Serie A - Ki kell a Juvénak, ha már a világ legjobb edzője sem volt elég?
Ki kell a Juvénak, ha már a világ legjobb edzője sem volt elég?
Fotó: Europress/AFP

Ki kell a Juvénak, ha már a világ legjobb edzője sem volt elég?

Mártha BenceMártha Bence
2019/05/18 12:52
Massimiliano Allegri távozik a Juventustól, utódja még nincs, és azt sem lehet tudni, az elmúlt öt év minden olasz bajnoki címét bezsebelő edzője hova tart. A világ legjobb edzője, már ha létezik ilyen a labdarúgásban, úgy néz ki, tényleg közös megegyezéssel távozik Torinóból. Nézzük, mit tett le az asztalra.

A toszkán születésű szakemberre először akkor figyeltek fel Olaszországban, amikor a csóringer Cagliarit vezetve elhappolta az Év edzője-díjat az Interrel éppen szőnyegbombázást tartó José Mourinhótól. Allegrit később azért rúgta ki a Cagliari, mert azt mondták, már nem a szárdokra figyel, hanem a következő csapatára, és ebben speciel igazuk is volt: az edző a Milanhoz igazolt, ahol szintén sikeres időszakot tudott le.

Ő nyerte az utolsó bajnoki címet a Juventus nyolcas sorozata előtt, és bár a Berlusconi-birodalom megrogyása miatt a Milan is kénytelen volt elkezdeni eladogatni a játékosait, Allegri évről évre hozta, ami elvárható volt az egyre haloványabb kerettől. Egy nagy hibát követett csak el: kitette a csapatából Andrea Pirlót, illetve megmondta neki, hogy csereként (és bal mezzalaként) számít rá.

A Milannal hozta, amit lehetettA Milannal hozta, amit lehetett Fotó: Europress/AFP

Jogosan érezzük úgy, Allegri már ekkor a Juventus sikerén munkálkodott, hiszen Antonio Conte lecsapott a registák apostolára, és a köré épített Juventus elkezdte miszlikbe aprítani a Serie A mezőnyét - benne Allegri Milanjával.

10 euróval a 100 eurós étteremben

Conte, aki játékosként is legenda volt Torinóban, mindent hazahozott, csak a nemzetközi sikereket nem. Utolsó évében nemcsak kiesett a BL-csoportjából, de a Torinóban megrendezett Európa-liga-döntőről is lecsúszott, miután képtelen volt egy gólt begyötörni a Benficának az elődöntő visszavágóján. Ekkora hagyta el Conte száját a nyilatkozat, amit azóta már vélhetően keservesen bán.

“Ha csak 10 euró van a zsebedben, semmi keresnivalód egy százeurós étteremben” - válaszolta Conte arra a kérdésre, hogy miért nem tud semmit letenni az asztalra a Bajnokok Ligájában. Talán volt is némi igaza, de a helyére szerződtetett Allegri első évében - nagyjából ugyanazzal a csapattal, sőt ugyanazzal a taktikával - bemasírozott a Bajnokok Ligája döntőjébe, ahol végül kikapott a Barcelonától.

Díszsorfal a vesztesnekDíszsorfal a vesztesnek Fotó: UEFA

Pedig Allegri szinte alig igazolt, a legkomolyabb érkező Patrice Evra volt - és a kvázi kölcsönbe vett Alvaro Morata, akit két év múlva már vitt is vissza a Real Madrid -, és tulajdonképpen egész évben megtartotta Conte háromvédős rendszerét. Csak hatékonyabbá, és Európa-kompatibilissé tette azzal, hogy alaposan felgyorsította a csapat játékát, ami már a Pirlóval történő következő összecsapást is előrevetítette.

Let the magic begin

Allegri a második torinói szezonjától kezdve - részben saját akaratából, részben kényszerből - folyamatosan variálta a csapata játékát. 2015-ben már csak hasznos kiegészítő formáció volt a háromvédős felállás, az elsődleges taktikai hadrend az lett, amit ő maga csak “4-3-meglátjuk”-nak nevezett.

A rendszer kiválóan működött, a bajnokságot brutális fölénnyel nyerte meg a Juve, a BL-ben viszont már a 16 között kiesett, miután a Bayern ellen a visszavágó 92. percében Evra agyára furcsa köd telepedett, így a németek hosszabbításra menthették a párharcot, amit aztán meg is nyertek. Allegri a kupában vigasztalódott, azaz megvédte egy évvel korábbi címét.

4-3-megláttuk4-3-megláttuk Fotó: Europress/AFP

Egy évvel később újabb bajnoki- és kupagyőzelem, és újabb BL-döntő következett, ezúttal már esélyesként ment be a fináléba a Juve, ahol 1-1-es félidő után végül kikapott. Allegri első három szezonjában minden olasz címet bezsebelt, és kétszer jutott BL-döntőbe, amit akkor tudunk igazán értékelni, ha hozzátesszük, hogy a világ legerősebb középpályájáról menet közben Vidal, Pogba és Pirlo is kiesett.

A törésvonalak már tavaly látszódtak

A legutóbbi két szezonban már kimondott cél volt, hogy a Juventus nyerje meg a Bajnokok Ligáját, és Allegri jól is sakkozott a csapatával. Az egyre jobban alakuló keretben már szinte minden játékhelyzetre megvoltak a megfelelő játékosok, és a Juve nem is okozott csalódást Olaszországban: újabb brutális fölénnyel megnyert bajnoki cím, illetve kupagyőzelem következett, de a BL-negyeddöntőben Cristiano Ronaldo elintézte a Juventust - hiába hozta vissza 0-3-ról a párharcot az olasz bajnok, egy hajrában megítélt büntetővel a Real ment tovább.

A 2017-18-as év azonban más változást is hozott azon kívül, hogy tavaly a Juventusnak vért kellett izzadnia a bajnoki címért: azt, hogy egész évben szinte nézhetetlen focit produkált a csapat. A látványos játékot felváltotta a célfoci, ami ugyan sokszor volt eredményes, de a magabiztos győzelmek hiányában a csapaton is érezhető volt, hogy nagyon nehezen reagál a váratlan eseményekre.

A hazai, Napoli elleni vereség után még izgulni kellett a scudettóértA hazai, Napoli elleni vereség után még izgulni kellett a scudettóért Fotó: Europress/AFP

Ez az alaphelyzet Cristiano Ronaldo érkezésével csak tovább romlott, bármilyen meglepő is, a portugál szupersztár leigazolása gazdaságilag sokkal jobbat tett a Juventusnak, mint a játékát tekintve. Ebbe pedig már kódolva volt az Allegri-Juventus házasság vége is.

Nem sikerült Ronaldót beépíteni

Allegri legnagyobb gondja az idei szezonban még csak nem is Ronaldo beépítése volt, hanem egy furcsa helyzetből adódó problémasor hatékony kezelése. A Juventusnak Ronaldo miatt meg kellett szabadulnia Gonzalo Higuaíntól, és a Milan csak úgy vállalta be az argentin masszív fizetését, ha a Juve visszaveszi az egy évvel korábban távozó Leo Bonuccit.

Nem sikerült beépíteniNem sikerült beépíteni Fotó: Europress/AFP

A védő visszatért, Allegrinek pedig játszatnia kellett, pedig Bonucci lassúsága, és a párharcokban mutatott hitvány teljesítménye már régen nem jött ki egálra sem a remek hosszú labdáival. Amellett, hogy a tavalyi szezon egyik legjobbja, Mehdi Benatia kispadozásra kényszerült (télig, akkor távozott is), a Juventus sorra kapta a gólokat Bonucci súlyos egyéni hibáiból, ezért Allegrinek szerkezetileg is hozzá kellett nyúlnia a csapatához.

Hiába volt már Ronaldo érkezése előtt is fejnehéz a csapat, és hiába illett volna nagyon a 4-2-3-1 a kerethez, Allegrinek a védelem állandó bénázása miatt három középpályásra volt szüksége, ezért a támadásokban nem, vagy csak nagyon korlátozottan használható Matuidi, illetve a Bentancur-Can-Khedira hármas valamelyik tagjának mindig a pályán kellett lennie, aminek sokszor a támadósor elszigetelődése volt az ára.

Ehhez jött még a Ronaldo-hatás. CR7 lődözte ugyan a gólokat, de mindenki más alaposan visszaesett a Juve támadósorában, sem Dybala, sem Douglas Costa, sem Cuadrado nem találta a játékát Ronaldo mellett, aminek az lett a vége, hogy azok játszottak, akik jól, vagy legalább nem rosszul megértették magukat a portugállal (Mandzukic és Bernardeschi). 

Az eredmény: kiismerhető, egysíkú támadójáték, döcögős átrendeződés és rossz pillanatokban kapott buta gólok, amiknek a kijavításához néha kevés volt még Ronaldo is. Allegri egész évben nem tudott úrrá lenni a gondokon, és a remek rajt után novembertől elkezdett zuhanni a Juve játékának minősége, amit csak egyszer sikerült igazán jól feltámasztani: az Atlético Madrid elleni torinói visszavágón.

Ez valószínűleg közös döntés

Allegri nemcsak a BL-negyeddöntős kiesés miatt mondhatja joggal, hogy kudarc a szezon, hanem azért is, mert idén először nem lett az övé az összes olasz trófea. Az Atalanta elleni kupakiesés tökéletesen illett a szezonba, amiről már télen azt mondta az egyik szakértő egy régi Ibrahimovic-mondást felemlegetve, hogy “hiába van Ferrarid, ha úgy vezeted, mint egy Fiatot.”

Az utóbbi hetekben másról sem szóltak a hírek, mint a Juventus szakmai stábjának lehetséges változásairól. Volt is min gondolkodni, hiszen a klubnál a gyenge szezon ellenére tudták, hogy szakmailag jobb edzőt biztosan nem fognak találni Allegrinél, és ez megosztotta a vezetőséget is. Andrea Agnelli elnök megtartotta volna Allegrit, Fabio Paratici és Pavel Nedved viszont nem.

Tetemre hívás a pálya szélénTetemre hívás a pálya szélén Fotó: Europress/AFP

Allegrit, aki szép lassan a világ egyik legjobb edzőjévé vált (őszintén szólva nem is biztos, hogy nem A Legjobb), több klub is keresi, de a külföldre költözés, az ismeretlen közeg és futballkultúra, illetve az edző házsártos természete nem feltétlenül ígér olyan sikereket, amiket a Juventusnál aratott.

Az edzővel, bárhova megy is, szakmailag óriásit fog majd a következő csapata (vélhetően a PSG), a Juventus azonban most bajban van, hiszen egy dolog biztos: az Allegrit követő edző biztosan nem lesz jobb a toszkánnál. A Juventus azonban komoly változásokon megy majd át a nyáron, így talán arra gondoltak, az építkezést már valaki másra bízzák, ha már egyszer az eddigi építészt szélnek eresztik.

Mindegyik potenciális jelölt ellen van valami

A sajtóban pörgő nevek közül Antonio Conte - aki a hírek szerint Nedved támogatását élvezi - kimondottan csúnyán távozott Torinóból, és ha a bajnokságokban igazi győztesnek tűnik is, a nemzetközi porondon eddig csak kisebb-nagyobb bukásokkal hívta fel magára a figyelmet. Didier Deschamps világbajnok edző, játékosként és edzőként is segítette már a Juventust (ő hozta fel a Serie B-ből a csapatot 2007-ben), de klubcsapatoknál még kvázi nyeretlen kétéves.

Pep Guardiola kijelentette, hogy nem hagyja el Manchestert, José Mourinhót pedig szívből utálják a csapat szurkolói, és egyébként sem biztos, hogy a portugál edző akár játékát, akár személyiségét illetően illene a Juve brandhez.

Mourinho utolsó torinói megmozdulása sem sikerült szépreMourinho utolsó torinói megmozdulása sem sikerült szépre Fotó: UEFA

Egyre többször kerül szóba a Chelsea-nél nem tartóztatott Maurizio Sarri, aki a látványos támadójátékban hisz (ennek hiánya volt Allegri Juventusa ellen a leghangosabb kritika), ugyanakkor semmiféle eredménye nincs, és nem biztos, hogy a Juventushoz elégséges belépő, ha a Chelsea-vel megnyeri az EL-t. 

A végére hagytuk a fiatal olasz edzőgeneráció legígéretesebb tagját, Simone Inzaghit, aki évről évre erőn felül teljesít a Lazióval. Az idén kupát nyerő fiatalabb Inzaghi azonban szintén komoly hazárdjáték, hiszen sem edzői pedigréje, sem eredményei nem jogosítják fel ekkora feladatra, ráadásul az is kérdéses, mihez kezd egy öltözővel, amiben világsztárok egész sorát kell irányítania.

Hozzászólások