Foci - Puskás örök klasszikusával dacolnak Európa legnagyobb kishalai
Puskás örök klasszikusával dacolnak Európa legnagyobb kishalai
Fotó: Europress/AFP

Puskás örök klasszikusával dacolnak Európa legnagyobb kishalai

Németh DánielNémeth Dániel
2019/02/09 13:09

"Kis pénz, kis foci, nagy pénz, nagy foci" - szól az örök klasszikussá vált mondat, amelyet állítólag Puskás Ferenc mondott el egykoron. Hogy valóban így történt-e (valószínűleg nem), cikkünk szempontjából kevésbé lényeges, viszont maga a kijelentés - származzon bárkitől - nagyon is aktuális. Soha nem volt még ennyire drága dolog játékost igazolni, pláne a labdarúgás legmagasabb szintjein, és soha nem volt még ennyire nehéz feladat kevés pénzből jó csapatot építeni. Akad azért olyan klub, ahol az anyagi akadályok nem állnak a siker útjába.

Látszólag a pénz olyan mélyen beágyazódott a sportág szövetébe, hogy a modern futballban minden körülötte forog. A Manchester City és a Paris Saint-Germain a kiapadhatatlan közel-keleti csekkfüzetek előnyét élvezi, míg a tradicionálisan nagyhatalomnak számító klubok, mint a Manchester United és a Real Madrid, a brand globális értékére támaszkodik. Emiatt sok szurkoló szeme előtt ott lebeg a futball halálának víziója.

Érthető, hogy a pénzügyi kérdések miért váltak központi kérdéssé: a pénz beáramlása egyre inkább megteremtett egy olyan kultúrát, melyben a klubok kevésbé hajlandóak energiát áldozni a saját utánpótlásukra. A nagyoknál ez nem jelent problémát, hiszen megvan az anyagi lehetőségük, hogy ellensúlyozzák ennek a hatásait, és az átigazolási piacon elkövetett hibákat még mindig kijavíthatják a következő alkalommal egy új igazolással.

000_DV1706050.jpg Fotó: Europress/AFP

Azok viszont, akiket hagyományosan értékesítő kluboknak tekintünk, minden rossz igazolásért megfizetnek, mely a versenyképességükre is hatással van. A Bundesliga-éllovas Borussia Dortmundot értékesítő klubként definiálhatjuk, különösen a Jürgen Klopp-éra évei óta. Sztárjátékosaik, Marco Reus, Mario Götze és Robert Lewandowski kevés pénzért érkeztek, így váltak kiemelkedő játékosokká. A saját nevelésű Götze eladásából jókora profitot könyvelhetett el a BVB.

Az Ajaxot szintén értékesítő klubként szokás azonosítani, habár ott hagyományosan a világklasszis utánpótlás-akadémiára építenek. Louis van Gaal például 1995-ben zömmel saját nevelésű játékosokkal nyerte meg a Bajnokok Ligáját az Ajaxszal.

Visszaütnek a sikerek

Függetlenül attól, hogy olcsón vásárolja játékosait, vagy az akadémiájából építkezik, egy jelenséget minden értékesítő klubnál megfigyelhetünk. Egy sikeres korszakot követően a tehetségek kinevelése és az átigazolási piac réseinek kihasználása helyett a játékosok vásárlás kerül előtérbe, ezzel megszakad az a folyamat, ami egyébként  számukra nélkülözhetetlen lenne a magas szintű működéshez.

Furcsa módon a rendszer leépítése hosszabb távon jó jel lehet a klubok számára. Átesett ezen már a Dortmund, az Ajax, a PSV és a Lyon is, jelenleg mégis mindannyian trófeákért küzdenek. A Dortmund vezeti a Bundesligát, a PSV és az Ajax a Eredivisie bajnoki címéért folytat kiélezett küzdelmet, és mind a négy klubról elmondható, hogy jól teljesített az európai porondon.

000_1B68OJ.jpg Fotó: Europress/AFP

Sikereikre támaszkodva a Southampton és a Monaco is reménykedhet, két olyan értékesítő klub, aki letért a kijelölt útról. Azzal, hogy az átigazolási piac felől ismét a klubfilozófia felépítése felé került a fókusz, az eredmények is visszatértek az említett kluboknál, így egy játékos vagy az edző távozását kevésbé érzik meg. Ezt az utat kell követnie a Southamptonnak és a Monacónak is.

Holland iskola

Az Ajax és a PSV példája különösen sokatmondó, hiszen ők létezésük nagy részében erre a modellre támaszkodtak. Még amikor ez a két klub az európai elithez tartozott, összesen öt BEK/BL-győzelmet felhalmozva, a sztárjátékosaik előbb-utóbb akkor is távoztak, leggyakrabban Spanyolországba és Olaszországba. Johan Cruyff és Ronald Koeman a Barcához csatlakozott, Dennis Bergkamp az Internazionale játékosa lett, míg Frank Rijkaard, Marco van Basten és Ruud Gullit hármasa Arrigo Sacchi Milanjában vált legendássá.

Azzal együtt, hogy a holland iskola elvei alapján a távozókat hagyományosan saját nevelésekkel pótolták, az Ajax és a PSV történetében is találunk zavaros időszakot. 2009-ben - 1981 óta először - nem a nagy hármas (Ajax, Feyenoord és PSV) valamelyike nyerte meg az Eredivisie-t, majd az AZ sikerét követően a Twente is bajnok lett. Intő jel volt ez a holland nagyok számára. Ezt követően került sor az Ajaxnál a "bársonyos forradalomra", melynek során Cruyff és korábbi játékosok egy csoportja átvette az irányítást, újra a fiatalok nevelésére terelve az irányt.

A forradalmat zsinórban négy megnyert bajnoki cím követte, de a De Toekomst (az Ajax akadémiájának) újraépítése európai szinten éreztette leginkább hatását. Mint ahogyan Bergkamp a Stillness and Speed című, félig-meddig önéletrajzi könyvében is utalt rá, a visszatérő legendák azt a célt tűzték ki, hogy az Ajax rendszeres résztvevője legyen a Bajnokok Ligája negyeddöntőinek.

043_25196661.jpg Fotó: Europress/AFP

Saját nevelésű játékosok, mint például Matthijs de Ligt, Donny van de Beek, Kasper Dolberg és a nyártól Barcelonában futballozó Frenkie de Jong vezérletével az amszterdamiak veretlenül zárták a csoportkört, többek között kettő Bayern elleni döntetlennel az eredmények között.

Dušan Tadić, Nicolás Tagliafico és Hakim Ziyech nagyobb összegért cserébe igazolt az Ajaxhoz, ami alapján úgy tűnhet, az Ajax ezúttal is eltért az utánpótlás-játékosok fejlesztésétől. Lehet is benne valami, mert kétségtelenül benne van a holland trón visszaszerzésének szándéka, ugyanakkor ezeket a szerzeményeket igazolhatja az, hogy a Davinson Sánchez eladásából származó bevételt forgatták vissza, és közben a De Toekomst sem szorul háttérbe.

Legfőbb riválisuk, a PSV az Ajaxéhoz nagyon hasonló módon menedzseli tehetségeit az utánpótlásban, és talán ez vezetett ahhoz a hihetetlenül szoros csatához, ami mostanság jellemzi az Eredivisie-t. A PSV akadémiáját - épp úgy mint az Ajaxét - zömmel a klub korábbi sikeres játékosai irányítják, ami Ernest Faber, az akadémia vezetője szerint rendkívül fontos.

Faber maga is a PSV-akadémia terméke, és úgy látja, hogy a korábbi PSV-játékosok alkalmazása szükséges lépés volt ahhoz, hogy a holland labdarúgás csúcsán maradhassanak. Az akadémia minden egyes szintjéért korábbi játékosok felelnek, egyszerre biztosítva tapasztalatot és szakértelmet. Azzal kívánják elősegíteni a játékosok folyamatos fejlődését, hogy teletöltötték az akadémiát a PSV-módszerben nevelkedett szakemberekkel.

075_cottini-fcintern181211_npIXa.jpg Fotó: Europress/AFP

Mivel a financiális játékszabályok megváltoztak a labdarúgásban, az Ajax és a PSV is kénytelen előre gondolkodni. Például a nagyra tartott középpályás, Hirving Lozano esetében a PSV-nek készülnie kell a mexikói távozására, különösen, hogy európai topklubok figyelik a fejlődését. Gyorsan beépíthető játékost legkönnyebben úgy találhatnak, ha a rendszerből hoznak valakit, aki képes betölteni az első csapatnál keletkező űrt.

Játékosnevelés tekintetében a PSV legalább annyira biztos lábakon áll, mint a nevesebb rivális, Cody Gakpo, Jorrit Hendrix és Steven Bergwijn - hogy csak a legfrissebbeket említsük - első csapatos játéka alapján erősnek tűnik az akadémia.

Ebben a rendszerben a PSV-hez hasonló klubok folyamatosan keresik a legjobb megoldásokat, hogy javítsanak az akadémiájuk minőségén. Faber szerint az edzésmunka sokat változott az évek során, az erőre és taktikai felkészítésre épülő tréningeket korábban kezdik, jellemzően 13 éves korban, és a hagyományoshoz közelebb álló munkaidőt részesítik előnyben a heti négy-hat edzés helyett.

Olcsón igazol, drágán ad

Azzal, hogy a PSV és az Ajax ezt a játékospolitikát folytatta az igazolásokra épülő rendszerrel szemben, a pénzügyi lehetőségeihez mérten erős helyzetbe hozta magát. Ez a két csapat vívja az egyik legszorosabb csatát az európai bajnokságokban, a BL-ben kielégítették a nézőközönséget, úgy, hogy a PSV például brutálisan nehéz csoportba került a Barcelona, a Tottenham és az Internazionale mellé.

Régóta ismert, hogy a holland labdarúgás technikailag kiemelkedő játékosokat képez, emellett a fiataloknak is megadja a lehetőséget. Azonban alig 100 kilométerrel keletre, nagyon hasonló folyamat indult el Dortmundban. A szenvedélyes szurkolóiról ismert Borussia Dortmund a világ egyik első számú értékesítő klubjává vált Klopp irányításával, szereztek két bajnoki címet, egyszer pedig BL-döntőbe jutottak. Mindezt úgy, hogy alig költöttek játékosokra. Lewandowski és Reus 4.5, illetve 17 millió euróért igazolt a Dortmundhoz, Götze pedig az akadémián keresztül került a nagyokhoz.

043_dpa-pa_116568589.jpg Fotó: Europress/AFP

Ez a játékospolitika nagyon sikeres volt a BVB-nél, Klopp, Lewandowski, Götze és más kulcsjátékosok távozását követően azonban fokozatosan háttérbe szorult. Ebben a helyzetben van a Southampton és a Monaco is, mindkét klub játékosmegfigyelői hálózata nagyon eredményesnek számított a tehetségkutatás során, azonban ebben a szezonban mélypontra jutottak. Számukra Dortmund története kiváló példaként szolgálhat arra, hogyan lehet kilábalni ebből a válságból.

Elképzelhető, hogy elkerülhetetlen a fordulat azoknál a kluboknál, akiknél az az elv, hogy olcsón vásárolnak, drágán adnak. Simán lehet, hogy a sikereiket követően több pénzt kérnek tőlük egy-egy tehetségért cserébe. Látván, hogy a Dortmund a legnagyobb sztárjait kevésbé ismert játékosokkal pótolta, a BVB által megkörnyékezett klubok inkább megkérték az árát a kiszemelt játékosoknak, és a későbbi eladásból származó bevételekből is nagyobb százalékkal akartak részesülni.

Ez a folyamat játszódott le a Dortmund és egy csomó másik értékesítő klub esetében, miután kevésbé ismert játékosokra építve tudtak sikereket elérni. Habár az előző öt szezonból négyszer kvalifikálták magukat a BL főtáblájára, ebben az időszakban nem tudtak 15 pontnál közelebb kerülni a bajnok Bayern Münchenhez. A mélypontot a 2014/15-ös szezonban érte el a BVB, amikor a 20. fordulóban még a kiesési playoff-helyen állt.

Bár az Európa-liga selejtezőt még elcsípte szezon végére a Dortmund, Klopp távozott. Őt a PSG jelenlegi vezetőedzője, Thomas Tuchel követte, azonban csak két évet töltött a klubnál, majd Peter Bosz és Peter Stöger sem tudta hosszú távon bebetonozni magát. Joggal aggódtak a gyakori edzőcsere miatt a németeknél.

043_dpa-pa_116568611.jpg Fotó: Europress/AFP

Eleve nem ígérkezett könnyű feladatnak a nagyszerű Klopp pótlása, ráadásul a menedzserek váltogatása miatt a BVB kénytelen volt többet költeni a piacon, hogy az új edzők saját képükre formálhassák a keretet. Miután Tuchel és Bosz sem juttatta vissza a Dortmundot a csúcsra, Lucien Favre kinevezésével és a saját tehetségeik fejlődésével az egész szezont a Bundesliga élén töltötték.

Egész idényben egy-egy meccset veszített a BVB a bajnokságban és a BL-ben, mely főként annak köszönhető, hogy remekül építenek a klub történetének egyik legsikeresebb időszakát is meghatározó játékosra, Reusra, illetve a felnőtt csapatnál egyre sikeresebb fiatalokra. Dan-Axel Zagadout, Manuel Akanjit és Raphaël Guerreirót egyaránt olyan korban igazolták a védelembe, hogy még a Dortmund-módszer szerint formálhatóak legyenek.

Mégis egy angol fiú került a középpontba, név szerint Jadon Sancho, aki kijátszotta a kezdőből az amerikai szupertehetséget, Christian Pulisicet. Sebessége, technikája és a labda nélküli mozgása szinte vonzza a szemet, többek között az angol válogatott szövetségi kapitányáét is, Gareth Southgate meghívta a válogatottba. Csapatában betöltött egyre meghatározóbb szerepe is rávilágít, mennyire fontos a klub számára a fiatal játékosokba vetett hit.

Szét fogják szedni, de nem gond  

A francia bajnokság történetének egyik legdominánsabb csapata volt a 21. század elejének Lyonja, aki szintén az átigazolási piac réseit használta ki, sztárjait kevésbé ismert játékosokkal, vagy - mint például Karim Benzema esetében - saját neveltjeikkel pótolták.

Az a jelenség, amit megfigyelhettünk a Dortmundnál, az Ajaxnál és a PSV-nél, és amivel a Southamptonnak és a Monacónak szembe kell most néznie, az évtizedfordulót követően a francia klubnál is felütötte fejét. Ebben az idényben viszont az OL egyre inkább megvillantotta a sziporkázó tehetségét, így a Manchester City elleni megérdemelt győzelem alkalmával, vagy legutóbb a PSG ellen. Az igazán átütő sikerben egyedül saját kiegyensúlyozatlansága gátolja meg a Lyont. 

000_1D59SO.jpg Fotó: Europress/AFP

Európában veretlenek, a Ligue 1-ben a harmadik helyen állnak, így sok semleges szurkolót állítottak a maguk oldalára, különösen, amikor az Etihadben feltörölték a padlót a Cityvel. Hasonlóan a fentebb már említett klubokhoz, olyan játékosok vezetik őket, akik nagyon is tisztában vannak a Lyon-módszerrel.

Nabil Fekir, az akadémiáról származó középpályás a keret szíve, egyszerre csapatkapitány és kulcsember, aki gyakran dönti el a mérkőzéseket egyéni kvalitásainak köszönhetően. Hatása más játékosokon is érződik, mivel a fiatalok őt tekintik követendő példának. Ferland Mendy, Tanguy Ndombele, Lucas Tousart és Houssem Aouar szintén segítettek visszatenni a Lyont a francia futball élére, várhatóan mindannyian jelentős összegért cserébe távoznak majd a déli városból.

Ha ezek a játékosok elhagyják a klubot, az akadémia felé fordított nagyobb figyelemnek és az olcsón vásárol-drágán elad modellnek köszönhetően a Lyon jó állapotban maradhat. Azok a fiatalok, akik ugyanazon módszer szerint edzenek, mint az első csapatosok, könnyebben megoldhatják az első osztályú futballra való átállást. Ezzel a rendszerrel a Lyon anélkül tarthatja fenn eredményességét, hogy az átigazolási piacon azonnali sikerrel kecsegtető üzletekre támaszkodna.

Követni a nagyok példáját

Miután 2017-ben megnyerte a Monaco a bajnokságot, a játékosállománya drasztikusan átalakult. A kulcsjátékosok eladásából mintegy 530 millió eurós bevételre tett szert, többek között Kylian Mbappé, Bernando Silva, Benjamin Mendy és Fabinho is távozott azóta. Leonardo Jardim változatlanul olyan kerettel dolgozhat, amiben van potenciál, azonban így is nagyon messze vannak a pár évvel ezelőtti bajnokcsapat színvonalától.

Noha a Southampton soha nem jutott akkora magasságokba, mint a Monaco, szintén nem tudta zökkenőmentesen fenntartani átigazolási politikáját. Virgil van Dijk, Sadio Mané, Luke Shaw és Adam Lallana pótlását sem sikerült megfelelően megoldani, emiatt a Szentek igencsak közel sodródtak a kiesőzónához a Premier League-ben.

066_DPPI_40215404_058.jpg Fotó: Europress/AFP

Ralph Hasenhüttl érkezése menedzseri oldalon valamelyest javított a formán, ami talán annak is betudható, hogy személye sokkal közelebb áll Mauricio Pochettinóéhoz és Ronald Koemanéhoz, akik a Southampton legjobb időszakában irányították a klubot. Mióta átvette az irányítást, az eredmények drasztikusan javultak a Mark Hughes-érához képest, és a fiatal játékosok beáramlásával a fényesebb jövő reménye is megcsillant a szurkolók előtt.

Yan Valery, Michael Obafemi és Callum Slaterry egyaránt bőséggel megkapta a lehetőséget az osztráktól, és az ígéretes kapus, Angus Gunn is bemutatkozhatott a Premier League-ben. Nem kapott gólt, sőt, a mérkőzés emberének választották a Chelsea elleni 0-0 alkalmával. Még James Ward-Prowse, az egykoron a jövő angol sztárjának kikiáltott középpályás is visszakerült a kezdőcsapatba, és újabban már gólokkal hálálta meg a bizalmat.

Mindegyik fentebb említett klub nálánál jóval nagyobb halakkal verseng a piacon, ennek megfelelően kénytelen más utat járni, hogy fenntartható sikereket produkáljon. Azzal, hogy nagyobb hangsúlyt fektetnek egy olyan játékstílus kialakítására, ami valamennyi korcsoport számára alkalmazható, lehetővé teszi a fiataloknak, hogy korábban csatlakozzanak a felnőttekhez. Az Ajax, a PSV, a Dortmund és a Lyon egyaránt előkészítette a sikereket: az olcsón vásárol-drágán elad koncepcióval ravasz igazolásokat hajtanak végre, ezzel is támogatva a rendszerből kikerülő fiatalokat.

A futballt még mindig nem a gazdagok csekkfüzetével játsszák, de a dinamika kétségtelenül megváltozott azok javára, akik mélyebb zsebbel rendelkeznek. Néhány klub azonban képes volt fenntarthatóbb modellt kidolgozni, és - különösen ebben a szezonban - szárnyalnak. Feltámadásuk a Southamptonhoz és a Monacóhoz hasonló klubok számára remek példaként szolgálhat, így rövid időn belül megfordulhat a szerencséjük. Hiszen a halhatatlan Cruyff szavaival élve: "Miért ne lehetne megverni egy gazdagabb klubot? Sosem láttam még gólt szerezni egy zsák pénzt."

via thesefootballtimes

Hozzászólások