Serie A - Lassan búcsút inthetünk az ikonikus stadionnak, bemutatták az új terveket
Lassan búcsút inthetünk az ikonikus stadionnak, bemutatták az új terveket
Fotó: Europress/AFP

Lassan búcsút inthetünk az ikonikus stadionnak, bemutatták az új terveket

Németh DánielNémeth Dániel
2019/09/28 14:41
Csütörtökön a Milan és az Inter közös prezentációt tartott, melyben bemutatták az új stadion látványterveit. Többek között kevesebb férőhely, csökkentett zajszennyezés, több zöldterület és egész évben látogatható élményközpont szerepel az ambiciózus projekt célkitűzései között. Amennyiben a milánói városvezetés rábólint a két klub elképzeléseire, az az 1926-ban épített San Siro végét jelentené.

"A Stadio Meazza a jelenlegi formában már nem szolgálja eléggé a két nagy, európai sikerekre törő klub céljait. Ez csak egy ténymegállapítás, és az Európa szerte fellelhető stadionokkal összehasonlítva rengeteg egyéb problémát említhetnénk. Imádjuk a Meazzát, de lejárt az ideje" - jelentette ki Paolo Scaroni, a Milan vezérigazgatója. A csütörtökön megtartott prezentáción rögtön kettő lehetséges tervet vázoltak a környék új arculatára, nem mellesleg a tervezett stadionra vonatkozóan.

Elkerülhetetlen a fejlesztés

Az olaszországi stadionok nagy része kifejezetten rossz állapotban van: nagyobb volumenű fejlesztéseket utoljára az 1990-es labdarúgó-világbajnokság előtt hajtottak végre, azóta elvétve akadtak építkezések. Sok stadion már a jellegéből kifolyólag korszerűtlen, hiszen a multifunkciós kialakítás miatt (például futókör) a nézők nagyon távol vannak az eseményektől. Ez pedig senkinek sem jó: a fizető szurkoló keveset lát az akcióból, ezért kétszer is meggondolja, kimenjen-e, a szurkolás pedig elvész az óriási térben.

075_bai-football170514_npwjO.jpg Fotó: Europress/AFP

Az elavult, rosszul megtervezett stadionok kevés vonzerőt jelentenek, egyre többen döntenek úgy, hogy inkább tévéből nézik a meccseket: a stadionok átlagos kihasználtsága a Serie A hagyományaihoz mérten nevetségesen alacsony, 56%. Ezért a klubok többségénél megnőtt a televíziós közvetítések jogdíjaiból származó bevételek jelentősége, gyakran az éves bevétel 50-60%-át jelenti. Az sem segít a helyzeten, hogy a csökkenő szurkolószámot drágább jegyekkel kompenzálják a klubok, vagyis sokan az anyagi lehetőségeik miatt maradnak távol.

Olaszországban a stadionok többsége önkormányzati tulajdonban van, a klubok csak bérlők, ami kapásból egy feloldhatatlan érdekellentéthez vezet. Hiába akarnak ugyanis a klubok saját stadiont építeni, ahhoz az önkormányzat engedélye is szükséges. Az önkormányzat viszont rosszul jár azzal, ha kiesik a kasszából az éves szinten fizetett bérleti díj, ráadásul a költözés után kihasználatlanul maradnak a város közepére épített monstrumok. Ezért az önkormányzatok ott tesznek keresztbe a saját stadionban gondolkodó kluboknak, ahol csak tudnak.

Óriási előny, ha van

Jelenleg négy Serie A-s klub rendelkezik saját stadionnal: a Juventus, az Udinese, a Sassuolo és az Atalanta. Utóbbi 2017-ben vásárolta meg az Azzurri D’Italiát a bergamói önkormányzattól, idén áprilistól pedig már az új stadion előkészületei zajlanak, és ha minden jól megy, 2021-től a 35 millió eurós, 23 ezer fő befogadására alkalmas stadionban kezdheti a klub a szezont. Az Atalantán kívül a Fiorentina, a Venezia, az Empoli és a Roma esetében is terítéken van a stadionépítés, a Cagliari és a Bologna projektjének előkészületei pedig finisben vannak.

Kattints képre a galériáért! 


Hogy miért éri meg saját, és lehetőleg kifejezetten a labdarúgásra tervezett stadionnal rendelkezni, arra a Juventus a legjobb példa. A torinóiak 2011-ben költöztek be jelenlegi stadionjukba, aminek legfeljebb csak az lehet a kritikája, hogy relatíve kicsi, 41 ezer fő befogadására alkalmas. Pénzügyi téren azonban óriási előnyt jelent: éves szinten nagyjából 150 millió eurós bevételt könyvelhet el a Juve a jegyeladásokból, ami több mint a két milánói klubé összesen. Ez még úgy is sok, hogy a Juventus a nemzetközi kupameccsekkel is rendszeresen számolhatott.

San Siro helyett élménypark

Beppe Sala, Milánó polgármestere sem feltétlenül tartozik az új milánói stadion építését pártolók közé, legalábbis áprilisban még azt mondta, jobban támogatná, ha a San Siro felújítása kerülne napirendre. Az önkormányzat meg is tette az első lépést a stadion megmentése felé, potom 70 millió euróért eladta volna a két klubnak. A probléma azonban nem a San Siro árával, hanem a szerkezetével van: a stadiont három ütemben építették: az első szintet 1926-ban, a másodikat 1956-ban, a ma ismert alakját pedig 1990-ben nyerte el.

Alessandro Antonelli, az Inter vezérigazgatója bővebben kifejtette, milyen nehézségekkel szembesültek a San Siro felújítása kapcsán. A legnagyobb kihívást a három különböző szakaszban épített szint jelenti: ezek között kevés a kapcsolódási pont, így nagyon kicsi mozgástér lenne a felújításnál, ráadásul üzleteknek sem nagyon lenne helyük. Antonelli szerint a San Siro akkor is veszítene a mostani jellegéből, ha az átalakítás mellett döntenek: az első szintet eltüntetnék, az ikonikus tornyokat és a tetőszerkezetet pedig lejjebb süllyesztenék.

Kattints a képre a galériáért! 



Bár ez pusztán kényelmi szempontnak tűnik, az sem lényegtelen, hogy a San Siro felújítása alatt a két milánói klub albérletbe kényszerülne. Jó eséllyel Veronában, Torinóban vagy Bolognában találhatnának ideális átmeneti szállást, ami még mindig 100-200 km-es utat jelentene a szurkolóknak. A szentimentális érveken túl tehát minden amellett szól, hogy Milánóban új stadion épüljön, ráadásul az eddigiek alapján nem spórolnak a klubok: az 1,2 milliárd eurós összköltségbe a San Siro körüli terület átalakítása is beletartozik.

Jelenleg a stadion körüli betonos tér legfeljebb meccsnapokon telik meg élettel, már amennyiben a parkoló buszokat annak tekinthetjük. Ez rövidesen megváltozhat, a klubok ugyanis az év minden napján látogatható zöldterületet álmodtak meg. Az ígéret az, hogy a stadion kisebb nyomot hagy a város arculatán: a jelenlegi 68 méter helyett legfeljebb 30 méteres magasságban gondolkodnak, a zajszennyezettség pedig 60%-kal csökkenhet, mivel a jelenleginél zártabb szerkezetet terveznek.

2026-ig biztos a San Siro?

Hogy mi lesz a projekt sorsa, az nagyban múlik a városvezetésen, adott esetben ugyanis megakadályozhatják, hogy az új stadion megépüljön. Ugyanakkor az, hogy a város mindkét sztárklubja elkötelezett az ügy iránt, jelentős nyomást helyez a politikusokra. Mindenekelőtt azt kell mérlegelni, közérdek fűződik-e a projekt megvalósulásához, valószínűleg ezért is hangsúlyozzák annyira a klubok, hogy a 2030-as városfejlesztési csomagba illeszkedik a San Siro átalakítása. Amennyiben az önkormányzatnál is így látják, jó eséllyel megadják az építkezési engedélyt.

11sans2.jpg Fotó: stadiumdb.com

Kérdéses továbbá a San Siro sorsa, ugyanis sokan tiltakoznak a stadion lebontása ellen, azt viszont még a milánói polgármester is elismerte, hogy nincs szükség két stadionra 50 méteres távolságon belül. Tehát, ha felépülne az új, az ikonikus építményt le kell bontani. 2026-ig azonban biztonságban lehet a San Siro, ugyanis abban az évben Milánó lesz az egyik házigazdája a téli olimpiának, a stadion pedig helyet kapott a tervekben. Ez persze még változhat, amennyiben a San Siro funkcióját az új aréna is betöltheti.

Annyiban mindenképpen igazat kell adni a kritikusoknak, hogy nehéz elképzelni az olasz labdarúgást a San Siro nélkül, és kár lenne, ha egy az egyben eltűnne. Ugyanakkor a klubok álláspontja is érthető: nekik a pénzügyi stabilitás megteremtése az elsődleges céljuk, márpedig hosszabb távon rosszabbul járnának a San Siro megtartásával. Mert ha az értékmegőrzés, a felújítás a maga korlátozott módján lehetséges is, a stadion fejlesztésére nincs lehetőség. Így pedig szinte felesleges is lenne belevágni az egész projektbe.

Hozzászólások