Serie A - Nem (csak) Maldiniék hibája, de valamit megint ordasul elrontottak az AC Milannál
Nem (csak) Maldiniék hibája, de valamit megint ordasul elrontottak az AC Milannál
Fotó: Europress/AFP

Nem (csak) Maldiniék hibája, de valamit megint ordasul elrontottak az AC Milannál

Mártha BenceMártha Bence
2019/09/24 16:32
Bár ezt az idényt klasszikus építkező időszaknak szánták az AC Milannál, a negyedik forduló után egyre hangosabbak a Marco Giampaolo edző fejét követelők, és lássuk be, van is igazuk: a csapat nézhetetlen játékkal, koncepciótlanul szaladgál a pályán. Mit rontottak el? 

Egy hatékony futballcsapat felépítésének a lépései sokfélék lehetnek, de azért vannak univerzális igazságok. Létezik például egy szamárlétra, aminek a fokain minden edzőt - és vele általában koncepciót - váltó klubnak végig kell ugrálnia.

Szándékosan nem csapatot írtam, mert ez nem csapat-, hanem klubszintű kérdés, hiszen egyrészt az edzőt is a sportigazgató választja ki, másrészt a játékosokat detto. Az első fok a létrán tehát a játékkoncepció, és vele a hozzá illő edző kiválasztása. A második a koncepcióhoz illő formáció. A harmadik a formációba passzoló játékosok kiválasztása, illetve összegyúrása a régiekkel. A negyedik ezeknek a játékosoknak a személyre szabott szerepe a posztjukon.

A derbi utánA derbi után Fotó: Europress/AFP

Négy meccsel a Serie A-szezon rajtja után az AC Milan az első két fok között, a semmi közepén ácsorog.

A Monza 3-0-ra verné a Milant

Ezt nem mi mondjuk, hanem a csapat egykori patrónusa, Silvio Berlusconi, aki olyan lendülettel törli a lábát egykori klubjába, mintha semmi köze nem lenne a Milan jelenlegi állapotához. A kritika azonban nem jogtalan, a csapat - ha pontszámban nem is tűnik vállalhatatlannak a hat - rettenetes formában kezdte a szezont, a győzelmei sem voltak meggyőzőek, a vereségek közül pedig mindkettő csúnyára sikerült.

Az Udinese elleni azért, mert azóta a friuliak mindhárom meccsüket elveszítették, az Inter elleni pedig nemcsak a derbi volta miatt, hanem mert bőven lehetett volna megalázó különbségű Antonio Contéék győzelme. A két feljutó elleni győzelem sem volt meggyőző, Veronában az emberhátrányban nyomuló Hellas kis híján ki is egyenlített. Szóval van baj bőven.

Veronában legalább a győzelem összejöttVeronában legalább a győzelem összejött Fotó: Europress/AFP

Marco Giampaolo egyelőre több gondot hozott magával, mint amennyit megoldott a Gennaro Gattuso által ráhagyottakból. Az egykori védekező középpályás egyébként sokkal jobb munkát végzett, mint nevesebb elődei, volt felismerhető játéka a jól működő védelemmel, illetve védekezéssel, és bár a támadójátékot nem tudta igazán összerakni, sokkal jobban álltak a dolgok az irányítása alatt, mint Giampaolóval.

Egyszer már nem jött be

A Milan idény nyáron hasonló helyzetben volt, mint a kínai tulajdonosok belépésének első évében. Új csapat kellett, új játékosokkal, és ott feszült a kérdés, hogy kire bízzák a projektet. Végül megtartották Vincenzo Montellát, ami utólag rossz döntésnek bizonyult, és egyelőre úgy tűnik, hasonlót húztak Giampaolóval is. Idén ugyan nem igazolt nagy sztárokat a csapat, de a magot együtt tartották, mert a fiatal csapat köré fel lehet építeni az önkéntes száműzetésből már igazi contenderként visszatérő Milant. 

Erre a feladatra kellett embert találni, de most szóba sem került, hogy megtartják Gattusót. Giampaolo nem végzett rossz munkát a Sampdoriával, de azért nem váltotta meg a világot, előtte pedig zsinórban a Brescia, a Cesena, a Catania, a Siena és a Cagliari (utóbbi kétszer) is kirúgta a rossz eredmények miatt. 

A svájci születésű edző Genovában egy jól összerakott, egyszerű eszközkészletével is látványosan játszó Sampot rakott össze, amelyre joggal volt büszke, hiszen olyan sztárokat indított útnak, mint az Interben játszó Skriniar, vagy az Arsenal középpályása, Torreira.

Itt még mindenki mosolyogItt még mindenki mosolyog Fotó: Sempremilan

A Sampdoriánál végzett munka jó ajánlólevél volt, és a Milan esetében valóban elég sok minden szólt amellett, hogy megfelelő választás lehet. Sőt, logikus is.

Kabáthoz a gomb

A Milannál tudták, hogy a Financial Fair Play-büntivel a nyakukban nem cserélhetik sztárokra a mostani csapatukat, ezért az egyébként valóban ígéretes alapanyaghoz kerestek megfelelő profilú edzőt. A Donnarumma-Romagnoli-Kessie-Paqueta-Piatek tengelyhez kellett olyan Mister, aki ezekből a fiúkból a lehető legtöbbet kihozza úgy, hogy tényleg csak kiegészítő embereket kell vennie a klubnak.

Giampaolo edzői karaktere nem túl bonyolult: a csapatai 4-3-1-2-es felállást játszanak, a klasszikus rombuszt a még klasszikusabb passer-creator-destroyer (passzoló-alkotó-pusztító) középpályássorral, illetve természetesen a támadók mögötti irányítóval, azaz trequartistával kell elképzelni. A Sampnál a pálya közepét melós középpályásokkal megszállva helyezte nyomás alá az ellenfelet, a magasan megszerzett labdákból pedig jól éltek a Samp rendszerint topkategóriás csatárai (Quagliarella, Zapata) az utóbbi években.

A visszatérő Lucas Bigliával a regista posztján a Milannak látszólag pont megvoltak azok a játékosai, akik a Giampaolo-játékhoz kellenek: a jó csatár Piatek, a trequartista Paqueta, a melós középpályás Kessie, az alkotó Bennacer, és megvan a stabil védelem, valamint a jó kapus is. A profil tehát passzolt, látszólag minden (még a sorsolás is) adott volt ahhoz, hogy a Milan repülőrajtot vegyen. De nem vett.

Ha minden stimmel, akkor mi a gond?

Négy forduló után végleges ítéletet nyilván nem lehet hozni, annál is inkább, mert a Milannak egyáltalán nem gyenge a kerete, és ha a kirakósok a helyükre kerülnek, képes lehet hatékony játékra Giampaolo csapata. Ehhez azonban hosszú, és az eddig látottak alapján gyötrelmes út vezet majd.

A Gattuso által összerakott védelem egészen jól működik (bár a két szélén bőven van még hova fejlődni), a gond inkább a támadásokkal van. A statisztikákat böngészve látszik, hogy a Milan dominálni szeretne, és már a középpályán letámadja az ellenfeleket, hogy onnan gyors passzokkal érjen fel a kapu elé. Ez stimmel is, sok labdát szereznek (16,3 meccsenként), a passzhatékonyság sem rossz (87,4%), sőt még a kapuig is eljutnak (14 lövés/meccs), a csapat játéka mégis borzalmas.

Kaput eltaláló lövések (hazai) a derbinKaput eltaláló lövések (hazai) a derbin Fotó: Whoscored

Ennek elsősorban két játékos az oka: Suso és Calhanoglu. Oké, a többiek sincsenek nagy formában, és egészen másképp festene az élet, ha Piatek szórná a gólokat, Kessié a tavalyi Bakayokóra emlékeztetne, és Biglia a Lazióban mutatott játékát idézné, de ezek a kirakósok a helyükön vannak, csak el kell kapniuk a fonalat. A fenti két játékosnak viszont ez borzasztó nehéz lesz, méghozzá azért, mert nincs posztjuk.

Ideális bűnbakok

Mióta a Milanba igazolt, Calhanoglu vagy öt poszton játszott már. Ezekben az volt a közös, hogy egyiken sem érezte jól magát, méghozzá azért, mert a Gattuso által egy ideig favorizált 4-3-3 kivételével egyikben sincs posztja. A török - főleg Giampaolo rendszerkövetelményei szerint - belső középpályásnak vékony, a csatárok mögé kevés, egyedül balszélsőként lehetne használni, a széleket viszont a Milan a védőkre bízná.

Susóval hasonló a helyzet, ő is a háromcsatáros játék szélsőjeként érzi jól magát (ergo neki sincs posztja), ráadásul ez is relatív, mert védekezésben nincs jelenléte, és a sebessége is hiányzik ahhoz, hogy igazi szélsőként tekintsünk rá. Giampaolo többször is kipróbálta a csatárok mögött, a trequartista posztján, de a spanyol egyelőre még nem bizonyította, hogy képes főszereplővé előlépni.

BűnbakokBűnbakok Fotó: Sempremilan

Suso eddig a Milan mind a négy meccsét végigjátszotta, Calhanoglu is mindegyiken pályára lépett, de egyikük sem tudott lendületet vinni a Milan támadásaiba. És nem csak az Inter ellen, hanem az Udinese-Brescia-Verona hármas ellen sem, ahol a Milannak kutya kötelessége lett volna a kapujához szegezni az ellenfeleket.

Lehet ásni a gödröt az idei Milannak is?

Szeptember vége felé bátor dolog ilyet mondani, de a következő hetek sorsfordítónak tűnnek a Milannál. Nem azért, mert ne történhetne bármi (vagy annak ellenkezője) a szezonból hátralevő kilenc hónapban, hanem azért, mert ha Torinóban a Toro ellen, és otthon a Fiorentina ellen nem történik jelentős előrelépés, a Milan ki fogja rúgni Giampaolót, hogy a lába nem éri a földet.

Az utódról már most egyre több szó esik, vélhetően Luciano Spalletti ugrásra készen várja a hívó szót, és nem is tűnik rossz ötletnek a kopasz Mister, aki pályafutása jelentős részében a 4-3-3 és a 4-2-3-1-es felállás között mozgott. Mindkettő működőképes lehet a Milan karakterisztikáját elnézve, ráadásul mindkettőben tökéletes helye lenne Susónak és Calhanoglunak is, sőt még Paquetát is be lehetne pakolni melléjük, és nem kellene választani a brazil és a spanyol között. 

De ne vessük el a lehetőségét, hogy Giampaolo alatt is magára talál a csapat, hiszen ahogy említettük, a kirakós darabjai megvannak, csak össze kell pakolni őket. A Torino ideális ellenfél, hiszen éppen kezdi elveszíteni a fonalat, a Fiorentina védelme pedig nyakló nélkül szedi be a gólokat. A két meccsen lendületet lehetne venni, de valakinek végre el kellene kezdenie magasra tartani a zászlót, mert vezérek nélkül ez a sereg sehova nem fog elindulni.

Hozzászólások