Foci - Szalai Ádám megfutamodott
Szalai Ádám megfutamodott
Fotó: Europress/Getty

Szalai Ádám megfutamodott

Farkasvölgyi GáborFarkasvölgyi Gábor
2014/09/04 19:29

A magyar sportsajtóban futótűzként terjedt a hír, miszerint Szalai Ádám lemondta a válogatottságot. A 26 éves csatár pár órája Facebook-oldalán jelentette be, hogy nem akar együtt dolgozni Pintér Attila szövetségi kapitánnyal, aki decemberi kinevezése óta egyszer sem hívta meg őt a keretbe. Szalai döntése emberileg érthető talán, ám mint sportember nem biztos, hogy jó döntést hozott. Szubjektív vélemény a Szalai-ügyről:

Szalai szavait Facebook oldalunkon már idéztük, aki még nem olvasta, az ott megteheti. Az ügy hátterét is valószínűleg mindenki ismeri, de pár szóban azért foglaljuk össze a történelmi hűség kedvéért. Szalai miután a válogatott megsemmisítő sőt nyugodtan leírhatjuk, hogy megalázó vereséget szenvedett el Hollandiától (1-8) a legutóbbi világbajnokság selejtezőjén, éles kritikával illette a magyar futballban tapasztalható folyamatokat, nem kímélte a honi edzőket, sőt még a sajtót sem. Szalai szavaira mindenki felkapta a fejét, többen bírálták is, leginkább az akkor még a Győr vezetőedzőjeként dolgozó Pintér Attila, akit nem sokkal később Szalai pechére szövetségi kapitánynak választottak meg. Pintér nem fogta vissza magát, élesen kritizálta Szalait, mondván, hogy egy Németországban légióskodó csatár nem éppen hiteles személy a kritikához.

Szalai az emlékezetes hollandok elleni fiaskó után tett nyilatkozatával ásta el magát Pintérnél

Szalait lehet szeretni, lehet nem szeretni, mindenesetre, a jelenlegi felhozatalból az egyik legpiacképesebb és legelismertebb labdarúgónk, aki a világ talán legjobb bajnokságában játszik, ráadásul nem is egy "kutyaütő" csapatban. Ne áltassuk magunkat. Szalainak teljesen igaza volt. Lehet, hogy mindezt nem egy 26 éves "sihedertől" akarta hallani, ha egyáltalán hallani akarta a "szakma krémje" - gyanítom nem -, de ha már így történt, akkor lehet, hogy nem ártott volna jó erősen magunkba nézni és levonni a konzekvenciát.

Mert, hogy Szalai szavaival nem lehet vitatkozni. Tény: a válogatott '86 óta nem jutott ki világversenyre. Ez a játékosokat, a vezetőket és az edzőket minősíti.  Tény: olyan, mint utánpótlás szinte nem létezik, vagy csak jól titkolják az illetékesek. A Koman Vladimir, Németh Krisztián fémjelezte garnitúra enyhén szóval sem futotta be azt a karriert, melyet sokan vártak tőlük, a keret két illusztris tagja éppen csapatot keres magának. A náluk fiatalabbaktól sem várhatunk túl sokat, hiszen ők éppen pár hónapja bizonyítottak a hazai rendezésű U19-es Eb-n, a portugálok elleni mérkőzés különösen jól sikerült, igaz esett az eső, meg sokan is voltak a stadionban...

Tény: magyar edző ki tudja mikor kapott szerződést tőlünk nyugatabbra zajló bajnokságban, de már keleten sőt a Távol-Keleten sem nagyon kapkodnak utánuk, talán még az Óceániai-térséghez nem ért el a negatív hírünk, ott még Tornyi Barnát és tehetséges kollégáit (tisztelet a kivételnek, amennyiben van) szeretettel és tisztelettel várják. Tény: a magyar edzői társadalom kirekesztő, nagyképű, pedig az eredmények nem feltétlenül őket igazolják. A nyugatról érkező edzőket nem nézik jó szemmel, nem csoda, hiszen elveszik a helyet a kiváló Tóth Bálintoktól, de nyugodtan írhatnánk más nevet is, csak hirtelen szegény Tóth jutott eszembe. Csertői Aurél emlékezetes megszólalása is ezt bizonyítja. A Pakson világverő csapatot építő vezetőedző és a Nemzeti Sport egyik munkatársa között ez a párbeszéd zajlott le még tavaly novemberben:

Csertői Aurél: "Mindannyian nagyon jól tudjuk, milyen edzésmunka folyik a Barcelonánál"

NSO munkatárs: "Csak nem azt akarja mondani, hogy egy magyar edző is képes volna Barca-edzést vezényelni?"

Cs.A.: "Dehogynem! Ne hülyéskedjünk már."

NSO MT.: "Nem baj, ha nem feltétlenül hiszem el?"

Cs.A.: "Nem, bár ettől még biztos vagyok benne. Ezzel viszont még véletlenül sem azt mondom, hogy lehetne magyar edzője is a Barcelonának. Nem. De a futball ma már nyitott könyv, a magyar edzők pedig felkészültek."

Nos a magyar edzők felkészültségéről nem tudok túl sokat, ezért nem is szeretném őket bírálni. Mindennél többet elmond a csapataik nemzetközi porondon nyújtott produkciója. Igaz abból meg nem sokat látunk, ugyanis augusztus végére számukra befejeződött a nemzetközi idény, aki kicsit tovább maradt a Balatonon, az lecsúszott a DVTK, a DVSC, vagy a Fradi remekléséről.

De nem csak Csertői feledkezett el önmagáról, érdemes egy picit elidőzni Pintér Attila egyik első interjúja felett is, melyet a VS-nek adott a szakember. Ott kendőzetlen őszinteséggel beszélt mindenről, kiállt a magyar futball mellett, védte a mundér becsületét, majd egy huszárvágással megmondta a frankót: szerinte több magyar bajnoki sokkal látványosabb, sokkal jobb, sokkal nagyobb iramú, mint egy olasz vagy spanyol meccs.

Pintér Attila a magyar válogatott szövetségi kapitánya

Az újságíró miután fellocsolták a padlóról tovább folytatta a beszélgetést, és a kapitány felé a következő teljesen ártalmatlan kérdést fogalmazta meg, amely után a választ nem tette zsebre ahogy mondani szokás:

„Tarsoly Csaba nyilatkozta önről – és ön is utalt erre a beszélgetésünk elején –, hogy folyamatosan jár külföldi meccsekre. Azt lehet tudni, hogy ez a gyakorlatban hogyan történik? Mit vesz át, hogyan néz egyáltalán egy meccset?”

Pintér válasza: "Én sem kérdezem meg öntől, hogyan fejleszti magát a gyakorlatban."

Érdemes a teljes beszélgetést elolvasni, mert amit Pintér bemutat, az az arrogancia csimborasszója. Igaz akkor még nem küldték Batizékhoz illemtanórára. Az interjúban Pintér amúgy azt mondta, hogy Szalai Ádám előtt is nyitva a kapu, mindenki tiszta lappal indul nála. Szalai lapja annyira tiszta maradt, hogy csak na, ugyanis Pintér egyszer sem hívta be amióta kinevezték.

Szalai közben az előző idényben beugróként hét gólt szerzett a Bundesligában BL-pozícióban záró Schalkéban, csak mellékesen a magyar bajnokság gólkirálya 18 góllal zárt. A hét Bundesliga-találat talán van annyira erős, mint az NB I-ben lőtt 18, bár ha Pintér szerint itt is vannak Serie A szintű meccsek. Mindenesetre Szalai nem kellett.

Mindezek tükrében a játékos döntése emberileg esetleg érhető, talán joggal is érezte megalázónak a helyzetet. Ugyanakkor profiként nem elfogadható, hogy lemondott a címeres mezről. Azt most hagyjuk, ha egyáltalán hagyni lehet, hogy egy játékos nem a kapitányért játszik, hanem magáért, az országáért, a szurkolókért.

Ha a demagógiának tűnő gondolatokkal nem foglalkozunk, akkor is hibásnak tűnik a döntés.

Ugyanis egy profi futballistától elvárás lehetne, hogy megalkuvás nélkül küzd, rúgja a gólokat a klubcsapatában és bár lehet, hogy megalázó, hogy nálánál jóval gyengébb labdarúgókat hívnak meg a keretbe a posztjára, de "fapofával" tűr és tovább teszi a dolgát. Mint annak idején David Beckham a Real Madridban. A végén csak meggyőzte Capellót.

Szalai Ádám a válogatottal kapcsolatban egy ideig nem kell, hogy nyilatkozzon

Szalai megfutamodott és ezért nagy kár. Tovább kellett volna tennie a dolgát, hogy Pintérnek ne lehessen más választása csak a beválogatása. Vagy ha nem hívja, akkor magyarázkodásra kényszerítse a kapitányt. Szalai Ádám ráadásul példakép a gyerekek előtt, Dzsudzsák Balázs mellett az egyetlen a nemzetközi szinten még jegyzett magyar játékosunk, és ez a döntése nagyon rossz üzenetet hordoz a fiatalok felé. A magyar válogatottnak ráadásul szüksége van Szalai Ádámra, az a szakember aki ezt nem látja az rossz szakember.

Az idő mindenesetre majd megmondja, hogy kinek volt igaza, az önös érdekeit, pontosabban egóját a válogatott elé helyező Pintér Attilának, vagy a szakemberrel egy levegőt szívni képtelen Szalai Ádámnak.

Hozzászólások