Serie A - Inter-Juve: Szűk másfél évtized után lesz újra méltó a nevéhez a derby d'Italia
Inter-Juve: Szűk másfél évtized után lesz újra méltó a nevéhez a derby d'Italia
Fotó: Europress/AFP

Inter-Juve: Szűk másfél évtized után lesz újra méltó a nevéhez a derby d'Italia

Mártha BenceMártha Bence
2019/10/06 13:30
Nem tegnap fordult elő utoljára, hogy ugyanazokért a célokért küzdött az Inter és a Juventus, idén azonban újra ez a helyzet: Antonio Conte szélvészgyorsan egybe terelte az Inter csellengő bárányait, és igazi kihívónak tűnik, hiszen eközben Maurizio Sarri egy sokkal nehezebb feladattal küzd. Vasárnap jön Olaszország derbije.

Julio Cesar - Zanetti, Cordoba, Samuel, Burdisso - Figo, Veron, Cambiasso, Stankovic - Martins - Adriano. Szemben velük Buffon - Balzaretti, Thuram, Cannavaro, Chiellini - Camoranesi, Emerson, Vieira, Nedved - Ibrahimovic, Trezeguet. Az időpont 2006 februárja, a tét pedig az Inter versenyben maradása a scudettóért.

Vasárnap este nem dönt semmiről a Derby d’Italia, nem is ezért hoztuk fel a fenti (egyébként a Juve által 2-1-re megnyert) meccset, hanem azért, mert szűk másfél évtized után most fordul elő először, hogy a két csapat egyenlő félként néz szembe a riválisával.

A Juvét 2006-ban kizárták, és igazán csak a most az Inter irányító Antonio Conte érkezésével tért magához, és bár a szűkebb években is előfordult, hogy el-elkapta az Intert, nem volt kérdés, hogy a bajnokság végén melyik csapat végez előrébb. Conte eljövetelével megfordult a helyzet: a 2010-ben triplázó Inter hanyatlásnak indult, a Juve pedig szárnyalt, és a milánóiaknak kellett beérniük azzal, hogy egy-egy bajnokin odavertek a torinóiaknak. Például amikor elvették Conte csapatának veretlenségét.

Nem is derby ám ez igazából

Az Olaszország Derbije névre keresztelt Inter-Juventusra nemcsak a klasszikus derbi kifejezés nem illik, de a dicsőséges titulus eredeti kiötlőjének magyarázata sem áll már meg. Gianni Brera ugyanis azt mondta, ez a két csapat nem esett ki soha a Serie A-ból, és ők szerezték a legtöbb trófeát. Az Inter csípőből elbukik, hiszen 1921-ben tökutolsók voltak a bajnokságban, bár a másodosztályban nem kellett pályára lépniük, mert visszaengedték őket. A Juvét ugye 2006-ban zárták ki, és a 80-as években a Milan állva hagyta városi riválisát a trófeákért zajló versenyben is.

Persze az Inter és a Juventus versengése a két csapat meccseinek hőfokát tekintve semmiképpen nem érdemtelen az elnevezésre, ráadásul a gyűlölködés történelmi léptékű, hiszen nagyjából az 1961-es, Helenio Herrara-féle levonulós sztorira szokás datálni a kezdetét.

Ez már a 9-1 utáni ünneplésEz már a 9-1 utáni ünneplés Fotó: Europress/AFP

A két csapat versenyfutását elképesztő sztorik kísérik. A Iuliano-Ronaldo ütközésről kb annyi könyvet írtak, mint a mi 86-os mohácsunkról, ott van a május ötödikét örökre ünnepnappá változtató 2002-es bajnoki befutó, vagy a Grande Inter menetelése a 60-as években, amikor hobbiszerűen kalapálták el a bajnokságban a Juventust. De van annyi beszédtéma a mostani derbivel kapcsolatban is, hogy hagyjuk inkább a múltat.

Kezdjük a legfontosabbal: Antonio Contéval

A Juventusszal mindent megnyerő Conte nem véletlenül jelezte az Inter érdeklődésére, hogy a világ harmadik legjobban fizetett edzője kíván lenni. Ő tudta, mi hiányzik ebből a csapatból, az Internek pedig soha nem a pénz hiánya volt a legnagyobb gondja, úgyhogy egymás kezébe csaptak. Az évi 10,5 millió eurót Conte azonnal elkezdte törleszteni: hat forduló után hibátlanul menetel, vezeti a bajnokságot, és ami még fontosabb, ilyen rövid idő alatt karaktert és lendületet tudott adni a milánóiaknak.

Ahogy a 3-5-2-es játékrendszere, úgy az sem volt meglepő, hogy az autoritására veszélyt jelentő figurák kiirtotta az öltözőből. A kis katonáit gyorsan csatasorba rendezte, és átragasztotta rájuk saját személyiségét. Az Inter harap, küzd, de ennél többet is tesz: futballozik. Conte nem a világ legbonyolultabb gondolkodású edzője, de nagyon érzi a játékot, és az utolsó cseppig kipréseli, ami a játékosaiban van.

És ha már játékosok: bár gazdaságilag jól alárúgott a csapatának azzal, hogy csípőből közölte, Nainggolan, Perisic és főleg Icardi mehet, amerre lát (így nem volt könnyű eladni őket), az igazolásai eddig ülnek: Sensi kvázi a Serie A legjobb formában levő középpályása, Godin remekül érzi magát a háromvédős rendszerben, és a csatárai, Alexis Sánchez és Lukaku is gyorsan megszerezték első góljaikat.

Gyorsabban kész lett, mint a Juve

Sokan már a bajnokság előtt ezt a két csapatot tartották a legnagyobb esélyesnek, és mindenki sietett hozzátenni, hogy fontos lesz, melyik érik össze előbb a két új edzővel, új koncepcióval és sok új játékossal rendelkező csapat közül. Ha az Inter Barcelonában bemutatott játékát nézzük, akkor ők már kb készen vannak.

Nem szentimentális alkatNem szentimentális alkat Fotó: Europress/AFP

Ha a Juventust, akkor ott még kell idő, nem is kevés. Sarri csapata még nem sarris, de már tud jól játszani, akár nehéz ellenfelekkel szemben is. Viszont az egyensúlya még sokszor nincs meg, néhány játékosnak a posztja, másoknak a szerepe vár még megtalálásra. Ennek pedig az az oka, hogy sokkal nehezebb dolga van Sarrinak, mint Conténak.

Az Inter az utóbbi években a semmit ragozta, egymást váltották az edzők, és velük a koncepciók. Conte rájuk rúgta az ajtót, mindenkinek beleüvöltötte az arcába a feladatsort, amelynek teljesítéséért köteles az életét adni, és kész volt. Sarrinak azonban egy kiművelt, kidolgozott rendszert kell a saját, az Allegri alatt begyakoroltakkal köszönőviszonyban sem lévő elképzeléseire formálnia.

Ha ez nem lenne elég, Sarrinak sok rozsdás lábba kell életet lehelnie, több játékosa van rossz formában, vannak sérültek is, és úgy általában mindenki keresgéli a helyét. De ez még mindig nem a legnagyobb baja a Juventusnak.

Tehénen a gatya

A Sarriball lényege, hogy a csapat magasra feltolt védekezéssel, a labdát folyamatosan nyomás alatt tartva labdát szerez, majd gyors passzokkal helyzetet alakít ki. Erre igazolt a nyáron a Juventus, csakhogy Rabiot nagyon hosszú kihagyásból, Ramsey pedig egy egészen más futballkultúrából jön, és fizikailag sincs még a topon egyik sem.

Így állt elő az a helyzet, hogy az Allegri-féle játékhoz tökéletesen passzoló, de a Sarriballra teljesen alkalmatlan Matuidi-Khedira kettős egyelőre kirobbanthatatlan a Juve középpályájáról. Ezzel a két játékossal meg lehet szerezni magasan a labdát, de a gyors, fineszes passzjátékról, a réseket jól felismerő kulcspasszokról, vagy a gyilkos távoli lövésekről le kell mondania Sarrinak.

ZsonglőrökZsonglőrök Fotó: Europress/AFP

Ezt orvoslandó kezdett el trequartistát játszatni, előbb Ramsey-vel, majd Bernardeschivel, és a Juve játékának minősége javulni is kezdett. Vélhetően az Inter ellen is hasonlót kell elképzelnünk (erről később), de ez a rendszer nemcsak azért kiforratlan, mert a játékosoknak új, hanem azért is, mert Sarri sem alkalmazta még.

Mi lesz a meccsen?

A kezdőket elég pontosan meg lehet tippelni, csapatonként 1-2 poszt kérdéses csak, és a két csapat haditerve is hasonló lesz. Egy dologban biztosan: mindkettőnél kulcskérdés lesz a másik registájának kikapcsolása. A Juventus esetében ezen nincs mit ragozni, hiszen Pjanic nélkül a torinóiak elvesztek, ez nagyjából a bosnyák érkezése óta így van. Az Internél már bonyolultabb a helyzet, hiszen bár Brozovic leradírozása feltétlenül jó ötlet, nem szabad szem elől téveszteni Sensit, aki az Inter támadásainak a lelke.

Stefano Sensi a legjobb középpályás a Serie A-banStefano Sensi a legjobb középpályás a Serie A-ban Fotó: Europress/AFP

Az Inter széles játéka miatt a Juventusnak sokat futó és ütköző középpályásokra lesz szüksége (főleg, ha Conte megkockáztatja Candreva bevetését D’Ambrosio helyett), mert a milánóiak mindkét csatára kiválóan fejel, a Juve védelme viszont sokat bizonytalankodik, így a beadások elhárítása kulcsfontosságú feladat lesz.

Sarri elsősorban arra vár, hogy a sztárjai elkapják a fonalat: Ronaldo egyelőre magához képest közepes, De Ligt az első öt fordulóban kritikán aluli volt, Dybala továbbra sem találja önmagát, és sokszor tűnt statikusnak a Ronaldo-Higuaín támadósor. Viszont alakul a dolog, Higuaín hatalmasat focizott a Leverkusen ellen, és De Ligt is javulgat, Ramsey pedig egyre több lehetőséget kap. A derbin például minden bizonnyal a kezdőben. 

Miközben az Inter a legerősebb összeállításában léphet pályára, sérültje nincs, és a piros lapos Alexis Sánchez sem valószínű, hogy kezdett volna, a Juventusnak súlyos gondjai vannak. Mindkét jobbhátvédje sérült, így Cuadrado kényszerül a szélső védő posztjára, és még ennél is nagyobb gond, hogy a védelemből Chiellini, a csatársorból Douglas Costa hiányzik majd. 

Az Internek viszont egy nappal kevesebb ideje volt pihenni, és szemlátomást többet is vett ki belőlük a látogatás a Camp Nouba, mint a Juventusból a Leverkusen kifektetése. A fáradtság lehet fontos tényező, mert míg Sarrinak bombaerős a padja, addig Conténak sokkal kevesebb variációs lehetősége van. Igaz, ő amúgy sem az a variálós fajta.

Hozzászólások