Serie A - Végre egy egyéni futballdíj, ami a legjobb helyre került: a piemonti zseni felült az arany kispadra
Végre egy egyéni futballdíj, ami a legjobb helyre került: a piemonti zseni felült az arany kispadra
Fotó: Europress/AFP

Végre egy egyéni futballdíj, ami a legjobb helyre került: a piemonti zseni felült az arany kispadra

Mártha BenceMártha Bence
2020/02/05 15:20
A futballban kiosztott egyéni díjak mindig heves vitákat váltanak ki, hiszen hiába mérnek mára szinte mindent, egy csapatjátékban egy egyén szerepét lehetetlen objektíven megítélnie egy kívülállónak. Pontosan ezért örömteli, hogy a legnagyobb olasz edzői elismerés, az Arany Kispad (Panchina d’Oro) bárhonnan közelítjük, mindenképpen vitán felül került a legjobb helyre: Giampiero Gasperini vitrinjébe.

Az elismerés ugyan a tavalyi szezonra (2018/19) szól, de az Atalanta idén csak ráerősített a díj jogosságára: a negyedik helyen áll a bajnokságban, és bár sokan féltették a bergamói kiscsapatot a Bajnokok Ligájától, nemcsak helytálltak, tovább is jutottak a csoportkörből, és várják a Valencia elleni nyolcaddöntőt. A sereg élén pedig ott lobognak Gasperini ősz fürtjei.

A Juventus nevelte, a Genoa érlelte

Gasperini Torino egyik elővárosában született, és nőtt fel, fiatalon a Juventus akadémiáján nevelkedett, és szamárlétra megmászása végén felkerült az első csapathoz is, bár soha nem lépett pályára a Juvéban. Játékosként nem futott be nagy karriert, már a 30-as éveinek végén edzősködni kezdett a Juventus utánpótlásában, első felnőtt csapata pedig a Crotone volt. 

Lombardiában hódít a piemonti zseniLombardiában hódít a piemonti zseni Fotó: Europress/AFP

Az első nagy sikerek a Genoánál jöttek: előbb feljutott a csapattal a Serie A-ba, majd a második évében két évtizede nem látott sikert elérve az ötödik helyen végzett a legpatinásabb olasz csapattal. Gasperini már akkor a háromvédős rendszerben hitt, nagyon hasonló felállásban játszatta Diego Militóékat, mint most az Atalantát, és a sikerek hatására felkeltette a nagyobb klubok figyelmét is.

Az Inter csapott le rá, de hiába tűnt élete nagy lehetőségének az egy évvel korábban BL-t nyerő milánói csapat, ezt az időszakat mindkét fél szeretné minél előbb elfelejteni. Gasperinit öt - nyeretlen - meccs után kirúgták, ráadásul teljes joggal, hiszen egy erre teljesen alkalmatlan kerettel próbált meg háromvédős játékot játszani.

A hányattatások folytatódtak Palermóba szerződésével is, amiben nincs semmi meglepő, hiszen a szicíliaiak futóbolond elnöke, Maurizio Zamparini mindig garancia a bohózatba illő jelenetekre. Szegény Gasperini pont az egyik legviccesebb sztoriba kapcsolódott be: a kirúgott Beppe Sanninót váltotta, majd öt hónap után őt is elküldték. Jött a helyére Alberto Malesani, akinek pont három meccs jutott, mielőtt Gasperini visszaült volna a kispadra. Eltelt két hét, Gasperinit megint kirúgták - és érkezett… [wait for it!] Beppe Sannino.

Hazatalált Bergamóban

A szakember visszatért Genoába, hogy újra felépítse magát, de ezúttal nem volt olyan jó csapata, mint korábban. 2016-ban az Atalanta dobott mentőövet a keserves időszakból jövő edzőnek, aki gyorsan bizonyította is, hogy ő volt a tökéletes választás: az Atalanta úgy lett negyedik, hogy a Milan, az Inter és a Lazio is mögötte végzett.

Nem politikai állásfoglalásNem politikai állásfoglalás Fotó: Atalanta BC

Pechjükre akkor ez még csak Európa Liga-szereplést ért, de a bergamóiak ezt sem vették félvállról. Nemcsak továbbjutottak a csoportjukból (menet közben vágtak egy ötöst az Evertonnak pl.), de a 16 közé jutásért csak egy elképesztő kapushiba miatt nem ejtették ki a Borussia Dortmundot. A nagy nemzetközi menetelés beszedte a sarcát, a bajnokságban csak 7. lett az Atalanta, de a következő szezonban újra elindulhatott az EL-ben.

Itt azonban jött egy kis törés, a selejtező utolsó fordulójában büntetőkkel kiestek, és az ütés benne is maradt a játékosokban: szeptemberben nem is nyert meccset az Atalanta. A pofon hatásának elmúltával aztán óriási menetelést mutattak be, aminek a vége a klub történetének legjobb szereplése lett egy dobogós helyezéssel. De nem ezért imádta őket mindenki.

Mint bolond pék a lisztet

Az Atalanta játéka nincs halálra bonyolítva, a kőbe vésett 3-4-2-1-ben felálló csapatnak egyetlen célja van: minél gyorsabban eljuttatni a labdát a támadókhoz, méghozzá általában a szélekről indulva.

Nincs halálra bonyolítvaNincs halálra bonyolítva Fotó: Statszone

Az Atalantának nincsenek kimondott sztárjai, Papu Gomez talán a legnagyobb név, esetleg a két kolumbiai, Zapata és Muriel, vagy a szlovén Ilicic számít kiemelkedő tudású játékosnak, de ők sem kerültek soha igazán nagy csapathoz, pedig már mindannyian 30 környékén járnak. Az, hogy most ilyen magasan áll a zászló, nem is a játékosok kiemelkedő tehetségének köszönhető, hanem Gasperini futballfilozófiájának.

Az Atalanta magasról tesz a védekezésre, és idén a BL-ben az is kiderült, hogy ehhez akkor is tartja magát, ha európai sztárcsapatok az ellenfelei. A bergamóiaknak megvan a maguk játéka, amiből soha nem engednek, így előfordul, hogy néhol keményen megszórják őket (a ManCity és a Dinamo Zagreb is lebunkózta őket a BL-kaland elején), de az eredmény inkább pozitív. Idén toronymagasan az Atalanta lőtte a legtöbb gólt a Serie A-ban, holott Duvan Zapata az egész őszt kihagyta sérülése miatt.

Ilyen minden meccsen vanIlyen minden meccsen van Fotó: Atalanta BC

A Tolói-Palomino-Djimsiti védőhármastól kevesen csinálják össze magukat ijedtükben, és tény, hogy elég sok gólt kapnak egyéni hibákból, cserébe viszont a brazil a második a házi gólpasszlistán, tavaly pedig az öt topliga egyik legtöbb asszisztját adó védője lett. A szárnyvédő, Robin Gosens csak egy gólpasszal marad le tőle, van viszont már hét (!) gólja idén, nem is lesz nagy meglepetés, hogy a 25 éves német lesz a következő nagy vérveszteség Bergamóban.

Gasperini tényleg mindent megold

Az Atalanta nagyszerű szereplése magában hordozza, hogy évről évre lerabolják a kiscsapatot a nagyok, de Gasperini zsenijét mutatja, hogy a távozók új csapataikban meg sem tudják közelíteni az Atalantában nyújtott teljesítményüket.

Az egyik legígéretesebb olasz védő, Mattia Caldara most somfordál vissza Bergamóba, miután a Milan nem tudott mit kezdeni vele, és Marten De Roon is gyorsan visszatért a Premier League-ből. Franck Kessié a helyéért küzd a Milanban, ahogy Bryan Cristante is a Romában. Andrea Conti szintén a Milanban kötött ki (nem nagyon fekszik neki a négyvédős rendszer), Leo Spinazzolát pedig passzolgatja egymásnak a Juve, a Roma és az Inter.

A távozókban közös az is, hogy az Atalanta óriási hasznot kaszál a játékosokon. Olcsón vesz, és drágán ad el, ráadásul elég jó szeme van a scoutoknak, hiszen például Dejan Kulusevskiért a Juve adott 35 millió eurót, Alessandro Bastoni pedig már az Inter kezdőjében villog. Aki nem illik a csapat rendszerébe, azt kölcsönadják, hogy ki tudja futni magát (Petagna, Kurtic, Cornelius, Mancini meg is teszik), és aztán busás haszonnal továbbadják.

Míg a halál el nem választ

Gasperini és az Atalanta házassága a sírig szól. Legalábbis addig, míg fel nem tűnik a színen egy csábító. A 62 éves szakember ázsiója - nyilván nem csak a Panchina d’Oro miatt - most nagyon magasan van, és már nemcsak a játékstílus, a szemre is szép futball, hanem az európai kupasikerek is bővítik Gasperini amúgy is mutatós CV-jét.

Panchina d'OroPanchina d'Oro Fotó: Gazzetta dello Sport

Ha végignéz eddigi pályafutásán, a piemonti edzőnek is be kell látnia, hogy az Atalanta az ő pályája, hiszen az Interrel bemutatott gyors mélyrepülés alaposan kimozgatta a komfortzónájából. Az ő rendszere amúgy is kiscsapatos, egy Internél, vagy Juventusnál nem fogadnák el, hogy a rosszabb napokon a kisebb csapatok is eltángálják az Atalantát (két fordulóval ezelőtt az akkor csontutolsó SPAL nyert Bergamóban). 

Ha a sors kegyes, egy darabig még elnézegethetjük a csodás bergamói mesét, de amint megbicsaklik a történet, Gasperini vélhetően egy magasabban jegyzett csapathoz fog távozni. Pedig igazából soha, de soha nem kéne elhagynia Bergamót, amit saját kezűleg helyezett fel az európai futballtérképre.

Hozzászólások