Foci - Egy klasszis középcsatár gólterméséről mondanak le a pontrúgásokat hanyagoló csapatok
Egy klasszis középcsatár gólterméséről mondanak le a pontrúgásokat hanyagoló csapatok
Fotó: Europress/AFP

Egy klasszis középcsatár gólterméséről mondanak le a pontrúgásokat hanyagoló csapatok

Németh DánielNémeth Dániel
2020/05/27 19:33
Az analitika térnyerése óta a labdarúgásban is egyre több, korábban jelentéktelennek tartott, vagy legalábbis elhanyagolt játékelem kerül előtérbe. A szemléletváltozás a pontrúgások megítélésére is hatással lehet, az elemzők ugyanis azt állítják, akár egy klasszis középcsatár hatékonyságával is felérhet, ha egy csapat megfelelően felkészül a rögzített helyzetek elvégzésére. 

Első ránézésre nincs sok értelme szögleteket rúgni, hiszen az elmúlt egy évtizedben a top öt európai bajnokságokban elvégzett sarokrúgások mindössze 3%-a eredményezett gólt. Ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy inkább középre íveljük a labdát, bízva abban, hogy hogy ez lesz az egyike annak a háromnak, amely a 100-ból sikerrel zárul, vagy kezdjük el felépíteni az akciókat a csapat szokása szerint, nem beszélhetünk igazi választásról. Angliába való megérkezésekor még José Mourinho is a szöglet-szkeptikusok táborát képviselte. 

Ennek okairól Gianluca Viallinak is mesélt az Olasz meló: utazás a két nagyszerű futballkultúra szívéhez című kötetben. „Hány ország van, ahol úgy ünneplik a szögleteket, mintha gólok lennének? Ilyen csak Angliában fordulhat elő.” 

De mi van akkor, ha valamit tényleg tudtak a brit szurkolók? "Az emberek egy része azt feltételezi, hogy a pontrúgás csak időpazarlás” – mondta Paul Power, egy mesterséges intelligenciával is foglalkozó kutató. „A kutatásainkból azonban kiderült, hogy ha nagyon jó rendszer épül a pontrúgások köré, az gólok tekintetében egyenértékű egy 80 millió fontos támadó teljesítményével.” Hasonló véleményen van Ted Knutson, a Statsbomb alapítója. „Jelenleg egy átlagos csapat meccsenként 0,30-0,35 gólt átlagol pontrúgásokból. A legjobbak ezt akár 0,75-0,8-ra tudják javítani.”

Így változtatta meg Mourinho a Chelsea-t és az egész Premier League-et | Eurosport

Majdnem napra pontosan 15 évvel ezelőtt José Mourinho egy rekordokkal teli idényben angol bajnok lett a Chelsea-vel. Amikor a fiatal José Mourinho megnyerte csapatával, a Portóval a 2004-es Bajnokok Ligáját, alig hogy a nyakába kapta az érmét, máris új állomáshelye volt karrierjében.

2018-ban Power társszerzője volt annak a tanulmánynak, amit „Mítoszrombolás a labdarúgás pontrúgásaival kapcsolatban” címen jelentettek meg. Az egyik leleplezett mítosz az volt, hogy a csapatok tulajdonképpen nagyobb valószínűséggel szereznek gólt rögzített szituációkból (1,8%), mint a kialakított helyzetekből (1,1%). „A pontrúgásoknál szinte dupla annyi esély van a gólszerzésre” – magyarázta Power. „Ezek a számok nem is veszik figyelembe, hogy a legtöbb csapat még mindig nem fektet túl nagy hangsúlyt a szögletekből kialakított helyzetekre.” 

Egy másik statsbombos elemző, Euan Dewar épp a félrevezető statisztikákra hívta fel a figyelmet. „Ezen a hatékonyságon lehetne javítani. Ez a fő probléma, amikor az emberek a pontrúgásokat vizsgálják. Sokan lehetnének jobbak, ezért a számok valószínűleg félrevezetnek." Másképp fogalmazva: az a bizonyos 3% valójában inkább azt jelzi, mi az a minimum, amire a topcsapatok képesek. 

Az angol labdarúgó-bajnokság 2013/14-es idényében Power az Evertonnál dolgozott tanácsadóként. Ebben az idényben Roberto Martinez vezetésével klubcsúcsot jelentő 72 pontot gyűjtöttek a liverpooliak a Premier League-ben, ami kifejezetten jó eredménynek számított, ám ennél is lehetett volna több. „Olyan, mintha már-már csalásként tekintenének a rögzített helyzetekre. Mintha nem lenne a gyönyörű játék része” – magyarázta Power, aki szerint az egyébként kifejezetten precíz Roberto Martinez egyáltalán nem gyakoroltatta a rögzített helyzeteket. 

martinez-pellegrini-min.jpg Fotó: Europress/AFP

A helyzetek kialakításáról mindent tudni akart, próbálta úgy szinkronizálni a játékosok mozgását, hogy a különböző mozgáskombinációk segítségével területet nyissanak a többieknek. Abban a szezonban az Everton hét ponttal maradt le a negyedik helyen záró Arsenaltól, és ezzel a Bajnokok Ligája-indulásról. Érdekesség, hogy az elvégzett szögletek számában feltűnően jól álltak a liverpooliak, csak a bajnoki címet bezsebelő Manchester City előzte meg őket, a hatékonyság területén azonban jelentős volt a különbség. 

Amíg Manuel Pellegrini csapata vezette a ligát a szögletek után szerzett gólokban (15), addig az Everton a középmezőnyben végzett hét találattal. Jelen esetben az elit kivitelezés és a ligaátlag közötti különbség vízválasztónak bizonyult a Bajnokok Ligája és az Európa-liga között. 

Mi van akkor, ha mondjuk egy anti-Roberto Martinez ül a kispadon, egy olyan edző, aki megszállottan kutatja az előre beprogramozott mozgáskombinációkban rejlő szépséget? Tavaly a statsbombos Dewar bemutatta a pontrúgások rendszertanát, összegezve a különböző szabadrúgások hatékonyságát, a kiszögletektől kezdve egészen a zárást alkalmazó rendszerekig. „Általában a befelé kanyarodó labdákat részesítik előnyben a csapatok az irány miatt. Mivel a kapu felé tekeredik a labda, számos találkozási pontot kínál, ahol az érkezők hozzáérhetnek.”

alexander-arnold-barcelona-min.jpg Fotó: Europress/AFP 

Ebben Power is egyetértett. Kutatása szerint a befelé kanyarodó szögleteknél 2,7% az esély a gólszerzésre, míg a kifelé tekeredőknél csak 2,2%. Külön érdekesség, hogy utóbbinál valamivel nagyobb arányban zárul lövéssel az akció (20,9%-kal szemben a 18,6-tal), viszont a befelé tekert szögletek esetében sokkal valószínűbb a gól (10,8% szemben a 6,5-tel), mert szinte minden esetben közelebb van a kapuhoz az akció a labda röppályájának köszönhetően, ezáltal kevesebb idejük van a védőknek a reakcióra.

„Általában a rövid felé irányuló beadások is hatékonyabb, pusztán azért, mert a hosszú irányában több időt tölt a levegőben a labda, így a védelemnek több ideje van a játék olvasására és a reakcióra. Ez a logika még inkább érvényesül, ha valaki a rövid oldalról keresztbe fejeli a labdát.”

„Azok a csapatok, amelyek időnként legurítják a szögleteket, hatékonyabbak, mintha csak közvetlenül középre ívelnék a labdát” – magyarázta Power. „Megzavarja és szétzilálja az ellenfél szerkezetét.” A tanulmány szerint a legurítós szögletek 4,8%-a végződött góllal, szemben a közvetlenül középe íveltekkel, amelyek csak 2%-ban eredményeztek találatot. Ennek a műfajnak mindenki kedvence, Tony Pulis a mestere. „Valójában egy mágus, ha a pontrúgásokból kell helyzetet kialakítani.”

Egy évvel ezelőtt még gúnyolódtak a Liverpool bedobásedzőjén, pedig mindenkinek kellene egy | Eurosport

Nemrég a Tifo Football egy zseniális videóban körbejárta, milyen érvek szólhatnak amellett, hogy eltöröljék, de legalábbis megreformálják a bedobásokat a labdarúgásban. Mit gondolnak a kritikusok? Milyen alternatíva jöhet szóba? Mit jelent a mai labdarúgásban ez a játékelem? És miért igazolt egy látszólag jelentéktelen gyakorlatra külön edzőt Jürgen Klopp?

Pulis Stoke Ciyje egykor a bedobásokból dominálta a tizenhatos környékét, a West Bromwichnél viszont a beadások váltak hangsúlyosabbá. A top öt európai bajnokság élvonalbeli csapatai közül csak a West Brom hatékonysága bizonyult 10%-nál jobbnak 2008 és 2017 között, a többi csapat még a 9-et sem érte el. Ki tudja, vállalná-e a részfeladatot, megbíznák-e egyáltalán de az biztos, hogy bármelyik csapatból veszélyes gépezetet kovácsolna a pontrúgásoknál, legyen szó a Barcelonáról, a Dortmundról, a Mönchengladbachról vagy a Burnley-ről.  

Power és Dewar is rámutatott, hogy a többérintős szögletekben az analitika terén meglehetősen felvilágosultnak mondható Liverpool áll az élen, és ők is szerezték a legtöbb gólt pontrúgásból a top öt európai bajnokságokban tavaly. „Ebben a műfajban Sadio Mané a legjobb” – mondta Power, aki kiemelt egy ritkábban emlegetett klubot, a Leganest is. „Spanyolország egyik legkisebb csapata, de az egyik legszervezettebb szabadrúgás-rutinnal rendelkeznek, amivel területet tudnak nyitni a saját játékosaik előtt.” 

Dewar pedig a 2018/19-es BL-szezonban elődöntőig menetelő Ajaxot emelte ki, azon belül is az egyik robosztus védőjüket, aki remek célpont volt a tizenhatoson belül. „Az Ajax Erik Ten Hag érkezése óta kiemelkedik a műfajban, különösen akkor volt ez igaz, amikor náluk volt Matthijs De Ligt. Remekül használták ki a méreteit, - a kosárlabdából vett kifejezéssel élve - záráshoz hasonló megoldásokat használva, ezzel szabadra játszva őt, vagy alacsonyabb játékosokra ráállítva. Nagyon következetesen hajtották ezeket végre, és mindig előhúztak valami újat.” 

de-ligt-min.jpg Fotó: Europress/AFP

Ha ezek a csapatok nem elégítenék ki eléggé a futballhipszterek igényeit, Dewar egy másik lehetőséget is felajánlott. „Amennyiben egy külsősre van szükség, abban az esetben a görög ligában szereplő PAOK-ot mondanám. Nagyszerű és jól szervezett szabadrúgás-dizájnjaik vannak, köztük olyan kiszámíthatatlan megoldásokkal is, amelyeket ugyan nem feltétlenül tartok jó gyakorlatnak, de ezzel együtt is élvezem” – magyarázta az elemző.

Amennyiben a csapatok elkezdik a rövid oldalt bombázni, zárásokkal tisztára játszani a kiszemelt célpontokat és tökéletesre csiszolják a kisszögleteket, egy újabb dilemmához jutunk. Hogyan lehet levédekezni a pontrúgásokat? Az elemző szerint első lépésnek az is megtenné, ha kevésbé védenék a csapatok a kapufákat. „Azok a csapatok, amelyek mindkét kapufához embert állítanak, az esetek 2,7%-ban kapnak gólt. Azok viszont, amelyek csak egy játékost állítanak valamelyik kapufa mellé, 1%-ban” – közölte Dewar, aki ennél is tovább menne. 

„Nem kell embert rakni a kapufákhoz a védekező csapatoknak. Egyszerűen nem kell. Hasznosabb, ha ezek a játékosok a veszély elhárításán fáradoznak, mintha abban bíznánk, hogy valahogy ki tudják kanalazni a gólvonalról a labdát, esetleg a tizenhatos sarkára is állíthatjuk őket, hátha összejön egy kontra.”

Akad még egy dolog, ami megosztja a szakértőket is, méghozzá az, melyik védelmi elv hatékonyabb a rögzített helyzeteknél, de Power szerint nincs statisztikailag bizonyítható különbség a lehetséges megoldások között. „Statisztikai értelemben nincs különbség az emberfogásos és a területvédekezéses megoldás között. Valójában csak az érzékelésünk miatt észleljük ezt másképp, hiszen a területvédekezés esetében általában a gólszerző játékos üresen marad. Ennyire egyszerű.”

via ESPN

Hozzászólások