Foci - Rossival jó úton járunk, de az eredményeket most el kell engedni
Rossival jó úton járunk, de az eredményeket most el kell engedni
Fotó: MTI

Rossival jó úton járunk, de az eredményeket most el kell engedni

Mártha BenceMártha Bence
2018/10/13 12:25

Egy vereség is tud megnyugtató lenni. Az athéni az volt, és szó sincs arról, hogy a kihagyott helyzetek, Willi Orbán remek bemutatkozása, vagy az időszakos jó játék miatt. Azért volt megnyugtató, mert pozitív választ adott a magyar válogatott jelenlegi legégetőbb problémájára.

A 2016-os Európa-bajnokságon szerepelt magyar válogatottnak nagyon-nagyon sok minden jött össze egyszerre. A nemzetközileg is rutinos, de még jó teljesítményre bőven képes kulcsjátékosokra egyszerű, de hatékony taktikát szabott a Dárdai-Storck kettős, ráadásul a csapat - szemben a mezőnnyel - egy hónapot készült együtt, és hát valljuk be, elég nagy szerencséje is volt.

Athénban nem volt szerencsénkAthénban nem volt szerencsénk Fotó: MLSZ

Aki azt várta, hogy az Eb megoldja a gondjainkat, és a tökéletesen előzmény nélküli feltámadás egycsapásra visszahozza az 50-es éveket, annak nyilván keserű csalódás jutott, hiszen a sikerességet szavatoló tényezők szinte mindegyike eltűnt a válogatottból. Nemcsak a rutinos kulcsjátékosok vonultak vissza, de a szellemi vezérét is elveszítette a csapat Gera Zoli távozásával, ennyi ütést pedig nem bírt ki egyszerre a válogatott.

A legfontosabb ember nyomában

Storck utolsó évében egyik szégyenletes vereségtől szédelegtünk a másikig, mert túl hirtelen kellett fiatalítani, Storck pedig nem tudott úrrá lenni a csapata szerkezeti problémáin. 

Eljött az a pillanat, amikor teljesen egyértelművé vált, hogy a magyar válogatott legfontosabb embere a szövetségi kapitány, mert a mostani csapatnak minden korábbinál nagyobb szüksége van minden segítségre, amit csak a padról megkaphat.

Marco Rossit valamiért csak bő féléves csúszással szúrta ki magának az MLSZ, pedig nem a holdról pottyant közénk. A kapitányi kinevezésének késésére vélhetően rámegy az egész Nemzetek Ligája-kaland, de számunkra most nem is ez, sőt még csak nem is a 2020-as Európa-bajnoki szereplés a fontos, hiába kel, s fekszik ezzel a magyar labdarúgás minden vezetője.

Rossival lesz játékunkRossival lesz játékunk Fotó: MLSZ

Az még a bullshitelés és ködbe kiabálás melegágyának számító magyar fociközegben sem kérdés, hogy mielőtt bármiben is reménykedni kezdünk, először kell lennie valaminek. Storck rossz úton indult, Szélesi el sem indult, Leekenst meg hagyjuk is. Rossi azért kellett nagyon, hogy ez a bizonyos valami, amit nevezhetünk akár csapatnak, akár játéknak, meglegyen, és ne abban kelljen reménykednünk, hogy majd lesz valahogy.

Minden segítség nagyon kell

Továbbra sincsenek olyan játékosaink, akiktől elvárhatnánk, hogy egyedül hozzanak nekünk meccseket. Továbbra sincs vezére a csapatnak, nincs Dzsudzsák, aki az öltözőt vitte, és nincs Gera, aki a pályán mutatta az utat a fiúknak. Továbbra sincs egyetlen klasszisunk sem, aki köré a csapatot építhetnénk, és a játékunknak is kijelölné a célszerű nyomvonalát.

Ezért kell minden másnál jobban, hogy egy olyan edző üljön a padon, aki egyrészt tudja, hogyan kell erősebb csapatokat legyőzni, mert jobbára ilyenekkel találkozik a válogatott, másrészt egyszerű, érthető, mégis eredménnyel kecsegtető formációt, játékrendszert és stratégiát képes felismerhető formában a pályára tenni.

Lesz itt játék, csak türelemLesz itt játék, csak türelem Fotó: MLSZ

Marco Rossi határozott elképzelésekkel vette át a magyar válogatottat, és bár ez még nem az a csapat, amit a pályára álmodott, a hatása már most érzékelhető, és ha eredményekben nem is mindig mutatkozik meg, a csapat játékában már tetten érhetők olyan törekvések, amikben ott fészkel a rongyosra mantrázott előrelépés magva.

Mit akar a kapitány?

Először is stabilitást. Azt akarja, hogy ha megy is előre a csapata, akkor se nyíljon ki túlságosan. Ez azonban nem pusztán szervezettség kérdése, kellenek hozzá egyéniségek is, ezért szorgalmazta Willi Orban honosítását, és mint kiderült, tökéletesen igaza volt: a monarchia teljes vérvonalát magán viselő középhátvéd kőszikla volt a görögök ellen, és véleményem szerint a gól sem az övé volt - bár ez a nagy kép szempontjából szinte lényegtelen.

Rossi ugyanakkor egy másik poszt miatt kényszerpályán mozog: nincs balhátvédje, ez pedig olyan öszvérmegoldásokhoz vezet, amit nem biztos, hogy elbír a csapat. Arra gondolunk, hogy Sallai játéka is sokkal jobban érvényesülne, ha mondjuk Korhut játszana mögötte.

Kulcsember No I.Kulcsember No I. Fotó: MLSZ

Az olasz nem bekkelni akar, hanem az a célja, hogy hátulról építkezve minél többet legyen a csapatánál a labda. Nem kontrázni akar, mert látja, hogy sem a futó-, sem a passzgyorsaság (még kevésbé a pontosság) nincs meg a játékosaiban. Azt akarja, amit már Dárdai is: hátulról támadni, és fentről védekezni.

Nem formáció, stratégia

Ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy az athéni felállás 4-3-3, 4-2-3-1 vagy 4-1-4-1 volt, hiszen mindegyikbe láttuk rendeződni egyes periódusokban a csapatot, ami aztán a végén átrendeződött egy 3-4-3-ra is. Rossi stratégiában gondolkodik, nem formációban, és inkább a játékosainak a helyét próbálja megkeresni ezen belül.

Az alapfelállása egyébként leginkább a 4-1-4-1-re hajaz, és ezen belül egyes játékosok mozgásával variálja a formációt. Az első félidő nagy részében Kalmár feljebb lépése miatt lett 4-2-3-1, aminek a labdakihozatalok megakadályozása, és az esetlege támadóharmadban történő labdaszerzések voltak az okai, de amikor a DAC játékosa megkapta a sárgáját, Rossi hátrébb húzta a pályán, nehogy kiállíttassa magát.

Kádár régi fegyvertársa RossinakKádár régi fegyvertársa Rossinak Fotó: MLSZ

Hasonló lehet a szerepe Kleinheislernek is, aki 6-os, 7-es és 8-as poszton is tud jól játszani (tegnap nem volt igazán jó napja), és a szélső támadóit is úgy variálja Rossi, hogy létszámban mindig meglegyünk a labda mögött is. Szalai pedig Szalai, vele minden épeszű magyar kapitánynak kezdőként kell számolnia, és punktum. Nem számít, hogy lassú, nem is annyira ügyes, ha közben nagyon erős, és folyamatosan le tud kötni két védőt.

Rossi először azt szedte gatyába, ami a fontosabb: amikor nem nálunk van a labda. Ez már elég jól megy, magabiztosan védekeztünk Athénban is, és igazából óriási pech, hogy egy elcsúszás miatt kaptunk egy gólt, amivel aztán ki is kaptunk. Ez csak azért baj, mert a közvélemény az eredményből ítél, és azt ilyenkor már nehezebb észrevenni, hogy a gól előtti volt a görögök első veszélyes beadása, sőt kb az egyetlen veszélyes akciójuk az egész meccsen.

Kiszabadítottuk WillitKiszabadítottuk Willit Fotó: MLSZ

Amivel viszont még gondja van az olasznak, az az átrendeződés. Jól szorítjuk be a labdát oda, ahol nekünk jó, ügyesen tartjuk nyomás alatt a labdást, és szerelésekben sem vagyunk rosszak (ami furcsa, mert megint nem volt kimondott ütköző játékos a középpályánkon). A gond akkor kezdődik, amikor át kell rendeződni támadásba, és hát sajnos az a helyzet, hogy ehhez lehet, hogy megint honosítani kell.

Sajnos nem tudunk elég jól focizni. Ezt a motiválatlan, elég fásult görög csapatot egy jó formában levő támadó egymaga felszalámizta volna egy-egy csellel, megindulással, jó bemozgással vagy okos passzal. Na, ezek hiánycikkek egyelőre.

Tarts velem: nem érdekel a vereség

Azt mondom, ezt a bohóckodós sorozatot áldozzuk fel a csapatépítés oltárán. Igazából tök mindegy, mert amúgy sincs más választásunk, én csak azt kérem, hogy 

ne kérjünk számon eredményeket ettől a csapattól, mert egyelőre még nem az a feladata, hogy pontokat gyűjtsön. 

Most az a legfontosabb, hogy kialakuljon egy rendszer, egy hozzá illő keret, és ha már van egy stabil alapjátékunk - amivel már amúgy nem is áll rosszul Rossi -, akkor lehet majd eredményeket várni. Most türelem kell, és persze lojalitás. Nem szabad haragudni a csapatra akkor sem, ha mondjuk nem tud győzni Észtországban. A pontok másodlagosak, ezt kell tudomásul venni.

Hozzászólások