Serie A - Most már nemcsak a pályán, a padon is van egyfélidős játékosa az AC Milannak
Most már nemcsak a pályán, a padon is van egyfélidős játékosa az AC Milannak
Fotó: Europress/AFP

Most már nemcsak a pályán, a padon is van egyfélidős játékosa az AC Milannak

Mártha BenceMártha Bence
2019/10/09 15:42
Már október elején tüzet kell oltania a Milan vezetőségének. Maldiniék Marco Giampaolo kirúgásával beismerték a tévedésüket, de menet közben annyira nehéz edzőt váltani, hogy kétséges, nem mélyítenek-e tovább a klub válságán Stefano Pioli kinevezésével. A szakember ugyanis klasszikus egyfélidős játékos. 

Hogy milyen most a hangulat az AC Milannál, arról mindennél többet mond a tény, hogy a legnépszerűbb hashtag már akkor a #pioliout! volt, amikor a pármai születésű edző még alá sem írta a szerződését a csapattal.

Az össztűz azonban nem jó irányba kartácsol, szegény Stefano Pioli mit sem tehet a közhangulatról, illetve a Milan súlyos gondjairól, amiket legalább részben a Maldini-Boban kettősnek kell tulajdonítanunk. És ha Pioli sikertelen lesz, azért is elsősorban a sportigazgatókat kell elővenni, hiszen az edző egy gerinc és identitás nélküli, teljesen szétesett romhalmazt vesz át a kirúgott Marco Giampaolótól.

Ki kell mondani: ez történelmi mélypont

Ahhoz, hogy az ember magabiztosan alkothasson véleményt egy csapat, illetve a benne futballozók játékáról, feltétlenül szükséges, hogy élőben lássa őket. Ebben az esetben ugyanis nincs az operatőrhöz (vagyis a labdához) kötve, hanem az egész pályát látja a játékosok és a csapat mozgásával együtt. Nekem volt szerencsém (?) a helyszínen megtekinteni a Genoa-Milant, amit ugyan megnyertek a vendégek, de a pályán mutatott összteljesítményt látva szemernyi kétségünk sem volt afelől, hogy Giampaolót úgy kirúgják, hogy a lába nem éri a földet.

Ez nem tartott sokáigEz nem tartott sokáig Fotó: Calcio.it

Ez a Milan nem csak a Berlusconi-éra csapataihoz képest volt gyenge, hanem az utóbbi években látványosan széthulló, klasszisok és edzőgéniuszok nélküli csapatához képest is. Sőt, ez tulajdonképpen nem is volt csapat, aminek okairól itt, a következményeiről pedig itt írtunk.

A Milan vezetősége Luciano Spallettivel akarta pótolni Giampaolót, és mind a toszkán szakember edzői pedigréje, mind az általa alkalmazott játékrendszerek miatt jó ötletnek is tűnt a kinevezése. Csakhogy Spalletti még szerződésben áll az őt nyáron kirúgó Interrel, és 2021-ig még összesen 9 millió eurót remélt legombolni a milánóiakról.

Ez a pénz azonban csak addig jár neki, míg fel nem bontja a szerződését, így lázas alkudozás kezdődött a kék-feketék és az edző között. Spalletti járandósága feléről mondott volna le, az Inter viszont csak kétmilliót fizetett volna neki, a Milan pedig ráunt a hercehurcára, és rámozdult a munkanélküli Piolira.

Egyfélidős játékos

Piolinak a Milan a 14. csapata, amivel azt is elmondtuk, hogy egyiknél sem ragaszkodtak nagyon az 53 éves szakemberhez. Nem is csoda, a Mister vitrinje meglehetősen üres (a Lazióval elért 3. helyért nem járt egy zászlócska sem, annál is inkább, mert a BL-selejtezőben elhasalt a csapat), és nemhogy zajos sikerek nem kísérték a pályafutását, de ahogy a fentiekből is kiderülhetett, általában kirúgással értek véget a kalandok. Ez utóbbiban egyébként méltó utódja Giampaolónak, akit boldog-boldogtalan kirúgott már legalább egyszer (a Cagliari kétszer).

Pioli mindezek ellenére nem rossz edző, sőt abban például kimondottan erős, amit a Milannál elsősorban várnak tőle: mindig relatíve gyorsan épített fel kimondottan jó focit játszó, erős csapatokat. Megtette a Laziónál és a Fiorentinánál is, sőt az Internél is ígéretesen kezdett, szóval nem mondható, hogy nagy lenne rá a kabát. Csakhogy ahogy az idő telt, valahogy kifogyott a tankból a nafta.

TűzoltóTűzoltó Fotó: Europress/AFP

A Laziónál és a Fiorentinánál is kimondottan jó szezont hozott le, a következőt mégsem tudta befejezni, mert olyan mértékben romlottak le nemcsak az eredmények, de a csapatok játéka is, hogy mindkét klubnál a váltás mellett döntöttek. Érdemes megnézni Pioli egész pályafutását, azon belül is a kirúgásai időpontját: az Inter májusban, a Lazio és a Fiorentina áprilisban küldte el. Klasszikus egyfélidős játékos.

Mi szól mellette?

Ha ironizálni akarnánk, azt mondhatnánk, hogy rosszabb biztosan nem lehet, mint Giampaolo, aki saját maga ismerte be, hogy néha úgy játszott a csapata, mintha a játékosok a meccs előtt találkoztak volna először.

Abban joggal bízhat a Milan, hogy Pioli gyorsan összerakja a csapata játékát, hiszen ez mindig jellemző volt rá, de tud mást is. Elsősorban a fiorentinás időszakban kapott sok dicséretet a csapat okosan kigondolt taktikája, ami támadásban a passzháromszögek, illetve gyémánt kialakítására törekvő, látványos játékot eredményezett (nem ritkán az egyik szélső védő középre húzódásával háromvédős rendszert alakítva ki labdabirtoklás közben), védekezésben pedig leginkább a Milannak is fekvő 4-4-1-1-es formációt vette fel a Fior.

Pioli játékának a lényege a labda folyamatos nyomás alatt tartása, aminek azzal ágyaz meg, hogy a játékosai labdabirtoklás közben is úgy helyezkednek, hogy gyorsan, még az ellenfél térfelén vissza tudják szerezni a labdát. A Fiorentinánál látott agresszív játék abszolút feküdhet a Milannak is, ráadásul Pioli rendszerébe végre lenne posztja Calhanoglunak, és talán Susónak is.

És ami még ennél is fontosabb

A Milannak elsősorban nyugalomra van szüksége. Le kell higgadnia mindenkinek, és nem egyszerre próbálni megoldani az összes problémát, hanem - ahogy Gattuso is próbálta - lépésről lépésre haladni. A gond csak az, hogy Piolinak a nyári munkát is úgy kell elvégeznie, hogy egyrészt közben eredményt is várnak tőle, másrészt kezdenie kell valamit a csapata önbizalmával és játékfelfogásával is, mert nagyon mélyen vannak a játékosai.

A parmai szakemberre bitang nehéz feladat vár, a válogatott szünet utáni első meccsén egyszerűen muszáj laposra vernie a Leccét, hogy némi önbizalmat gyűjtsön, mert aztán beindul a nagyüzem: 

október vége és november vége között a Milan találkozik a Romával, a Lazióval, a Juventusszal és a Napolival is. A fenyegető lista egyben lehetőség is, hiszen egy-egy jó eredménnyel (bár talán sok Milan-szurkoló beérné azzal is, ha meg tudná mondani, mit akar játszania a csapata) lassan vissza lehet építeni azt az önbizalmat, ami nélkül az egész szezon a kukában landolhat.

Pioli rácáfolhat az őt látatlanban is elüldözni vágyó szurkolókra, de hogy nem lesz könnyű dolga, az egészen biztos. Ahogy az is valószínű, hogy ha ez a hazárdjáték sem jön be, akkor az edző kirúgása utáni napon Maldininek és Bobannak is be kell nyújtania a lemondását.

Hozzászólások