Serie A - Indul a Juve-fogócska: három tényező, ami eldöntheti a Serie A sorsát
Indul a Juve-fogócska: három tényező, ami eldöntheti a Serie A sorsát
Fotó: Europress/AFP

Indul a Juve-fogócska: három tényező, ami eldöntheti a Serie A sorsát

Mártha BenceMártha Bence
2019/08/24 12:28
Mindenki szinte biztosra veszi a Juventus bajnoki címét, de a korábbiakkal ellentétben ezúttal nem egy, hanem két kihívóval is szembe kell néznie a megújuló torinói csapatnak. A zsinórban kilencedik bajnoki címet a Napoli és az Antonio Conte által irányított Inter csavarhatja ki a Juve kezéből, az alábbiakban erről, és persze a többi csapatról értekezünk. 

Látszólag idén is - ahogy az elmúlt nyolc évben - a második helyért megy majd a harc a Serie A élcsapatai között, hiszen az olasz bajnokságon eddig is masszív fölénnyel uralkodó Juventus tovább erősödött a nyáron. A dolog azonban nem ilyen egyszerű, mert ha nyerni lehetne pusztán azzal, hogy az egyik csapatnak jobb játékosai vannak, le sem kellene játszani a futballmeccseket. De le kell.

Még a rajt előtt egy nappal is elég nehéz esélyeket latolgatni, hiszen bő egy hét hátra van még az átigazolási szezonból, és egyáltalán nem kizárt, hogy komoly változások lesznek egy-egy élcsapatnál. Ennek ellenére megpróbáljuk belőni, mi lehet az a három tényező, ami eldönti a bajnoki cím sorsát, illetve rápillantunk a kiesőjelöltekre, és az Európa Ligáért harcoló csapatokra is.

Róluk lesz szóRóluk lesz szó Fotó: Calcio.it

A bajnoki címért vélhetően három csapat, a Juventus, az Inter és a Napoli küzd majd, így az első részben ezt a három klubot hasonlítjuk össze.

Edzők és állandóság

A Juventusnál egyetlen kérdőjel van, ha ez is kiegyenesedik, nincs olyan, hogy bárki megállítsa a zsinórban kilencedik bajnoki címéért hajtó torinóiakat. Ez a kérdőjel nem más, mint Maurizio Sarri.

Nem mintha Sarri szakmai pedigréjét, a filozófiáját vagy a győzni tudását kérdőjeleznénk meg, inkább arról van szó, hogy a nyáron leköszönő edző, Max Allegri a szakmai spektrum ellentétes oldalán állt, mint a nápolyi edző, más szóval olyan mértékű változások mennek végbe a Juventusnál, ami akár veszélyes is lehet. Csapat- és egyéni szinten is megváltoznak a prioritások, eltolódnak a szerepkörök, és ennek feldolgozásához még akkor is idő kell, ha a Juve nyári igazolásai közül valószínűleg négy is stabil kezdő lesz - azaz durván a fél kezdőcsapat kicserélődik.

Ezt még mindenkinek szoknia kellEzt még mindenkinek szoknia kell Fotó: Gazzetta

Ebben a tényezőben rejlik a Napoli nagy esélye. A nápolyiak tavaly is a Juve kihívói voltak, és a keretük alig változott (holott eltapsoltak 130 millió eurót). Carlo Ancelotti csapatának kiforrott, olajozottan működő játéka van, ehhez érkezett egy jó középső védő (Kosztasz Manolasz), egy sztárszélső (Lozano) és egy középpályás merítést növelő belső középpályás Elmas személyében.

A Napoli nagyon erős csapat, és még nem tudjuk, érkezik-e végül az Internél kegyvesztetté vált Mauro Icardi. Ha jön, ha nem, a Juventusnak nincs sok ideje összeszokni, mert a Napoli nem fogja megtenni nekik azt a szívességet, hogy kihasználatlanul hagyja az esetleges botladozást. Ancelotti pedig nagy Juve-ölő, még úgy is kicsinálta kétszer a torinóiakat, hogy az edzőjük volt.

A Juvéhoz hasonló a helyzet az Internél, hiszen egy kiváló edző érkezett egy erős, és a nyáron tovább erősített kerethez, aki viszont Sarrihoz hasonló felfordulást is hozott magával ami a csapat játékát, rendszerét és habitusát illeti. Antonio Conte egy nyerőgép, akárhova ment, mindenhogy győzni tudott, ám neki is túl sok mindent kell átrendeznie ahhoz, hogy a milánóiak versenyképesek legyenek.

Ez sem kevésbé furcsaEz sem kevésbé furcsa Fotó: Gazzetta

A szurkolók hisznek a projektben, az Inter bérleteseknek szánt 40,000 székét pillanatok alatt betöltötték a 2010 óta semmit nem nyerő klub szurkolói. Pedig Conte nagy lendülettel contésította az Intert, szinte mindenkit kivágott, akiről feltételezte, hogy nem áll be a sorba, és a nagy irtás közepette egy kicsit vékonynak tűnik a csapata, ami a focit illeti. Szervezettség, fegyelem és grinta lesz, a játék már kérdéses - ugyanakkor a Juventusnál sem azzal nyert, hogy tele volt a csapata labdaművésszel.

Játékoskeret és potenciál

Ahogy fent is említettük, a Napolinál nem voltak a másik két riválishoz hasonló változások, de Ancelotti nagyon okosan nyúlt a keretéhez. Miután sikerült megtartani a világ egyik legjobb középső védőjét, Kalidou Koulibalyt, befogták mellé Kosztasz Manolaszt, aki biztosan sokkal jobb védőnek fog tűnni a szenegáli óriási mellett, mint a csetlő-botló Fazio párjaként.

Sztárt is vettek a déliek, Hirving Lozanóért 39 millió eurót sem sajnáltak, ami elsősorban azért fontos, mert hosszú évek után először lesz méltó helyettese Lorenzo Insignének, miközben a mexikói simán eljátszik a másik oldalon is. Itt kell megjegyeznünk, hogy Ancelotti és Insigne kapcsolata közel sem tökéletes, nem véletlenül tartják többen is egyre valószínűbbnek, hogy még a nyáron létrejön az Icardi-Insigne (és persze egy rakás pénz) csere, amit az is erősít, hogy az Internek igencsak szüksége lenne még szélsőkre.

Két csapatot is érint, mi lesz Icardival?Két csapatot is érint, mi lesz Icardival? Fotó: Gazzetta

Conténak még nincs kész a csapata, habár a két legfontosabb már megvan: jött a háromvédős rendszerbe tökéletesen illő Diego Godin, illetve a 3-4-3-as formáció másik lyukas posztjára a robosztus center, Romelu Lukaku. Érkezett ugyan egy szélső (Lazaro a Herthától jött), de egyelőre a sok box-to-box középpályás mellett nem látszik, kitől kaphatja a gólpasszokat a belga center.

A már felnőtt válogatott Barellától biztosan sokat várnak, véglegesítették Politanót, illetve elhozták a Sassuolótól Stefano Sensit, de ezek egyike sem tűnik első blikkre egy bajnoki címre törő csapat kulcsigazolásának. Az Inter vélhetően még igazolni fog a szárnyvédő posztjára is, jelenleg ugyanis itt sem elég erős ahhoz, hogy a Juve kihívójaként tekintsünk rá.

Kivált, mert az egyébként is erős Juventus nemcsak jól, okosan is igazolt: a középpályára ingyen igazolt két klasszist Ramsey és Rabiot személyében, és a rogyadozó fedezetsor mögé, a védelembe is behúzott egy sztárjelöltet: az Ajax középhátvédje, Matthijs De Ligt az átigazolási szezon egyik legforróbb portékája volt, de a Juve simán kipengetett érte - a bónuszokkal együtt - 85 millió eurót. A védelmet erősíti a Sassuolo fiatal török védője, Merih Demiral is, ami elég rossz hír az elmúlt két évben szinte csak bakizó Leo Bonuccinak.

SztárigazolásSztárigazolás Fotó: Juventus.it

Ha csak a keretet nézzük, a Juventus megoldotta a tavalyi szezon legfontosabb gondjait, most viszont az a baja, hogy túlságosan nagy a kerete, ráadásul a BL-re a homegrown rule miatt csak 22 játékost nevezhet. Nem tudjuk, mi lesz a sorsa az Higuaín-Dybala-Mandzukic-Khedira-Emre Can-Bonucci sornak, mert ezeknek a játékosoknak nem látszik a helye Sarri csapatában, és egy kérdés még mindig feszül a keretet illetően: ki lesz a középcsatár?

Taktika, rendszer és erőforrások

Conte nemcsak azért volt tökéletes választás az Interhez, mert önmagában kiváló szakember, hanem azért is, mert a csapat egyik nagy gondja az öltöző klikkesedése és széthúzása, illetve a sok egó állandó összecsapásai voltak. Mivel ezeket az elemeket Conte egy szempillantás alatt kirúgta a csapattól, a látszólag legfontosabbat máris megoldotta, de azért lesz még dolga bőven.

Az Inter biztosan három védővel áll fel, már csak az a kérdés, hogy valahonnan leakasztanak-e még szélsőket, és 3-4-3-ban fognak játszani, vagy marad a Juventusnál három bajnoki címet hozó 3-5-2-es rendszer. Ehhez három kiváló védője, egy nagyszerű registája (Brozovic), illetve több duplatüdejű középpályás futógépe van, de előre még kicsit vékonynak tűnik a csapat. A következő igazolás - nyilván a szárnyvédő mellett, mert az muszáj - eldönti kicsit azt is, milyen formációban látjuk idén az Intert.

Nem véletlenül vidám az ÖregNem véletlenül vidám az Öreg Fotó: sscnapoli.it

A harmadik tényezőt tekintve egyértelmű, hogy a Napoli áll a legjobban, hiszen Ancelotti csapata nemcsak ismeri a rendszert, de összeszokott, begyakorolt csapatjátékkal rendelkezik. A karácsonyfát már régen elengedte az edző, mostanában egy hol 4-3-3-ra, hol 4-2-4-re átcsúszó, látszólag elég egyszerű 4-4-2-t alkalmaz, amiben minden játékosa tudja a helyét, és a szerepét.

Ezzel szemben a Juventusnál egy hátulról építkező, sokszor passzív csapatot kell Sarrinak a saját játékára formálnia. Érkeztek bőven játékosok, akikkel ez megoldható, és a Juve kerete egyébként is alkalmas volt erre, de sok játékosnak változik meg nagyon a szerepe azzal, hogy a Juve vélhetően az ellenfél térfelén történő labdaszerzésekre, magasra feltolt védekezésre, illetve folyamatos presszingre fog rágyúrni. Ahogy fent is említettük: ez a legfontosabb kulcskérdés: mennyire, illetve milyen gyorsan tudja Sarri megoldani a feladatot.

És a többiek

A dobogó alatt óriási tülekedés várható, meglehetősen kiegyenlített a 4-8. helyre pályázó csapatok közti erőviszony. Márpedig ott valaki nagyon nyer, hiszen BL-szereplő lehet, amiért reálisan nézve a Lazio, a Milan, a Roma és persze az Atalanta küzdhet.

A bergamóiakat - akik egyébként a legjobb csapatot alkotják a felsoroltak közül - azért vehetjük ki, mert úgy futnak neki történetük első BL-főtáblájának, hogy számottevően nem erősítettek, sőt Mancini személyében a legjobb belső védőjüket engedték el. Az EL csoportkört még lehozták simán két éve, de ez a Bajnokok Ligája, ahol kizárólag brutálisan erős ellenfelek várnak a negyedik kalapból sorsolandó Atalantára.

Irány a BL!Irány a BL! Fotó: Getty

A Lazio sem sokat változott (idén sem sikerült bohócot fogni Milinkovic-Savicért), és mivel tavaly is nagy csatában volt a BL-helyért, idén is talán ők rá a legesélyesebbek. Simone Inzaghi az egyik legígéretesebb olasz edző, és nem is rossz a kerete, de ahhoz, hogy meglegyen nekik a 4. hely, a többiek botladozására is szükség lesz. Merthogy a Lazio is fog botlani gazdagon.

A Milan tulajdonképpen jól igazolt, hiányposztokra vett jó játékosokat, de valahogy nem érezni azt a célt, amit az önkéntes európai eltiltásukkal maguk fogalmaztak meg: néhány éven belül a bajnoki címért küzdő csapatot építeni. A csapat gerince megvan, és az elköltött 100 millió euróba belefért egy jó csatár (Leao), két ígéretes védő (Duarte és T. Hernandez), valamint a kieső Empoli két középpályása, Bennacer és Krunic, de hiába volt az Afrika Kupa legjobbja az előbbi, ez azért nem annyira veretes névsor.

Annál is inkább, mert egy felkészült, okos, ugyanakkor ezen a szinten semmiféle rutinnal nem rendelkező edző, Marco Giampaolo vette át a csapat irányítását. A Sampnál jól dolgozó szakembertől csodákat nem kell várni, de a csapatot elnézve nem is ez a cél. De hogy akkor pontosan micsoda, azt nem tudnám megmondani.

Bennacer nagy fogás lehetBennacer nagy fogás lehet Fotó: Europress/AFP

A Románál folyó folyamatokat még nehezebb értelmezni. A vezetőségből Tottit, a keretből De Rossit kirúgó klub még rátett egy lapáttal azzal, hogy a legutóbbi szezon legjobb támadóját is eladta (El Shaarawy Kínába szerződött), és megvált legbiztosabb védőjétől, Manolasztól is. A Sahtarnál ügyeskedő edző, Paulo Fonseca szép feladatot kapott a nyakába, és bár az átigazolási piacon nem mozgott rosszul a klub, azért nehéz lenne megtippelni, mi várható ettől a Romától.

Vettek egy jó kapust (Pau Lopez - Betis), Mancini, Zappacosta és Spinazzola is jól muzsikálnak majd a védelemben, a középpályára pedig érkezett a Napoli padjáról Diawara, illetve a csetlő-botló Fiorentina Volvo-szürke középpályása, Jordan Veretout. De hogy ezekkel a fiúkkal mire lesznek képesek, és hogy mi a pontos céljuk, azt nem mernénk megtippelni.

Középmezőny és kiesőjelöltek

Az új amerikai tulajok miatt cirkuszi igazolásokkal operáló Fiorentina, a Di Francesco személyében remek edzőt szerződtető Sampdoria, a magát az olasz hagyományok (0-0) legnagyobb őrzőjeként pozicionáló Torino, illetve a mindig masszív Sassuolo és a nagyszerűen erősítő Cagliari alkothatják a középmezőnyt, ami az utóbbi évekkel ellentétben elég kiegyenlítettnek tűnik.

Simán csatlakozhat hozzájuk a szintén jól erősítő Genoa, vagy a remek tavaszt produkáló Bologna, bár utóbbinál kérdés, hogy a rákkal harcoló Mihajlovicsnak mennyi energiája marad a csapatára. A középmezőny aljához tartozhat majd a Parma, illetve talán a SPAL is, de őket inkább eggyel lejjebb sorolnánk.

Bresciában legalább a show garantáltBresciában legalább a show garantált Fotó: youtube

Oda, ahol a három feljutó, illetve az Udinese található. Udinében - mint mindig - idén is minden azon múlik, hogy a scoutok mennyire voltak ügyesek, kitúrtak-e valami olyan tehetséget, aki sokat segíthet a csapatnak. Pont ezért megjósolni is nehéz, hogy mi lesz a friuliakkal, mindenesetre nem valószínű, hogy pont idén térne vissza a Guidolin-érában megszokott eredményesség.

A három feljutó simán előfordulhat, hogy megy is vissza ebben a sorrendben. A Hellas Veronánál egyébként is egy B-ligás keretet látunk, amit Ivan Juric kinevezésével súlyosbítottak, így ők biztos kiesőnek tűnnek. Nem jobb a helyzet a Leccénél sem, amely teljesen váratlanul lett második a Serie B-ben. A délieknek ráadásul bitang a sorsolásuk, az első tíz fordulóban nem sok pontot fognak szerezni, ez pedig meghatározhatja a továbbiakat is.

És ott van a B bajnoka, a Brescia, amely nem kisebb figurát fogott be, mint a szülővárosába visszatérő Mario Balotellit. Kétségkívül az Oroszlánok néznek ki a legjobban a feljutók közül, náluk játszik például az olasz futball nagy ígéretének tartott Sandro Tonali, de talán ez sem lesz elég a bennmaradás kiharcolásához. 

Hozzászólások