Serie A - Elfeledett zsenik viszik előre az utóbbi évek legvalószínűtlenebb sikertörténetét
Elfeledett zsenik viszik előre az utóbbi évek legvalószínűtlenebb sikertörténetét
Fotó: Europress/AFP

Elfeledett zsenik viszik előre az utóbbi évek legvalószínűtlenebb sikertörténetét

Németh DánielNémeth Dániel
2020/05/18 09:42
Az utóbbi évek egyik legvalószínűtlenebb sikertörténete Bergamóban íródik, ahol pár év alatt - kis túlzással a semmiből - BL-negyeddöntős csapat épült. Az Atalanta két legnagyobb sztárja legalább ennyire váratlanul került a rivaldafénybe, mindketten bőven a harminchoz közelítve kezdték megmutatni tudásuk legjavát. Ma már a világ egyik leghalálosabb támadóduóját alkotják. 

Szicília, 2013. április 21. A Catania és a Palermo játékosai már javában készülnek a Derby di Siciliára. Amikor a mérkőzést vezető Paolo Mazzoleni megadja az engedélyt a kezdésre, senki sem gondol bergamói származására, vagy arra, hogy ennek az információnak bármilyen jelentősége lenne. Szigorú értelemben véve nincs is, legfeljebb csak apró érdekesség azzal a tavaszi délutánnal kapcsolatban, hogy évekkel később kettő, utolsó derbijére készülő játékos pályafutásában is meghatározó helyszín lett a város.

Húsz perccel a mérkőzés vége előtt még 0-0-ra állt a találkozó, amikor a pöttöm Alejandro "Papu" Gomez csodálatos labdát küldött jobb külsővel a tizenhatoson belülre. Pablo Barrientos meg is szerezte a vezetést a Gli Elefantinak, de aztán jött a dráma, a 95. percben a Palermo csapatkapitánya és legjobbja, Josip Ilicic kiegyenlített, így a két csapat legutóbbi találkozója pontosztozkodással ért véget. Nyaranta több millió turista látogat Szicíliába, az Etna, a Stromboli és a Templomok völgye miatt.

Gómez és Ilicic viszont ezzel ellentétes utat bejárva elhagyta a szigetet, mit sem sejtve arról, hogy hat évvel később a Serie A - ha nem Európa - egyik legfélelmetesebb duóját alkotják majd.

Az úticél, ami bekerült az útlevelükbe aznap, amikor elhagyták a Catania-Fontanarossa repülőteret, kevés betekintést engedett a karrierjük későbbi alakulásába. A szlovén támadó a Vincenzo Montellával negyedik helyen végző Fiorentina mellett döntött, míg Gomez az argentin kontingens (Cristian Villagra, José Sosa and Sebastián Blanco) hívására a Metalist Kharkiv felé vette az irányt. Gomez lépése annak fényében feltűnően kevés ambícióról árulkodott, hogy a szélsőnek az Atlético Madridtól és az Intertől is volt ajánlata.

Pályafutását Buenos Airest hátrahagyva az Arsenal de Sarandinál kezdte, majd 2009-ben a San Lorenzóhoz szerződött. Itt figyelt fel rá a Catania, amely egy szezonnal később 3 millió eurót fizetett a játékjogáért. Ilicic útja valamivel rögösebb volt. A mai Bosznia-Hercegovina területén született, azonban egy éves korában, édesapja halálát követően Szlovániába költözött a család. Éveken át kisebb klubokban szerepelt, míg nem az Interblocknál összejött neki az áttörés. 2010 nyarán a Mariborhoz igazolt, hogy aztán három hónap után tovább is álljon.

Történt ugyanis, hogy a Palermo elleni Európa-liga-selejtezőn olyan jól teljesített, hogy az i Rosanero vezetősége már másnap kivásárolta a szerződéséből. Talán nem a véletlen műve, hogy Ilicic és Gomez ugyanazon a nyáron került Olaszországba. Talán ez pont így volt megírva.

Mindketten nehezen alkalmazkodtak a Szicília utáni életükhöz. Ilicic három idényt töltött Firenzében, ahol időnként megmutatta klasszisát, a kiegyensúlyozottság azonban hiányzott a játékából. Gomez ukrajnai kitérője pedig valóságos katasztrófa lett: miután nem tudott alkalmazkodni az ottani élethez, a 2014-es krími válságot követően megtagadta a csapathoz való visszatérést. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a csodaszámba menő sikerek elkerülték őket, végül azonban megtalálták a számításukat, méghozzá egy mitikus görög vadászról elnevezett klubnál.

ilicic-fiorentina-min.jpgFotó: Europress/AFP 

Az argentin támadó Ilicic előtt három évvel, 2014-ben került az Atalantához, ahol az első szezonban még a kiesés elkerülése volt a csapat fő célja, 2016 nyarán azonban komolyabb változásokon ment keresztül a klub, ekkor érkezett a vezetőedzői székbe Gianpiero Gasperini. Az olasz edző okosan felépített és a támadó futballt előtérbe helyező taktikájának köszönhetően az Atalanta negyedik helyen végzett a bajnokságban, Gómez pedig karrierje addigi legjobb évét zárva, dupla számjegyet ért el a gólok és a gólpasszok terén is.

Ilicic viszont csalódást keltő éven volt túl, minden sorozatot figyelembe véve csak hat gólt szerzett. Firenzében már nem tartottak rá igényt, és már nagyon közel volt, hogy a Sampdoriához szerződjön, amikor a korábbi palermói főnöke, Gaspierini is bejelentkezett érte, és 5,7 milliót ajánlott a szélső játékjogáért. Ilicic átalakulásában/kibontakozásában hatalmas szerepet játszott, hogy az edzője hitt benne: Gasperini kedvenc 3-4-3-as formációjának egyik szabadon szélsőjeként kapott lehetőséget Gómez mellett.

Utóbbi mindig is híres volt arról, hogy bátran felvállalta a védőkkel szembeni párharcokat, remekül kihasználva alacsony súlypontját. Ilicic pedig szintén átlag feletti technikával rendelkezett, amint azt a Sampdoria ellen szerzett szólógólja során is demonstrálta 2013 áprilisában.

Fontos megjegyezni, hogy az Atalanta fantasztikus felemelkedését nem lehet csak a két támadóra és a zseniális taktikusra leegyszerűsíteni. Ott van például a klub híres akadémiája, amely az elmúlt években olyan játékosokat termelt ki, mint például Franck Kessié, Leonardo Spinazzola és Mattia Caldara. Gasperini egyik legnagyobb erőssége pont abban rejlik, hogy képes átlagos képességű játékosokból kihozni a maximumot, és az Atalanta számos ékszert is adott a labdarúgásnak, azonban az tagadhatatlan, hogy Ilicic és Gómez volt a két gyémánt. 

Pénz nélkül, ám végtelen szakértelemmel építi jövőjét az óriásölő klub | Eurosport

Régóta nem hozott ennyi meglepetéseredményt az Olasz Kupa, mint most: kedden a Milan győzött a Napoli ellen (2014 óta először), majd a Fiorentina rámolt hét gólt a széteső Roma kapujába, az igazi csattanó azonban szerda estére maradt: az Atalanta 3-0-ra győzött a Juventus ellen, amivel biztossá vált, hogy nem fogja zsinórban ötször megvédeni címét a torinói klub.

Első közös idényükben az Atalanta hetedik helyen zárt a bajnokságban, újra megváltva jegyét az Európa-ligában, emellett elődöntős volt az Olasz Kupában. A bergamóiak a Juventusszal már nem bírtak a négy között, egy körrel korábban viszont 2-1-re legyőzték és kiejtették a Napolit, amely sikerhez Gómez egy csodálatos szólógóllal járult hozzá. Miután mellel levette Gosens hosszú átadását, egy finom mozdulattal becsapta Vlad Chirichest, majd Pepe Reina mellett a kapuba juttatta a labdát. Sakk-matt.

Az Európa-liga-selejtezőben az Atalanta fájó körülmények között búcsúzott a Koppenhága ellenében, Ilicicnek pedig még ennél is komolyabb problémái voltak. 2018 nyarán nyirokcsomó-gyulladással diagnosztizálták, amit egy baktériumfertőzés okozott. A szlovén két hónapig kórházban volt, az orvosai pedig az életéért is aggódtak. Szerencsére felgyógyult, és a szezon második felére visszatérhetett Gómez mellé a csapatba. Vele kiegészülve szép lassan visszakapaszkodott a tabellán a csapat, a szezon végén már a BL-indulás is elérhető közelségbe került.

Ahhoz, hogy 112 éves története során ott legyen a legrangosabb európai kupasorozatban a csapat, a Sassuolót kellett legyőzni. Domenico Berardi találatát követően úgy tűnt, elronthatják a bergamói bulit, Gomez azonban csapatkapitányhoz méltó módon a vállára vette a csapatot. Előbb egy szögletet követően helyzetbe hozta Dúvan Zapatát, aki második próbálkozásra a kapuba pofozta a labdát, majd ő maga érkezett remek ütemben egy Ilicic-lövés utáni lepattanóra. Teljesítményét azzal koronázta meg, hogy Mario Pasalicnak is kiosztott egy gólpasszt.

Amikor Gómez a Metalisttól megérkezett az Atalantához, kevesen gondolták róla, hogy pár év múlva ő lesz a mindkét milánói csapatot megelőző, Serie A-bronzérmes csapat egyik vezére. Ebben a szezonban ráadásul még az Olasz Kupa döntőjébe is bejutott az Atalanta, és ugyan a Laziótól kikapott, így is csodálatos idényt zárt. Hihetetlen módon még ennél is volt feljebb.

Időbe telt, mire az Atalanta alkalmazkodott az új környezetéhez. A BL-ben 4-0-ra lesöpörte a csapatot a Dinamo Zagreb, majd a Shakhtar és a Manchester City ellen is vereség lett a vége. A fordulat a ManCity otthonában kezdődött el, amikor Gómez átadását követően Pasalic kiegyenlített (1-1), majd sikerült visszavágni a Dinamónak (2-0), és a mindent eldöntő mérkőzésen 3-0-ra megverte az ukránokat is a bergamói csapat. Egy újabb csodával határos, bravúros menetelésnek köszönhetően az Atalanta bejutott a tizenhat közé a BL-ben.

Decemberben Gómezt Bergamo tiszteletbeli polgárává avatták, amiért hozzájárult a város európai színtéren való megjelenéséhez, egyúttal elismerve profizmusát és hogy a beérkező ajánlatok ellenére hű maradt az Atalanta ügyéhez. 

Utóbbi azért is fontos, mert Gómez és Ilicic pályafutásában későn jött el a robbanás, mindketten 32 felett járnak, vagyis nincs már sok idejük, hogy kiaknázzák a lehetőségeiket. Ez persze relatív, hiszen egyik játékoson sem fog a kor, sőt, az évek előrehaladtával egyre és egyre jobbak lettek. Nekik köszönhető, hogy az Atalanta a túlélésért folytatott évtizedes, körömrágós küzdelmei után ma már inkább a művészetről szól. Ugyanúgy van valami rejtély a csapat körül, ma már azonban az a kérdés, mi lesz a két klasszis következő nagy dobása. 

Chiriches személyében akad egy olyan játékos aki, ezt többször is a saját kárán tapasztalta meg, 2019 szeptemberében egy újabb Gómez-villanás során került a rossz oldalra. Az argentin előbb lerázta magáról Berardit, majd Jeremy Toljan lábai között átfűzte a labdát, és hiába érkezett a kétségbeesett román védő, Gómez Andrea Consigli eszén is túljárt, csapata pedig 4-1-re nyert. Egy hónappal később a bergamóiak hét gólt lőttek az Udinese ellen, Ilicic duplázott, Gómez pedig két előkészítéssel járult hozzá a győzelemhez.

Decemberben az alázatukról is ismert játékosok a karácsony szellemiségében az AC Milan-szurkolóit ajándékozták meg gólokkal. Az első félidő elején Ilicic a félpályánál labdát szerzett, majd a bal oldalon álló Gómezhez passzolt. Az argentin a szélen megnyíló területet kihasználva rágyorsított korábbi csapattársára, Andrea Contira, kiosztott egy kötényt, és Gianluigi Donnarumma kapujába bombázta a labdát. A második félidőben az argentin találta meg Gosenst egy labdával, akinek a lapos lövését végül Pasalic váltotta újabb gólra. 

Nem akart kimaradni a buliból Ilicic sem. Egy gyors kontra során Pasalic hozta játékba a szlovén játékost, aki lerázta magáról Davide Calabriát, és 3-0-ra módosította az állást. Mind közül a negyedik volt a legokosabb találat: Gómez ahelyett, hogy a szabadrúgást 30 méterről a tizenhatoson belülre ívelte volna, inkább Ilicicet hozta játékba, aki Suso mellett áttette a labdát az általa preferált bal lábára, hogy aztán egy látványos góllal zárja az akciót. A végeredmény 5-0 lett, a La Dea megalázó csapást mért a hétszeres BEK/BL-győztesre.

Olaszországban a hagyományok szerint január 6-án, Vízkereszt idején cserélnek ajándékot. Találó módon ezen a napon lőtte Ilicic a szezon egyik legnagyobb gólját a Parma ellen. Gosens egy, a csapatra tipikusan jellemző bal oldali felfutásba kezdett, középen azonban nem tartózkodott két-fekete mezes játékos, ezért inkább a túloldalon álló Ilicichez ívelte a labdát. A szlovén nem habozott, kapásból a felső sarokba lőtte a labdát, a kapus, Luigi Sepe arckifejezéséről nagyjából annyit lehetett leolvasni: "jól van akkor."

A szlovén játékos lőtt egy másik csodagólt is: technikai fölényét demonstrálva szólóba kezdett, kicselezett három embert és újfent túljutott Sepén. Gómez is betalált, az 5-0-s győzelemből egy 20 méteres bombával vette ki a részét.

Minden csapat bolond lenne üresen hagyni a kaput a Serie A leghatékonyabb gólszerző gépezete ellen, azonban pontosan ez történt a liga egyik legjobb kapusával, a Torinónál kiválóan teljesítő Salvatore Siriguval. Egy hosszú kirúgást követően az egyik torinói játékos kézzel ért a labdához, a szabadrúgást elvállaló Ilicic pedig megérezte, hogy a kapus messze van a kapujától. Egy pillanat alatt felismerte a lehetőséget, majd a félpályáról elvállalta a lövést. Kell-e külön magyarázni, hogy ez az akció is góllal zárult?

Gómez ünneplés gyanánt megtisztogatta a szlovén játékos bal lábát, később pedig ő maga készítette elő a harmadik gólját, miután egy Zapatával történő egyérintőzést követően helyzetbe hozta csapattársát. Az argentinnak volt egy másik asszisztja is, amit Luis Murielnek osztott ki. Az egyik konklúzió az lehetne, hogy ha épp jó hangulatban van az Atalanta, nagyon nehéz megállítani a csapatot. Ez a Valencia számára is kiderült a BL-ben, a legjobb tizenhat között ugyanis 4-1-re behúzták a hazai meccsüket az olaszok.

Később ez a találkozó azért is a figyelem középpontjába került, a szakemberek szerint valóságos biológiai bombaként funkcionált a koronavírus észak-olasz terjedése során. Okosabb lett volna elhalasztani a meccset, de ez persze legkevésbé az Atalanta-játékosok felelőssége vagy hibája.

Nem sokkal később Ilicic újabb mesterhármast szerzett, ezúttal a Lecce védelmét szétzilálva, a csapat pedig meg sem állt hétig. A Valencia elleni visszavágón pedig történelmet írt Ilicic: ő lett a BL történetében az első játékos, aki egy idegenbeli meccsen négy gólt szerzett. Az Atalanta egészen szenzációs, 8-4-es gólkülönbséggel jutott negyeddöntőbe. Gómez - valószínűleg már csak megszokásból is - úgy érezte, hogy a sajtótájékoztatón is asszisztálnia kell a csapattársnak, és elismerése gyanánt csókot nyomott Ilicic fejére.

Valahol az otthoni karantén mélyén Mazzoleni nosztalgikus mosollyal gondolhat vissza arra a bizonyos szicíliai délutánra. Hogy mikor derül ki, kivel játszik az Atalanta a nyolc között, játszik-e egyáltalán, egyelőre nem tudhatjuk, de már ezzel a szerepléssel is túlszárnyalt a csapat minden várakozást. Több mint száz év kellett hozzá, de Papu Gómez és Josip Ilicic személyében az istennő olyan játékosokat kapott, akik tökéletesen illeszkednek legendás szépségéhez. 

via These Football Times

Hozzászólások