visszásságaira, és visszautalni a '90-es évek, 2000-es évek labdarúgásának legszerethetőbb figuráira, csapataira, edzőire. "Tartalomgenerálásra valószínűleg nem Zanetti a legalkalmasabb, de az biztos, hogy tőle lesz jobb a világ.” Na, meg attól a szenvedélytől, ami süt a Még 50 focisztori minden oldaláról. "Szerencsére vannak, akik felnőttként is dolgoznak gyerekkori álmaikon - kicsit mi is ezt tettük ezzel a könyvvel." - szól a kötet utolsó mondata. 

Talán lesz még ebben egy harmadik rész is, elvégre a Vissza a jövőbe is trilógia lett.


Hozzászólások