Serie A - Van ok az optimizmusra a Milannál, ezt a mélyponton lévő Roma ellen is bizonyíthatja
Van ok az optimizmusra a Milannál, ezt a mélyponton lévő Roma ellen is bizonyíthatja
Fotó: Europress/AFP

Van ok az optimizmusra a Milannál, ezt a mélyponton lévő Roma ellen is bizonyíthatja

Németh DánielNémeth Dániel
2019/02/03 12:22

Két szebb napokat is látott sztárcsapat rangadójával folytatódik az olasz bajnokság, a negyedik helyen álló Milan az ötödik Romához látogat. A tét óriási, hiszen az egyik gárda lépéselőnybe kerülhet Bajnokok Ligája-indulást jelentő negyedik hely megszerzéséért folytatott versenyben, de a rangadónak egyéb következményei is lehetnek, hiszen a Roma vezetőedzője az állásáért is küzd. A mérkőzés arra is választ adhat, tartósnak bizonyul-e a Milan feltámadása, avagy a Roma kerül közelebb a széteséshez.

Ha szigorúan a két edző rendelkezésére álló játékosokból indulunk ki, akár kész válasszal is szolgálhatunk az utolsó kérdésünkre. Di Francesco lehetőségei sérülések és eltiltások miatt igencsak limitáltak, Diego Perotti, Juan Jesus és Cengiz Ünder sérülés, Bryan Cristante és Steven Nzonzi eltiltás miatt nem áll az edző rendelkezésére, míg Justin Kluivert az Atalanta ellen csereként mutatott csapnivaló hozzáállása miatt kerülhet partvonalon túlra. A helyzet azonban ennél sokkal bonyolultabb.   

Melyik arcát mutatja a Roma?

Bár erős a mezőny a legkétarcúbb olasz csapat címre, többek között a Milan is pályázhatna rá, talán a Roma amplitúdója a legnagyobb az élcsapatok közül. Di Francesco csapata hétről hétre képes átmenni egyik végletből a másikba, és ez sokszor mérkőzés közben is igaz a fővárosiakra. Érdemes megnézni a 2019-ben lejátszott bajnoki mérkőzéseiket: a Torino ellen úgy nyert 3-2-re a Roma, hogy 2-0-ra is vezetett, mégis izgalmas lett a hajrá, miután egyenlíteni tudtak a vendégek. Egy hete pedig az Atalantával játszott 3-3-at, 

ami önmagában nem rossz eredmény, árnyalja viszont, hogy ezen a találkozón 3-0-s előnyt fogyasztott el a Roma.

A fővárosiak tavalyihoz viszonyítva visszafogott szezonja főleg a védelem gyengélkedésének köszönhető. Az előző idényhez képest a Roma nyolc góllal többet lőtt az első 21 forduló során, közben viszont 13-mal többet is kapott, ami rengeteg. Hogy ezt kontextusba helyezzük: tavaly egész évben 28-szor mattolták a Roma védelmét, idén viszont már 29-szer, és még van hátra 17 mérkőzés a bajnokságból. Ha ilyen ütemben kapná a gólokat a Roma, 50-nél állna meg szezon végén a mutató, ami borzasztó sok egy topcsapattól.

Hozzá kell tennünk, hogy csapatszinten már tavaly sem volt ennyire erős a Roma védekezése, akkor viszont egy világklasszis kapus állt a gólvonalon Alisson személyében, aki a várható gólokhoz képest 10,46-tal kapott kevesebbet. A brazil válogatott kapuvédő azóta a Liverpoolhoz szerződött, a Roma pedig a svéd Robin Olsennel pótolta, azaz hogy csak pótolta volna, hiszen az már a legelején is világos volt, hogy a topligákban teljesen rutintalan, 29 éves játékos nem fogja hozni Alisson teljesítményét. Legalább stílusosan jelentették be érkezését.

Ez viszont csak az érem egyik oldala, mert közben csapatszinten is gyengült a hátsó alakzat. Ha egy átlagos képességű kapus áll a kapuban tavaly, akkor is csak 38 gólt kapott volna a Roma, ami még mindig az ötödik legerősebb védelem lett volna a Serie A-ban, míg idén a 11.-ek ebben a tekintetben. A visszaesést az magyarázhatja, hogy a nyáron jelentős változásokon ment keresztül a keret, Kevin Strootman és Radja Nainggolan távozása, illetve Daniele De Rossi sérülése miatt Di Francescónak új középpályát kellett építenie. 

Ez a folyamat könnyebben menne, ha a nyári távozók pótlására igazolt játékosok hoznák a tőlük elvárt teljesítményt, ám egyelőre Steven Nzonzi és Bryan Cristante sem az igazi. Hiába játszik már hónapok óta Olaszországban, a világbajnok középpályás sokszor még mindig idegen testként mozog a csapatban, míg Cristante az Atalantában a támadók mögött játszott remekül, azon a poszton, ahol az amúgy pocsék formában lévő Javier Pastore és Lorenzo Pellegrini is előtte van a sorban. Illetve még valaki.

 

Az egyedüli fényt a sötétségben a fiatal Nicolò Zaniolo jelenti, akit nyáron az Intertől szerzett meg a Roma, a Nainggolan-transzfer részeként. A 19 éves középpályás november óta egyre több lehetőséget kapott edzőjétől, amit újabban gólokkal, gólpasszokkal szolgál meg. (Pályafutása első Serie A-gólja sokat elárul a játékáról.) Utolsó négy mérkőzésén 2 gólt és 2 gólpasszt jegyzett, így nem túlzás kijelenteni, hogy a fiatal játékos teljesítményén a Milan ellen is sok múlhat majd. 

Életjeleket mutat a Milan

Egészen novemberig kétségbeejtően rossz volt a Milan védekezése, az első 10 forduló során egyetlen mérkőzést sem tudott kapott gól nélkül lehozni, amire azt megelőzően az 1932/33-as szezonban volt utoljára példa. Ha pedig a teljes sorozatot nézzük, még rosszabbul fest a kép, zsinórban 16 bajnokin mattolták a piros-feketék védelmét, ami egy 1946-os negatív szériának felelt meg. Védekezésben azóta sokat javult a Milan, utolsó 11 mérkőzéséből hétszer nem kapott gólt. 

Gianluigi Donnarumma formajavulásának ebben nagy szerepe volt, a kapus hetek óta nagyon magas színvonalon véd, az utolsó két hónapban a lövések 91%-át hárította. 

Időközben viszont a másik oldalon törtek fel a Milan hiányosságai. Miközben a 11 mérkőzésen kapott 6 gól nagyon is jónak mondható, a 12 lőtt már igencsak átlagos teljesítmény, ráadásul ebből négyet a kupában szerzett a piros-fekete csapat. A 15. és a 18. forduló között egyszer sem talált be a Milan, pedig az ellenfelek nem voltak túlontúl acélosak: papírforma alapján a Torino, a Bologna és a Frosinone is legyőzhetőnek tűnt, de igazából az épp csapnivaló formában lévő Fiorentinát is verni kellett volna.

Van azonban mentsége Gattusónak a pocsék támadóformára. Már a szezon elején látszott, hogy a keret mélysége problémát fog okozni, és az azóta eltelt hónapok alatt ami elromolhatott, az el is romlott. Először Giacomo Bonaventura dőlt ki a középpályáról (egész évre), majd Lucas Biglia vádlija mondta fel a szolgálatot hónapokra. Mivel kettő, a támadásépítés szempontjából is fontos kreatív játékos dőlt ki, Gattuso kénytelen volt alapjaiban átgondolni a terveit, mert a Kessié-Bakayoko kettőssel nem lehetett ugyanazt a játékot játszani.

Mivel a Gattuso által favorizált 4-3-3-as rendszerhez már létszámban sem voltak meg a belső középpályások, kényszerből 4-4-2-re váltott, így viszont a kreatív emberek - Suso és Calhanoglu - messzebb kerültek a kaputól. A török játékmester egyébként sincs nagy formában (3 gólpassznál jár, és ennyi), ellenben a spanyol fantasztikus szériát futott a formációcserét megelőzően: 10 meccsen 4 gól és 7 gólpasszt szerzett. Az új játékrendszerben viszont csak 1 gólpasszra volt képes (nagyjából hat mérkőzésen).

 

Ebben a közegben a Milanhoz eleve csak ímmel-ámmal igazoló Gonzalo Higuaínnak az élettől is elment a kedve - és ezen a Nutella sem segített - ha véletlenül helyzetbe került, gólt akkor sem szerzett. Azóta az argentin klasszis a Chelsea-hez igazolt, a Milan pedig a Genoa gólvágóját, Krzysztof Piateket szerződtette a helyére csekély 35 millió euróért. A lengyel támadó már a bemutatkozáson is túl van, a Napoli ellen két fantasztikus gólt lőtt a kupában. Ha tartani tudja új klubjánál is a góllövő-formáját, megoldódhatnak a Milan problémái támadásban is.

Ezt segítheti Lucas Paquetá is, a Flamengótól szerződtetett brazil középpályás, aki hivatalosan télen szerződött a Milanhoz (valójában már októberben aláírta szerződését), és azóta szinte minden percet a pályán töltött. Rotálni változatlanul nem tud Gattuso, viszont Paquetá érkezésével visszaválthatott a 4-3-3-as játékrendszerre, és ha az nem szólnak közbe újabb sérülések, ezen valószínűleg nem is fog módosítani. Azt legalábbis leszögezte, nem tervezi duóként pályára küldeni Patrick Cutronét és Piateket.

Harc a negyedik helyért

Két évvel ezelőtt még simán a római csapat lett volna a párosítás esélyese (főleg hazai pályán) 2016 májusa és 2017 októbere között zsinórban négy fővárosi siker született. Gattuso azonban még egyszer sem kapott ki a Di Francesco által irányított Romától, tavaly februárban 2-0-ra nyert a csapata az Olympicóban, majd augusztus végén Cutrone utolsó másodpercekben szerzett góljának köszönhetően győzött 2-1-re a Milan. A mestermérleg mellett talán a forma is a piros-feketék mellett szól.

000_1BU37E.jpg Fotó: Europress/AFP

Hiába játszott tulajdonképpen alapcsapatával, története egyik legsúlyosabb kupavereségét szenvedte el a szerdai kupamérkőzésen a Roma. Ráadásul nem egy világverő gárda, hanem a bajnokságban becsülettel bukdácsoló Fiorentina volt az ellenfél a 7-1-es égés alkalmával. Bár több helyen megírták, hogy ez lehetett az utolsó csepp Di Francesco poharában, még nem rúgták ki a vezetőedzőt, azonban a Sky Sport Italia szerint vasárnap este győzelmi kényszerben lesz a Milan ellen.

Ha kikapnak, szinte biztosan távoznia kell, helyette ideiglenesen a Videoton korábbi edzője, Paulo Sousa ülhet le a kispadra.

Milánóban most épp optimistábbak lehetnek a szurkolók, a védelem stabilizálódásával, a sérült játékosok fokozatos visszatérésével és a Paquetá-Piatek páros leigazolásával kezd egészen biztató formát ölteni a szebb napokat is látott, eredményeiben és játékában egyaránt közepesen unalmas középcsapattá silányult Milan. Ahhoz azonban, hogy az eddig elvégzett munka érjen is valamit, a lehető legrövidebb időn belül vissza kell térnie a BL-be a hétszeres bajnoknak, ellenkező esetben több fronton is kénytelen lesz visszalépni.

Bakayoko a Chelsea-ben óriási flopnak bizonyult, a Milanban azonban megtalálta a monacós formáját, újabban a piros-feketék egyik legjobbja. A francia csak kölcsönben szerepel az olaszoknál, viszont 35 millió euróért véglegesíthetnék az átigazolását, erre azonban akkor lesz pénze a Milannak, ha bejut a Bajnokok Ligájába. Mivel az UEFA folyamatosan monitorozza a Financial Fair Play szabályait következetesen megszegő klubot, akár játékosok eladására is rákényszerülhet a Milan BL nélkül.

Az új milánói fegyverlobbi.

Vagyis ezen a szezonon akár a hosszú távú sikeressége is múlhat a Milannak.

Talán nem ennyire drámai a helyzet a Románál, de a Farkasok kasszájából is igencsak hiányozna a BL által hozzátett, évi 40-50 millió euró. Az egykori sevillai sikerkovács, Monchi projektje több oldalról is billeg az olasz fővárosban, hiszen hiába termelt profitot a Walter Sabatini fémjelezte időszak sztárjátékosainak eladásából, a saját húzásai kevésbé nevezhetőek sikeresnek. A már említett Zaniolo mellett Cengiz Ünder emelhető ki az igazolások közül, esetleg a több poszton bevethető Pellegrini.

Két évvel a kinevezését követően a Roma egyértelműen gyengébb játékerőt képvisel, és az évek óta stabilan dobogós teljesítményre képes fővárosiak ebben a szezonban könnyedén a top 4-en kívül találhatják magukat. Nehéz lenne megmondani, mik is a hosszú távú céljai a Roma vezetőségének, ám aligha az, hogy egy ütős Európa-liga csapatot faragjanak a tavaly még BL-elődöntőben vitézkedő gárdából. Hogy sikerül-e egy lépéssel távolabb kerülni ettől, kiderül vasárnap este 20:30-kor.  

Hozzászólások