Serie A - Kihívója már lehet a Juvénak az Inter, de trónkövetelőnek még túlzás lenne nevezni
Kihívója már lehet a Juvénak az Inter, de trónkövetelőnek még túlzás lenne nevezni
Fotó: Europress/AFP

Kihívója már lehet a Juvénak az Inter, de trónkövetelőnek még túlzás lenne nevezni

Mártha BenceMártha Bence
2019/10/08 15:27
Nevéhez méltó meccset hozott Olaszország derbije, ami több dolog mellett azt is bizonyította, hogy a Juventus nem enged zsarnoki uralmából, és hogy az Intert még egy kulcsjátékos kidőlése romba tudja dönteni. A helyszínen néztük meg a derby d'Italiát, nézzük a legfontosabb tapasztalatokat. 

Ahogy a beharangozóban is írtuk, nagyon régen fordult már elő, hogy az Inter és a Juventus hasonló alapállásból rajtolt volna egy derby d’Italia előtt, sőt talán még az Inter tűnt esélyesebbnek a zsinórban nyolc bajnoki címet nyerő Juvénál. 

Inter-Juve: Szűk másfél évtized után lesz újra méltó a nevéhez a derby d'Italia | Hosszabbítás

Nem tegnap fordult elő utoljára, hogy ugyanazokért a célokért küzdött az Inter és a Juventus, idén azonban újra ez a helyzet: Antonio Conte szélvészgyorsan egybe terelte az Inter csellengő bárányait, és igazi kihívónak tűnik, hiszen eközben Maurizio Sarri egy sokkal nehezebb feladattal küzd. Vasárnap jön Olaszország derbije.

nagyszerű mérkőzés bebizonyította, hogy az Inter idén méltó kihívója a Juventusnak, ugyanakkor azt is megmutatta, hogy a kihívó még nem feltétlenül jelent trónkövetelőt is. Ez történt Milánóban.

Nem volt alaptalan az Inter optimizmusa

Antonio Conte nagyszerű szezonrajtja - hatból hatot nyertek a Serie A-ban - ugyan a Bajnokok Ligájában nem párosult hasonló teljesítménnyel, de a Barcelona otthonában elszenvedett vereség megmutatta, hogy az Inter nagyon is tud nyomás alatt jól játszani, sőt konkrétan lefocizták a Barcát az első félidőben.

A milánóiak önbizalmát növelhette az is, hogy a Juventus még távolról sincs kész, a Max Allegri és Mauirizio Sarri futballfilozófiája közti szakadék áthidalásához még bőven kell idő, és több játékos még keresi a helyét, illetve a játékát.

A végeredmény: a szokásosA végeredmény: a szokásos Fotó: Europress/AFP

Az Inter kezdőjében nem volt meglepetés, a két kérdéses poszt közül a jobb szárnyvédő posztját a védekezésben hasznosabb D’Ambrosio kapta Candreva helyett, elöl pedig a Martinez volt Lukaku párja, nem Politano (ez utólag nem biztos, hogy a legjobb döntés volt Contétól). A Juventusnál is két kérdés volt, végül Higuaín helyett Dybala lett C. Ronaldo társa elöl, Ramsey helyett pedig Bernardeschi volt a csatárok mögött osztogató trequartista. Az, hogy a Sarriballra továbbra sem igazán alkalmas Khedira-Matuidi kettős játszott Pjanic mellett a középpályán, már nem számít meglepetésnek.

Az történt, amit a Juventus akart

Néhány fordulóval ezelőtt az Inter valószínűleg sokkal inkább a Juvéra tudta volna erőltetni az akaratát, a szezon eleje óta eltelt időben azonban a torinóiak is egyre jobban elsajátították új edzőjük játékkövetelményeit, így a meccs előtt igazából az volt a kérdés, hogy a két dominanciára törő csapat közül melyik akarata érvényesül majd a rangadón. Gyorsan megjött a válasz.

Négy perc sem telt el, amikor több szempontból is valószínűtlen fejlemény következett be. Az egy az egyben verhetetlen Skriniar mellől az eddig gól nélküli Dybala lőtt kapura, a bravúrokat idén gazdagon sorjázó Handanovic pedig nem ért oda az erős, de távolról sem védhetetlen lövésre.

Az Inter ugyan nem sokkal később kiegyenlített (De Ligt menetrendszerű hibája miatt rúghatott büntetőt Martinez, de nem az egyenlítés volt az első félidő legfontosabb, a mérkőzés sorsát leginkább befolyásoló körülmény. Hanem Stefano Sensi sérülése, aki a 33. percben jelezte, hogy nem tudja folytatni a játékot.

Csak az volt a kérdés, betalál-e a Juve

A Sassuolóból igazolt középpályás a Conte-féle Inter támadásainak, illetve a labdakihozataloknak a lelke volt. Az okosan és agilisen játszó középpályást az a Vecino váltotta, aki támadásban kevés kreativitást tud hozzátenni a csapata játékához, és érződött is az Interen, hogy nem úgy jár a labda, ahogy kellene. Az első félidőt még úgy-ahogy lehozta a 70 ezer szurkolója által támogatott hazai csapat, de a második félidő eleje kimondottan kellemeltenre sikerült a hazaiak szempontjából.

Mivel a Juve egyszer három, egyszer másfél centi híján már az első félidőben vezetéshez jutott (előbbinél Ronaldo lövése csattant a lécen, utóbbinál ennyivel volt lesen a labdát lekészítő Dybala), nem volt meglepetés, hogy Sarri óriási attakra szólította fel az övéit a szünetben. A játékosok pedig engedelmeskedtek.

A Juventus ugyan ebben a felállásában nem tűnik alkalmasnak a Sarriballozásra, a második félidő elején mégis olyan nyomást tett az Interre, hogy a hazaiak bő negyedórán keresztül át sem tudtak szagolni a torinóiak térfelére. Óriási helyzet ugyan nem lett a nyomásból, de Sarri vélhetően elégedetten nézte, hogy a játékosai folyamatosan presszingelik a labdást, magasan visszaszerzett labdákból pedig gyors passzokkal igyekeznek lövőhelyzetig jutni.

Higuaín bombaformában vanHiguaín bombaformában van Fotó: Juventus.it


A gond csak az volt, hogy Dybala helyezkedése miatt a 16-oson belül nem sok veszélyt jelentett a Juve, ezért Sarri belenyúlt a meccsbe egy kettős cserével: Higuaín behozatalával átállt háromcsatáros játékra, Khedirát pedig poszton váltotta Bentancur. Igen ám, csakhogy a három csatár egyike sem az a kimondott labdaszerző, így csökkent is a nyomás az Inter kapuján, sőt a milánóaiknak volt egy komolynak mondható helyzete.

Conte fel is bátorodott, Martinez helyére a gyors és távolról is veszélyes Politanót hozta be, akitől azt várta, hogy a Juve térfelén megnövekedett területeket befutva alakítson ki helyzeteket a védőkkel birkózó Lukakunak. Sarrit azonban ekkor már nem érdekelte, mit csinál az Inter, csak meg akarta nyerni a derbit, és ez végül a lehető leglátványosabb módon sikerült neki.

gol1.png Fotó: Calcio.it


Dybala lecserélésével újra stabilizálni tudta a középpályát, és a hajrára fordulva a Juventus egy egészen káprázatos góllal be is vitte a döntő csapást. Hogy mennyire áll közel a Juve a Sarriball elsajátításához, az még nyitott kérdés, de Higuaín gólja azt mutatja, jó úton jár a címvédő, hiszen a gólhoz vezető támadás során minden Juve-játékos hozzáért a labdához, és az argentin végül 24 passz után gurított Handanovic kapujába.

Semmi értelme bírózni

A második félidőben mindkét csapat kaphatott volna egy-egy büntetőt (talán a Bonucci-Lukaku eset erősebb volt, mint a Brozovic-Bentancur ütközet), azaz az eredmény alakulhatott volna másképp, de abban nincs vita, hogy a Juventus idegenben is megérdemelten nyerte meg a derby d’Italiát. Ezt maga Antonio Conte is elismerte, pedig lett volna oka durcáskondi, hiszen a 8000 vendégszurkoló folyamatosan szidta, és a stadion előtt még egy transzparens is kikerült a vendégszurkolók kerítésére, amiben becstelennek nevezik az ősi riválist irányító egykori Juve-legendát.

A Juve nyerte a Derby d'Italiát, az Inter vereségével visszacsúszott a második helyre | Hosszabbítás

A címvédő Juventus 2-1-re győzött az Internazionale otthonában, így átvette a vezetést riválisától az olasz labdarúgó-bajnokságban. A hetedik forduló csúcsrangadója kiélezett összecsapást hozott, a Juve gyorsan vezetést szerzett Paulo Dybala góljával, ám a hazaiak még a 18. percben büntetőből egyenlítettek Lautaro Martinez révén.

Ugyanakkor az sem kérdéses, hogy az Inter nagyon jó úton jár Contéval, és ha idén még nem is, a közeljövőben egy olyan riválist kap személyében a Juventus, amilyet meglehetősen régen látott utoljára. A nyolc éve tartó egyeduralomba az első évben a Milan, aztán néhány évig a Roma, később pedig a Napoli tartotta a lépést legtovább a Juventusszal, de valós esély talán csak egyszer, két szezonnal ezelőtt kínálkozott a trónfosztásra. 

Az Inter idén tudatosan építkezve, jó edzőt választva jelezte igényét a trónkövetelő szerepére, de egyelőre még inkább csak kihívó a Conte-csapat. Hosszú a szezon, ahogy a rangadó előtt is írtuk, bármi lesz is, nem dönt a bajnoki címről, de elnézve a bombaerős kerettel rendelkező Juventus lépéseit a Sarriball felé, nemcsak Olaszországban, Európában is alig néhány csapat lehet veszélyes a torinóiakra.

Hozzászólások