Serie A - Nyolc jó meccs miatt eldobta a jövőjét az AC Milan?
Nyolc jó meccs miatt eldobta a jövőjét az AC Milan?
Fotó: Europress/AFP

Nyolc jó meccs miatt eldobta a jövőjét az AC Milan?

Németh DánielNémeth Dániel
2020/07/22 14:27
Mindig megvan a veszélye annak, ha egy klub a rövid távú trendek alapján változtatja meg a stratégiáját, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy az érzékelt eredménysor tartós marad. Kicsit ilyen érzésünk lehet az AC Milan keddi közleményét látva, ugyanis a hosszú hetek tárgyalássorozatát és egyeztetéseit követően kiderült, mégsem Ralf Rangnick lesz a klub vezetőedzője és a sportigazgatója.

A milánóiak a Sassuolo-Milan találkozó utánr szerették volna megtenni a nagy bejelentést, de a Kicker - remek érzékkel - már a meccs első játékrészében ledobta a bombát, miszerint mindenki marad a helyén: Pioli a Milan kispadján, Rangnick pedig a Red Bull futballbirodalmának csúcsán. Ezt leszámítva a felek teljes titokban tartották a hírt, mert még a tűzhöz viszonylag közel lévő játékosok számára is új volt az infó, Zlatan Ibrahimovic például élő adásban döbbent meg a bejelentésen. (Vagy piszok jó színész, mely esetben innen megítélünk egy Oscart neki.)

Ami mindent megváltoztatott

Ivan Gazidis vezérigazgató már februárban előrehaladott tárgyalásokat folytatott Rangnickkal, gyakorlatilag csak az aláírás és a bejelentés hiányzott, amikor beütött a koronavírus-járvány. Ez mindenütt lelassította a folyamatokat, a bajnokság szünetelt, senki nem tudta, mi lesz a szezonnal, be lehet-e fejezni egyáltalán. A felek folyamatosan egyeztettek, ennek nyomán lassan körvonalazódott is egy minimum hároméves projekt, amelyben a legfontosabb feladatok, így a sportigazgatói és edzői tevékenységek egyaránt Rangnick kezében összpontosultak volna.

Pioli marad az AC Milan vezetőedzője | Eurosport

A következő szezonban is Stefano Pioli irányítja majd az AC Milan labdarúgócsapatát, miután megállapodott a klubbal szerződésének meghosszabbításáról. Az 54 éves trénert tavaly októberben nevezték ki, és a kezdeti nehézségek után csapatával egyre jobb teljesítményt nyújtott, ennek ellenére február óta az olasz sajtó biztosra vette, hogy csak a mostani szezon végéig marad posztján és a német Ralf Ragnick váltja majd, akivel február óta tárgyaltak a piros-feketék.

A szünet előtti utolsó mérkőzésén a Milan reménytelenül játszott, 2-1-re ki is kapott hazai pályán a Genoától. Az idény elején megfogalmazott célok igen messzire kerültek a középmezőnyben szerénykedő piros-feketéktől, akik látványosan rossz csapat benyomását keltették: 26 mérkőzésen 28 (!) gólt szereztek, -6-os gólkülönbséggel álltak, otthon pedig mintha teljesen elfelejtettek volna focizni, a San Siróban 13 meccsen 17 pontot szerzett a csapat. Nem sok jóval kecsegtetett, hogy a neheze még hátra volt az idénynek.

Rövid időn belül a Romával, a Lazióval, a Juventusszal és a Napolival is játszania kellett a Milannak, és a csapat akkori formája alapján legfeljebb 4-5 ponttal számolhatott előzetesen.

Eltelt három hónap, az erőviszonyok pedig alaposan átalakultak. A korábban csak botladozó milánóiak az újraindítás óta veretlenek, a fentebb említett sorozatot 10 ponttal zárták, mindkét római csapatot és a Juventust is legyőzték. Az biztos, hogy a karantén alatt nem lazsáltak a játékosok: látványosan javult az erőnlétük a szünet óta, az önbizalmuk az egekben van, amivel szinte varázsütésre érkezett meg a forma is. Franck Kessié játéka az atalantás teljesítményét idézi, Hakan Calhanoglu pedig talán egész pályafutása legjobb időszakán van túl.

Pioli alatt már korábban is megfigyelhető volt a javulás, de nem ennyire drámai mértékben. Marco Giampaolo kudarca után a kapu mindkét oldalán jobb Milant láthatott a közönség, több helyzetet alakított ki, kevesebbet engedett. Ezzel együtt is legfeljebb átlagos volt a piros-feketék teljesítménye, ráadásul sokszor még a várható eredményeitől is elmaradt. A szünet előtt a Milan lőtte legnagyobb mértékben alul a várható góljait (10.59), ami nagyjából a szinte biztosan kieső SPAL teljesítményével volt egyenértékű.

Nem úszhatta meg a Milan edzője, hogy csapata egy megszeppent újonc benyomását keltette | Eurosport

Marco Giampaolo menesztése a válogatott szünet miatt nem csak időszerű, de logikus döntés is volt. Az olasz szakember nem találta meg a kellő összhangot a játékosokkal, ráadásul október közepéig még csak felismerhető stílusjegyeket sem sikerült megalapoznia a Milannál, ami így nem csak eredménytelenül, de kilátástalanul is futballozott.

 

Ez a tendencia az újraindítás óta megfordult. Június óta a Milan 27 gólt szerzett, vagyis jelentősen túlteljesíti a 19.81-es xG-jét. Ezek a számok egyébként azt mutatják, nem csak egy egyszerű fellángolás ez, a helyzetek minősége alapján is fejlődött a Milan. Csak az Inter alakított ki ennél is nagyobb minőségű helyzeteket (23.17), és akkor is a top 3-ban van Pioli csapata, ha a büntetőket figyelmen kívül hagyjuk a várható góloknál (16.76). Közben hátul sincsenek gondok, a Milan 10 kapott gólja a 3. legkevesebb az újraindítás óta eltelt időszakban.

Hiányos lenne Pioli önéletrajza?

Azt tehát ostobaság volna megkérdőjelezni, hogy Pioli munkája idővel beérett, a Milan hatalmas változáson ment keresztül az elmúlt hónapokban. A kérdésünk csak az, meglepett-e ez bárkit is. Az 54 esztendős szakember ugyanis túlzás nélkül mindegyik állomásán képes volt hasonlóra, és rendszerint már két-három hónap után markánsan érződött a csapatra gyakorolt hatása. Legnagyobb sikerét a Lazióval érte el, amelyet a 2014/15-ös szezonban bronzéremhez segített a Serie A-ban, vagyis kivívta a BL-indulás jogát.

Nem véletlen azonban, hogy a szakembert előbb-utóbb mindenhonnan elzavarták. Rómában a következő idény áprilisáig bírta, miután az eredmények nagyon visszaestek az egy évvel korábbihoz képest. Később az Internél is ugyanez volt a helyzet, azzal a különbséggel, hogy itt beugró edző volt, és a hirtelen jött formajavulás (benne egy kilencmeccses győzelmi sorozattal) után egy hétmeccses nyeretlenségi széria következett (öt elveszített találkozóval) ezért már három fordulóval a vége előtt megköszönték a munkáját.

Most már nemcsak a pályán, a padon is van egyfélidős játékosa az AC Milannak | Eurosport

Már október elején tüzet kell oltania a Milan vezetőségének. Maldiniék Marco Giampaolo kirúgásával beismerték a tévedésüket, de menet közben annyira nehéz edzőt váltani, hogy kétséges, nem mélyítenek-e tovább a klub válságán Stefano Pioli kinevezésével. A szakember ugyanis klasszikus egyfélidős játékos.

Pioli a Laziónál 

+ 2015 februárja és áprilisa között volt egy tízmeccses veretlenségi sorozata a Lazióval, amely során kilenc meccset megnyertek és csak az Olasz Kupa elődöntőjében játszottak egy döntetlent a Napolival.
+ Az idényt 26 győzelemmel, 7 döntetlennel és 12 vereséggel zárták, 88 rúgott gól mellé 42 kapott társult, meccsenként 1,89-es pontátlagot hoztak.

- Utána viszont nem sikerült a BL-főtáblára kerülés.
- A következő idényben már csak 1,46-os volt a meccsenkénti pontátlag, 60 lőtt gól mellett 61-et kaptak, áprilisban menesztették.

Pioli az Internél 

+ 2016 decembere és 2017 januárja között kilencmeccses győzelmi sorozata volt az Interrel, majd két vállalható vereség (Lazio és Juventus) után öt meccsből négyet megnyert, a Cagliarit 5-1-re, a Gasperini-féle Atalantát 7-1-re verve.

- Ezt követően viszont egy hétmeccses nyeretlenségi sorozat következett (két döntetlen, öt vereség), három fordulóval a vége előtt ki is rúgták.

Nem véletlen, hogy Mártha Bence kollégánk Pioli kinevezését követően pont arra hívta fel a figyelmet, hogy tartós sikereket nem tőle kell várni. "Pioli mindezek ellenére nem rossz edző, sőt abban például kimondottan erős, amit a Milannál elsősorban várnak tőle: mindig relatíve gyorsan épített fel kimondottan jó focit játszó, erős csapatokat. Megtette a Laziónál és a Fiorentinánál is, sőt az Internél is ígéretesen kezdett, szóval nem mondható, hogy nagy lenne rá a kabát. Csakhogy ahogy az idő telt, valahogy kifogyott a tankból a nafta."

Szintén Benito tollából származik az "egyfélidős játékos" kifejezés, ami tökéletesen illik az edző pályafutására. Ez alapján felmerül a kérdés, vajon mérlegelte-e a Milan vezetősége, hogy Pioli néhány hónap erejéig valamennyi munkaadójánál megváltónak tűnt, de épp oly hirtelen tűntek el a látványos játékkal társuló eredmények, mint ahogyan megjelentek az edző érkezésével. Nyilván figyelembe vették, épp ezért annyira érdekes a Piolinak szavazott bizalom, ami a 2022-ig tartó szerződéshosszabbításban nyilvánult meg.

De nem is ez a lényeg

Fontos azonban megjegyezni, hogy itt nem csak a Rangnick-Pioli, de a Rangnick-Maldini csere hatásait is figyelembe kellett venni. Sőt, minden túlzás nélkül mondhatjuk, hogy utóbbi volt a fontosabb, hiszen a Milan problémái inkább fakadnak a rossz vezetői döntésekből, mintsem az edzők által elkövetett taktikai hibákból. Éppen ezért elgondolkodtató, hogy a hírek szerint Rangnick érkezése végül azért hiúsult meg, mert Pioli munkáját látva Gazidis azt szerette volna, hogy a német csak a sportigazgatói teendőkért feleljen. 

Amennyiben igazak ezek a hírek, az azt jelenti, hogy elsősorban Pioli munkája győzte meg a vezérigazgatót, vagy a klubot birtokló Elliott nevű cég döntéshozóit, ami egy picit más kontextusba helyezi a keddi bejelentést. Mert lényegében nyolc jó mérkőzés miatt lemondtak arról az átalakítási és átszervezési folyamatról, amit Rangnick érkezése garantált volna. A német szakember fantasztikus munkát végzett a Red Bull-birodalomban, néhány év alatt az egyik legjobban szervezett klub(rendszer) épült fel az irányításával.

Ez a fajta modern szemlélet teljességgel hiányzik a Milanból, amely legnagyobb sikereit az elnök-tulajdonos pénzügyi ereje köré építve érte el. Silvio Berlusconi meggyengülését és 2017-es távozását követően a szervezetnek kellett volna előtérbe kerülnie, ami vezetői válságot idézett elő: a Milan már nem csak az edzőit, de sportigazgatóit is évente lecseréli. Rangnick lehetett volna a megoldás a Milan szervezeti gondjaira, és egy nagy lépés a gazdasági önállóság irányába, amely kimondott célja a tulajdonosi körnek. 


Maldini egyébként egyáltalán nem végez rossz munkát sportigazgatóként, játékoseladási és vásárlási fronton egyértelműen pozitív a változás. Mindezt valamelyest beárnyékolja, hogy Giampaolo kinevezésével nagyon melléfogott, ami nagyjából már októberre értékelhetetlenné tette a Milan szezonját, és ezen az sem nagyon változtat, ha a hátralévő három bajnokiját megnyeri a csapat. Egy klubvezető munkáját nehéz egy ennyire rövid idő alapján értékelni, de az eddig látottak alapján akár Maldinivel is fejlődő pályára állhat a klub.

Valószínűleg a döntésben az is motiválta Gazidiséket, hogy a tavalyi szezon után ne lépjen ugyanabba a folyóba a klub. Akkor Gennaro Gattusónak köszönte meg a munkáját a Milan, miután épphogy, de lemaradt a BL-indulásról a csapattal. Jött helyette Giampaolo, aki teljesen más szemléletet próbált megvalósítani, hogy aztán csúfosan belebukjon. Rangnicknak pedig nem csak az olasz futballkultúrát kellett volna megszoknia, de várhatóan az új Serie A-idény valamikor szeptember közepén rajtol, vagyis nagyon kevés ideje lett volna a csapat átalakítására.  

Könnyen lehet azonban, hogy így is a múlt hibáit követi el ismét a Milan. Ez a döntés ugyanis ugyanarra a rövid távú gondolkodásra és koncepciótlanságra utal, ami a klub védjegyévé vált az elmúlt években. 

Hozzászólások