Serie A - Ez már a vég kezdete C. Ronaldónak, vagy hajlandó lesz változtatni a játékán?
Ez már a vég kezdete C. Ronaldónak, vagy hajlandó lesz változtatni a játékán?
Fotó: Europress/AFP

Ez már a vég kezdete C. Ronaldónak, vagy hajlandó lesz változtatni a játékán?

Mártha BenceMártha Bence
2019/11/12 15:09
Hogy Ronaldo az okozója, vagy az elszenvedője a Juventus hitvány támadójátékának, azt majd az idő eldönti, de a múlt héten kétszer is lecserélt portugál világsztár problémája nem oldható fel egyszerűen Torinóban, az biztos. Belátja, hogy már nem az, aki egykor volt, és változtat a játékán, vagy marad minden a régiben? És főleg: biztos, hogy Torinóban? 

A mögöttünk hagyott héten két fontos győzelmet aratott a Juventus, a moszkvai BL-sikerben, illetve a Milan elleni rangadóban két közös dolog is volt: az egyik, hogy Maurizio Sarri mindkettőn lecserélte Cristiano Ronaldót (aki ezt mindkétszer zokon vette), a másik, hogy mindkétszer jelentősen feljavult a Juve támadójátéka a portugál sztár nélkül, és a győztes gólok is ekkor születtek.

Sarri mindkétszer Ronaldo sérülésére hivatkozott, de a portugál egyik meccsen sem úgy jött le a pályáról, mint akinek fizikai gondja van, helyette tüzet okádva mutogatott, a Milan ellen pedig egyszerűen besétált az öltözőbe, és a hírek szerint még a meccs vége előtt elhagyta a stadiont. Ez utóbbiért a Juventus jogosan büntethetné meg a játékost, hiszen az esetleges doppingellenőrzés miatt nem mehet el a stadionból, ha pályára lépett, de most messze nem holmi büntetés a legnagyobb problémája a feleknek.

Marketingeszköz, vagy a világ legjobb játékosa?

A Juventusnál bevallottan azért küldték el a nyáron Max Allegrit, mert a csapat játéka nem volt elég attraktív, a szűk győzelmek az európai porondon gyakran változtak vereséggé, és a támadójáték elég esetleges volt. Ezt a problémát Sarri szerződtetésével próbálta orvosolni a Juve, de hiába a támadókkal telezsúfolt keret, és az elképesztő potenciál, a Juve idén még látványosabban vergődik támadásban, és nyoma sincs a Sarriballnak.

A meccsenként átlagban szerzett 1,67 gól holtversenyben csak a 7. helyre elég a Serie A-ban, olyan csapatok előzik meg a Ronaldóval, Higuaínnal, Dybalával és Douglas Costával rohamozó Juvét, mint a Sassuolo és a Cagliari. Emellett a játék sokszor nézhetetlen, semmi nem látszik a gyors, rövid passzokra épített támadójátékból, amit Sarritól reméltek, ha mégis, az meccsenként egy-két szebb támadásban merül ki.

Túl a bajnokság negyedén újra felmerült két kérdés: az egyik, hogy Ronaldo az okozója, vagy az elszenvedője a Juventus gyenge támadójátékának, a másik pedig, hogy érdemes-e egy ilyen formában lévő játékosra építeni egy nagyra törő csapat támadóstratégiáját.

Mert az nem kérdés, hogy Ronaldónak jelenléte van, ha egyszer ott van a pályán. Minden társ őt keresi, a portugál pedig minden idegszálával a góllövésre tör, rengeteget lő kapura, sokat van játékban, jelentkezik a szabadrúgások és 11-esek elvégzésére. Csakhogy ennek a Juventus nagyon kevés hasznát látja a pályán.

Nem örült a cserénekNem örült a cserének Fotó: calcio.it

A pályán kívül nincs gond: Ronaldo érkezése óta emelkednek a Juve részvényei, a klub marketingbevételei, a közösségi média-elérése, és maga a brand is nagyon jól járt az ötszörös aranylabdással. Ezek a megfontolások természetesen elengedhetetlenné teszik Ronaldo szerepeltetését a kezdőcsapatban, ami viszont Sarrinak jelent akkora problémát, hogy a héten már nem is bírta tovább cérnával, és lecserélte a gyengén teljesítő klasszist.

Nem pusztán Ronanldo hisztije a probléma

Azon valahogy túllépnek a szereplők, hogy a Milan ellen az 55. percben lecserélték Ronaldót (ilyen azért nem sokszor fordult elő vele pályafutása során), rendezik a nézeteltérését a válogatott szünet után, és minden megy tovább. Elméletben. Gyakorlatban azonban sokkal nagyobb a baj annál, hogy Ronaldo rossz formában van.

A portugálnak önkritikát kellene gyakorolnia, és be kellene látnia, hogy 34 évesen már nem az a játékos, aki egykor volt. Tisztában kell lennie azzal, hogy már sem a vég-, sem az indulósebessége nem a régi, a biciklicseleivel pedig már egyetlen Serie A-védőt sem vesz le. Ezek az idők - valószínűleg végleg - elmúltak.

Ez persze nem azt jelenti, hogy Ronaldo nem kitűnő játékos, és ne lehetne akár óriási haszonnal használni, hiszen fizikailag továbbra is topon van, elképesztő a fejjátéka, a gólérzékenysége pedig semmit nem kopott. Ezek pedig egy kiváló center adottságai, és Ronaldónak is fontolóra kellene vennie, hogy feladja a szabad szerepkört, és bevonul a 16-oson belülre csatárt játszani.

Igen ám, csakhogy a Juventusnál ez nem megoldás, hiszen ebben az esetben kikerülne a csapatból a szezon legjobban teljesítő csatára, Gonzalo Higuaín. Az argentin nem lő sok gólt, de tanítani valóan mozog a 16-oson belül, remekül készít elő (idén már négy gólpassznál jár, míg Ronaldo egyet adott), okos helyezkedésével folyamatosan nyitja a területeket a társaknak. A portugál tehát kizárólag Higuaín kárára játszhatna centert, ezzel pedig szinte biztos, hogy nem járna jól a Juventus. Egyébként az argentint választották október legjobb játékosának a szurkolók.

Ronaldo nélkül is megvan a maga baja a Juvénak  

A fentiekből úgy tűnhet, mintha kizárólag Ronaldóra ráhúzható lenne a Juve összes problémája, ám ez egyáltalán nem igaz. Más szóval bőven van abban is valami, hogy a világsztár is az elszenvedője a torinóiak hitvány támadójátékának, illetve annak, hogy nyoma sincs a Sarritól várt gördülékeny passzjátéknak, és a záporozó helyzeteknek. Erről korábban itt írtunk:

Baj már van, tragédia még nincs a Juvénál, de már visszanyalogat a fagyi | Hosszabbítás

Amikor elkezdődött a 2018/19-es Serie A-szezon, csak annyi látszott, hogy a Juventus új útra lépett, és nemcsak a Bajnokok Ligája-serleget vette célba, hanem az azt rutinszerűen megnyerő klubóriások gazdasági potenciálját is. Az ünnepi időszak október végéig tartott, akkor megjelentek az első repedések, január végére pedig a vakolat is omladozni kezdett.

A helyzet megoldása rém egyszerűnek tűnik: formába kell lendülnie a portugálnak, hiszen az ő csapatra gyakorolt hatása gyakorlatilag kizárólag a gólokban mérhető. Ő nem fog úgy védekezni, mint Mandzukic, nem várható tőle a többieket segítő bemozgás, mint Higuaíntól, nincs meg benne Douglas Costa sebessége, és már Dybala agilitása is hiányzik. Mindezt egy módon tudja pótolni: gólokkal.

Senki nem fog törődni az elönzőzött helyzetekkel, az eladott labdákkal, az egyre inkább bazári látványosságnak tűnő biciklicselekkel, ha Ronaldo szépen meglövi a szokásos mennyiségű gólját. Ha jönnek a gólok, már sokkal könnyebb megmagyarázni minden mást, hiszen a Juve amúgy elég durván hasít: az öt topliga egyetlen veretlen csapataként mindössze három döntetlen csúfítja el a közel makulátlan mérleget.

A csereként beállt Dybala győztes gólt lőtt a MilannakA csereként beállt Dybala győztes gólt lőtt a Milannak Fotó: Europress/AFP

Mégsem erről szól a közbeszéd, hanem a kiszenvedett, sokszor nézhetetlen játékot hozó győzelmek minőségéről. A legutóbbi nyolc meccséből hetet megnyert a Juve, de kivétel nélkül mindet egy góllal, sőt az összes idei meccset megnézve sem jobb a helyzet, hiszen mindössze kétszer, a SPAL és a Leverkusen ellen győzött legalább két góllal.

Pedig látszólag működik a Sarriball: a Juve birtokolja a legtöbbet a labdát a Serie A-ban (58.3%), a torinóiak passzolnak a legpontosabban (87.1%), és a kapura lövések számában is csak az Atalanta és a Napoli előzi meg a meccsenként 18.4-et próbálkozó Juvét. Utóbbiból Ronaldo 5.7-tel veszi ki a részét.

Mi a megoldás?

Ha sikerül Ronaldónak még legalább egy szezonra hoznia a megszokott játékát és gólszámát, akkor a probléma megoldódik magától. Erre azonban kevés jel utal, és a centerbe mozgás sem tűnik megoldásnak, hiszen azzal kikerülne a csapatból a támadósor legalázatosabb tagja, Gonzalo Higuaín. Megoldás lehetne a klasszikus kétcsatáros játék, de Sarri nem szán nagy szerepet a széleknek a taktikájában, így ennek szintén kicsi a valószínűsége. 

Még le sem ért az öltözőbe a Milan ellen lecserélt Ronaldo, már jött is az első pletyka: a Manchester United kész lemondani Paul Pogbáról, aki Cristiano Ronaldóért (és némi pénzért) cserébe visszatérhetne Torinóba, a portugál pedig Manchesterbe. Hogy ennek mennyi a valóságalapja, azt nem tudhatjuk, mindenesetre a helyzet feloldásához minden valószínűség szerint valami hasonló megoldás kell majd.

Hozzászólások