Foci - Rossi megcsinálta: nem hősies ikszekkel, hanem győzelmekkel nyomulunk az Eb felé
Rossi megcsinálta: nem hősies ikszekkel, hanem győzelmekkel nyomulunk az Eb felé
Fotó: MTI

Rossi megcsinálta: nem hősies ikszekkel, hanem győzelmekkel nyomulunk az Eb felé

Mártha BenceMártha Bence
2019/06/12 12:48

Meg kellett csinálni, a magyar válogatott megcsinálta: Wales legyőzésével továbbra is vezetjük az Eb-selejtezős csoportunkat, és nemcsak a tabella miatt álmodhatunk egyre bátrabban a részben hazai rendezésű Eb-ről. A kulcsemberek megvoltak Wales ellen is, de a legfontosabb figura nem kérdés, hogy Marco Rossi. 

Ha az első két játéknap sorsolása miatt foghattuk is a fejünket (végül kiderült, annyira azért nem kellett, hiszen Horvátország ellen jóvá tudtuk tenni a szlovákiai vereséget), a második válogatott szünet annyira jól jött a magyar csapatnak. Azerbajdzsánban könnyedén szedtük össze azt a még hiányzó (?) önbizalmat, amivel nekimehettünk a holtfáradt, és egy eszéki vereségből érkező Walesnek.

Pátkai: a csapat mindent megtett a sikerért | Hosszabbítás

A fegyelmezett játéknak és a magyar labdarúgó-válogatott csapatként mutatott teljesítményének tulajdonítja a Wales ellen aratott kedd esti 1-0-s győzelmet a Groupama Arénában rendezett Európa-bajnoki selejtező gólszerzője, Pátkai Máté. A MOL Vidi FC középpályása a mérkőzés után azt mondta, Marco Rossi szövetségi kapitány - aki eltiltás miatt nem ülhetett le a kispadra - azt kérte a futballistáktól, hogy végig fegyelmezetten játsszanak.

Mindez azonban csak annyit ér, amennyit meglovagol belőle az ember. Kevés lett volna, hogy a walesiek fáradtak, enerváltak és semmi kreativitást nem tudtak a pályára tenni. Kevés lett volna, hogy Garreth Bale rettenetes formában és fizikai állapotban volt. Kevés lett volna, hogy gyengén játszik az ellenfél…

Ha a magyar csapat nem játszott volna kiválóan

De kiválóan játszott, és nem is feltétlenül egyéni teljesítményeket nézve, hanem egyrészt csapatként, másrészt (és főleg) taktikailag. Túl azon, hogy a meccset kérlelhetetlenül végigszurkoló B-közép fantasztikus hangulatot teremtett, és a játékosok is végig lelkesen, óriási becsvággyal küzdöttek, a magyar csapat nemcsak mindenre felkeszélt, amit Wales mutathatott, de tökéletesen reagált is Ryan Giggs erőtlen, kényszeredett húzásaira.

KulcsemberekKulcsemberek Fotó: MTI

Marco Rossi ezúttal 4-1-4-1-es formációban küldte pályára a csapatát, ami önmagában még nem jelentene sokat, az oka viszont nagyon is érdekes. Mi is azt vártuk a beharangozóban, hogy Nagy Ádám mellé bekerül egy klasszikus ütközőember (Pátkait vártuk, ő is lett), és a csapat 4-2-3-1-es formációt vesz fel. Rossi azonban egy lépéssel mindenki előtt járt, és sokkal többet látott a 31 éves középpályásban, mint Pátkai klubedzője.

Azzal, hogy Pátkai nem Nagy Ádám mellett, hanem egy sorral előtte szerepelt, kulcsfontosságú volt a walesi támadások kibontakozásának elfojtásában. A pálya közepén fáradhatatlanul zakatoló középpályás - bár rajta kívül is voltak kiváló egyéni teljesítmények, például Baráthé, és főleg Szalaié - játéka határozta meg leginkább azt az örömteli fejleményt, hogy Wales semmit nem tudott kezdeni velünk, és az elejétől kezdve a magyar csapat irányította a meccset.

Kicsit ijesztő volt, hogy már az első félidő végén kidumált magának egy sárgát, hiszen az ő játékában bármikor benne van egy lap, de szerencsére ezúttal végig fegyelmezett volt, szinte egymaga uralta a pálya közepét.

Hátul megvagyunk, elöl majd megoldjuk

Pátkai szerepköre volt a kulcs, azon kívül természetesen a védők fegyelmezett játéka, és ez már önmagában elég lett volna ahhoz, hogy jó meccset hozzon le a jóval esélyesebb Wales ellen a magyar csapat. Ahhoz azonban, hogy győzelem legyen a dologból, kellett a magyar támadójáték is.

Szalai megint óriási melózottSzalai megint óriási melózott Fotó: MTI

Rossi alapötlete az volt, hogy Szalai két oldalán Holender és Dzsudzsák védekezi le a walesi szélső védőket, labdaszerzés után pedig igyekeznek minél közelebb helyezkedni a centerhez, hogy kis játékokból harcoljanak ki lövőhelyzeteket, vagy szabadrúgásokat (bizony, ez egyértelműen kimondott célja a csapatunknak). Holendernek kellett fellépnie Szalai mellé, és az ő szélsőként való bevetése azért sem volt rossz ötlet, mert korábban ezen (vagyis inkább csak hasonló) poszton játszott a Honvédban is.

A helycserék az első félidőben azért maradtak eredménytelenek, mert a 10-es posztján játszó Szoboszlai nem volt elég agilis, így hiába volt nálunk többet a labda, az ellenfél térfelén kevés veszélyt tudtunk jelenteni. Aztán a salzburgi légiós elkezdett visszalépkedni a labdákért, és egyből élet költözött a magyar támadásokba, ami már az első félidőben óriási ziccert eredményezett.

Így kellÍgy kell Fotó: MTI


Nem mehetünk el szó nélkül Szalai játéka mellett sem, hiszen a csatár szokásához híven óriásit küzdött, sok párharcot nyert, és erővel is jól bírta a meccset, amelynek még a hajrájában is folyamatosan nyomasztotta az emberét. Arról nem is beszélve, hogy Pátkai gólját is legalább 50 százalékban neki adhatjuk.

Azt kell megverni, aki szembe jön

Ahogy a horvátok ellen szerencsésen alakultak a dolgok, úgy Wales ellen sem panaszkodhattunk, de hogy mindkét meccsen megdolgozott a győzelemért a magyar válogatott, az nem lehet kérdés. A hajrában persze beszorultunk mindkétszer, de ebben nincs semmi meglepő: mindkét ellenfél győzni jött Budapestre, vélhetően a horvátok és a walesiek is komoly blamaként élik meg a vereséget, aminek elkerüléséért a hajrában már hiába tepertek a masszívan összeálló magyar csapat ellen.

Ahogy a bevezetőben is említettük, nagyon jól jött a mieinknek, hogy egy teljesen kilúgozott ellenféllel találtuk szembe magunkat, miközben a mieinket a szívük, és a szintén átlag felettit nyújtó közönség is hajtotta. Kellett az is, hogy ne legyen itt Aaron Ramsey és Garreth Bale (aki csak testben volt itt Budapesten), de mindez mit sem ért volna, ha nem használjuk ki.

Az megvan, hogy lőttünk még egy gólt, ugye?Az megvan, hogy lőttünk még egy gólt, ugye? Fotó: MTI

Rossi hazai mérlege továbbra is százszázalékos, és a csapatunk játékának fejlődése, illetve a sorjázó kiváló egyéni teljesítmények mellett ez a legnagyobb örömhír: hogy tudunk győzni. Nem hősies ikszekkel megyünk előre, hanem győzelmekkel, ráadásul ezeket jobbára nálunk lényegesen magasabban jegyzett csapatok ellen gyűjtjük be.

Mindez, talán nem sértődi meg rajta a magyar szakma, Marco Rossi érdeme. Nincsenek világklasszis játékosai, a keret tagjai vagy gyenge bajnokságokban játszanak, vagy erős ligákban nem játszanak, ezért megnő a csapat szerkezetének, a játékosok együtt mozgásának jelentősége. Rossi ezt oldotta meg úgy, hogy bár egyéni minőségben sehol nem vagyunk az ellenfelekhez képest, abszolút értékben felvesszük a versenyt, és le is tudjuk győzni őket.

Hozzászólások