Serie A - A futball legnagyobb gondolkodóit nem könyvből tanítják a szakma alapjaira
A futball legnagyobb gondolkodóit nem könyvből tanítják a szakma alapjaira
Fotó: Europress/AFP

A futball legnagyobb gondolkodóit nem könyvből tanítják a szakma alapjaira

Németh DánielNémeth Dániel
2019/08/31 16:47
Ha van valami, amire az olaszok kifejezetten büszkék a labdarúgásukban - teljes joggal egyébként - az az edzőképzésük, amelyről nyugodtan kijelenthető, hogy az örök fejlődést és innovációt tűzte ki zászlajául. Ami valószínűleg azt is magyarázza, miért annyira sikeresek a csizmából érkező edzők hazai és nemzetközi színtéren egyaránt. A továbbiakban a These Football Times cikkének fordítását olvashatjátok.

Firenze külvárosában, a festői Fiesole-hegy árnyékában van egy hely, amely a feltörekvő edzők számára jött létre. Ezek az edzőjelöltek minden évben összegyűlnek a Centro Tecnico Federale di Covercianóban, abban bízva, megszerzik az UEFA Pro Licenszet, vagy ahogyan mostanság büszkén emlegetik, az Il Mastert. Ez a legmagasabb végzettség, amit itt kínálnak, az edzősködésbe belekóstolni kívánó olaszok számára pedig ez az elmét próbáló út vezet az első és másodosztály küzdelmeihez.

A legnagyobb olasz edzőlegendák közül sokan sétálgattak az épület falai között, hogy aztán távozásukat követően példátlan sikereket éljenek át.

Olasz edzők Európa szinte minden pontján fellelhetőek. Az előző idényben a 19 Serie A-klub alkalmazott hazai nevelésű trénert, ami a legmagasabb arány az öt legnagyobb európai ligában. Spanyolországban 18 klub alkalmazott spanyol edzőt, ketten Argentínából érkeztek. A Ligue 1-ben hat nem-francia edző irányított csapatot, a Bundesliga pedig több némettel zárta az évet, mint amennyivel elkezdte. Leginkább a Premier League lóg ki a sorból: csupán öt angol menedzsert foglalkoztattak az élvonalban.

Érthető, miért népszerűek az olasz szakemberek: az elmúlt évekből számos hangos hazai és nemzetközi siker kötődik hozzájuk. Angliában Roberto Mancini, Claudio Ranieri és Antonio Conte nyert bajnokságot (2012, 2016, 2017), utóbbi 2018-ban az FA-kupát is begyűjtötte. Idén Maurizio Sarri gyarapította a serlegek számát, miután Európa-ligát nyert a Chelsea-vel. Carlo Ancelotti Franciaországban, Spanyolországban és Németországban hazai és nemzetközi győzelmeket is elért: két bajnoki címet, két hazai kupát és egy Bajnokok Ligáját.

000_DV2018468.jpg Fotó: Europress/AFP

Eközben a csizmában sem maradtak tétlenül, Massimiliano Allegri új szintre emelte a Juventus játékát. Öt bajnoki cím, négy Coppa Italia és persze két BL-döntő a mérlege. Simone Inzaghit is muszáj a sikertörténetek közé emelni, pedig csak a Marcelo Bielsával kialakult, komédiába illő közjátékot követően került a Lazio kispadjára. Gianpiero Gasperini a limitált büdzsé ellenére BL-be vitte az Atalantát, míg Marco Giampaolo a Sampdoriával ért el szép eredményeket, így az elitbe vágyódó AC Milan le is csapott rá.

A nemzetiségükön túl ezekben az edzőkben egy dolog közös: mindannyian tanultak a Covercianóban. Ez a hely többnyire az olasz nemzeti csapat edzőközpontjaként híresült el. Azonban amellett, hogy időről időre az ország legjobbjai összegyűlnek a válogatottbeli kötelezettség miatt, az edzők karrierje is innen indul. Közülük sokan egykori játékosok, idén júliusban például levizsgázott két világbajnok, Andrea Pirlo és Alberto Gilardino, az egykori nápolyi közönségkedvenc, Paolo Cannavaro és a firenzei legenda, Gabriel Batistuta.

A hely hosszú története egészen 1957-ig nyúlik vissza. Luigi Ridolfi, a társalapító fejéből pattant ki az ötlet, hogy valami egészen egyedit teremtsenek Olaszországban. Ridolfi az ország egyik leggazdagabb családjából származott, és ezer szállal kötődik a sporthoz. 1926-ban ő alapította meg a Fiorentinát, majd egy évvel később a Giglio Rosso atlétikai közösséget. 1926 és 1942 között, 16 éven át az Olasz Atlétikai Szövetség elnökeként tevékenykedett, ezzel részben párhuzamosan, 1942-ben az Olasz Labdarúgó-szövetséget is irányította.

Sportbeli szerepvállalásait megelőzően az olasz hadseregben szolgát az I. világháború alatt. Katonai tevékenységéért számos kitüntetést kapott, a háború végére pedig alhadnaggyá léptették elő. Elismerésül számos hazai és nemzetközi díjat kapott, leginkább az olimpiai mozgalomban és a Nemzetközi Atlétikai Szövetségben végzett munkája miatt vált népszerűvé.

Az olasz válogatott a központban készül (2004).Az olasz válogatott a központban készül (2004). Fotó: Europress/AFP

Dante Berreti, egy másik népszerű firenzei közéleti személyiség segített a Coverciano megalapításában. Ridolfit és Berretit közös cél vezérelte: edzőket akartak toborozni az ország különböző pontjairól, eltérő háttérrel és gondolkozásmóddal, annak érdekében, hogy megágyazzanak az innovatív szemléletmódnak. Hogy ez minél sikeresebb legyen, a központ nem kizárólag a futball köré épült: például a futballpályák felé sétálva lehet találkozni úszómedencével és teniszpályákkal is.

Az épület falai között tanuló edzőaspiránsoknak kétféle feladatot kell teljesíteniük a Coverciano-teszthez. Először egy hónapot utazással töltenek, létesítményről létesítményre járnak. A négy hét során keményen dolgoznak, tanulnak, csiszolják a módszereiket, finomhangolják az ideológiájukat és igyekeznek bizonyítani, hogy méltóak a szigorú vizsgák teljesítésére. Ezután átesnek a szóbeli számonkérésen: az edzőjelölteket a legkülönbözőbb területeken tesztelik, a meccseléstől kezdve egészen az öltözőn belüli kommunikációig.

Azonban mind közül az edzők szakdolgozata a legfontosabb. Informatívnak és exkluzívnak kell lennie, amit bármilyen futballal kapcsolatos témában megírhatnak. Kevés olyan futballintézmény akad a világon, ahol ilyen mélységű szakdolgozatot kérnek, részben ez teszi a Covercianót ennyire egyedülálló szervezetté. A leendő edzőknek a szóbeliken meg is kell védeniük a dolgozatot: elmagyarázzák, mi teszi értékessé az elméletüket, illetőleg hogyan lehet azt a modern futballban felhasználni.

Renzo Ulivieri (jobbra) Marco Giampaolo társaságában.Renzo Ulivieri (jobbra) Marco Giampaolo társaságában. Fotó: Europress/AFP

Az iskola igazgatóját Renzo Ulivierinek hívják, ő felel a tesztek összeállításáért. Az egykori Napoli- és Parma-edző a New York Timesnak adott interjúban mélyebb betekintést engedett a Coverciano működésébe. Állítása szerint van két kifejezés, ami szigorúan tiltott az edzői vizsgákon: "az én időmben" és az "én focim". Mindkettő tabunak számít a központban, mert szembe mennek azzal, amit Ridolfi a szakmáról vall. A Covercianóban az alkotásra kell törekedni, az idejétmúlt gondolatok tiltottak.  

Azt kell kitalálni, hogyan néz ki a ma és a holnap labdarúgása. Ezen a helyen a tegnap fociját nem értékelik.

Ulivieri egy másik interjúban hosszabban beszélt a kreativitás szükségességéről. Talán meglepő lehet, de az iskolában megforduló edzőjelölteket könyvek nélkül készítik fel a munkára. "Azok az edzők, akik elvégzik a kurzusainkat, egyáltalán nem kapnak tőlünk könyveket. Mi értelme lenne? Amennyiben nekiállnék könyvet írni, az legalább két évembe telne. Mire a kezedbe tudnám adni, az már két éves, más szóval elavult lenne" - idézi a Bleacher Report újságírója, Paolo Bandini a 78 éves szakembert.

"A labdarúgás alapvető törvényszerűségei körül kell az újítást végrehajtani. Ezek nagyon régi elvek, de mindig állandóak. Ezen túl azonban a nulláról kell kezdeni. Például ha azt tanítanám, amit az én edzőm mondott nekem, akkor 50 évvel ezelőtti tanításokat hangoztatnék. Valójában azt kell megtanítanom ezeknek a srácoknak, hogyan néz ki a labdarúgás tíz év múlva. Bele kell látnom a jövőbe" - folytatta Ulivieri, aki edzőként igazi vándornak számított: 42 év alatt 22 különböző edzői munkát vállalt, csak a Bolognánál három szakaszban.

Karrierje során mindent átélt: kiesést, kezelt hisztiző szupersztárokat és öltözői viszályokat, megtapasztalta a középmezőny kilátástalanságát és végigjárta az olasz bajnoki rendszert. Kevesen vitatják, hogy ő a legalkalmasabb az intézmény irányítására: kedélyes, intelligens és szenvedélyes. Mind a mai napig lejár edzésekre, ezzel is képezve magát. Bátran megosztja gondolatait a fiatal edzőkkel, gyakran női csapatokkal dolgozik. Egy évtizede tartó tevékenysége alatt számos későbbi bajnok távozott az intézménytől.

Antonio Conte ma már nem a 4-3-1-2 szépségeiről üvölt játékosainak.Antonio Conte ma már nem a 4-3-1-2 szépségeiről üvölt játékosainak. Fotó: Europress/AFP

Korábban már említettük, hogy a képzés legérdekesebb része a szakdolgozat. Antonio Conte 2006-ban a "4-3-1-2 lehetőségei és a videó didaktikus használata" címmel írt dolgozatot, melyben - spoiler alert - a 4-3-1-2 mellett és ellen szóló érvekre hívta fel a figyelmet, benne a védelmi és támadó felállásokkal, az átrendeződéssel és a csapat labda nélküli mozgásával. Conte elemzett egyes meccshelyzeteket, foglalkozott a játékon kívüli tényezőkkel, így a pszichológiával. A hírhedten aprólékos edző 38 oldalon keresztül ismertette a módszereit.

Luciano Spalletti dolgozata a "A 3-5-2-es játékrendszer" címet viselte, amely az olasz labdarúgás egyik klasszikus felállását szedi apró darabokra. Elmagyarázza, miért annyira fontos a 3-5-2 a modern labdarúgásban, ismerteti azokat a módszereket és feladatokat, amelyek szerinte hozzájárulhatnak a játékrendszer begyakorlásához. A rendszerhez kapcsolódó fogalmakat pedig egy külön fejezetben gyűjtötte össze. Spalletti a Románál és a Zenit Szentpétervárnál is sikerrel alkalmazta a háromvédős rendszert, később pedig az Intert BL-be vezette.

"A futball jövője: több dinamika" című tézisdolgozatot egy bizonyos Carlo Ancelotti írta, még 1997-ben. Ebben azt elemzi, milyen irányban indulhat el a labdarúgás, táblázatokkal és grafikonokkal bizonyítva, hogy a pályán és a pályán kívül elvégzett tevékenységek hogyan hathatnak a sportág jövőjére. Roberto Mancini 2001-ben nyújtotta be igen találó, "Il Trequartista" munkacímet viselő munkáját, melyben a támadó középpályások szerepét és fontosságát vizsgálja. Edzőként később jó hasznát vette a kreatív játékosoknak.

Maurizio Sarri az aprólékosan megtervezett program és az edzések fontosságára hívta fel a figyelmet. "A heti felkészülés a mérkőzésekre" című dolgozatban azt állítja: "Egy tipikus munkahét során pontosan hét különböző edzés van. Kettő a fizikai felkészítést szolgálja. Kettő az előző héten elkövetett hibák kijavítása érdekében szolgál; ebből egy a teljes csapaté és egy a különböző csapatrészeké (védelem, középpálya, támadósor)." Fabio Capello 1984-ben a területvédekezésre építő rendszereket elemezte nagyhatású munkájában.

Capello: 1-0 lett, maradhat?Capello: 1-0 lett, maradhat? Fotó: Europress/AFP

Ezeket a dolgozatokat mind a mai napig olvashatják, így inspirációként szolgálhatnak a diákoknak. Ami talán arra is magyarázatot szolgáltat, miért nincs igazán szükség szakirodalomra. Önmagában az, hogy a fentebb megemlített nagyságoktól tanulhatnak, elegendő ahhoz hogy a következő generáció saját képére formálhassa a labdarúgást.

A jövő edzőreménységei mellett a központ fogadja a férfi és a női nemzeti válogatottak mindenféle korosztályát. Továbbá itt található az Università del Calcio, ahol többek között a leendő bírókat, sportigazgatókat és pszichoterapeutákat képzik. A hipermodern létesítmény lehetőséget biztosít a kikapcsolódásra is: a labdarúgó pályák mellett vannak teniszpályák és egy úszómedence. De megtalálhatóak az előadótermek a szemináriumokhoz, a dolgozatokkal teli könyvtár és az olasz szövetség fejesei is itt dolgoznak.

Nem mehetünk el szó nélkül a 2000-ben megnyitott Museo del Calcio mellett sem, melyben hat szoba található. Az elsőben az 1930-as években megnyert világbajnoki serlegeket és a játékosok eredeti mezeit őrzik. A másodikban legendáktól, például Diego Maradonától és Pelétől származó emléktárgyakat tárolnak. A harmadik Olaszországot ünnepli, és áttekinti a labdarúgás fejlődését. A negyedik, ötödik és hatodik szoba pedig a legújabb sikerekre emlékeztet: az 1968-as Eb-győzelemre, valamint az 1982-es és 2006-os vb-sikerre.

Ez az impozáns hely minden más előtt a labdarúgást ünnepli, a jövőbe tekintve őrizve a múlt sikereit.

018_43610664DI_GERMANY_CELEBRAT.jpg Fotó: Europress/AFP

Története során a Coverciano a legnagyobb olasz futballelmék csiszolásával várt világhírűvé. Most, hogy a korábbi növendékek közül Conte és Sarri is új projektbe kezdett, az intézményre ismét nagyobb figyelem irányul. Bár néhány közelmúltbeli bukta után (Carlo Ancelott-Bayern München, Roberto Mancini-Inter, Gianpiero Ventura-olasz válogatott) kaptak kritikákat, a mai napig úgy gondolják, jó úton járnak. Azok után, hogy neveltek világbajnokot, BL-győzteseket és nagy bajnokságokat bezsebelő edzőket, aligha kétséges, hogy ez valóban a győztesek intézménye. 

És csak idő kérdése, hogy mikor érik be az olasz edzőgeneráció következő nagy nemzedéke, amely ismét új magasságokba emeli a calciót.

via These Football Times

Hozzászólások